Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)
1931-06-27 / 77. szám
4. oldal »KOMAROMI LAPOK« 1931. juuius 27. azonban ahelyett, hogy eleget tettek volna a katona figyelmeztetésének, kigunyolták a katonát és amikor az felszólította őket igazolásra, nevetéssel és újabb élcelődéssel válaszoltak — a katonai parancsnokság nyilatkozata szerint. Erre a katona elhívta az őrséget, amely szintén igazolásra szólította fel a diákokat, ezek azonban ennek a felszólításnak sem tettek eleget és ezért az odaérkezett csendőr a leglármásabb diákot a rendőrségre vezette. A katonai őrség látva, hogy szép szóval nem boldogul, szuronyt tűzött a fegyverére, ami az adott helyzetben kötelessége volt, s a másik leghangosabb diákot a katonai várba akarta kisérni, de útközben még a parkban találkozott a vár ügyeletes tisztjével, aki a diákot átvette az őrségtől és személyesen, egy katona kíséretében, aki a szuronyt puskáidról még a parkban levette, a rendőrségre kisérte igazolás céljából. Séta a mezőkön aratás előtt. Itt van Péter-Pál napja. Máris megpendlilt a kasza az aratók kezében, homokos helyeken aratják a rozsot. Ilyenkor bejárom a határt, hogy gyönyörködjem a ringó kalászerdők hullámzásán és a szép zöld kapásnövények eleven színében. Komárom alá terjed a határ. A „Becsali“ csárdánál végződik. Ott kezdem a sétámat. Megyek 18 kilométert a kis Ujgyalla község határáig. Útközben csodálkozva nézek mindenfelé. Ismerem egyes földek tulajdonosait is. Hiszen harmincnégy év alatt meg lehet egy falu határát ismerni. A legjobb földeken nincs termés az idén. Néhol egy-egy tűrhető rozstáblát látok. De jó búzatáblát sehol. A legkövérebb földeben is ritka és gazos a búza. Sok gazda ki is szántotta. Szénás szekerek jönnek utánam. Mélyen barázdált homloku, kérges tenyerű öreg bácsik ballagnak az ökörszekér után. Leszállók én is csendesen ügető egyes fogatomról. Odaszegődöm az öreg gazda mellé. Beszédünk az idei leendő termésre terelődik. Elmondja, hogy hatvan év óta járja a szép nagy kiterjedésű határt, de még ilyen szomorú aratásnak nem nézett elébe. Máskor is volt száraz tavasz és nyár, de a gabonaféle megbirt szépen növekedni. Most a legjobb földeken van a leghitványabb búza. A tavaszi árpát, zabot későn lehetett elvetni, eső nem jött rá, nem birt kifejlődni. Nem tudnak kalászba szökkenni. A vetett takarmányok: zabos bükköny, muhar, csalamádé stb. kisült, megsárgult. Még a kukoricák, krumplik zöldek, de ha hamarosan nem kapnak esőt, azokból sem lesz semmi. Hiába várjuk a jótékony égi harmatot, csendes nyári esőt, nem jön. Csupán a szöllők tartják eddig jól magukat. Gyönyörűen fejlődnek; leveleik szinte haragos zöldek. Peronoszpórának egy levélen sincs semmi nyoma. De félő, hogy ha igy tart a nyári forróság, eső nélkül, azok is megérzik és megállnak fejlődésükben. Búcsúzom én is az öreg gazdától, vigasztalom, hogy majd ad a jó Isten esőt, jóra fordul minden. Megyek tovább az elszáradt nagy legelőn, ahol azelőtt buja fűben legeltek a szarvasmarhák, most igazán csak a föld színét nyalogatják szegény állatok. Bizonyos, hogy a legszűkebb esztendők egyike közeledik felénk az idei aratással. Nem lesz es'énként hangos a mezei űt az aratók dalától. Nem sokáig fog tartani a cséplés zaja a faluban. Elmaradnak majd ősz felé a gabonákkal terhelt kocsik a komáromi piacról, mert nem lesz mit kisgazdáinknak eladni. Ilyenkor áldás volna a csatorna hálózat, meg lehetne öntözni a kiszáradt földeket, mezőket, legelőket. Közel van a Vágduna, öntené jó termékenyítő vizét a szomjas barázdákba. Hol vagyunk mi még ettől? Pedig az utolsó tizennégy év leforgása alatt majdnem állandó ezen a vidéken a nyári szárazság. A múlt évben is augusztus elején jöttek meg az esős idők, de már akkor elkésett a learatott veteményekre. Komáromszentpéter, 1931. junius 24. Kőrös Imre. „A dal összeforrasztott bennünket testvérekké” Az Egyetértés Munkásdalárda decenniumi ünnepsége elé Saját tudósítónktól. Komárom, junius 26. Juilus első napjaiban örvendetes társadalmi és kulturális esemény lesz városunkban: az Egyetértés Munkásdalárda julius 5-én, vasárnap ünnepli meg fennállásának első decenniumát. Ez a jubileumi ünnepség, amint méreteit az előkészületekből is kibontakozni látjuk, olyan nagyszabásúnak Ígérkezik, hogy Komárom társadalma szivvel-lélekkel magáévá fogja tenni ezt a lelkes ünnezséget. A komáromi Egyetértés Munkásdalárda ma már nemcsak e város szükebb határai között, de úgyszólván egész Szlovenszkóban megszerezte az elismerés és megbecsülés kritikáját, s az egyesület a magyar dal kultúrájának egyik erős tényezőjét jelenti. A júliusi jubileumi ünnegség fénypontját a dalárda zászlóavatása képezi. Komáromban évtizedek múltak el azóta, mióta itt egy dalárda zászlót bontott, s most annál inkább kell örülnünk az Egyetértés Munkásdalárda zászlóbontásának, mert hiszen ez az egyesület az elmúlt tiz év alatt igazán páratlanul lekes munkájával tudta elérni azt, hogy most ezt a zászlót valóban méltó keretek között kibonthatja. Munkatársunknak alkalma volt látni ezt a zászlót, amelyet Berecz Gyula, a rendkívül tehetséges komáromi iparművész terve alapján Bokrossy Lajosné keze még az elgondoltnál is szebbé varázsolt, s igy az Egyetértés Munkásdalárda olyan értékes szimbólumot vallhat magának majd ezzel a zászlóval, amely méltán hirdeti a komáromi munkásság kulturnivóját. Az Egyetértés Munkásdalárda Krausz Mór karnagy szaktudása mellett érte el mostani magas nívóját. De a kitűnő Krausz Mór karnagy tehetséges dirigáló keze nem tudta volna elvégezni ezt a munkát, ha a dalárdában nem lett volna néhány olyan lelkes tag, akik az egyesület érdekeit mindig Nemcsak a velenceiek dicsekedhetnek a Lidójukkal, hanem mi komáromiak is elmondhatjuk, hogy nekünk is van Lidónk, a komáromi strand, mely messze földön igazán ritkítja párját. A komáromi strand több kilométer hosszú partja, selymes, puha homokja, az üde zöld pázsit, hatalmas árnyékos erdő háttér, menetelesen mélyülő vize, állandó hullámverése és a Vág eleven vizének zsongitó hatása, azok a főtulajdonságai a mi büszkeségünknek, a komáromi strandnak, amelyek a mi fürdőnket messze földön híressé teszik. Aki meleg fényt akar, megkapja a kacagó napsugarat és emellett válogathat, hogy a selymes meleg homokon akar-e pihenni vagy az üdezöld pázsiton. Aki árnyékot akar, az a homokpartot szegélyző árnyas erdőben pompásan elhüsülhet. Ami a budapesti Gellértfürdőt híressé teszi, azt megtaláljuk itt is, az állandó hullámverést, amelyet szélcsendben is megkapunk. A mi strandunk egyik előnye, hogy a szélviharoktól védve van. Védi a szemben levő magas rakodópart és a Vág magas védtöltése és a töltés és a homokos part között levő árnyas erdő. Ha gyakori a szélcsend, hogyan lehetséges akkor hullámverés? kérdezheti az olvasó. A dolog nyitja ott van, hogy a nyilt Duna hullámai beleverődnek a strandra is és amit az említett szívügyüknek tekintették s igy sikerült minden küzdelemmel, anyagi nehézséggel megbirkózni és ezáltal elvezetni a mostani első decennium dutumáig. Ezek között a lelkes tagok között is talán a legnagyobb érdemet Balázs László, egyesületi titkár szerezte, akinek fáradhatatlan tevékenysége úgyszólván a tiz év alat nem szűnt meg egy pillanatra sem. Érdemos Balázs László szavait itt lejegyezni, amikor a jubiláló Egyetértés Munkásdalárdáról beszél: — Egyesületünk — mondotta Balázs László titkár, aki az egyesület alapitó elnöke volt — a tiz év alatt mindenkor a komáromi munkásság dalkulturájának fejlesztéséért dolgozott. Elmondhatom, hogy az elmúlt tiz év alatt mindent elkövettünk, hogy a komáromi munkásság dalkulturáját ne csak Komáromban, de Szlovenszkóban is megismertessük és a cél érdekében úgy gondoljuk, igazán önfeláldozó munkát végeztünk. A dal összeforrasztott bennünket testvérekké s ez a testvériség adott annyi erőt nekünk, hogy most az egyesület tizedik évében a zászlónkat kibonthatjuk. A tiz esztendő alatt — hiszen ezt a komáromi közönség és sajtó is elismerte rólunk — szép sikereket könyvelhettünk el. Ezek az elért sikerek adnak erőt a további munkánkra, amelyet a munkásság dalkulturájának fejlesztésére ezután is az eddigi lelkesedésünkkel, szívvel lélekkel végezni akarunk. Éppen ezért kérjük, Komárom egész társadalmát, hogy ebben a nemes munkánkban a tiz év alatt megnyiltkozott jóakarattal támogassanak. A julius ötödiki ünnepségünkön Komárom megértő közönsége meg fog győződni arról, hogy dalárdánk jövőjére az elmúlt tiz év kötelez bennünket. Gellértfürdőben tesznek, hogy a hullámot mesterségesen csinálják, igy van ez a mi strandunkon is, itt is csinálnak mesterséges hullámokat. — Hogyan? kérdik a kiváncsiak. Hát a nagy Dunán elhaladó hajók mind-mind hullámverést csinálnak a komáromi strandon és mivel a dunai hajóforgalom igen nagy, elmondhatjuk, hogy a komáromi strand hullámverése még szélmentes időben is csaknem állandó. Ha hajó közeledését látják a strandfürdőn, felhangzik a vezényszó: — Bele a vízbe, jön a hajó! Ilyenkor mindenki beljebb igyekszik a vizbe, hogy a hatalmas hullámok annál jobban meghimbálják. Van ilyenkor kacagás és sikolytozás azok között, akik oly szerencsések, hogy a hullám át is csap a fejük felett. A hullámverést nemcsak a dunai nagy hajók, komáromiasan a „gőzösök“ okozzák, hanem a nyilsebesen haladó motorcsónakok is. A motorcsónakok látogatása a strandon vagy elsiklása a strand mellett, elég gyakori, mert a komáromi motorcsónakok száma mind egyre nő, hiszen magában a komáromi Sportegyletben is már négy Ilyen motorcsónak állomásozik: a Lipscher, az idősbb és az ifjabb Mohácsy, a Vaskó motorcsónokja. Ezek gyakran csinálnak kisebbszerü flottedemonstrációt a strand előtt. Némelyik olyan örült sebesességgel halad, hogy minden pillanatban attól lehet tartani, hogy po most fog felbukfencezni, illetve hanyattvágódni a vizen. Természetesen a hullámverés csak nagyobb a gyors haladásnál. Aztán a háromnegyed óránként jövőmenő strand hajó, a propeller is növelik hullámverést. A gőzfürdő, illetve a szivattyútelepnél levő kikötőből minden háromnegyed órában induló strandhajó éltető eleme a komáromi strandfürdőnek, mert bi - zony enélkül a hajójárat nélkül nehezen lehetne megközelíteni a város közepén és a vágdunai hídtól messzebb lakó komáromiaknak a strandfürdőt. Ezek részére a fürdő gyalogosan meszsze van, kocsin vagy autón kimenni csak a vagyonosabb osztálynak van módjában. Egyszer megpróbálták a Vágspitzről csónakjárattal lebonyolítani a forgalmat, de a Vágspitzig kimenni is elég fáradságos ut volt és kevesen vették igénybe a csónakjáratot. A kikötő kiépítése miatt most meg amugyse volna lehetséges. Nagy örömöt keltett tehát a komáromi strandozók között, amikor tavaly a csehszlovák Dunagőzhajózási Társaság a parlmenti hajójáratba belekapcsolta a strandra való hajózást is, amely lehetővé teszi, hogy a komáromi strandot könnyen, kényelmesen, sőt kellemes utazással és gyorsan elérhessék a fürdözők. Mindenki előtt ismeretes, hogy a hajóstársaságnak ez a strandhajózása nem üzlet és ráfizetéssel jár, inkább reprezentális vállalkozás, igy a fürdőzőközönség azon óhaja, hogy az utolsó hajó ne félhétkor, hanem nyolckor, vagy félkilenckor induljon el a strandról, könnyen teljesithető. Ha ez a közóhaj teljesülne, akkor a hat órakor üzletüket záró kereskedők és iparosok is igénybe vehetnék a strandhajót és a fürdőt. Júliusban, ntnikor a napok m'g hoszszabbak, bizonyára meg lehetne ezt a közóhajt oldani. Élénk élet folyik a huliámverte vízben, karcsú csónakok, vitorlások siklattak ide s tova, amott vizipolőznak, footballoznak, emitt halacskát és egyéb vizitársasjátékot játszanak hangos nevetés közben. A homokban sütkéreznek. A gyerekek homok és iszapvárakat építenek, vagy labdáznak. Orvosi vélemény szerint a komáromi strand vize nemcsak üdit, frissít, de gyógyít is, mert hiszen a pőstyéni, teplici gyógyforrások vize mind a Vágba ömik és részünk van benne. Maga a Vág vize is sokkal kellemesebb, tisztább, mint a Duna vize. A komáromi orvosi kar nagy számban keresi fel a komáromi strandot. A Haasz és Mády cég, a strand tulajdonosa, több üdvös újítást eszközölt az idén. A kabinokat kijavíttatta, a víztől a kabinokig deszkajárókat készített, hogy tiszta lábbal juthassunk a kabinokhoz. A homokot állandóan tisztítja, gereblyézi a jó Fehér bácsi, a strand úszómestere, aki már egész generációkat tanított meg úszni, aki egyben a mentőcsónakot is kezeli és éberen figyel, hogy ne érjen senkit se veszedelem. A kabinosné vizsgázott ápolónő és ha ne adj Isten, valami baj történne, e tekintetben is kéznél a segedelem. A napokban kívül a strandon, a szabad fürdőzők között egy fiú üvegcserépbe lépett és a lábát súlyosan megsebesítette. Azonnal behozták a strandra és a mentőszekrény kötszereivel úgy bekötözte a sebét a kabinosné, mint akár egy kórház műtőjében. A strand hatalmas, fedett csarnokában a Győrffy-féle vendéglő pompás hűsítő italai és ételei várja a fürdőben megszomjazott és megéhezett fürdőzőket. Majd fölhangzik a zene, a vizi tangó és nevetős, kacagós jókedv (it tanyát. Sajnos, mindezen előnyök dacára a komáromiak nem használják ki a strand gyönyöreit úgy, amint kellene. Például most, csütörtökön az első strandhajó összesen 1, mondd: egy utast vitt ki a fürdőbe. Más városokban tülekednének az emberek ki a strandra. Itt úgy látszik, nagyon tiszták az emberek s nem tartják szükségesnek a fürdőt. Szinte sző* gyeljük magunkat, hogy városunk anynyira szenved a víziszonyban. A komáromiak Fehér bácsija, aki a komáromi uszodáknak volt az úszómestere és most a strandon tölti be ezt a szerepet, keservesen panaszko-A komáromi strandfürdő. A komáromi Lidó és a velencei Lidó. — A komáromi strand vize nemcsak üdit, de gyógyít is. — A pőstyéni, trencséni gyógyforrások hatása itt is érezhető. — Kényelmes közlekedés. — Hajójárat a strandra. — Vendéglő, tejcsarnok, cigány- és katonazene, vizipóló, vizifootball, csónakázás és egyéb szórakozások. — Úszómester. — Amit az idegenek tudnak, de a komáromiak közül még kevesen. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — junius 27.
