Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)

1931-06-20 / 74. szám

4. oldal. iKOMAROMl LAPOK« Hhntt nemzetközileg int (ürdolely. Kellemes nyaralóhely* pompás vidékkel. Wienből 35 perc alatt elérhető. Naponta cca 100 vasút és 80 villamos közlekedik. 4 szanatórium, 1 a középosztály I részére, 1 gyermekszanatórium, H 41 nagy szálloda, penslók, számtalan vendéglő. Lakás és ellátás minden áron. Világhírű kénesfürdőkI „Iszapc8oraagoIás* Ivókúral Szőlókúra1 Remek strandfürdői Ügetörersenyek, autó*, motor- és csónak- I kirándulás. — Magas művészi nívójú városi színház nyári színkörrel. Első- I rangú zene csodaszép pat kban Több moz- | gószinház állandóan változó műsorral. | Villamos, taxiautó, bérkocsi, egyfogatu. D Felvilágosítással szolgál: KQRK0M1SS10N BADEN BEI WIEN Telefon: Baden 243. 333 _________________Q Az életmentő korona Nyílt levél Komárom ösz­­szes tanintézetének veze­tőségéhez, tanári karához és tanítótestületeihez. „Szeretném a szivemet kivenni“ és a tenyeremre tenni, hogy látva-lássék, ami benne van, hogy a látás szuggesz­­tiv ereje átültesse a szivekbe, minden­kinek szivébe azt az érzést, ami az én szivemben van: hatalmas együttérzés a diákfürdőben szerencsétlenül járt tanu­lók hozzátartozóival és az aggodalom szorongó érzése azok iránt, akiknek gyermeke a jövőben esik áldozatává a tökéletlen, de a fürdőt igénybevevő gyermeknépség előtt biztos-nak érzett diákfürdőben. Mert hiszen épen abban rejlik a diákfürdőnek veszedelmes volta, hogy senki sem gondol arra, hogy ott baj érhetné és minden óvatosság nél­kül, gyermeki gondtalan vidámsággal élvezi. Szóval rossz a diákfürdő, veszedel­mes mai formájában, veszedelmesebb a szabad partnál, mert ott csak félve, tapogatódzva mer a gyermek előbbre, előbbre jutni. A Komáromi Lapok már megmon­dotta, hogy csak kosárra van szükség és megszűnt a veszedelem. Ámde a kosárhoz pénz kell. Ezt is meg lehet szerezni a „sok kicsi sokra megy“ elve alapján. És azért fordulok én az iskolák ve­zetőségéhez, tanári karához, tanítói tes­tületéhez, hogy tegyék lehetővé, hogy az a sok kicsi pénzecske elkezdje gu­­rulását és legyen egy akkora összeggé, amelyből a diákfürdő kosarához szük­séges lécek beszerezhetők és a kosár elkészíthető lesz. A beiratási hirdetések szerte harsog­ják a városban, hogy közeledik egy fontosabb nap: a beiratás napja, ami­kor a gyermekek szüleik kíséretében megjelennek az iskolában és büszke­ségtől dagadó kebellel iratkozik a nebuló a felsőbb osztályba, vagy a még pár nappal előbb elemista a polgáriba avagy horibiledictu: a gimnáziumba. Ilyenkor érzékenyebb a lélek, ilyenkor könyebben megnyílik a szív és ettől olajozódik a bugyelláris csukója. Érre az olajra alapítom én szerény, de lelkesen elgondolt tervezetemet, me­lyet a nagyrabecsült iskolai tényezők és a beírató szülők szives figyelmébe ajánlom. Kérjen a beíró és adjon a beirató csak egy — egyetlenegy koronát a diákfürdő kosarának elkészítésére és a beirások befejezése után 3000 Kő csö­rög majd és hirdeti vidám csörgése, hogy nincs már veszedelem a diákfür­dőben, vígan és gond nélkül lubickol­hatnak a forró nyári napokban gyer­mekeink; frissítve vérüket, tágítva tü­dejüket s a jókedvű zsibongást a vidám sikoltozást sohasem zavarja meg a Halál bekövetkezte nyomában támadó ijedt csönd. Kérem az iskolákat, karolják fel ter­vemet és vasalják be minden beirat­­kozőtól azt az epy koronát, az életmentő koronát Ne sajnálják a fáradságot, ne átalják 3000-szer elmondani, hogy ké­rem a diákfürdő kosarára fordítandó életmentő koronát. Ne helyezkedjenek a statisztikus Vettük a kővetkező sorokat: A Komáromi Lapok Tekintetes Szerkesztőségének Komárom. Mint a Komáromi Lapok régi olvasói, tudjuk, hogy ez a lap mindig készség­gel állott minden közügy szolgálatában s mivel alulírottak is egy egész város lakosságát, s főleg kereskedőit érintő ügyben irtunk, van szerencsénk kérni, hogy alábbi panaszunkat szombati szá­mukban megjelentetni szíveskedjék, s ezért előre hálás köszönetünket nyil­vánítjuk. Panaszunk az üzletek zárórája kér­déséből származik. Az iparhatóság — járási hivatal — még a műit évben hozott egy rendeletet, amely a záróra kérdésében rendet teremteni látszott. Mi, akik a rendes záróra hívei voltunk és vagyunk, örömmel üdvözöltük a ren­deletet. Mert láttuk, hogy midőn a Ko­máromi Kereskedők Testületé próbálta a záróra kérdést rendezni, éppen ennek a testületnek akárhány vezető tagja maga is kénytelen volt az önmaguk által csinált rendszabályt megsérteni, mert ennek semmiféle büntető szank­ciója nem volt. Ez ugyan azt mutatta, hogy egyes kereskedők őnmaguktól nem szeretnek rendet tartani, ami sajnos, de igy van. A járási hivatali rendelet kibocsátása óta már rend lett volna, ha nem akadna — sajnos nagyon sok — kereskedő kolléga, akik nem tudnak megférni a rendelet korlátái között. Hiába pana­szoltuk és panaszoljuk ezt, úgy látszik tényleg az „aki bírja, marja“ elv érvé­nyesül, az a bizonyos „tedd te is, csak meg ne csípjenek“ féle elv, amelyet azonban mi nem osztunk. Tárgyaltuk és tárgyaltattuk pana­szunkat a hivatalos társulatunknál, a grémiumnál, tudtunkkal el is készült egy felhívás minden kereskedőhöz. De nem lett ebből sem valóság, mert, mint egyes főbb vezetők mondták: „nem szabad a hatóság figyelmét“ felhívni. Hát, kérjük tisztelettel, mi igenis a hatóság figyelmét akarjuk fel­hívni, mert először is a saját magunk grémiuma nem azért van, hogy egyes éhes kereskedő kollégák rendeletelle­nes és inkollégiális cselekményét ta­kargassa. Meg kell jegyeznünk, hogy a grémium fűszer-, vegyeskereskedői szakosztálya, amely — mivel a grémium tagjainak 75 százaléka ide tartozik, — tehát maga a grémium tulajdonképpen, hozott már hónapokkal ezelőtt határo­zatot, amelyben azt is kimondta, hogy a záróra szándékos be nem tartását a tisztességtelen versenyről szóló törvény megszegésének, illetve tisztességtelen versenycselekménynek tekinti. Az a kereskedő ugyanis, aki a más keres­kedő társainak kárára az üzleti jó er­kölcs ellen vét, az tisztességtelen cse­lekményt követ el. Ezt a határozatot aztán nem hajtotta végre a grémium, pedig nem kellett volna mást, csak kinyomatni a keres­kedőknek szóló figyelmeztetést. Hát rendes kereskedő-e az, aki arra számit, hogy a szakmabeli kollégája törvénytisztelő ember, hát ő meg­­reszkirozza és a kereskedőket érdeklő rendeletekkel mit sem törődő vevő­közönséget kiszolgálja a megengedett időn túl is? Hát az üzleti jó erkölcsnek nem az arculütése-e az, amikor az a bizonyos „nagyon tüchtig“ kereskedő kolléga maga, vagy alkalmazottaival leseti a kereskedő bransbelit, hogy már ott lehuzták-e a záró vasredőnyt, s akkor cserkész az utcán sétáló kö­rideg álláspontjára! Ne mondják, hogy az az egy áldozat csak hitvány egy­­harmad ezrelék. Gondolják meg, hogy annak a szülőnek, akinek gyermeke ott veszett, vagy ott fog veszni a diák­fürdőben, számokkal ki nem fejezhető, mértékkel meg nem mérhető veszte­séget jelent az, ami másnak csak kis ezredék. Ezt gondolják meg az illetékes té­nyezők és vegyék meleg pártfogásukba az ügyet és szedjék be a beirások napján azt az egy, egyetlenegy, de élet­mentő koronát. Questór. zönség között? Vagy az beletartozik a sokszor fennen hagoztatott magasabb kereskedői kultúrába, hogy a kereske­désével egy házban lakó némely kolléga a „kapuról“ eresztgeti be a vevőket, nem egyszer a törvényt, rendeletet be­tartó kereskedőre vonatkozó,nem éppen dicsérő megjegyzések mellett? Sokszor halljuk, hogy mi kereskedők milyen nagy intelligenciával rendelkezünk. Hát úgy látszik a kereskedői intelligen­cia ott kezdődik, hogy hogyan lehet a más kárára tojástáncot járni a büntető paragrafusok között. Igenis mi nyíltan követeljük, hogy a zárórát pontosan tartsa be minden ke­reskedő. Mi nem félünk a hatóságtól, mert betartjuk a rendeletet. És mert nincsen más helyünk, kihozzuk jogos panaszunkat a nyilvánosság elé. És azért fordulunk a sajtóhoz, mert érdekeinket igy jobban látjuk megvéd­hetnek és sajnos, a magunk szerve­zetei tehetetlenek a rendbontóbbal szem­ben. És azért is fordulunk a közönség­hez igy, mert igazolni akarjuk magunkat. A közönség azt akarja, hogy kiszolgál­ják és nem egyszer ferde véleményt alkot arról a kereskedőről, aki a ren­det megtartja s maga is emberséges életet akar élni azokkal szemben, aki­ket az olthatatlan gseftszomj elvakít, s akkor se törvényt, se kollégát nem látnak. Mi igenis szigorú ellenőrzését követeljük a záróra betartásának és különös ellenőrzését azoknak az üzle­teknek, amelyeknél a tulajdonos ott is lakik. Ne lehessen ez a körülmény egyben privilégium arra, hogy büntet­lenül szegjék meg egyesek a törvényt és csináljanak kárt kollégáiknak. A nagy közönség érdeke nem szenved csorbát, ha mindenki rendet tart. És mivel a törvényt, rendeletet azért hozzák, mert üdvös és közhasznú s azért adnak mellé büntető szankciót, hogy betart­sák, a most már majd féléve húzódó panaszunk orvoslása csak egy lehet: a rendetlenekkel szemben szigorúan eljárni. Aki betartja a törvényt, az ne féljen! És aki a kollégák közül tapasz­talja, hogy valamelyik „kolléga“ szá­mítva arra, hogy a „rendőrőrszem nem jár a tájára, próbálkozik“, nin­csen értelme a szembekőtősdi játék­nak, mert saját grémiumuk úgy sem tud segíteni ős kenetteljes figyel­meztetések sem érnek semmit, tes­sék csak a másikkal nem törődő „kollégát“ feljelenteni. Ez nem inkol­legiális cselekedet azzal szemben, aki a más törvénytiszteletébe bizva csinál üzletet, a más rend és törvénytisztelete tőkéjének kamatait ő zsebeli be! * Ezúton kérjük a nagyon tisztelt vevő­közönséget, hogy ne szolgáltassanak ki bennünket a hatóság megtorló intéz­kedéseinek, mert 30 Kő vagy 50 Kő büntetés igen hamar büntető parancs alakjában lesz nekünk kézbesítve. Aláírások. A komáromi kereskedők panasza a záróra miatt MARKSTEIN paplankéníto Érsekujvár-Komároml-utca 46. szám. Vállalja: pehely, gyapjú és vattával töltött paplanok készítését a legegyszeiübbtől a legfinomabb kivitelig a lehető legolcsóbb árban. Gyermek-paplanok. Régi paplanok átdolgozását vállalom. — Ágytoll tisztítás gőzzel. — Árajánlattal díj­mentesen szolgálok. 255 19S1. Janit» 20^ Tanulmányi kirándulás. Igen jól sikerült kirándulásban volt részük a helybeli áll. polg. leányiskola két felső osztályos növendékeinek. A 111. osztály és a tanfolyam tanulói kö­zül 35-en vettek részt a kétnapos ta­nulmányi kirándulásban. A két osztályfőnök s egy harmadik testületi tag vezetésével junius 15-én, hétfőn reggel fél 6-kor indult útra az állomásról a szerető szülők gondosko­dása folytán jól felszerelt vidám csapat Az első napon Trencsén városát és Csák Máté hires várának romjait tekin­tették meg, továbbá átutaztak a közel­ben fekvő Trencsén-Teplic fürdőbe s élvezték annak szépségeit. Másnap reggel Pöstyénbe utaztak a kirándulók, hogy bejárják és közelebb­ről megismerjék a világhírű fürdő­helyet. Sétáltak a gyönyörű parkban, mely­nek útjait árnyat adó, gyönyörű lomb­fák szegélyezik, hatalmas pázsitterein pedig zöld délszaki növények pom­páznak váltogatva ízlésesen elhelyezett színes virágcsoportokkal. Ennek a parknak az utjain sietnek a könnyebb betegek a fürdőházak felé, a súlyos betegeket pedig csipkefüggö­­nyös gyaloghintók szállítják el a für­dőig, ahova az érdeklődő kiránduló csoport is eljutott. Látták a csodálatos hatású fürdő be­rendezését, s az igazgatóság arról is gondoskodott, hogy megbízottjának ve­zetése mellett és előadása alapján a fürdők használati módját és hatását is megismerhessék. Érdeklődve vonultak végig a Mankó­­múzeum üvegszekrényei előtt, melyek­ben a gyógyult betegek százai boldo­gan helyezték el dedikált mankóikat Majd az igazgatóság szives előzé­kenysége folytán a kirándulók meg­­fürödtek a kellemes hőmérsékletű, ké­nes tükörfürdőben. Az igazgatóságot ezúton is köszönet illeti, hogy a növendékeknek ingyen fürdőt engedélyezett. Külön megemlítést érdemel azon valóban testvéries fogadtatás, melyben a kirándulókat részesítették a pöstyéni áll. polg. és elemi isk. vezetői: Korda Jaroslav polg. iskolai- és Nácsin János el. isk. igazgató, ki megmutatta a ta­nulóknak a szép, uj iskolát, külön osztályt jelölt ki, ahol a kirándulók elhelyezhették csomagjaikat, kissé meg­pihentek, tízóraiztak, ittak a pompás vízvezetéki vízből. Milyen kellemes, mennyivel élveze­tesebb volt azután igy felüdülve, cso­magmentesen a séta és fürdés. Nácsin János igazgató lekötelező szivességgel hívta meg kedves csa­ládja körébe a vezető tanerőket, kik felváltva élvezték a kollegiális, szives, meleg vendégszeretetet. A mindenképpen pompásan sikerűit tanulmányi kirándulás kedves emléke még sokáig élni fog a résztvevők lelkében. MÉL^ EN LESZÁLL TOTT ár­ban árnslt Elbert divatártiháxft fürdő dreat, gummicipőt és sap­kát és összes nyári cikkeket.

Next

/
Thumbnails
Contents