Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)
1931-06-20 / 74. szám
1931. janins 20. > KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal, Mezőgazdasági munkásviszonyok a komáromi járásban Saját tudósitónktól. Komárom, június 20 A komáromi járási hivatal összehívta a járás nagybirtokosait értekezletre a járási mezőgazdasági munkásviszonyok tárgyában. Elég érdekesen indult az értekezlet, mert az elnöklő Fodor Adolf dr. közigazgatási főbiztos megállapította, hogy annak a munkásszervezetnek a megbízottja, mely az értekezlet megtartását kívánta, nem jelent meg. Az értekezleten többen felszólaltak a gazdák közül, hangsúlyozva azt, hogy nem ismerik az okot, miért vannak jelen. A kollektiv keretszerződést ugyanis a járás birtokosai nemcsak hogy betartják, hanem egyik-másik még azon túl is kedvezményeket ad a munkások javára. Igaz, hogy a gazdák nem írták alá a kollektiv szerződést, mivel a földmivelésügyi minisztérium felterjesztésükre másfél év óta máig sem válaszolt. Ami a mezőgazdasági napszámbéreket illeti, azok is elérik azt a magasságot, mint a szomszédos járások területén. Sajnos, a nagyobb birtokokon gazdálkodók kénytelenek voltak áttérni az olcsóbb, extenziv gazdálkodásra, mivel a cukorrépa termelés úgyszólván egész Csallóközben megszűnt. Így sok mezőgazdasági munkás maradt az idén munka nélkül, mert a hathetes szezőnmunka megszűnt. Az aratási szerződéseket mind megkötötték. A terméskilátások igen szomorúak. Vannak községek, ahol egy mázsa termés is alig lesz, tehát a vetőmagot is Kis irka-firka Voilá: la guerre. — Mig a gondolat kivirágzik. — A barátom Drezdában lakik, mérnök. Az élet valahogy kisodorta Szlovenszkóból s már évek óta ott él. Szorgalmas olvasó a barátom, mint minden németté vedlett magyar. Azt Írja nekem egyszer: — Van most egy könyv forgalomban nálunk. Őrült sikere van. Még nem olvastam, de a jövő héten belekezdek. A könyvkereskedőmnél kifogyott. Nem érdekelt túlságosan a könyv, el is felejtettem addigra, mig új levelet nem irt. — Te, — irta — valami borzalmasan szép az a könyv. Egy Remarque nevű ember irta a háborúról. Úgy, ahogy az történt, minden színezés, kicirkalmazás nélkül. Úgy olvassuk az irodában, mint szorgalmas diák a leckét ... Kezdett a könyv érdekelni engem is. Harmadszorra ezt irta: — Ha meglátogatlak, elviszem neked a könyvet. Olvasd te is. Akkor már sürgettem magam is ezt a nevezetes könyvet. Megírtam, hogy jöjjön, de a könyvet hozza magával. Egy nyári napon el is hozta. Szép vászonkötésben, még ajánlást is irt hozzá. Aztán egyideig hevert a könyv. Németül volt írva, valahogy tisztelettel kikerültem az olvasását hetekig. A könyv szép nyugodtan várta, hogy sorrakerüljön. Egy ismerős fiatal hadnagynak nem volt olvasnivalója, elkérte. Harmadnap hozza vissza dühösen: — Szamárság! Az ilyet be kellene tiltani. Hol marad a harci kedv, ha ilyet olvasnak az emberek. A hadnagy akkor került ki a tiszti iskolából és tele volt harci kedvvel. Nem tetszett neki a könyv sehogy sem. Meghallja ezt az öreg őrnagy, aki alig adja vissza a föld. A községekben igen sok a munkanélküli, akikre ez a katasztrófális időjárás valóságos Istencsapása. Ezzel van összefüggésben az, hogy a vagyonbiztonság talán még soha nem állott ilyen rossz karban, mint mostan. A gazdaságok legnagyobbrésze elveszítette forgótőkéjét és a földbirtokosok, akik nem kérnek kényszeregyezséget, régi tartalékaikat fogyasztják, szóval vagyonukat költik a gazdálkodásra. Ennek ellenére az adó nem csökkenik és a közterhek állandóan emelkednek. A helyzet teljesen reménytelen és senki sem tudja, hogy mi lesz az őszre. A gazdák is épen elég rossz helyzetben vannak, azonban a gazdasági munkások helyzete egyenesen katasztrófális. A kormány — ha nem akarja a nemeskossuthi esemény megismétlődését — feltétlen gondoskodjék erről a munkásrétegről, amely ma önhibáján kívül és egyedül a viszonyok szerencsétlen következménye gyanánt sodródott bele a nyomorba és szenvedésbe. Ha szép arcbőrt akar, használja a több mint 40 év óta általánosan kedvelt I>i*. Freygang-féle szeplő elleni crémet Kapható: Stadt-Apotheke, Bodenbach a. E. Postfach 26— nyugdíjas állapotban járkált fel-alá néha a korzón. Elkéri a könyvet ő is Negyednap hozza vissza, döbbenten és sápadtan. — Egész éjjel nem tudtam aludni, — mondja, — ez rettenetes! Gyönyörű könyv, igaz könyv, csodálatos könyv. Mindenkinek el kellene olvasni. Magam is átéltem ezt a harctéren. Ez a közvetlenség, ez az egyszerűség! Lelkesedett, ahogyan még nem hallottam lelkesedni. Most a könyv kézről-kézre járt. Hol civilek kérték el, hol katonák. A vélemények nagyon megoszoltak ugyan, de a végkövetkeztetés egy maradt: roppant érdekes könyv, nem lehet abbahagyni az olvasását. Különös varázs szinesiti a könyvet: a közvetlenség varázsa. Döbbenetesen igaz. És én még mindig nem olvastam. Öreg harctéri rókák véleményét hallgattam, ifjú hősök szakértő magyarázatát füleltem: volt abban valami perverzül érdekes, véleményekből alkotni meg a könyv képét, amelyet még nem olvastunk. Valami különös hatású könyvnek kellett azonban lenni. A diszkusszió fölötte hol nyugalmasan haladt, hol majdnem az égig csapott. Nem lehetett közömbösen nézni a könyvnek sorait, aminthogy nem lehetünk közömbösek önmagunk sorsa iránt sem s ezek a sorok önmagunk múlt vagy jövendő sorsát jelentették. A vért, vagy a békét, a nyugtalanságot vagy a csendes életet. Mondják, hogy a könyv néhol az ellenkező hatást váltotta ki, mint amilyen szándékkal Íródott. Az ifjúság kalandvágyát, a fantasztikus elképzeléseket érintette. Mondják, hogy másutt az elkeseredett feliratot Íratta meg az emberekkel: „Never war!“ De közömbösen elmenni a könyv mellett, a könyv hangulata, lelke mellett nem lehetett, nem tudta egyikünk sem megtenni, bármily érzéseket váltott légyen ki az olvasóból. Valahogy emberi létünket érintette elevenen, nem is könyv volt már, hanem „a“ könyv, a könyv, mely egy darab sanyarú életidőt úgy tárt elénk, hogy abban mindnyájan szereplőnek éreztük magunkat, életünk és szenvedéseink, kívánságaink, vágyaink éltek. Bánatunk s megviseltségünk tükrözött elő belőle, ez az egyszerű epikai munka nagyobb hatást váltott ki a maga igénytelenségével, mint száz értekezés és bölcseleti mű, mert szervesebben kapcsolódott bele egy keserű kor keserű életébe, mint, száz élettani tanulmány. Az emberi lélek élettana volt ez, egy uj idő uj emberéé s e könyvben az ember uj határt jelent: a békés emberi lét határát. A könyv megszemélyesedett s mire elolvastam, mint megszemélyesített művet vettem kezembe. Nem egy könyvet jelentett, hanem utat valami békésebb felé, szándékot emberi voltunk tisztára mosására s hogy ez a könyv most filmben is elénktárul, nem a mese a fontos és nem a raffinált technikával, idegre számitó ügyességgel felvett hangok a fontosak, hanem maga a gondolat, amelyet hordoz s amely gondolatnak az a tragikuma, hogy kétezer év óta csak gondolat maradt s mint gondolat, önmaga bukását szégyenli bevallani. Most például Remarque-val próbálkozott. De az emberek vakok. A gondolat hangtalan és színtelen, azt sem mozi, sem könyv nem adja. S az emberek lelki szeme még tétovázik s ki tudja, hány könyv, film, Remarque kell, hogy jöjjön még, mire a gondolat kivirágzik s tetté válik. Voilá: la guerre. Szombathy Viktor. A kritika elismeréssel fogadta Ehrenthal Rózsi komáromi költőnő „Kinyújtott karok“ cimü verseskönyvét. — jún. 19. Néhány héttel ezelőtt jelent meg Ehrenthal Rózsi komáromi költőnő, akinek néhány versét lapunkban is közöltük, „Kinyújtott karoku cimü verseskönyve, amely a szlovenszkói, de a magyarországi lapokban is több elismerő kritikát váltott ki. A Győri Hírlap június 14-iki száma Ehrenthal Rózsi verseskönyvéről többek között a következőket irta: Kinyújtott karok. Egy névtelen fiatal leány versesfüzetét hozták el ma nekem. Formája, typográfiája arra csábítottak, hogy nyomban átlapozzam. Már az első strófák megfogtak, el is olvastam egy ültömben végig. Akárhány oldalát többször is. Nem mindennapi tehetség megszólalása ez. Nemcsak Ígéret, jelene is érték. Érett gondolatok érett kifejezése. Kiforrott verselés, változatos formákban. Mélyről fakadó érzések megkapó gazdagsága. Szereti az életet, de vannak órái, amikor úgy érzi, hogy jó volna, ha az átkos életigát a sarokba vághatná. Már virágnyiláskor megkísérti az élet estje, pedig ettől messze van még. Elfojtja vágyait, ám a komor lemondás hamuja alul föl-föllobbannak a reménylángok és marcangolóan törnek elő a vágyrakéták. Szereti az embert, de nem üresen kongó részvéttel, hisz maga is szenvedi a nyomort. Siratja, keresi korán elhunyt anyját, és anyáskodva takargatja testvérkeit. Féli az Istent, de a pillanatnyi fájó kétség a fohász közben is ökölbe kényszeríti a kezét. Büszkesége nem engedi sírni: józan öleléssel öleli át a tavaszt. Csóktalan, hófehér szerelem emlékei zokognak föl éjszakáin. Ilyesfélék Ehrenthal Rózsi verseinek a motívumai. De ott élnek, fénylenek és hatnak. A fiatal leány túlsó Komáromban él. Ez a 23 költemény maga is biztató Ígéret arra, hogy szerzőjük nem sokáig marad névtelen. Az odaát nyomtatott füzet címlapja Reichenthal Ferenc festőművész rajza, egyszerű eszközökkel hat. Szeretném, ha sokan elolvasnák utánam ... (Kyf) VYHNE <u <u tn Ll. yu Szlovenszhó páratlan hatású női gyógyfürdője újonnan berendezett modern hidevizggyógyintézettei és szénsavas fürdőkkel. Természetes meleg vasas fürdő, hegyi klimalikus gyógyhely női bajokban, véí szegénységben és idegbántalmakban szenvedők részére. Teljes pensíó: lakás, ellátás (napi négyszeri étkezéssel) I. oszt. vasas fürdő, gyógy-, zenedij és villanyvilágítással együtt előidénybenKc45-48. főidényben Ke 48—54. Diétikus ellátás is Ortodox kóser vendéglő. Autóbuszjárat! 301 Lopás miatt elitéit a komáromi bíróság egy jómódú lévai özvegyasszonyt. Tegnap tárgyalta a komáromi kerületi biróság özvegy Stenkovné lévai lakos bűnügyét, akit az ügészség sikkasztás bűntettével vádolt meg, mert a vádirat szerint Disznóson 1929 március havában dr. Bidermann tulajdonát képező malomból a malomfelszerelési tárgyakat 70,000 koronáért és egy ajtót 500 koronáért elidegenített, illetve eladott. A vádlott a tegnapi tárgyaláson nem jelent meg, de a legutóbbi tárgyaláson beismerte, hogy egy pár vashengert, mint használhatatlant, ocskavasképen eladott, az ajtó pedig az ő tulajdona volt. A nyomozás során Biedermann dr. előadta, hogy megvette a malmot és a vétel után adta el a vádlott a felszerelést. A tanuk kihallgatása után a kerületi biróság lopásban mondotta ki bűnösnek és az enyhitőszakasz alkalmazásával feltételesen három hónapi fogházra Ítélte el a vádlottat. Az ügyész megnyugodott az ítéletben, a védő három nap alatt nyilatkozik. A komáromi kerületi biróság felmentett egy ékszerészt, akit több budapesti ékszerész jelentett fel. — junius 19-én. Négyrendbeli sikkasztás bűntettével vádoltan került a vádlottak padjára Weiner Ernő hidvégi lakos, mert Budapesten 1926 november havában és decemberben átvett értékesítés végett bizományba Schulhof Lászlótól 3944 Ké értékű ékszert, Stralendorfék Henriktől 9280 Ke értékű ékszert, Schwartz Ferenctől 1392 Ke értékű ékszert, Juhász Lászlótól 3960 Ke értékű aranyat és mindezekkel nem szá molt le. A vádlott a tegnapi tárgyaláson kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert az ékszerekkel elszámolt s a többit visszaadta, amit pedig zálogba tett, azt a tulajdonos megbízásából tette zálogba. A sértettek kihallgatásáról felvett jegyzőköny felolvasása után a biróság a vádlottat felmentette a vád következményei alól. Az ügyész felebbezést jelentett be az Ítélet ellen. Megalakult az uj osztrák kormány. — junius 20. Bécsi jelentés szerint a szövetségi elnök dr. Seipel Ignác képviselőt, szolgálaton kívüli szövetségi kancellárt bízta meg a kormány megalakításával, aki elfogadta a megbízást és megkezdte a pártokkal a tárgyalásokat. Seipel dr. előtt a koncentráció gondolata lebegett szem előtt, amikor a kormányalakításba belekezdett, de ez nem sikerült, mert a szociáldemokraták azt követel-
