Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)
1931-06-13 / 71. szám
1931 junius 13. > KOMAROMI LAPOK« 3. olda1, SZANATÓRIUM műtétes gyógyításra Prof. Dr. K. Koch Bratislava, vegeün-u is. Telefon 15—42. és 7. 769 de akkor sem, lábápolóként hacsak heti 250.— Kő keresetet számit is, évi 455 millió koronát fizetni tudni, hisz ez még az állam költségvetésében is igen nagy Összeg. A beállított 50.000 cipőtisztító is csak a mesék országában fog tudni megélni, hisz ezeknek jövedelme a javaslat szerint beállított heti 250 koronával, évente 583 millió koronái tenne ki. Ez a szám mindent megmond, ezt az összeget nemhogy cipőtisztításra, de másra sem lehetne lakosságunkból kipréselni, úgy hogy az ezzel való bővebb foglalkozással igazán kár az időt vesztegetni. Ez volt a cipészekhez intézett felhívásra és a minisztériumhoz intézett javaslatra, nagyon rövidre fogott kritikánk. Szeretnénk, ha tévednénk, de nekünk erről az egész Bafa akcióról az a benyomásunk, hogy csak azért van, hogy gáncsot vessen a gyár javító műhelyeinek megszüntetésére irányuló mozgalomnak. Pedig, ha a cipész kisiparosokon komolyan segíteni akar a cég, úgy ezt csak a műhelyek beszüntetésével teheti meg. A műhelyek fenntartására igazán nincs ráutalva. Amint cikkünk elején mondottuk, a segítséget mindenhonnan hálával és köszönettel vesszük. Örömmel látnánk, ha a gyár a segítés előbb említett útjára lépne; mi a továbbiak megtárgyalására és komoly munkára készséggel rendelkezésre állunk. Ha szép arcbőrt akar, használja a több mint 40 év óla általánosan kedvelt T3r. g’jaiig'-féle szeplő elleni eremet. Kapható: Stadt Apotheke. Bödenbach a. E. Pssííach 26— — Tedd be csak az egyiket a gépbe és írjad!... Ne okoskodj sokat, mert különben én írom meg! — És pár pillanat múlva diktálni kezdte: T. Főpénztár! Szíveskedjenek folyószámlám terhére e sorok átadójának kilencven. — Várj! — kilencvenhatezernyolcszáz pengőt kifizetni. Tisztelettel — vagy, ahogy szoktátok... No, és most gyere le velem! Azzal kézenfogta Évust és úgy vitte, mint valami kisgyereket. A lány meg ment, tágranyill szemmel, mint aki nem tudja: ébren van-e, vagy pedig álmodik. Csak annyit látóit, hogy a pénztárnok mosolyogva bólint felé. — A méltóságos úr nem telefonált ugyan, de azért kifutja a készletből, — jegyezte meg a pénzlárnok. — A méltóságos úr a kisasszonynak telefonált, — mondta Ákos határozottan. Évus kemény kézszorítást érzett és hirtelen bólintott a fejével. — Hány tízezrest adhatok? — udvariaskodott a pénztárnok. — Hat darab elég lesz, a többit ezresben kérem, mert több kisebb tételt kell kifizetnem, — magyarázta Ákos. Évus megint a szobájában találta magát és az a különös érzése volt, hogy repülnie kell, de úgy, ahogy a madarak repülnek. Fölemelte a két karját és ekkor Ákos rásegítette a kabátot. Az utcán a friss levegő megcsapta. Megrázkódott és Ákos felé ferdult. — Én nem... — kezdte, de Ákos kézenfogta, betessékelte egy taxiba. A nyári tüzek idején. A tanyi és az iísai tüzek tanulságai. — Nagyobb áldozatot kell hozni a tűzoltó intézménvek céljaira. — Miért nincs éjjeli telefonszolgálat ? — Saját tudósitónktól. — Komárom, —jun. 12. Az éjjeli őrök régi mondókája volt falun: Én az éjnek őre vagyok, Tűzre, vizre vigyázzatok. Különösen Csallóközben, az árvizek hazájában volt nagyon fontos ez a figyelmeztetés, mert Csallóközben a tűz mellett bizony nagyon gyakran kellett a vizre is vigyázni, amikor az árvizveszedelem fenyegette az egész környéket. Manapság már az éjjeli őrök ajka néma, nem jelzik az órákat dervis énekléshez hasonló éneklő hangon, hogy Tizet ütött már az óra, igy természetesen már azt a figyelmeztetést se halljuk, hogy Tűzre, vizre vigyázzatok, ami nemcsak azt jelentette, hogy a tűz mellett az árvizveszedelemre is legyen gondunk, hanem azt is, hogy a viz kádakban, hordókban minden háznál kéznél legyen, hogy a föllobbanó tüzet legyen mivel nyomban eloltani; A régi világ tűzrendészete ebben az éjjeli óri, bakteri mondókában leü a csiráját. Csendes, igénytelen kezdat volt ez, de annál borzalmasabb volt a régi világ tűzrendészetének a büntető, népalkotta paragrafusa, hogy a tetten ért gyujtogatót egyszerűen beledobták a tűzbe. Pedig akkor biztositó társaságok nem lévén, jól bebiztosított ingatlanok elégéséből senkinek se származott haszna, akkor tehát csak két inditóoka volt a gyújtogatásnak, a bosszú és a pirománia. De akkor nem sokat teketóriáztak, hogy pirománikus volt-e az illető és igy tettét nem beszámítható lelkiállapotban követte el, hatalmas lendülettel beledobták a tüzbe. Ha most is megvolna ez a népitélet, akkor manapság nagyon sok ember repülne nagy íveléssel a legrettenztesebb halálba, a tűzhalálba. Manapság a jól bebiztosított ingatlan elégése nem egy gyujtogatónak hozott busás hasznot. Ilyenkor, nyár idején, nem is kell gyujtogatóra gondolnunk, keletkezik a tűz más okokból is. Egy-egy kenyérsütés, gyufával játszó gyermekek, ci-Valami ködös bódulat hatalmasodott el rajta és lenyűgözte ellenállását. Mintha alattomos betegség bujkált volna az ereiben, elernyedten ejtette fejét a mellére s noha tudta, hogy ez helytelen és helytelen mindaz, amibe most résztvesz, még tiltakozni sem volt ereje. És egészen lázálomszerűen folyt egybe elölte az egymást gyorsan követő képek sora. A taxi több helyütt megállt. Ákos kiszállt egy-egy kis időre, aztán bőrönddel, csomagokkal tért vissza s újra tovább robogtak. Jó idő múlva Ákos őt is kisegítette a kocsiból. Napfényes mezőségen állottak, és a lány szaporán hunyorgott. — No, Évus, most meglesz az örömöd: repülni fogunk! — mondta Ákos. Évus nagyokat lélegzett, a lába alatt földet érzett s az ereje visszatérőben volt. — Nem, ez rettenetes! Hogy téliét ilyet? — fordult Ákos felé. — Csak nyugalom, kedves, — mondta Ákos és az arca megint olyan volt, hogy a lányban bennrekedt minden szó. — Ne mozduljon innen. Pár perc múlva visszatérek! — tette hozzá határozottan és Évuska érezte, hogy engedelmeskednie keli. Engedelmeskedett. És állt nyugodtan, egykedvűen. A közöny, mint valami vékony viaszréteg, szétömtött a lelkén, letompította az érzékenységét és szinte elaltatta az agya működését. A körülötte nyüzsgő alakok, a hangar ból kitolt repülőgép motorbúgása, az emberek beszéde, mind olybá tűnt előtte, mintha valami képeslapban garettázó, szivarzó felnőttek, rosszul elsározott vesszőkémények nem egyszer okozói a tűznek, hiszen még az összetörött üvagpohár feneke, mint gyűjtőlencse nem egyszer okoz tüzet. Ilyenkor, amikor a nyári tüzek ijesztő módon elszaporodnak, önkénytelenül kikivánkozik toliunkból a tűzrendészet kérdésével foglalkozó téma. Első sorban az iskolában kell kezdeni, a prezentiv, a megelőző intézkedéseket. Szemléltető képekkel kellene bemutatni a tűz pusztításainak a borzalmait, a párisi jótékonysági bazárpusztulását, az ökőritói borzalmakat, a budapesti párizsi áruház égését, a bécsi A gyerekek gyorsan meg- Ring színház pusztulását és még ha-értik: Oetker-puddíng a sonló nagy tüzkatasztrófákat. De ezek legjobban ízük. Amit gyera képek ne csak a hatalmas längten-TMkbebk p^osa'fmfgvizsgér gereket ábrázolják, hiszen ezzel mégják Ezért ügyeljetek figyelnem lehet kifejezni a tűz pusztításának mesen, úgy. mint ezen gyera borzalmait, hanem ezek a képek mu- mekek, arra, hogy mindig lássák be a megszenesedett holtteste- Vkko^nTm^eheí két IS. elrontani. Akkor az egy Ismertem egy szemtanút, aki a bécsi Oetker-puddíng lesz. Ringszinház égését látta és látta a vasszerkezeteken fölakadt megszenesedett holttesteket, amelyek úgy lógtak ott, mint a füstölt húsok a kéményben Azt mondta, hogy ez a borzalmas látvány mindig memento mori-ként lobban föl lelkében, ha fölhasznált gyufát dob el, ha télen eltávozik a lakásából, ahol a kályhában még tűz van, ha eloltja a lámpát; mindig féltő gonddal ügyel arra, hogy tűz ne támadhasson. A nagy tüzkatasztrófák képeinek minden iskolában helyet kellene foglalni. És erre a célra a birtositó társaságoknak kellene adakozniok. Ők maguk festetnék meg és sokszorosítanák ezeket a képeket és küldenek meg minden iskolának. Ezt az áldozatot bátran meghozhztnák a biztosító társaságok, mert ez olyan befektetés, hogy bőven meghozná a gyümölcseit, mert kevesebb tűz lenne, az bizonyos. Amint a fák és a madarak kímélése és megszerettetése az iskola föladatai közé tartozik, éppen úgy meg kellene honosítani az iskolában azt az üdvös akciót, amely a tűzre való vigyázást tűzné ki célul. Ezzel kapcsolatban a tanulókat figyelmeztetni lehetne a gyúlékony, a robbanékony anyagokra. Ma már a petróleum, a benzin, a szénkéneg stb. olyan gyakoriak, hogy csaknem minden házban előfordulnak, de sajnos kevesen tudják, hogy pl. a benzin, a szénkéneg még akkor is föirobbanhat, ha közvetlenül nem érintkezik tűzzel, mert az erősen párolgó anyagok úgynevezett gáza vagy népilátná, s a vágy, az előre érzettöröm opáltüzű, kaotikus remegése, amely mindannyiszor elfogta, ha a repülésre gondolt, most mérhetetlen messze volt tőle. Aspernben átszálltak egy Olaszország felé induló gépre. Indulás előtt Ákos a büffébe vitte Évust, de a leány nem akart enni. — Magának olyan hatalma van rajtam... nem értem... Azelőtt ezt sose tapasztaltam... — Ne törődjék vele. Gondoljon arra, hogy mindent csak magáért tettem. Ha ez nem sikerül, ugyan mikor lehettünk volna egymáséi? Nyugodjék bele és bízzék meg bennem... Hiszen szeret? Ugy-e, szeret? — súgta Ákos. Évus nem felelt. Hosszan nézte Ákost és valami idegesség ébredt benne. Még a hangja is más volt. S a tekintete!... Úgy látszik Angórából hozta magával azt a különös hatalmat, amellyel őt erre a dologra rá tudta venni... Szóvá is akarta tenni, de ekkor Ákos idegesen fölkapta a lejéi és azt mondta: — Várjon egy percig itt, csak utánanézek a bőröndömnek, — s azzal ki is léjrett már az ajtón. Évus csak most, hogy Ákos lenyűgöző hatalma alól felszabadult, kezdte fölmérni cselekedetük súlyosságát és roppant nyugtalanság fogta el. — Jaj, mi lesz ebből! Hogyan szabadulhatna ki? Hiszen elfoghatják, börtönbe vihetik mindkettőjüket... Talán ha táviratozhatna innen a vezérnek... Egyre kétségbeesettebb lett. Nyugtalanul várta vissza Ákost és el volt tökélve arra, hogy azonnal elhagyja Dr. Odker-félc puddingpor minden szakmabeli üzletben kapható. Ha véletlenül nem volna raktáron, úgy a legközelebbi elárusítóhely elmét kívánatra szívesen közli: Dr. A. Oetker, Brno. esen gőze is meggyül és ezzel felgyújtja, feilobbantja az egész anyagot. A gyufával való játszást, a könynyelmü és korai cigarettázást, a robbanó anyagok babrálását, a gyúlékony szalma, széna kazlak körül hancúrozást, mind el lehetne kerültetni a gyerekekkel, ha az iskolákban megfelelő időt szakítanának erre. De nem kell mindent és egészen az iskolákra bízni, mert e tekintetben a szülők is sokat tehetnek. A falusi tűzoltóságok előrehaladásában ugyan mérföldes lépéseket tettünk, de még sok tenni való van. Itt is a biztositó társaságoknak kellene áldozni első sorban, mert hiszen nekik is érdekük, hogy minél kevesebb tűz keletkezzen. Modern fecskendők, tömlők, tűzoltó szerek beszerzése, mély és bőséges kutak ásása, fúrása, mind csökkenti a tüzek pusztítását. Nagyobb községekben tűztornyokat kell építeni, ahol éjjel-nappat őr figyelne, hogy hol lobbant föl a tűz Kevesebb volna a nagy tüzek száma, ha nyomban észrevennék a tűz kelet-és visszautazik. Szörnyű képzetek kápráztak föl előtte és szétszói’ódolt gondolatai csupa kapkodó jajongás voltak. S az idő csak telt, Ákos pedig egyre késett. Évus a zsebkendőjét tépegette s a kezét tördelte. Menekülni szeretett volna és nem mert föl se nézni. Úgy érezte ,mintha egész élete összeomlott volna s már csak a halál tudna megnyugvást hozni neki. Ekkor egy úr állt meg elölte. — Ugyebár Petey Éva őnagyságához van szerencsém? — Igen... De honnan ismer? Mit óhajt? Talán Ákos küldte önt? — Ákos... igen, Barna Ákos, őt keresem; Nem tetszik tudni hol van? — Ezen az ajtón ment ki, — mutatta Éva — és meghagyta nekem, hogy7 várjam meg itt, amíg a bőröndjének utánanéz... De miért keresi? Az idegen sajátságosán hüinmögött, aztán így szólt: — Nagyon sajnálom, de hát kötelességem megmondani: detektív vagyok, — szíveskedjék követni... Évuska fölállt s meg akarta magyarázni, hogy ő ártatlan, de megtántorodott és elvágódott. A detektív már csak attól mentette meg, hogy fejét be ne zúzza az asztal sarkán. Ákos pedig ezalatt már Bécs fejé robogott, és csak hónapok múlva, amikor már teljes biztonságban tudta magát, adott hírt magáról. Akkor is csak annyit írt: Mindent magáért tettem, csak magáért!
