Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)
1931-06-13 / 71. szám
2. ©’dal. »KOMÁROMI LAPOK« 1931. junius 13 BBisméii nemzetközileg ismert Hin. Kellemes nyaralóhely» pompás vidékkel. Wíenből 35 perc alatt elérhető. I Naponta cca 100 vasút és 80 villamos közlekedik. 4 szanatórium, 1 a középosztály részére, 1 gyermekszanatőrlum, 41 nagy szálloda, penslók, számtalan vendéglő. Lakás és ellátás minden áron. Világhírű kénesfűrdők! „Iszapcsomagolás* I Ivókúra 1 Szölőkúral Remek strandfürdői Ügetőrersenyek, autó-, motor- és csónakkirándulás. — Magas művészi nívójú városi színház nyári színkörrel. Elsőrangú zene csodaszép parkban Több moz-Igószinház állandóan változó műsorral. Villamos, taxiautó, bérkocsi, egyfogalu. Felvilágosítással szolgál: ■OMISSION BUDEN BEi WIEN I Telefon: Baden 243. 335_______________________ A cipőipar és Bat’a Irta: Ifj. Koczor Gyula. A közelmúlt napokban, különféle újságokban a hírek között, a Bafa cég magán tudósításai jelentek meg, melyek hírül adják, hogy a cég, a cipész kisipar modernizálásáról és a munkanélküli cipészek kereseti lehetőségének biztosításáról, a kereskedelmi minisztériumnak terjedelmes javaslatot tett. A híradás szerint, a terv alapján a lábbeli készítő kisipar kétségbeejtő helyzete egyszerre jóra fordulhatna, sőt a cipészek további ezrei jutnának biztos megélhetéshez. A közlemény érthető feltűnést kelteit mindenütt és nemcsak a kenyerüket vesztett cipészek körében, hiszen a cipész kisipar helyzete ma már közismert egyik legsúlyosabb kérdésünk és egész társadalmunkat érdekli, szükséges tehát, hogy a Bafa javaslattal, mely füzet alakjában is megjelent és a lábbelikészitő iparosok között is szétosztatott, részletesen foglalkozzunk. Amikor a füzet megjelenésének köÄ pilóta szerelme. Irta Majthényi György. Évuska, a nagyhatalmú DMG Bank vezérigazgatójának magántitkára, a Dunára néző ablaknál állt. A vezér valami ülésen volt s Ákos, Évuska vőlegénye az imént ment el. Semmi dolga se volt. Ákos mindig nyugtalanította, már gyerekkora óta. De különösen, amióta a maláriája miatt hazajött Angorából, ahol két évet töltött a török kormány szolgálatában, úgy tetszett neki, mintha valami más lélek költözött volna az ismerős homlok, a kedves arc, a nevető szem mögé. Ezen sokat töprengett. — Hova lett a mosolygása? — gondolta sokszor. — Hova a meleg tekintete, az arca puhasága? A repülés változtatta volna meg enynyire? Mind ilyenek lesznek a pilóták? Azelőtt olyan hatalma volt Ákoson, hogy azt tehetett vele, amit akart. Pajtáskodó, gyerekes játék volt a szerelmük; kézfogásaik, szavaik mögött nem énekelte forró dalát a vér, mégse tudtak egymás nélkül akár csak egy napig is meglenni. Szavával, tekintetével szinte kormányozni tudta Ákost ,aki boldog volt, ha engedelmeskedhetett neki. Ha pedig a repülésről beszélhetett, ha kipirult arccal elmagyarázhatta a levegő örvényeinek szeszélyességét, a szélcsatornák álnok csapdáit, a billegő, küszködő gép útját, az idegölő figyelem ezernyi részletét, kisfiú arcának lelkességét mim den hallgatójára átvitte. Ilyenkor imádta őt Évuska; fölhasadt szájjal, kidiózó szemmel hallgatta, szinte ott ült mellette a gépben és szállt, szállt rülményeit és a javaslatot bírálat alá vesszük, nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy az nem a felvetett gondolat és a felajánlott segítség elutasítását jelenti, mert a segítséget bárhonnan is köszönettel vesszük, de azt nem lehet megengedni, hogy a javaslat a felületes olvasót esetleg elkápráztassa és a cipész kisiparosokat céljaiktól eltérítse. A javaslatnak, illetve a füzet megjelenésének születési hibája, hogy a pár nappal ezelőtt Prágában tartott országos cipészkongresszus előtt látott napvilágot, mely kongresszusnak kifejezett célja volt, hogy a gyárak, illetve Bafa javítóműhelyeinek megszüntetését nyomatékosan követelje. Könnyen és érthetően felvetődik tehát az a gondolat, hogy a füzet kibocsátásának első célja tulajdonképen az volt, hogy a cipészek megmozdulását ellangyitsa, s egy szebb jövő eléjük festése által a követelésük mellett való kitartást megtörje. A kereskedelemügyi minisztériumnak benyújtott javaslat viszont olyan állításokat tartalmaz, melyek azonfelül, hogy az előbbi feltevést alátámasztják, jogosan azt a gyanút keltik fel, hogy Bafáéknak az egész javaslattal nem a cipész kisiparosok megsegítése, hanem az a céljuk, hogy javító műhelyeik fenntartását továbbra is biztosítsák. Ezt a célt látszik bizonyítani az is, hogy Bafa egy újabb híradásában azzal gyanúsítja a kongresszus résztvevőit, hogy azért utasították viszsza füzeteit, mert egy gummi konzern ezer pár virslit osztatott szét a résztvevők között. Ez enyhén szólva nagyon kicsinyes és gyenge dolog. A cipész kisiparosok több mint fele teljesen munkanélkül van, sokan napszámmai, olyannal, amilyen van, keresik meg kenyerüket, sok családnak a szó legteljesebb értelmében száraz kenyérre sem jut, nem természetes-e tehát elkeseredésük, amikor bizalmatlanul fogadják annak javaslatait, akit exisztenciájuk legnagyobb támadójának tekintenek. Bafának a kereskedelmi minisztériumhoz benyújtott javaslata megállapítja, hogy 1927-ben harminchétezerkétszázhatvankettő cipész mester volt s számuk azóta harmincezerre csökkent, ezekből is tizenhétezer nyáron földmiveléssel foglalkozik.Szerinte 5—6 ezer jól el van látva munkával, segítésre tehát 6—7000 szorul. Bafa számadatai nem fedik a cipészek tényleges számát, mert az majdnem mégegyszer ő is, valami álomszerű biztonsággal, győzhetetlenséggel. — Mikor viszel már magaddal egyszer? —duruzsolta ilyenkor hozzátörleszkedve, és türelmetlenül nyafogva, követelőzve ismételgette egyre: Mikor? Mondd, mikor? — Majd... Majd, — csitította Ákos, de határozottat soha nem ígért, nem is ígérhetett, mert akkoriban minden útja hivatalos volt és magánutast nem vihetett magával. Aztán váratlanul megjött az angórai ajánlat s mivel úgy találták, hogy ez lendíteni fog anyagi viszonyaikon és közelebb hozza a házasság lehetőségét, elfogadta. Most pedig... De erre nem volt jó gondolni. A maláriarohamok egyre jobban idegesítették Ákost. Arra gondolt, hogyha ez a baj sokáig tart, nem fogja folytathatni a mesterségét s akkor mittévő legyen? Kedvetlen lett s indulatos. Zsarnokoskodni kezdett Évussal, szeszélyesen jött-ment, szótlankodott és a lány kérdéseire fanyalogva válaszolt. — Ma is, hogy kiabált, milyen ideges volt! — gondolta Évuska és nemlátó szemmel nézte a Dunát — Pedig milyen semmiség ingerelte föl! Az egyik bútorkirakat előtt Évuska megállította Ákost és azt mondta, ha egybekelnek majd, ilyen hálószobát szeretne. S Ákos mindjárt fölcsattant: Miből? Az adósságaimból? Vagy a magad garasaiból?... És egész keserűségét Éva elé rázta ott a nyílt utcán. A Dunára erősen pöfékelő remarkőr húzott pár megterhelt uszályt s a Lánchíd alól fehér dankasirályok íveltek a part felé. Évus nagyot sóhajtott és nehéz szívvel ült az íróasztalához. akkora és ide kell számítani a csizmadiákat is, de ettől teljesen eltekintünk és javaslatát az ő számai alapján boncoljuk, A beadvány azt indítványozza, hogy részben állami támogatással rendezzenek be a kisiparosok javító gépműhelyeket, melyeknek segítségével a cipész heti 380—427 K keresethez jut. Nem bolygatjuk azt a kérdést sem, hogy miből járuljon hozzá a kisiparos bármily csekély összeggel is ilyen műhely berendezéséhez, amikor sok családnál délelőtt 11 órakor egy falat kenyeret sem lehet találni a házban, kizárólag Bafa számításait vizsgáljuk felül, hogy miből éljen a kisiparos, ha Bafa tovább is fenn akarja tartani, aminthogy fennakarja tartani javító műhelyeit. Bafa szerint a köztársaságban évente 100 miliió javítás fordul elő, melyhez 20.000 cipészre van szükség. Szerinte be kell vezetni a láb ápolást, melynél 35.000 és a cipő tisztítást, melynél 50000 ember talál munkát. Összesen tehát 100.000 cipész részére van foglalkozás! A Bafa terv szerint csak 6—7000 cipészen kellene segíteni, ezeket közös műhelyekbe tömöríteni, mert szerinte a többi 5—6000 el van látva munkával. Egy a tervszerint felállítandó, 20 cipészt foglalkoztató műhely, hetenként 2000 pár, évente 104000 pár cipőt képes javítani. A 7000 munkanélküli részére berendezett műhely tehát évente 36.400.000 pár cipőt javítana meg. A még fennmaradó 63 millió pár javítását biztosan elvégezné a Bafa szerint jelenleg létező 23.000, de a valóságban sokkal több mester, akinek élni kell és nem várhatnak arra, míg Bafa terve szerint, pár évszázad múlva talán — amint később rámutatunk — más elhelyezkedést találhatnak. önként adódik a kérdés, hogyha a cipészek elvégzik az összes szükséges javításokat mivel dolgoznak a Bafa műhelyek, vagy pedig ha a Bafa műhelyek végzik ezt a munkát, miből élnek a kisiparosok? Ezen szenved hajótörést a Bafa terv és igy kételkedni kell annak komolyságában és jóhiszeműségében, mert vagy azt akarja, hogy a cipész kisiparosok is éljenek s akkor beszünteti műhelyeit, vagy fennakarja tartani azokat, de akkor egész tervezete szemfényvesztés. Jóhiszeműségét csak azzal bizonyíthatná be, hogy beszünteti műhelyeit és komoly segítséget nyújt terve megvalósításához, melynek készséggel lennénk elősegitői. Bafáék a minisztériumhoz intézett beadványának azon kijelentését, hogyha őket műhelyeik megszüntetésére Pár pillanatig még eltűnődött, aztán kihúzta a fiókját és az egyik iratcsomó alól pár levélpapírt vett elő. Ezek egyikét az írógépbe tette és írni kezdett. »Egyetlen Évuskám!« A felkiáltójelet idegesen verte le, a keze remegett egy kissé. Elgondolkozott. — Miért nem válaszol a levelemre Mindenem — írta aztán. — »Maga olyan rejtélyes, titokzatos és kifürkészhetetlen«, — itt abbahagyta és az ölébe eresztette a kezét. Azon törte a fejét: mit is írna ő egy leánynak, ha történetesen ő volna a vezér és belehabarodna a titkárnőjébe? De csak az olvasmányaiból visszamaradt emlékek jutottak az eszébe, és semmiféle bensőséges érzés nem indította gondolatra az agyát, mert csak játék volt az egész, időtöltésből folytatott játék. Már többször elszórakozott vele, ha hosszabb ideig egyedül maradt és várnia kellett a vezérre. Volt is már készen pár efféle levele, amelyeket úgy gyűjtögetett, mint zárdabeli kislányok gyűjtik a szentképeket. De ezeken a leveleken nem az volt a legfeltűnőbb, amit gyerekes fantáziával rájukgépelt, hanem az, hogy mindegyiken rajta volt a vezér hiteles, sajátkezű aláírása. És ez az aláírás már akkor is ott volt a levélpapíron, mielőtt Évuska a gépbe tette volna, és minden ördögi machináció nélkül jutott hozzá, mert amikor esténkint bevitte a hivatalos leveleket a vezérhez aláírásra, legyezőformán szétterítette azokat az asztalon, úgy, hogy csak az aláírás helye maradt szabadon, és a vezér vidám beszélgetés közben vala-MARKSTEIN pap lan készítő Érsekujvár-Komáromi-utca 46. szám. Vállalja: pehely, gyapjú és vattával töltött paplanok készítését a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig a lehető legolcsóbb árban. Gyermek-paplanok. Eégi paplanok átdolgozását vállalom. — Ágytoll tisztitás gőzzel. —Árajánlattal díjmentesen szolgálok. 265 köteleznék, ez nem segitene a cipészeken, de ellenkezelőleg munkanélkülivé tenné a cipészeket műhelyeikben, de különösen katasztrófális volna a vevők részére, mert senki sem volna képes cipőjüket javítani, maga Bafa javaslata cáfolja meg. Bafa a kisiparosoknak javasolt berendezkedésével lehetővé akarja tenni, hogy úgy és olyan áron javíthassanak, mint eddig azt Bafáék tették, ezzel tehát elesik az az aggodalom, hogy nem lesz aki a cipőket megjavítsa. Másrészt az eddig a Bafa javító műhelyeiben alkalmazottak a kisiparosoknál találnak eddigi tapasztalataik alapján elsőrendű, vezető alkalmazást. A lábápolókra és a cipőtisztítókra mondottak azután már minden komolyságot nélkülöznek. Bafa szerint, nem ugyan a minisztériumhoz intézett beadványban, de a cipészeknek szóló felhívás alapján, a köztársaságban hetenként 10 millió embernek van szüksége lábainak szakápolására, amely 35.000 embernek nyújt megélhetést. Bafa ur! Jó, ha a köztársaságban 10 millió ember talán télen át cipőt hord, nemhogy lábának hetenként való pepecselésére gondolna és erre telne neki! Az a pár száz „lábápoló“, aki eddig van, valahogy talán megél, de 10 millió ember 14 millióból, még évszázadok múlva sem fogja lábát hetenként ápoltatni és nem tud ezért ma sem, mennyire odakanyarította a nevét, még álmában sem gondolva arra, hogy a csomóban üres levélpapír is van. Ma azonban hiába tűnődött, semmi olyan nem jutott az eszébe, ami alkalmas folytatása lehetett volna a megkezdett levélnek. Minduntalan Ákos keserű szavai zavarták meg s már abba is akarta hagyni a levélírást, amikor kopogtattak az ajtaján. Gyorsan kirántotta a gépből a papírt és a fiókjába rejtette. Engedelemre nem is várva, Ákos lépett be az ajtón. — Mi történt? — csodátkozott Évuska. — Nézd, kedves, — csúf, komisz dolog az idegesség, — kezdte Ákos, és arcán a régi, kisfiús kedvesség tükrözött meg. Meg akarta engesztelni menyasszonyát és szeretettel vette kezébe a kezét. — Ugy-e, megbocsátasz? Ha majd meggyógyulok, és Isten megsegít, meglesz a hálószoba. Évuska egészen meghatódott. Olyan szívesen borult volna Ákosra, de Ákos hirtelen az asztalra bökött. — Mi ez? A vezér aláírása? — és megforgatta az ott felejtett üres levélpapírokat. — Igen... egy párszavas értesítést kell szétküldenem, — hazudta Éva és erősen elpirult. — És az öreg előre aláírta? így megbízik benned? Nagyszerű!... Tudod, hogy ezzel pompás heccet lehetne esi... Hmm. — Elővette az óráját s mire újra Évusra nézett, az arca megint kemény és idegen volt. Föl-alá járt, megint elővonta az óráját, hümmögött, aztán hirtelen a lány elé állt.
