Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-12-20 / 151. szám

4. o'dal. (KOMÁROMI LAPOK» 1930. december 20. TERMINUS áruház r,t. Bratislava, Laurinská 6. Telefon 3L8S aZ udvarban Telefon 3375 Női és férfi rubaosztáiy Női és férfi fehérnemű-osztály Szőnyeg és függöny osztály Szövött és kötöttárú-osztály Nagy karácsonyi vásár Ké 140-től feljebb Ke 180-tól h c 290-től „ Ke 250-től „ Női ruhák Női kábátok Férfi öltönyök Férfi ragláook Mértékosztályban tiszta gyapjú szövetből la. kivitelű ruhák Ke 750-től. Látogassa meg áruházunkat minden vételkötelezettság nélkül. — Ke wező részletfizetési feltételek. donos a jegyet a magasabb ár mellett is meg akarja tartani, akkor a kiállító helyen meg kell fizetnie a különbözeiét. A kiállító hely rávezeti a jegyre, hogy a különbözet befizetése megtörtént és a jegyre ráragasztja a pótfizetési cédulát. Ezt a cédulát leg­később 1931. február 15-ig kell meg­rendelni, mely terminus után az évi jegyeket utánfizetéssel sem ismerik el érvényesnek és a jegyek tulajdonosait úgy fogják kezelni, mintha menetjegy nélkül utaznának. Egy emberéletért — hat heti feltételes fogház. — dec. 19. A komáromi kerületi bíróság előtt pén­teken délelőtt gondatlanságból oko-Komárom, december 19. A külturpalotai Kisfaludy ünnepélyen, mint már beszámoltunk róla, a gimná­zium zenekara nagy sikerrel adta elő Krizsán József zenetanár eredeti szerze­ményét, a „Hódoló induló“-! Miután Krizsán tanár már hosszabb ideje közöt­tünk él és működésével magát Komárom kulturális életében már eddig is nélkü­lözhetetlenné tette, természetesnek lát­juk részünkről,hogy zeneszerzői sikere al­kalmából kissé bővebben foglalkozzunk ezzel az idegen országból származó, de velünk dolgoző és érző muzsikussal. Krizsán tanár kérdéseink elől szabad­kozva akart kitérni és csak hosszú kápacitálásra sikerült egyetmást meg­tudnunk, ami személyére és pályájára vonatkozik. — Születési helyemet 1926-ban hagy­tam el — mondotta Krizsán, — miután délvidéki temperamentumom a meg­szokott körből kikivánkozott. Miért jöttem éppen Komáromba? Mert az édesapám, egy öreg tengerész, az állam­fordulat után az egész családjával itt tartózkodott. Hosszabb ittmaradásranem is gondoltam, a város nem tett rám valami jő benyomást, akkori sáros ut­cáival, az embereket azonban már kez­detben szimpatikusnak találtam és ez befolyásolta elhatározásomat. zott emberölés vétségével vádolva ál­lott Kovácsik József volt párkányi, je­lenleg Selmecbányái főszolgabirő, mert Kövesden ez év julius havában galamb­lövészet alkalmával a töltött fegyvert kesztyűs kézzel fogdosta, minek foly­tán a fegyver elsült és okozója lett annak, hogy a tőle alig három méter távolságban levő Janiga Jánost eltalálta aki a szenvedett sérülések következ­tében vérmérgezésben pár nap alatt meghalt. A vádlott beismerte, hogy a kezében levő fegyver elsült, de azt tagadta, hogy a kezén kesztyű lett volna és ezért nem érzi magát bűnös­nek, mert fogalma sincs, hogy a fegy­ver hogy sülhetett el kezében. A tanuk némileg terhelőén vallottak, majd a kerületi biróság az enyhitőszakasz al­kalmazásával feltételesen hat heti fog­házra Ítélte el. Az Ítélet jogerős. — Hogyan lettem zenész ? Édesapám már tizéves kólómban megtanított ked­venc dalára, a „Sújt az átok, mert sze­retlek“ cimíi dalra, ami nekem nagyon tetszett. így a haditengerész iskola mel­lett, mely számomra a tengerésztiszti pályát nyitotta meg, a pólai zeneaka­démia hegedű tanszakát is elvégeztem, még pedig nagyon jó eredménnyel. Akkoriban történt, hogy Vécsey Ferencet játszani hallottam, ami annyira hatott rám, hogy a tengerészi pályának — szüleim akarata ellenére — hátatfordi­­tottam és egészen a zenének szenteltem magam. Több fiatal zenésszel megala­kítottuk a pólai vonósnégyest és Grádo­­ban, Abbáziában, Portoroseban, Trióm­ban stb. szép sikerre! hangversenyez­tünk. A háború persze a vonósnégyes további pályafutását is megsemmisítette. — Természetesen én is, mint a leg­több muzsikus, zenekarba vágytam, ahol a legtöbbet lehet tanulni. Szerencsém volt és a legkiválóbb karmesterek alatt játszottam, igy például Triesztben Hausz Richárd vezénylete mellett a „Salome“­­ban és Pólában Lehár keze alatt, aki akkor ott a haditengerész zenekart di­rigálta. Mindjárt Komáromba való érke­zésem után is hangversenyeztem, ami­kor Viotti, Artot, Grieg és Hubay da­rabokat játszottam. A jószerencse hamar összehozott oly kiváló zenészekkel, mint Polony, Zsidek Béla és a fiatal, de nagyon talentumos és nagyratörő Schmidt Viktorral, akikkel esténként négyesben játszottunk. Hosszabb idő után, nem kevés fáradtsággal sikerült a gimnáziumi zenekart megszervezni, mely először a Nótás kapitánnyal, majd a Jánoskával lépett a nyilvánosság elé. Schubert centennáriumon nyolc szám­mal szerepeltünk, köztük a sokrabecsült H-moll szimfónia 1. és II. részével. — Bizony, ez munkának, de siker­nek is elég szép volt, aránylag rövid idő alatt. A tervezett Lehár-ünnepélyre is teljes műsorral készültünk. Itt van erre vonatkozólag Lehár levele. A Le­­harianara és a Paganinire készültünk, munkánk gyümölcsét azonban nem él­vezhettük, mert a komáromi születésű kiváló mesterről mégis megfeledkeztek. Sok hála illeti Gidró Bonifác igazgatót, a gimnázium nagyrabecsült" vezetőjét, az energikus Biró Luciánt, Pataky Maurus tanárt és az összes többi tanárt, akik bátorításának köszönhetem hogy a gimnáziumban eltudtam érni, amit fia­tal fiukkal itt még sohasem értek el és ezáltal a zene szélesebb körökben is sok megértésre talált. Ezeket mondta pályájáról és itteni működéséről Krizsán tanár. Utolsó kér­désünkre már csak nehezen felel. — Hogy miért nem választották be a városi zeneiskolába? Egy úgyneve­zett félreértés miatt, éspedig azért, mert a zeneakadémiai diplomán, mely két hangszer tanítására jogosít és az olasz zenész szindikátus működési bizonyít­ványon, továbbá az évek óta felmuta­tott zenészi és karmesteri eredményei­men kívül— hogy is mondjam csak — nem volt elég a — képesítettségem. — Hja, sok minden fekszik még a szivemen, de minderről beszélni? Majd egyszer, ha Komáromban egy tiszta lelkiismeretű zeneiskolát szerveznek. A zeneiskoláról való véleményemet is vissza kell tartanom még rövid ideig, mig szók, akik már előbb hasonló kérdéseket intéztek hozzám, a választ maguk is megtalálják. Még csak zeneszerzői terveiről, új munkájáról kérdeztük meg a szimpati­kus zenészt, de erre egyáltalában nem akart válaszolni. Krizsán tanár a csen­des, komoly munka embere és mun­kájának eredményei bizonyára ezután is beszélni fognak helyette. A komáromi állomás vaggon­­fmtogatói a bíróság előtt. — dec. 19. A komáromi államügyészség vád­iratot adott be Rigó Mihály eilen lopás büntette, Kürthy József ellen bünrészesség miatt, özv. Koton Zsigmondné és Nagy Sándor ellen pedig orgazdaság büntette miatt, valamennyien komáromi lakosok, mert a vádirat szerint Rigó Mihály ez év október havában a leplombált vazgon feltörése után ellopott öt bál zsákvásznat 2340 korona érték­ben és öt zsák búzát, Kürthy József ezalatt pedig falazott, maid özvegy Kotonné és Nagy Sándor átvettek a lopott holmikból. Rizó beismerte a tegnapi tárgyaláson a lopást, de azt tagadja, hogy a vagon plombá­ját ő törte föl. Kürthy tagadta, hogy a lopásnál őrt állt volna, de azt beismerte, hogy a íopot holmit se­gített Rigónak elszállítani, özvegy Kotonné és Nagy Sándor azzal vé­dekeztek, hogy nem tudtak, hogy holmit vesznek rendes áron A bi­róság Rigó Mihályt lopásért, miután már többször volt büntetve, hat hónapi fogházra ítélte, Kürthy Jó zsefet pedig három heti fogházra. Kolonnát kihágásban mondotta ki bűnösnek és feltételesen 150 korona pénzbüntetésre ítélte, Nagy Sándort pedig felmentette a vád következ­ményei alól. Az ítélet jogerős. Napok, órák, emberek. Gonstantinescu Este, már lezárták a boltokat, csak a kirakatok fénylenek. Karácsony előtt van. Állok a Nádor utcán s nézegete* az egyik divat-kirakatot. A korzó még fel-alá hullámzik, amennyiben a fél­nyolcórai sétát hullámzásnak lehet mon­dani. A kirakat mellé két férfi áll és az egyik hosszasan elnézegeti az ingeket. Az ingeken kétféle értékjelzés van, ahogy ez most divatos: a régi ár ke­resztülhúzva, az uj ár, nagy betűkkel. A kisebbik férfi, sapkás, szőke em­ber, barátságosan megszólít, németül: — Mit jent ez a két szám, uram, a cédulákon? Megmondom neki. Nem érti. Azért nem érti, mert csodálatosnak tűnik előtte, hogy mind a két ár fel van tüntetve. — A gazdasági válság, — mondom — minden olcsóbb lesz. — Na ja, — feleli ő és összerán­colja homlokát. — Át kell számítani lejbe, — mondja egy kis idő múlva. Mormog és számol. A másik férfit, akin száz lépésről lelátszik, hogy ro­mán, olyan fekete, olajbarna és mérges tekintetű, láthatólag nem érdekli az eset. Ide-oda sétál és boszankodik. De a szőke csak számol. Kiszámította lej­ben. — Nagyon olcsó, — ajánlgatom neki az idegenforgalom nevében. Megrázza a fejét. Most nagyszerű beszélgetés fejlő­dik ki. A szőke nekem jön és lehúzza a kesztyűmet. — Ezt ön hogy vette? Megfogja a kalapomat, belenyúl a nyakkendőmbe, megbökdösi a cipőmet s mindennek az árát kérdi. Végül nagy kegyesen megmutatja az ő kesztyűjét. Gondosan összehasonlítjuk az enyémmel, meg a kirakati kesz­tyűvel, láthatólag meg van elégedve a kesztyűvétellel, amit egy félórával előbb tett. Egymást interjúvoljuk. Most én va­gyok soron. — Ön német? — kérdezem. — Nem, román. Regátbeli óromán. Ezt nem hiszem. — Német iskolába jártam. Ezt elhiszem. Honnan jöttek? — Brailából, uszályokkal. Gabonát hoztunk, meg olajat. Á hajónk francia hajó. Addig megyünk, mig be nem fagyunk. Hadd valljam be, hogy ez mind újság nekem. Komáromi embernek talán megszokott, de mifelénk Gőmörben nem mindennap kötnek ki a mi Ri­mánkon hajósok, akik éppen Brailából jöttek kesztyűt vásárolni. Tetszik a dolog és egy kicsit kihúzom magam, hogy a nemzetközi forgalomba igy bekapcsolódtam. — Passauba megyünk — folytatja közlékenyen, — onnan, ha befagyunk, vonaton egy kicsit leszaladok Tirolba. — S ha francia a hajó, honnan való eredetileg? — Marseillesbe, — vágja ki egy­szerűen. A sötétképü román nem éli nyu­godtan. Kering, öt lépést előre, öt lépést hátra. — A kollégája nem tud csak ro­mánul? — Született román, csak románul beszél... Látszik rajta. Olyan mérgesen pislog maga körül. Román Ugyanakkor azonban nagyon büszke vagyok. Mondja még valaki, hogy Ko­márom nem nemzetközi forgalmú város. Lehet, hogy Liverpool-nak nagyobb a forgalma és Buenos-Airesbe több hajó fut be, de mit csináljunk mi itt, sze­gény szlovenszkóiak? Egyedüli ten­gerünk ez a Duna s lám, Marseillesből is jön ide hajó. Ez a férfi Bukarestből jött, hogy kesztyűt vegyen Komáromban. Nagyon megvagyok hatva s bár­mennyire fázom, topogok én is, de maradok a kirakat előtt és magyará­zok a románnak, mint egy cicerone. Beszélgetés Sai4t ,uii'5sit'5nk"51 Krizsán József zenetanárral, akinek a Kisfaludy emlékünnepélyen egyik szerzeménye közfeltünést keltett Leket eső, lehet hó, Czihor kalap II indigó fő!

Next

/
Thumbnails
Contents