Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-12-20 / 151. szám
4. o'dal. (KOMÁROMI LAPOK» 1930. december 20. TERMINUS áruház r,t. Bratislava, Laurinská 6. Telefon 3L8S aZ udvarban Telefon 3375 Női és férfi rubaosztáiy Női és férfi fehérnemű-osztály Szőnyeg és függöny osztály Szövött és kötöttárú-osztály Nagy karácsonyi vásár Ké 140-től feljebb Ke 180-tól h c 290-től „ Ke 250-től „ Női ruhák Női kábátok Férfi öltönyök Férfi ragláook Mértékosztályban tiszta gyapjú szövetből la. kivitelű ruhák Ke 750-től. Látogassa meg áruházunkat minden vételkötelezettság nélkül. — Ke wező részletfizetési feltételek. donos a jegyet a magasabb ár mellett is meg akarja tartani, akkor a kiállító helyen meg kell fizetnie a különbözeiét. A kiállító hely rávezeti a jegyre, hogy a különbözet befizetése megtörtént és a jegyre ráragasztja a pótfizetési cédulát. Ezt a cédulát legkésőbb 1931. február 15-ig kell megrendelni, mely terminus után az évi jegyeket utánfizetéssel sem ismerik el érvényesnek és a jegyek tulajdonosait úgy fogják kezelni, mintha menetjegy nélkül utaznának. Egy emberéletért — hat heti feltételes fogház. — dec. 19. A komáromi kerületi bíróság előtt pénteken délelőtt gondatlanságból oko-Komárom, december 19. A külturpalotai Kisfaludy ünnepélyen, mint már beszámoltunk róla, a gimnázium zenekara nagy sikerrel adta elő Krizsán József zenetanár eredeti szerzeményét, a „Hódoló induló“-! Miután Krizsán tanár már hosszabb ideje közöttünk él és működésével magát Komárom kulturális életében már eddig is nélkülözhetetlenné tette, természetesnek látjuk részünkről,hogy zeneszerzői sikere alkalmából kissé bővebben foglalkozzunk ezzel az idegen országból származó, de velünk dolgoző és érző muzsikussal. Krizsán tanár kérdéseink elől szabadkozva akart kitérni és csak hosszú kápacitálásra sikerült egyetmást megtudnunk, ami személyére és pályájára vonatkozik. — Születési helyemet 1926-ban hagytam el — mondotta Krizsán, — miután délvidéki temperamentumom a megszokott körből kikivánkozott. Miért jöttem éppen Komáromba? Mert az édesapám, egy öreg tengerész, az államfordulat után az egész családjával itt tartózkodott. Hosszabb ittmaradásranem is gondoltam, a város nem tett rám valami jő benyomást, akkori sáros utcáival, az embereket azonban már kezdetben szimpatikusnak találtam és ez befolyásolta elhatározásomat. zott emberölés vétségével vádolva állott Kovácsik József volt párkányi, jelenleg Selmecbányái főszolgabirő, mert Kövesden ez év julius havában galamblövészet alkalmával a töltött fegyvert kesztyűs kézzel fogdosta, minek folytán a fegyver elsült és okozója lett annak, hogy a tőle alig három méter távolságban levő Janiga Jánost eltalálta aki a szenvedett sérülések következtében vérmérgezésben pár nap alatt meghalt. A vádlott beismerte, hogy a kezében levő fegyver elsült, de azt tagadta, hogy a kezén kesztyű lett volna és ezért nem érzi magát bűnösnek, mert fogalma sincs, hogy a fegyver hogy sülhetett el kezében. A tanuk némileg terhelőén vallottak, majd a kerületi biróság az enyhitőszakasz alkalmazásával feltételesen hat heti fogházra Ítélte el. Az Ítélet jogerős. — Hogyan lettem zenész ? Édesapám már tizéves kólómban megtanított kedvenc dalára, a „Sújt az átok, mert szeretlek“ cimíi dalra, ami nekem nagyon tetszett. így a haditengerész iskola mellett, mely számomra a tengerésztiszti pályát nyitotta meg, a pólai zeneakadémia hegedű tanszakát is elvégeztem, még pedig nagyon jó eredménnyel. Akkoriban történt, hogy Vécsey Ferencet játszani hallottam, ami annyira hatott rám, hogy a tengerészi pályának — szüleim akarata ellenére — hátatforditottam és egészen a zenének szenteltem magam. Több fiatal zenésszel megalakítottuk a pólai vonósnégyest és Grádoban, Abbáziában, Portoroseban, Triómban stb. szép sikerre! hangversenyeztünk. A háború persze a vonósnégyes további pályafutását is megsemmisítette. — Természetesen én is, mint a legtöbb muzsikus, zenekarba vágytam, ahol a legtöbbet lehet tanulni. Szerencsém volt és a legkiválóbb karmesterek alatt játszottam, igy például Triesztben Hausz Richárd vezénylete mellett a „Salome“ban és Pólában Lehár keze alatt, aki akkor ott a haditengerész zenekart dirigálta. Mindjárt Komáromba való érkezésem után is hangversenyeztem, amikor Viotti, Artot, Grieg és Hubay darabokat játszottam. A jószerencse hamar összehozott oly kiváló zenészekkel, mint Polony, Zsidek Béla és a fiatal, de nagyon talentumos és nagyratörő Schmidt Viktorral, akikkel esténként négyesben játszottunk. Hosszabb idő után, nem kevés fáradtsággal sikerült a gimnáziumi zenekart megszervezni, mely először a Nótás kapitánnyal, majd a Jánoskával lépett a nyilvánosság elé. Schubert centennáriumon nyolc számmal szerepeltünk, köztük a sokrabecsült H-moll szimfónia 1. és II. részével. — Bizony, ez munkának, de sikernek is elég szép volt, aránylag rövid idő alatt. A tervezett Lehár-ünnepélyre is teljes műsorral készültünk. Itt van erre vonatkozólag Lehár levele. A Leharianara és a Paganinire készültünk, munkánk gyümölcsét azonban nem élvezhettük, mert a komáromi születésű kiváló mesterről mégis megfeledkeztek. Sok hála illeti Gidró Bonifác igazgatót, a gimnázium nagyrabecsült" vezetőjét, az energikus Biró Luciánt, Pataky Maurus tanárt és az összes többi tanárt, akik bátorításának köszönhetem hogy a gimnáziumban eltudtam érni, amit fiatal fiukkal itt még sohasem értek el és ezáltal a zene szélesebb körökben is sok megértésre talált. Ezeket mondta pályájáról és itteni működéséről Krizsán tanár. Utolsó kérdésünkre már csak nehezen felel. — Hogy miért nem választották be a városi zeneiskolába? Egy úgynevezett félreértés miatt, éspedig azért, mert a zeneakadémiai diplomán, mely két hangszer tanítására jogosít és az olasz zenész szindikátus működési bizonyítványon, továbbá az évek óta felmutatott zenészi és karmesteri eredményeimen kívül— hogy is mondjam csak — nem volt elég a — képesítettségem. — Hja, sok minden fekszik még a szivemen, de minderről beszélni? Majd egyszer, ha Komáromban egy tiszta lelkiismeretű zeneiskolát szerveznek. A zeneiskoláról való véleményemet is vissza kell tartanom még rövid ideig, mig szók, akik már előbb hasonló kérdéseket intéztek hozzám, a választ maguk is megtalálják. Még csak zeneszerzői terveiről, új munkájáról kérdeztük meg a szimpatikus zenészt, de erre egyáltalában nem akart válaszolni. Krizsán tanár a csendes, komoly munka embere és munkájának eredményei bizonyára ezután is beszélni fognak helyette. A komáromi állomás vaggonfmtogatói a bíróság előtt. — dec. 19. A komáromi államügyészség vádiratot adott be Rigó Mihály eilen lopás büntette, Kürthy József ellen bünrészesség miatt, özv. Koton Zsigmondné és Nagy Sándor ellen pedig orgazdaság büntette miatt, valamennyien komáromi lakosok, mert a vádirat szerint Rigó Mihály ez év október havában a leplombált vazgon feltörése után ellopott öt bál zsákvásznat 2340 korona értékben és öt zsák búzát, Kürthy József ezalatt pedig falazott, maid özvegy Kotonné és Nagy Sándor átvettek a lopott holmikból. Rizó beismerte a tegnapi tárgyaláson a lopást, de azt tagadja, hogy a vagon plombáját ő törte föl. Kürthy tagadta, hogy a lopásnál őrt állt volna, de azt beismerte, hogy a íopot holmit segített Rigónak elszállítani, özvegy Kotonné és Nagy Sándor azzal védekeztek, hogy nem tudtak, hogy holmit vesznek rendes áron A biróság Rigó Mihályt lopásért, miután már többször volt büntetve, hat hónapi fogházra ítélte, Kürthy Jó zsefet pedig három heti fogházra. Kolonnát kihágásban mondotta ki bűnösnek és feltételesen 150 korona pénzbüntetésre ítélte, Nagy Sándort pedig felmentette a vád következményei alól. Az ítélet jogerős. Napok, órák, emberek. Gonstantinescu Este, már lezárták a boltokat, csak a kirakatok fénylenek. Karácsony előtt van. Állok a Nádor utcán s nézegete* az egyik divat-kirakatot. A korzó még fel-alá hullámzik, amennyiben a félnyolcórai sétát hullámzásnak lehet mondani. A kirakat mellé két férfi áll és az egyik hosszasan elnézegeti az ingeket. Az ingeken kétféle értékjelzés van, ahogy ez most divatos: a régi ár keresztülhúzva, az uj ár, nagy betűkkel. A kisebbik férfi, sapkás, szőke ember, barátságosan megszólít, németül: — Mit jent ez a két szám, uram, a cédulákon? Megmondom neki. Nem érti. Azért nem érti, mert csodálatosnak tűnik előtte, hogy mind a két ár fel van tüntetve. — A gazdasági válság, — mondom — minden olcsóbb lesz. — Na ja, — feleli ő és összeráncolja homlokát. — Át kell számítani lejbe, — mondja egy kis idő múlva. Mormog és számol. A másik férfit, akin száz lépésről lelátszik, hogy román, olyan fekete, olajbarna és mérges tekintetű, láthatólag nem érdekli az eset. Ide-oda sétál és boszankodik. De a szőke csak számol. Kiszámította lejben. — Nagyon olcsó, — ajánlgatom neki az idegenforgalom nevében. Megrázza a fejét. Most nagyszerű beszélgetés fejlődik ki. A szőke nekem jön és lehúzza a kesztyűmet. — Ezt ön hogy vette? Megfogja a kalapomat, belenyúl a nyakkendőmbe, megbökdösi a cipőmet s mindennek az árát kérdi. Végül nagy kegyesen megmutatja az ő kesztyűjét. Gondosan összehasonlítjuk az enyémmel, meg a kirakati kesztyűvel, láthatólag meg van elégedve a kesztyűvétellel, amit egy félórával előbb tett. Egymást interjúvoljuk. Most én vagyok soron. — Ön német? — kérdezem. — Nem, román. Regátbeli óromán. Ezt nem hiszem. — Német iskolába jártam. Ezt elhiszem. Honnan jöttek? — Brailából, uszályokkal. Gabonát hoztunk, meg olajat. Á hajónk francia hajó. Addig megyünk, mig be nem fagyunk. Hadd valljam be, hogy ez mind újság nekem. Komáromi embernek talán megszokott, de mifelénk Gőmörben nem mindennap kötnek ki a mi Rimánkon hajósok, akik éppen Brailából jöttek kesztyűt vásárolni. Tetszik a dolog és egy kicsit kihúzom magam, hogy a nemzetközi forgalomba igy bekapcsolódtam. — Passauba megyünk — folytatja közlékenyen, — onnan, ha befagyunk, vonaton egy kicsit leszaladok Tirolba. — S ha francia a hajó, honnan való eredetileg? — Marseillesbe, — vágja ki egyszerűen. A sötétképü román nem éli nyugodtan. Kering, öt lépést előre, öt lépést hátra. — A kollégája nem tud csak románul? — Született román, csak románul beszél... Látszik rajta. Olyan mérgesen pislog maga körül. Román Ugyanakkor azonban nagyon büszke vagyok. Mondja még valaki, hogy Komárom nem nemzetközi forgalmú város. Lehet, hogy Liverpool-nak nagyobb a forgalma és Buenos-Airesbe több hajó fut be, de mit csináljunk mi itt, szegény szlovenszkóiak? Egyedüli tengerünk ez a Duna s lám, Marseillesből is jön ide hajó. Ez a férfi Bukarestből jött, hogy kesztyűt vegyen Komáromban. Nagyon megvagyok hatva s bármennyire fázom, topogok én is, de maradok a kirakat előtt és magyarázok a románnak, mint egy cicerone. Beszélgetés Sai4t ,uii'5sit'5nk"51 Krizsán József zenetanárral, akinek a Kisfaludy emlékünnepélyen egyik szerzeménye közfeltünést keltett Leket eső, lehet hó, Czihor kalap II indigó fő!
