Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-12-20 / 151. szám
1930. december 20. cKOMAROMI LAPOK» 5. oldal. Mécs László: Vén betyárok szeme A Sors-aggnöknek kezén veszettül pereg a rokka, élet-szálukhoz alig van még kis hitványka kender, mellük behorpadt, a hátuk hajlott, a lábuk rokkant, — szerelmi cégért: szegfűt hord mégis sok vén gazember. Ámor-vezértöl obsitot nyertek a veteránok, elvirult álmok, harasztok sírnak a csók-harctéren, csak néha színes emlékek szállnak onnét utánok s mellükre tűzve virít a szegfű, mint piros érem. Hamis foguk már, hamis a májuk, hamis a bókjuk, hamis hajat hord fejük, vagy nincs rajt fia hajszál sem, hamis szivük vagy sántiíva jár, vagy veszettül lót-fut, — de a szemük még falánk: valódi kalóz, betyár szem. Vércséknek csőre villog szemükből. Ott leskelődnek, az utcasarkon, kiránduláson, lakodalomban, ahol hullámzik az élő május: csapatja nőknek, ott leskelődnek, szemükből vércsék szállnak ki nyomban és vetköztetve tépik ruháját harmat-szüzeknek, parázna vágyak kutatják végig titkok vonásit, valahol egy-egy temetőszája mogorván ásít s fel-felüzenget máglyája éhes pokol-tüzeknek. Nagy karácsonyi vásár! BAZÁR LŐWINGER BAZÁR úri- és női divatáruházában Komárom, Klapka tér 9. szám. e <d-Q o Ih-nJ h-> N 09 tg > bo ctf z a a> o N 09 Ml >c o 09 O 'te t-03 'V Ajánljuk vásárlás előtt kirakatainkban elhelyezett árúk és rendkívül olcsó napi áraink megtekintését. Férfi divat ingek, nyakkendők, gallérvédők, selyem schawlak.batiszt és selyem zsebkendők, bőrdíszmüárúk, réticülök, bőr-, valamint angol kötött keztyük, divat ernyők. Olcsó vásár kötött és szövött árúkban, rendkívüli nagy árengedménnyel, úgymint női fehérneműkben, selyem és gyapjú harisnyákban a* 09 ur D3 >1 PJ' n 09 o a Hí PJ 09 N fl> cr a a Z 0) < Síi a 01 N r-f* *■* a* <-H fl>pr S' ao* a a Átszámítunk mindent lejre, meg frankra, összehasonlítjuk, mi olcsóbb, mi drágább. S mindenképen, nagyon kedvesen elbeszélgetünk. Elmondja mi hir Brailában és Szófiában, látta a bolgár cár esküvőjét is, szerencsés ember. Nem hitták-e meg a lakzira? — kérdem. Nem, azt éppen nem, de ismerős a királyi konyha egyik szakácsával és az kitűnő pástétomokat és salátákat küldött neki a lakodalmi ebédről. Megnézem a bolgár cár szakácsának főbarátját. Kis, szőke emberke, kabátja szárnya nyitva, nyakkendője fantasztikus hurokban csavarodik a nyaka köré, Bafa-formáju sárga cipőjén fekete gamásli, fején sapka, kezén vadonatúj keztyű. Mindennek fest inkább, mint tengerésznek. Lehet, hogy kormányos, vagy steward, idegenvezető az olajtankon, valami ilyen. Nagyon barátságosan eldiskurálunk. Megmondom neki, hogy népszámlálás volt, ez nálunk is lesz, mondja. Megmondom neki, hogy a túloldallal vámháboru lesz és odaát valamivel drágább a textilnemű, ha venni akar. Kiszámítjuk a lejt pengőre és a frankot cseh koronára. Megkérdi, merre van Prága a vasútvonalon és biztosit arról, hogyha Brailába megyek, szívesen lát. Brailában nagyon ismerős lehet. Szeretheti Brailát. Későre jár már az idő, vacsorázni kell. Megnézzük az órát és szeretettel bucsuzkodunk. Bemutatkozik. — Constantinescu — mondja egyszerűen. Én is morgok valamit. A sötétképü román szótlanul megbillenti a kalapját és ő is elmegy, láthatóan unatkozott már. Egy pár lépésről azonban visszafordul a sötétképü Visszafordul, közelebb jön és nagyszerű németséggel súgja: — Ne higyjen neki. Nem látta soha Romániát. Prága mellől való, Smichowból s azzal mulat, hogy a külföldit játsza. Tegnap macedón fölkelőt játszott, múlt héten Venizelosz barátja volt. A Balkán a specialitása. Szombathy Viktor. Fogheggyel. Jószivü adakozók, lépjetek be a szakszervezetbe! Néhány benfentes jóakaróm ajánlotta, hogy én, a közismert „fél B-listás“, illetve mostmár akár „C-listás“ is, hogy folyamodjak munkanélküli segélyért. Tudom jól, hogy nagy az én bűnöm az aszfalt-felebbezésem, no meg a magyar nemzeti pártiságom miatt. És mindennek dacára jelentkeztem ötször is Beke nevű összeirónál. Időközben aztán eszembe jutott, hogy én munkanélküli szellemi munkás vagyok, megkérdeztem tehát Beke uramat, hogy a munkanélküli szellemi munkás is kaphat-e segélyt és hogy az nincs-e pártokhoz kötve? Beke uram fejét csóválta. Kiürítettem tehát a nagy buxát és zsebrevágtam. Jelentkeztem a jegyekért. Nagy meglepetésemre Farkas Béla barátom értésemre adta, hogy te már el is adtad a jegyeket. Erre én azt feleltem, hogyan adhattam el, amikor nem is kaptam, mire megindult köztünk a nagy disputa dr. Igó úr jelenlétében. Én nem engedtem. Erre jobbra-balra, előre-hátra irányítottak. Én tehát felfelé mentem, egyenesen Csizinazia starosta úrhoz és előadtam neki is, hogy én november 1. óta munkanélküli vagyok, tehát munkanélküli segélyért folyamodok és tőle is megkérdeztem, hogy nincs-e a munkanélküli segély pártokhoz kötve? Erre ő olyan nagy szemeket meresztett, hogy a Windisch órás úr üzlete fölött fityegő szemüveg épp rápasszolt volna. Kisvártatva a starosta úr imigyen felelt: — Kornél barátom, lépjen be a szakszervezetbe és akkor kap állami és munkanélküli segélyt. Ezt a jóakaratu tanácsot elfogadtam volna, de aztán már nem éspedig azért nem, mert időközben máshonnét adott felvilágosítás után azt a súlyos terhet akarták rámsózni, mint munkanélküli szellemi munkásra, vagyis mostmár „C“-listásra, hogy ebbe nemcsak én, hanem még tán maga a „nem munkanélküli Rotschild bankár“ se ment volna bele. Ezen feltétel nem áll másból, minthogy 52 héten keresztül mint munkanélküli szellemi munkás fizessek be éspedig az első hónapban 45 Kö-t, a további hónapokban havi 15 Ké-tés igy egy év alatt összesen 210 Kő-t szakszervezeti tagsági dij címén és ennek lefizetése után csak egy év múlva Mit tudunk Kínáról? Hosszú tábornokneveket, amelyeket állandóan öszszetévesztünk egymással. Megtudjuk, hogy Feng-Yu-Hsiang tábornok lefejeztette Wu-Pei-Fu tábornokot (az angol lapokban), Wu-Pei-Fu tábornok felakasztatta Feng-Yu-Hsiang tábornokot (a francia lapokban), Csang- Kai-Sek tábornok viszont karóba huzattá Wu-Pei-Fu és Feng-Yu-Hsiang tábornokokat (a portugál lapokban). Tudjuk ezenkívül teljesen hiteles forrásból, hogy kommunista csapatok lemészárolták X. város lakosságát és azután a várost felgyújtották — másrészesülhetnék az áldásos munkanélküli segélyben. Tehát nem kaptam semmit. Így lettem én ezek után „Csizmazia-listás“, azaz „C-listás“. Most, mialatt visszarakom az adós-, a bagós-, a csókos-, dadogós, de fontos szerelmes papirosokat a nagy buxámba, elgondolkozom azon is, hogy vájjon megkérdezték-e a jószivü adakozóktól azt, hogy milyen pártokhoz tartoznak és be vannak-e iratkozva a szakszervezetbe ? nap pedig japán zsoldban álló mandzsu csapatok vonultak be X. városba és az előzőleg gondosan lemészárolt lakosságot felszabadították a terrorcsapatok hatalma alól és bevonultak az előző nap porráégetett középületekbe. Különböző tábornokok mészárlásairól hallunk. Egyes tábornokok időnként meghalnak, majd feltámadnak, lelkiismeretesen. Hogy közben mit csinál, hogy él 460 millió kínai, hogyan épül ki egy óriási új sárga állam Ázsia szívében, hogyan rajzolódnak ki egy modern világhatalom körvonaléi ott, ahol egy pár évvel ezelőtt még a középkor élt teljes virágzásban: erről az európai közvélemény, amelyet tendenciózus Kínaellenes források informálnak állandóan, alig tud valamit. Egy könyv, amelyet Dekien Toung bécsi kínai követ hagyott itt budapesti látogatása után, gazdag és érdekes információs anyagot ad a modern Kínáról. Kína a nagy méretek hazája: ez a könyv is hatalmas méretű. Több mint 500 oldal. Még a szerzőjének a neve is elég nagykiterjedésű. így hívják: Dr. Min-Ch’ien T. Z. Tyau. Dr. ZTyau Kína egyik legkitűnőbb publicistája és a nankingi külügyminisztériumban teljesít szolgálatot. A könyv címe ez: »Two Years of Nationalist China« (A nacionalista Kína két éve). A kínai forradalom 19 éve tart és most, úgy látszik, befejezéséhez közeledik. Egy nagy fejezet szól a kínai forradalom apjáról, dr. Szun- Yat-Szenről. 1905-ben kezdte meg ez a csodálatos energiájú ember a kínai forradalom előkészítését. A külföldi egyetemeken tanuló kínai diákokból rekrutálódott a gárda. Ezeknek a kínai diákoknak a számára szédítő reveláció volt a modern európai élet. Londonban, Párizsban, Berlinben éltek és ráeszméltek arra, hogy mégsincs az rendjén, hogy a 20-ik században egy hatalmas, 460 milliós népet többszázéves intézmények és egy korrupt hierarchia kössenek gúzsba. Szun-Yat-Szen a felvilágosult diákok élére állott és megkezdte a kínai forradalom előkészítését Brüsszleben, Berlinben, és Párizsban. Ezekben a városokban tartották meg az első kínai forradalmi kongresszusokat és itt alakult meg a Kuomingtang-párt, amely azóta azt aszerepet tölti be az új Kínában, amit a kommunista párt az új Oroszországban, vagy pedig a fasiszta párt az új Olaszországban — azzal a különbséggel, hogy a Kuomingtang a legtisztább demokrácia elvei alapján áll. A párt programja megalakulása óta ez: megszüntetni azokat az igazságtalan szerződéseket, amelyeket a külföldi hatalmak rákényszeríteték a gyenge Kínára, végetvetni a feudális uralomnak, modern demokratikus államot berendezni és megfelelő földosztás segítségével megadni minden kínainak a lehetőleg egyenlő megélhetési lehetőséget. Szun-Yat-Szen kínai diákjaival együtt hazatért a »Menny birodalmába« és megkezdődött a nagy agitáció. A diákok kimentek a munkások és parasztok közé és röpiratokat osztogattak nekik. Amire még sohasem volt példa a »Menny birodalmában«: fiatal lányok felálltak a dobogóra és politikái szónoklatokat tartottak ámuló szemű kulik seregének. Szun-Yat-Szen hamarosan tömegmozgalmat szervezett és forradalmasította egész Kínát. 1911-ben tört ki a nagy forradalom. Ekkor megbuktatták a mandzsu uralkodócsaládot, kikiáltották a köztársaságot — és egyéb nem történt. A Kuomingtang vezérkarának nagyrésze megelégedett ezzel a külső győzelemmel és csak arra gondolt, hogy konszolidálja az újonnan megszervezett hatalmat. 1913-ban következett a második forradalom: Szun-Yat-Szen lázadt fel az általa megteremtett, de nem jól sikerült köztársaság ellen. Ezt a forradalmat leverték és ettől kezdve egyre forrongott Kína egészen mostanáig. Szun-Yat-Szen radikális mozgalma közben mind jobban megerősödött és a különböző tábornokok egyéni akcióitól vérző Kína Szun-Yat-Szentől várta a békét, a rendet és a modernizmust. A vezér 1925-ben meghalt, de pártja ekkor már hallatlanul erős volt. 1925 júliusában megalakult a nacionalista kormány Kantonban, rövid ,véres polgárháború következett, majd végül az új kormány bevonult Nankingba és hamarosan elismerték a nagyhatalmak. Az utolsó két évben ez a kormány, amelynek elnöke CsangIKai-Sek, sorra ártalmatlanná tette északi tábornok-ellenfeleit és ma már az egész egységes Kínát kormányozza a nankingi kabinet. A kinai kormány amerikai tempóban fogott hozzá a világ legelmaradottabb országának modernizálásához. Szinte komikusán ható rendelkezéseket hoztak: törvényileg megtiltották a kínai copf viselését és a lányok lábának összezsugorítását. De nem ma-Schreiber Kornél munkanélküli szellemi munkás. Uj sárga világbirodalom születik. Másfélmillió tanítót nevelnek, felhőkarcolókat építenek, új világvárost alapítanak a mandarinok hazájában, Mi történik Kínában 19 esztendei forradalom után?