Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-12-20 / 151. szám

1930 december 20.

*»3Í*<Í9S**

«KOMÁROMI LAPOK»

3. oldal

Nagy karácsonyi Yásár1

folyó hó 31-ig tart éa a rak táronlevő összes árucikkek

c

o

£

rendkívül

jutányosán

vásárolhatók

áruházában

Komárom, Nádor u.25.

I

Kői- és leányka kabátok Szövött- és kötöttárúk Pérfl- és női divatcikkek

6451

kar Zilahy Lajos édesanyja kétségbeesett levelét elolvastam.

Ebben a nyomasztó hangulatban tollat ragadtam és tárcát írtam azzal a «remei, hogy: Izgalmas ég! Ne még! Ne még J

Sz Reviczky Gyulának utolsó előtti versének a sora, amelyben könyörög, hogy az irgalmas ég hosszabbitsa meg az életét, hiszen még nagyon sok eszme él agyában, még sok verset nem zengett el.

„Vágy még hevit, kedv még emel,

Oh még sok dalt nem zengtem el.

S eszméimet

Mind a hideg,

Sötét koporsó nyelje el“ zokog föl a szerencsétlen Reviczky halála előtt.

Ez volt a tárcámnak a mottója és fűljajdult a lelkem a magyar tátum ellen, hogy ismét egy nagy magyar tehetség élet-lángja fog kialudni.

Akkor Beöthy Zsolt Komáromban az Erzsébet szigeti villájában nyaralt és a déli órákban igen gyakran be szokott sétálni a városba és akkor benézett hozzánk a kultúrpalotába is. Amikor ez a tárcám megjelent, éppen nálam beszélgetett és közben elolvasta a tárcámat Nagyon érzékeny szive volt, a második bekezdésnél már könnybelábbadt a szeme. Aztán azt mondta:

— Ezt a fiút meg kell menteni. Nagy, aagy tehetségI

Aztán papirt kért és leült az Íróasztalomhoz és táviralot irt Tisza Istvánnak, hogy Zilahy Lajost azonnal Budapestre szállítsák és ott ápolják.

Nem hiába ment el a távirat Tisza Istvánhoz, Zilahy édesanyja nemsokára örömmel irta, hogy fia Budapesten a

Pipőke meg se rebbent.

— Magának.

— Nekem a pokolban se unalmas, ha maga ott van. És a mennyország is unalmas volna, ha maga nem volna.

— A Gondűzőben.

— Igen. Itt, a Gondűzöben. Ahol semmi gond sincs. Ahol csak szépség van. Különben maga választotta. Magának tetszett. Maga kívánta.

Arra Pipőke összeszorította a szájacskáját. Igaz, nem tagadhatta: ő választotta ki Gondűzőt. Éppen azon az emlékezetes napon, mikor Bordán Aurél a Pipőke fehér ujjacskájára fölhúzta a végtelen szerelmes kis arany karikáját, éppen ilyen nyájas nyári alkonyaton, amilyen ez a mai, sétahajózásra indultak. A hegyoldalból egyszer csak eléjük bukkant a villa. Homlokán villámos fényben nyúlt ki hencegő neve: Gondűző. Tornyocskái, bezárt ablakai, a nagy, halgatag, méltóságos terrasszal egyetértőén álmatagon bámulnak le a folyóra, amelyen tétova csónakok imbolyognak és szorgalmasan zakatoló hajók sietnek el. Gondűző feje fölött a hegy hallgat, lábánál a folyó susog. Pipőke egykedvű lelkén a fehér leányszoba elhalványult régi gyermekmeséi ébrednek fel. Egy pillanatig elmereng. Aztán csendesen, megszólal. iTalán nem is szó, csak elröppenő, halk sóhajtás.

— Szép. Gondűző. Olyan szép, mint a neve.

Bordán megörült. Kapott a szón.

— Már a magáé.

Négy nap múlva már a Pipőkéé volt a Gondűző villa. Bordán Aurél nászajándéka. Nem nehéz volt megszerezni. A villa fiatal, gazdag árvalányé volt, akinek a vőlegénye, Füsti Róbert, néhány nappal az esküvő előtt

leggondosabb ápolásban részesül.

Így kapcsolódott bele a Komáromi Újság s a komáromi Rozmaring-utca egy nagy tehetség életébe.

Különben a Komáromi Újságot az a szerencse is érte, hogy Zilahy Lajos neve éveken át ott volt a lap homlokzatán, mint főmunkatársé.

Amikor Zilahy Süt a napja és a Hazajáró lelke olyan tüneményes sikert aralott, meginterjúvolták Zilahyt, aki meleg szeretettel nyilatkozott rólam, mint komáromi öreg szerkesztő barátjáról.

Aztán Zilahy pályája mind magasabbra emelkedett. Előbb sűrű levelezésünk inegrikult. Annyira elfoglalt embertől, mint Zilahy Lajostól nem is lehet kívánni, hogy sűrűén váltson velünk levelet.

n lapokból olvastam, hogy Zilahy Lajos barátom Amerikába megy ki a napokban és igy még kevésbbé várhattam tőle levelet.

Azonban csálódtam. A posta levelet hozott Zilahy Lajostól és azt írja:

Kedves öregem!

Reménytelennek látszik számomra, hogy felgyülemlett postámat valaha is elintézhessem. Hozzád igazán szép emlékeim és őszinte, meleg baráti érzéseim fűznek és mégis csak futólag válaszolhatok nagyon régi leveledre bizonyságául annak, hogy nem felejtettelek el benneteket, mert holnap indulok Amerikába. A komáromi ismerősöket, jó barátaimat (és itt felsorol néhányat) szeretettel üdvözlöm és Téged is a régi barátsággal ölel

régi cimborád Zilahy Lajos.

*

agyonlőtte magát. A tragédiáról néhány napig érdekes részleteket suttogott a pletyka. Az öngyilkos vőlegény más leányt szeretett és csak az apja kedvéért vette volna el a Gondűzővilla tulajdonosát: a gazdag árvalányt. De az utolsó pillanatban meghökkent. A revolver kéznél volt... A többit tudjuk. Vagyis semmit se tudunk. Az özvegy menyasszonyt a jószívű rokonok elvitték a déli, keleti narancsligetek közé és míg odavolt, gondoskodtak róla, hogy hazatértekor új világot találjon itthon, maga körül. Amint látjuk, Gondűző villát is eladták. Bordán Aurél vette meg. Pipőkének, vagyis a gyönyörű Hajnal Piroskának.

Az ajándék teljesen stílszerű volt. Szép, mint Piroska. És rajta és benne ragyogott a boldogság és mosolygott mindaz a derű, amit gonosz kóbor manók a Piroska szépséges arcáról elloptak. A Piroska arcáról, sőt elragadó szépsége varázsából egyéb nem is hiányzott, csak a derű. De a női szépségnek ez az egy valami: minden. Ha derűje nincs az arcnak, akkor hiába minden; semmije sincs. Az örökbús, örökegykedvű leány, amilyen Pipőke, olyan, mint a virág, amelyiken fekete fátyol a harmat. Csak ő, egyesegyedül maga Pipőke tudta, hogy az ellopott derűt Füsti Bobért orozta el és vitte magával. Bordán semmit se sejtett.

Bordán Aurél nem ijedt meg a Pipőke makacs szomorúságától. Bordán szentül hitte az avatag költői tantételt, hogy a szerelem mindent legyőz. Bordán hitt a szerelem mindenhatóságában, ami fönntartotta kimeríthetetlen türelmét. Gyöngédségével szüntelenül kényeztette a gyönyörű beteg bálványt. A maga őrös, kemény.

Dr. Oetker-féle

„Backin“ sütőpor, vanílüncukor, puddingpor, kugléfanyag stb.

minden fűszerüzletben mindenkor frissen kapható.

ügyeljen kérem a „világos fej" védjegyre! A sütéshez sok ej és értékes utasítást tartalmaz a színes képekkel ábrázolt F kiadású OETKER-BECEPTKÖIÍYY, mely 1'50 ke-ért minden fűszeredet be is ka-pható. Ha az ott kifogyott, úgy bélyeg beküldése ellenében küldi:

Dr. A. Oetker,

rbűnw.

Szóval a nagy ut előtt se felejtkezett meg rólunk az a Zilahy Lajos, akinek fényes irói pályája innét Komáromból, a Rozmaring-utcából indult ki.

Mi pedig sok szerencsét kívánunk neki amerikai útjára.

Dr. Barany ay József.

Kihirdették a vasúti dijak felemelését.

— december 19. A napokban tették közzé a vasúti díjszabás emelésére vonatkozó rendeletet, amely igy szól:

Az eddigi vasúti menetdijakról, valamint az eb-, csomag- és ujságszállitási viteldijakról szóló díjszabás 1931. január elsejétől kezdve érvényét veszti s az uj menetdijak, gyorsvasúti pótdijak, ebszállitási és ujságszállítási viteldijak lépnek érvénybe. A díjtételek átlagban mintegy húsz százalékkal emelkednek, a személyvonaton szállilelkét át akarta szuggerálni a hideg márványba. Nem fáradt el sem a suttogásban, sem a forró vallomásokban, amiket fanatikus csókok közben Pipőkére lihegett.

— Pipőke a legszebb! Pipőke a világ 1

Egyszóval: a szerelmes férfi világteremtése óta mindig bolond volt. És Bordán Aurél szerelmes. Most, a feleségébe még szerelmesebb. Vőlegénykorába csak álmodta, hogy milyen szép lehet Pipőke. De mióta megesküdtek, Bordán Aurél már tudja, mennyivel szebb, mint amilyennek ő álmodta. A képzelet és az álom sem érhet a Pipőke szépségéig. Azt csak a szerelem éri el.

Imádlak, Pipőke!

És a csók tüzes fanatizmusával ajka odatapad a szép bálvány selyemhajához. Bordán úgy érzi, hogy az a selyem is lángol. De Pipőkének selyempillája is van és a selyempilla, mint az álom, a merengés és a képzelet kárpitja lassan fölnyilik és alóla két bámész csillag mered alá a meszsziségbe. Csak egy pillanatig. A másik pillanatban a Pipőke szoborszép alakján borzongás reszket végig. Az álom elröppent. Pipőke arcán a rémület sápadozik. Pipőke fölpattan a helyéről. Szeme, üvegesen merev tekintete megakad odalenn, a vízen. Ajakán ijedt szavak fuldoklanak.

— Róbert! Füsti Róbertl...

Maga Bordán Aurél is megzavarodik. Szemével ösztönszerűen követi a Pipőke merev tekintetét. És ugyanazzal az ösztönnel akad meg a nagy, locsogó vizen.

Odalenn, a leszálló alkony bizonytalan félhomályából emberi fej imbolyog szeme elébe. Sárga, puffadt, ijesztő fej. A víz játszik vele, mintha

tott csomagok viteldija mintegy 33 százalékkal. A munkások és a tanulók vasúti jegyei, valamint az expresszdijak változatlanul maradnak.

Az eddig érvényben lévő gyorsvonati tarifa dijak megszűnnek, úgy hogy a csomagoknak személyvonaton és gyorsvonaton való szállítása ugyanannyiba kerül.

Az 1930. julius elsején vásárolt és 1931. junius 30-ig érvényes évi jegyek vételára 10 százalékkal emelkedik. Ha az évi jegy tulajdonosa jegyét ezen az alapon nem akarja megtartani és 1931. január 14-ig visszaadja annak az államvasuli igazgatóságnak, amelynek körletében a jegyet kiváltotta, akkor jogában áll követelni, hogy arra az időre, amikor jegyét nem használta, megtérítsék neki a különbözeiét és ez alkalommal az év 360 napnak számit. Olyan jegyekért, amelyeket január 14-ikeután adnak vissza tulajdonosaik, nem fizetnek kártérítést. Ha azonban a tulajgroteszk tréfát űzne az eltévedt fantómmal. A fej a vízből emelkedik ki és a vízen bukdácsol, előre-hátra. Tágra nyitott szemével odabámul a Gondűző terraszára, szembefordulva Pipőkével. A halál táncoló fantomja, szemben az élet megrémült szépségével. Milyen gyáva is az élet! Hogy* félti ösztövér kuldustarisznyáját! Pipőke csak egy nevet dadog:

— Róbert! Füsti Róbert!

Mióta megesküdtek, Bordán most hallja ezt a nevet először. Nem is gondolt rá sohasem. Bordán, ha néha eszébe jutott, Füsti Róbertét tragédiájával együtt bús árnyéknak tartotta, ami a Pipőke ifjúságán és szépségén átsuhant és eltűnt a múlt semmiségében. Nem tulajdonított a Füsti emlékének semmi fontosságot. A maga csókját és szerelmes rajongását fontosabbnak tartotta. És egyetlen pillanatig se kételkedett benne, hogy csókja és szerelme könnyedén elzavarja és őrökre elűzi Pipőke emlékéből a halvány árnyékot.

— Takarodj!

Durván, erőszakosan kiáltott le a vízben bukdácsoló hullára. De a hulla konokul nézett föl a vízből a terraszra. Vigyorogni látszott, amint a táncolő hullámok őt is táncra rángatták. Pipőke sápadtan, aléltan omlott a Bordán széles vállára és Bordán szenvedelmesen ölelte át a megrémült teremtést, mintha az ólálkodva közelgő halott rém veszedelmétől védelmezné. A jelen lángoló álmát ő a jövő derűs, kék reménységét és szépségeit. Az emlék hazajáró fenyegetésétől, ami vakmerőén szembefordul Gondűző szelíd varázsával és halálos táncra perdül az élet csillogó hullámain.