Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-12-20 / 151. szám
2. o'dal. «KOMÁROMI LAPOK > 1930. december 20. f Valót mond mindenki, aki a«t állítja, hogy \ 1 fcß 23 ELBERT olcsósági divatáruháza (Nádor-utca 19. Koronab-okkal szemben I az idei karácsonyi vásár le«záHitott_érai | feltűnést keltenek. Győződjön meg Ön is ^ enn«-k valódisága« óiI g o: Manikűr-készlet, finom bfirirú, JíötöttAi & é, z*ebkendA, 63 boy kabátka, selyem es gyaplu harisnya, selyem sohál, női «2. és férfi fehérnemű, pyjamas, bőrkeztyú nagy választékban, b B» Kísérje figyelemmel a kirakati olcsó reklámárakat ! TZ ZILAHY LAJOS Amerikába utazta előtt üdvözölte a komáromi ismerőseit, jóbarátait A komáromi Rozmaring utca. — Egy jäger naplója. — A legszebb háborús vers. — Beöthy Zsolt. — Távirat Tisza Istvánnak. — „Holnap indulok Amerikába!" — Meleg üdvözlet az indulás előtt. A kégviselőház egy évi munkája. A prágai képviselőház ez évi működéséről számol be egyik félhivatalos jelentés, amely statisztikai adatokkal mutatja ki azt a munkát, amit a csehszlovák nemzetgyűlés képviselőháza végzett. A jelentés szerint a képviselőház ebben az évben 89 teljes ülést tartott, aminél többet 1921 óta egyetlenegy évben sem tartottak, úgyhogy e szám a képviselőházban rekordot jelent. Az üléseken, amelyek összesen 395 óra hosszat tartottak, 33 kormányjavaslatot, egy kezdeményező javaslatot, 9 szenátusi határozatot, 17 nemzetközi szerződést és 139 mentelmi ügyet intéztek el, továbbá 9 kormánynyilatkozat hangzott el. A képviselőház különböző bizottságai 256 ülést tartottak. A csehszlovák dohány jövedék a gazdasági krízisbe való hivatkozással két uj olcsóbb cigaretta fajtát bocsát közre. — Saját tudósitónktól. — — dec. 19. Megfigyelések alapján az utóbbi hónapok dohányfogyasztási statisztikájában érdekes eltolódásokat lehet tapasztalni Az olcsó dohánytermékek fogyasztása aránytalanul megsokszorosodott. Különösen a Sport és a Zora cigaretták fogyasztása növekedett olyan hatalmas arányban, hogy a csehszlovák do-Hözlehedésügyi minisztérium felállítását akarják a légionáriusok. A légionáriusok lapja, a „Národni Osvobozeni“ nincs megelégedve a meglevő minisztériumnak nagy számával, hanem azt ajánlja, hogy állítsák föl a közlekedésügyi minisztériumot, amelyre a lap szerint szükség van. A Ludova Politika ezzel a hírrel kapcsolatban azt írja, hogy az elmúlt tizenkét év alatt ennek a minisztériumnak a hiányát senki sem érezte és most, a legnagyobb válság idején jönnek a világot megváltó tervvel. Megérjük — fejezi be a lap gúnyosan, — hogy a „felesleges minisztériumok minisztériumát“ is megszervezik. Úgy látszik, hogy a légionáriusoknak nincs egyéb gondjuk, mint az uj minisztérium felállításával uj állások kreálása és ezzel újabb szinekűrák létesítése. hányjövedék ebből az érdekes jelenség bői és kortünetből levonta a konzekvenciákat s elhatározta, hogy a közel jövőben két uj olcsó cigaretta fajtát ad közre, amelyek minőségükben és áraikban egyaránt az Egyiptomi és a Sport, illetve a Sport és a Zora cigaretták közé fo/nak esni. Az uj cigarettákat egyelőre még nem kereszte tek el, de a csehszlovák dohányjövedék erősen hiszi, hogy ezzel a két cigarettafajtával egy eddig nagyon hiányzó cigarettát ad a közönségnek. A cigaretták pontos árát és nevét néhány nepon belül hozza csak nyilvánosságra a dohányjövedék. Komárom, — december 19. Kevés magyar iró tett meg olyan fényes pályafutást, mint Zilahy Lajos, a kiváló magyar iró, akinek hírneve már túllépte régen az országos jelleget, mert hiszen angol és francia lapok közük ma már regényeit, elbeszéléseit és nem egy nagy külföldi lap közölte életrajzát és arcképét. Talán kevesen tudják, hogy ez a fényes karriér innét Komáromból indult ki, bár Zilahy Lajosnak nem itt, hanem Nagyszalontán ringott a bölcsője, de a háború első évében itt szolgált, mint vadászönkéntes és itt kezdte irogatni azokat a szivet, lelket fölmelegitő írásait, prózát és verset egyaránt, amelyekkel azután hamarosan meghódította az olvasók nagy és egyre növekvő táborát. Mintha ma történt volna, úgy emlékszem rá, egy ködös őszi este bekopogott hozzám a kultúrpalotába egy szerény, csendes, leányos arcú vadászönkéntes, Zilahy Lajos volt. Kéziratot hozott, amelynek az volt a címe: „Egy jäger naplójából“. A cikket leközöltem az akkori lapunkban, a „Komáromi Újság“-ban. A közönségnek tetszettek a naplójegyzetek és biztattam Lajos barátomat, hogy folytassa. így született meg egy hosszú cikk-sorozat, amelynek révén a komáromi Rozmaring utca belejutott az irodalomba, mert Zilahy Lajos ebben a sorozatban irta meg komáromi első impresszióit, élményeit és mivel lakása a Rozmaring utcában volt, sok kedves dolgot ellesett és megirt erről az utcáról. Nehogy valaki lemosolyogjon azért a mondásomért, hogy a Rozmaring utca belejutott a magyar irodalomba, gondolván ezek a lemosolygók, hogy egy vidéki lap még nem a magyar irodalom, tehát ha a Komáromi Újságban írtak a Rozmaring utcáról, az még nem belekerülés a magyar irodalomba. Lehet! Erről most nem vitatkozom, csakhogy a Rozmaring utca karriérje nem állt ám meg a Komáromi Újságnál, mert a Komáromi Újság után megjelent az Herczeg Ferenc „Uj Idők“jében, Tisza István „Magyar Figyelő“jében. így már aztán nem lehet lemosolyogni a Rozmaring utca bejutását a magyar irodalomba. Különben a Komáromi Újságot a Rozmaring utcán kívül az a szerencse is érte, hogy abban jelentek meg először a legszebb háborús versei Zilahy Lajosnak, minők: Katonatemetés, Meghalt a hadnagy ur, stb. Csak azután jelentek meg a budapesti lapokban. És a magyar irók Nesztora, Beöthy Zsolt figyelme is a Komáromi Újság révén irányult Zilahy Lajosra. Beöthy Zsoltnak járt a Komáromi Újság és egyik délután éppen az Akadémiára készült, hogy a háborús költészetről fölolvasást tartson, s amint lefelé halad a Newyork palotában levő lakásáról, szembe jön vele a postás és átadja neki a Komáromi Újság legújabb számát, amelynek tárcarovatában ott volt Zilahy Lajos egyik legszebb verse, a Katonatemetés Beöthy Zsolt magával vitte a Komáromi Újságot és a háborús költészetről tartott előadása során abból olvasta föl Zilahy versét, megállapítván, hogy ez a legszebb háborús vers, amit eddig olvasott. Az egész ország figyelme erre Zilahy felé fordult. Közben Zilahy Lajos kikerült a harctérre. Bucsuzáskor átadta végrendeletét, hogy őrizzem meg. Én vigasztalásul nevetve mondtam neki, hogy nem lesz arra szükség, nem éri őt baj a harctéren. Sajnos azonban majdnem szükség lett Lajos barátom végrendeletére. Édesanyjától kaptam egy kétségbeesett levelet, amelyben irja, hogy Lajos fia Galíciában megsebesült. Sebesülten egy rohanó hegyi patakba zuhant és az görgette jóidéig. Kétségbeesett anyja nem hiszi, hogy a törékeny Lajos fia túlélje ezt. Most egy galíciai faluban fekszik. Könnyek szöktek a szemembe, ami_ Gondüző. Irta Lőrinczy György. Sokáig keresték, míg végre megtalálták. De mikor megtalálták, mind a ketten tüstént beismerték, hogy érdemes volt keresni. A pompás kis villa és elragadóan festői környezete valóságos szerelmi menedékhely. Az építőművész bizonyára együttérzett a volt tulajdonossal és a pénz és az ábránd szövetsége teremtette meg ezt a tündérvárat éppen talán az ő számukra. Ebben az egyben, persze, tévedtek mind a ketten. Senkise álmodik — másnak. A Gondűző villa mindezzel nem törődött. A komolyan hömpölygő nagy folyó partján, a domp oldaláról kacéran lemosolygott a világra. Nem vett tudomást arról, amin új gazdái tépelődtek. A kis kacér villa mindent tudott, de semmit se árult el. Csipkegyöngédségű kőcicomái között meglapult és elrejtőzött a múlt. A tragédia. A románc. Az emlék. A kis kacér villa nem kötött a boldog jövevények orrára semmit se. Falait szüntelenül simogatta a kóbor szél, mintha csak hízelegne neki, hogy bizalmába férkőzzék, hogy óvatlan pillanatokban kivallassa a konok és pajkos kis titoktartót. Hiába. A titoktartó tartotta a titkot: hallgatott. Éjjel az eső lepte meg. Előbb szelíden meg-megkoppant az ablakon. Jóformán suttogva szólt be. — Mondd el. Beszéld el. Hogy is volt?... Gondűző csipkekövei fázósan megborzongottak és a villa összehúzta magát. Hallgatta a szél hízelgését és az eső türelmetlen kopogását. De — hallgatott. ő is szerelmes volt Pipőkébe. Pipőkébe minden szerelmes. Szerelmes a folyó, amely mindig őt hívogatja fehér habjai közé. Szerelmes az erdő, mely lombjaival körülöleli a csipkevillát, de dalait és félhomályának méla álmait egyesegyedül csak Pipőkének tartogatja. Még a vadgalamb is őbelé szerelmes. Sírása, kacagása egyaránt Pipőkéért eped, sóvárog és — nevet. Szeretlek, Pipőke! Szép Pipőke! A vadgalamb is ezt sírja és ezt kacagja. És a Bordán Aurél szerelmes szíve hiperbolává forralja a vadgalamb méla vallomását: — Imádlak, Pipőke! Drága Pipőke! Gyönyörű Pipőke! Pipőke lehúnyja szemét. Sok a fény és sok a tűz. Elaltatja. Pipőke selyempillái alatt szépeket álmodik. Az erdőről, aminek nincsen homálya. Az emlékről, amiben ugyanaz a hiperbola bujkál. Ki tudja, ki tudná, miről álmodik a leány, az asszony. Hogyan is tudná más, mikor ő maga se tudja. — Imádlak, Pipőke! Szépséges Pipőke! Bordán Aurél minduntalan a tüzes vallomások variációihoz tér vissza, mintha szívének és agyának labirintjében egyesegyedül az kóvályogna és hullámzana az erek lüktetésében. Valahányszor elrebegi vagy elsóhajtja képzelete rögeszméjét, mindig Pipőkére bámul és lesi, hogy a bűbájos arc mivel reagál az ő lelki vonaglásaira. Kinyílik-e piros kis csigaszája? Fölcsillan-e szemében a szerelmes gyönyör fénye? Elönti-e tejfehér arcocskáját a láng, amit a szerelmes vágy fölszított? De Pipőkén mindennek semmi legkisebb szimptomája se látszik. Pipőke nem hévül fel. Nyugodt, szép nagy szeme hidegen bámult a folyó fölött a messziségbe. Pipőke a szépség gyönyörű lelki kérdőjele, a titok szimbóluma, amit remek kazettába zárt a teremtés, hogy örökké csak kérdezzen és örökké csak kérdezzék, anélkül, hogy feleletet adna vagy kapna. Bordán Aurél törheti a fejét rajta, hogy a gyönyörű bálvány esze merre jár! Az esze! De hát a szíve? Sohase látszik rajta, hogy szíve is van. Pipőkének nyilván az az ambíciója, hogy senkise értse és senkise fejtse meg. Bordán Aurél se, a férje, ő a legkevésbé. más. Külsőképpen tehát a zavartalan nyugalom boldogságának látszik a Gondűző villa, mindenestül. A megelégedés szelíd silhouettjei lágyan suhannak benne, egyik szobából a másikba. Néha föl-fölcsendül a zongorán egy-egy bujdosó dal, de mihamar az is elhallgat. Megijedt a nagy csendtől, ami fojtogatóan körülszorít mindent, hogy a hajlékony dal is úgy megmerevedjék, mint maga a villa megmerevedett. Pipőke a festőállvány elé ült és ecsetje álmosan és unottan babrált a vásznon. De mihamar fölállott. Odakünn, a széles nagy terrasz magaslatáról mély távolságok ásítottak feléje, mintha őt is el akarnák nyelni és Pipőke a hintaszékre omlott és fehér kezecskéjével eltakarta lehúnyt selyempilláit. Bordán Aurél puffot húzott oda. Leült és óvatos gyengédséggel hajolt Pipőkéhez. Megsimította a haját. — Fáradt? — kérdezte. És reszketett a hangja . — Unalmas. — Unalmas? — csodálkozott Bordán Aurél. — Mi unalmas? A csend? A messzeség? Az alkony? — A világ. Az élet. A férfi száján keserű irónia suhant el. — A mennyország nem lehet unal-Ú * bizuloiimial 0 Komárom egyik legmegbizhatóbb beszerzési forrásához higyjen senkinek, hanem nyakkendőért, ^ Ír fit rítt rí ni őrt férfiingekéit, ^ divatáru, nőt kabát és játék-676 kötött áruért, harisnyakert 0 áru üzlethez Klapkakor mögött játék áruért, női kabátért, STERN ENDRE
