Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-11-11 / 134. szám
1930. november 11. «KOMÁROMI LAPOK» 3, oldal. /Íz őszi esőzések miatt vízben a csallóközi búzaföldek egyrésze Éjjel nappal dolgozik az ármentesitő társulat a felgyülemlett belvizek kiszivatíyúzásán — Amikor egyetlen mezei egértől saját tudósítónktól. is függhet, hogy az árvíz újabb földeket elönt. — november 10. Napokon keresztül zuhogott az őszi eső. Amikor felkeltünk, esett, amikor lefeküdtünk, esett, mindig csak esett az eső. Az őszi eső. Vasárnap jártam a mezőkön, láttam, hogy az őszi eső milyen félelmetes tud lenni. Az őszi »eső milyen súlyos gondokat tud okozni, milyen komoly probléma tud lenni. Az őszi eső miatt éjjel-nappal »résen« vannak a mezőkön. Az ármentesítő társulat emberei. « * * Az ég borongós szürke, az útszéli kopaszodó fákról hullanak az elégett levelek, itt-ott felkavar a szél közülük egyet kettőt, többé kevésbbé víz alatt a rétek, az országút nagyon sáros, az autó kerekei csúsznak a sáron, a volánnak holtjátéka van, Gútán most jönnek ki a templomból, fekete ruhában az asszonyok, a férfiak, ünnepi ruhában a' legények, a gyerekek (az ember el se hiszi, hogy Gútán hirtelen a virtus), az új polgári iskola gyönyörűen impozáns, a Vágúidhoz érünk, az ármentesítő társulat töltéséhez. Gyalókay Miklós igazgató főmérnökkel megyünk a kis Ford kocsin. Jobboldalt a megáradt Vágduna, baloldalt a fakadó vizek és az esőzések felgyülemlett vizei. A gútai határt elhagyva, Ekecs irányában, amint az autó megy a töltésen, egyre nagyobb mértékben látjuk már a pusztítást, amit az őszi eső végzett. Baloldalt a buzavetések nagyrésze víz alatt. Iía a védtöltések a Kis danának és Vágdunának a szántóföldeknél másfél méterrel magasabb vizeit nem tartanák fel, úgy egész Csallóköz már a víz alatt lenne. A volt Kálnoky Sándor féle, felparcellázott uradalomból jutott maradékbirtokosok, akik nem ismerték az itteni viszonyokat, tekintet nélkül bevetették a" földet s az ármentesítő társulat figyelmeztetése sem tartotta ettől őket vissza, nem akarták elhinni, hogy 1926-ban víz alatt voltak már a mélyebb fekvésű földek s ez megint megismétlődhetik. Most, négy évvel későbben, maguk is meggyőződhetnek erről. Az esőzések miatt most a négy év előtti területnél is nagyobb felületet elöntőitek a megáradt Vág fakadó vizei. Tizenegy után az autó elérkezik a társulat aszódi szivattyútelepéhez. Méhes László szakaszmérnök fogad itt bennünket, aki már az egész múlt hetet itt töltötte s vigyáz a helyzetre. — Ma reggelre húsz centiméter apadásunk van már — mondja Méhes mérnök Gyalókay igazgatónak — további apadásra számíthatunk. Mindamellett, hogy apadott és »apadásra számíthatunk«: a szivattyútelepet jócskán körülveszi a felgyülemlett víz. A munkások szobáiba is behatolt már, a holmikat ki kellett onnan vinni. A két szivattyúgép éjjel-nappal dolgozik. Ha jól működnek, másodpercenként ezer-ezer liter vizet szivattyúz fel egy-egy gép, de a baloldali most gyengébben működik, mert a gépház alatt, ahol a füst útja megy a hatalmas kéménybe, ott is rtiinden vízben van. A szivattyúzás kezdete légüres térnek előidézésével történik, s a két szivattyúgépben felszívott vízmenynyiség azután a gépház alatt közös csőben, amelynek átmérője egy méter széles, találkozik s ezen a közös csövön által a Kisdunába ömlik. Miután pedig a Kisduna vizszintje most magasabb, mint a felgyülemlett belső vizek vízszintje, a zsilipek nem nyithatók ki. De talán már holnap — ha nem lesz eső megint — az is megnyílhat. A két vízszint között még 33 centiméter volt vasárnap a differencia. A Kisduna maximális vízállása a napokban, péntekre virradóra, 410 centiméter volt. Vasárnap már csak 389. Ezzel szemben a felgyülemlett belvizek vízállása 356 centiméter volt. A differencia 33 centiméter. A szivattyútelep két szivattyúgépe tehát csak segít a helyzeten, de a végleges segítséget nem a szivatytyúgépeklől remélik, hanem egyedül az idő javulásától. A szivattyúgépek a belvizek emelését nem tudják tökéletesen elvégezni, ehhez sokkalta nagyobb telep volna szükséges itt. Az ármentesítő társulat azonban mindent elkövet most, hogy ezzel a két szivattyúgéppel is a maximális teljesítményt mutassa fel. Nem is olcsó mulatság ez. A szivattyútelepek gyomra legalább tíz-tizenötezer korona értékű szenet emészt fel naponta. Csekélység. A szenet a társulat külön teherautója hozza a telephez. (A töltésen meg is láttuk a teherautó nyomát.) — Holczeréknél mi újság? — kérdi Gyalókay igazgató Méhes mérnöktől. — A nyúlgáton emelik a baloldalt zsákokkal. Már napok óta csinálják — feleli Méhes mérnök. Megint beülünk az autóba, a csatorna vízfolyása szerint jobboldali töltésen megkeressük Holczeréket. Túzokpuszta határában találjuk meg őket. Holczer Istvánt, a társulat rendkívül ügyes vízmesterét, a nyárasdi munkásokkal. A társulatnak itt a belvizeket levezető csatornája van, amely az aszódi telep felé viszi a felgyülemlett vizet, hogy onnét azután a víz a Vágdunába kerüljön. A csatorna három és félméter mély. Most megint bebizonyosodott, hogy mélyíteni kell, legalább egy méterrel, a nagyobb befogadó képesség miatt. A csatorna vízszine szinte súrolja a baloldali gátat. Sőt, ha itt olt már nem löltötték volna fel a múlt héten, már kiöntött volna a víz s a baSoldali búzaföldek is víz alatt lennének. A jobboldali töltésről rögtönzött kompon megyünk át a baloldali töltésre. Holczer vízmester jelenti Gyalókay igazgatónak, hogy éjjelnappal egyfolytában őrzik a gátat, szükség esetén földes zsákokkal emelik. A földet a jobboldali erősebb töltésből, amely magasabb, vágják ki és úgy hozzák a kaszálógép ladikból készült kompon által. Kétszáz, háromszáz méter hosszúságban erősítik így a gátat. Holczer vízmester leszúrja a botját a földbe. A bot könnyen megy bele a megázott baloldali töltés földjébe s utána azonnal erősen felbuggyan a víz. A lyukakat, amelyek időnként keletkeznek, azonnal el kell torlaszolni, hogy a víz útját meggátolják. Ityen lyukak pedig gyorsan keletkeznek. A töltés mellett rengeteg a mezei egér és patkány, amelyek a töltést veszélyeztetik. Ezek a mezei állatok átfúrják a töltést és utat engednek a víz romboló erejének. — Legjobb barátaim most a menyétek — mondja Holczer vízmester — mert azok összefogdossák ezeket a mezei egereket. Éjjel, amint fáklyával megyünk a töltésen, százával szaladnak az egerek. Az ember nem győzi pusztítani őket. Holczer vízmester szemében már több napos az álmatlanság. Egy hete, éjjel-nappal szakadatlanul lesi a gátat s dolgozik kint a nyárasdi munkásokkal, akiket huszonnégy óránkint váltanak fel. Gyalókay igazgató megvigasztalja emberét: — Már apadásunk van, holnap leváltják magát. Az, aki még soha nem látta ezt a munkát, egy jelentéktelen kis csatorna töltését pár centiméterre felemelni, nem is tudja felfogni hirtelenében, milyen fontossága van ennek. S szinte hihetetlenül hangzik, amikor azt mondják, hogy mindezt azért kell sürgősen megtenni, mert: — nézzen csak oda, amerre a szeme ellát, ez az egész föld rövidesen víz alatt lenne — mondja Gyalókay igazgató — és éber szemmel kell vigyáznunk minden kis rést, amelyet akárcsak egy mezei egér is megfúrt — teszi hozzá Holczer vízmester — éjjel, nappal, hétköznap, vasárnap — mert ha nem vigyázunk, egy mezei egér is lehet az oka, hogy a gát elszakad és a búzával vetett földek víz alá kerülnek. Amíg nem láttam ezt vasárnap, nem hittem el. De most magam is meggyőződtem arról, milyen hatalmas ereje van a víznek, amikor észrevettem, hogy a víz milyen gyorsan felbuggyant abból a lyukból, amely Holczer vízmester botjának nyomán keletkezett, mihelyt botját leszúrta a földbe, hogy az átázott földet megmutassa Gyalókay igazgatónak. Ha nem így lenne, milyen ostobaságnak hangzana: egy mezei egér is oka lehet annak, hogy a hatalmas fekete földek víz alá kerülnek. Megint beszálltunk az autóba s most már visszafelé jöttünk, Komáromba. A töltésen még láttunk egy-egy embert, amint ásóval a vállukon lassan, figyelve mentek. A gátra ügyeltek. Az ásójuk a fegyverük volt. Környei Elek. A komáromi cserkészek vidám-estje Nívós és minden tekintetben nagyon sikerült vidám estet rendezett a komáromi gimnázium cserkészcsapata e hó é-án este és 9-én délután a Katolikus Legényegylet színháztermében, zsúfolásig megtelt nézőtér előtt, a cserkészifjuság sajtó- és táborozási alapja javára. A pompásan pergő, jói megválogatott mű sorszámok tanúbizonyságai voltak a cserkészek rátermettségének, amely nemcsak a cserkészolthon falai között teszi testben, lélekben éplelküvé a cserkészt, hanem még a színházi pódium is elsőrangú megoldásokra készteti. Nem utolsósorban azonban mégis az ifjúság« al törődő, velük érző tanári vezetőség gondos rendezése tették sikeressé az estét. Gyorsan és precíz kidolgozással zajlottak le az egyes umsorszámok. A cserkész-vegyeskar a Cserkészindulót énekelte a gimnáziumi szimfonikus zenekar kíséretében, bevezetőül. Dr Borka Géza stílusos, avatott tollal megirt prológusát Deil Jenő és Hinora Gyula adták elő kedvesen. Ezután tábortűzi jelenetek következtek, amelyek pompásan adták vissza a cserkészek nyári táborainak hangulatát. Ügyes rendezés tette szeruléltetővé a tábortüzet. Elől a színen imitált lángok lobogtak körülötte foglalt helyet a sok cserkészfiu, mögöttük a félhomályban a zászló lobogott Tűzgyújtó énekeket daloltak a fiuk, mélabusat és vígan pattogót, szép összhangban. Az énekkar vezetéséért a dicséret Sztranyovszky Zoltán cserkészkarnagyot illeti, a szervezett és biztosan irányított karnak olyan meleg sikere volt, ho«y vasárnap délután a közönség nagy ovációval ismételtette mez az éneket. E«yik jelenet ügyesen átfolyt a másikba, a dalokat a tábori élet további fázisai követték Taubinger István, mint parancsnok, rátermett vezetésével. Esti ima, zászlólevonás, lehívás következtek, mint az igazi táborokban, hogy akinek még alkalma nem volt a cserkésztáborok különös varázsát ta£>asntalni, az legalább így, színpadon tehesse magáévá. A cserkészkürtjeleket Vargha Sándor fújta, aki a főiskolások nevében vette ki részét a középiskolások munkájából. Az eípihent tábor éjszakai őrségének kacagtató jelenete következett, amelyet dr Borka Géza irt, Halász Pál és Csukás Andor alakított természetes humorral. Olivér, a mintacserkész szerepében Juha Ferenc adott elő őszinte derültség között egy monológot A cserkészvegyeskar adott elő ezután összhangzatos, kedves népdalegyveleget, sok sürü taps kíséretében. Koszter Atya tréfás magánjelenetét, a „János bácsi csörkész lösz" címűt Balogh Kálmán adta elő kiváló alakításban, vig perceket szerezve a hálás közönségnek. Szünet után egy ötletes, színes pantomim került sorra, egy Andersenmese játékos valósággá váltása,kosztümös, élettel megjátszott tánc-móka a basáról meg a borjúról. Jókay Miklós, Horváth Imre, Basiiides Zoltán, Pethő Ince, Burián Géza, Hol" lósy Pál, Pirstitz Zoltán játszották a mese szerepeit, hajlékony koreográfiái készséggel. A pompásan egybevágó zenekar a Perzsavásár zenéjét játszotta hangulatosan. A következő műsorszám is a zenekaré volt: Schubert Induló ját játszotta fegyelmezetten, kihozva a schuberti zene szépségének minden árnyalatát. Krizsán József zenetanár lelkes szakértelmét dicséri a kiváló zenekari együtles, büszkeségére az iskolának, tagjainak és karnagyának, aki megmutatta ezúttal is, jhogy működésével minden intézet csak nyer, mert nemcsak, hogy az e.^yes zenetanitásban kiváló, hanem az egész zenekar lendületes vezetését is érti. Majd dr. Borka Géza diák tragikomédiája került szinre, az „Uitraíelehor“. A pompás és a mai életből vett, ötletes dialógusokkal tarkázott darab nagy mulatságára volt a közönségnek és a szereplők is lelkesen állottak helyt szerepüknek. Bloch Imre, Vlcsek Ferenc, Sterk Endre, Lőwy László játszották, azonkívül szerepelt benne egy távolba’átókészülék és sok nagy derült" séget kiváltó árnykép. A közönség:
