Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-11-11 / 134. szám

1930. november 11. «KOMAROMI LAPOK» 4. oldal. hova menjen vásárolni női vagy leányka kabátot, férfi és női divat szövött és kötött árucikkeket. November 1-től minden elfogadható áron árusítja Kési J. Jh áruháza Komárom, Nádaru. 25. (Az Otthon kfivéházzal 645 szemben) Szűnni nem akaró derültséggel kisérte a darab menetét. Végül a gimnáziumi zenekar a cserkészindulót játszotta. A nagyon sikerült vidám este ren­dezésében sokat fáradozott Biró Lucián és Kocsis Károly tanár­parancsnokok. mint technikai ren­dező pedig dr. Borka Géza segít­sége tette jelentőssé az estélyt, aki a színpad szakavatott ismeretében vitte sikerre a jeleneteket. Diák­­szindarabjait — melyek a Tábortűz cserkész és diákújság kiadványai — éppen úgy ismerik Pesten, mint az összes utódállamokban és az teszi Hugó Viktor, a nagy francia író roppantál büszke volt arra, hogy egyszer Amerikában írtak neki egy levelet s azt — közelebbi címét a levélíró nem tudván, — csak úgy címezte: Hugó Viktor úrnak Franciaország. És a levelet megkapta. A nyolcvanas években, amikor Németországban a franciák elleni érzelmek vad hullámai nagyon csapkodtak és a németek a fran­ciáknak nem kevésbé engedtek va­lamit, mint a franciák a németek­nek, — akkor Hugó Viktor e fenti közismertségére — siettek a néme­tek egy tromffal. Abban az időben járta a közép­európai színpadokon diadalútját Millöcker operetteje, a Koldusdiák. Egyszer egy élelmes amerikai szinházdirektor gondolt egy okosat s elhatározta, hogy bizony átviszi ő azt a pompás operettet az óceá­non és megtömi vele a zsebeit... A szerző nevét nem tudta; hol lakik? — még kevésbé, hát vaktába írt egy levelet ilyen címzéssel: A Bettelstudent szerzőjének Európa. És a derék Millöcker a levelet —■ megkapta! így aztán Franciaországnak e te­kintetben sem volt dicsekednivaló­­ja a német előtt! (Különben van egy régi anekdota a hiányos címzésekről, amelyek — mégsem voltak kézbesíthetetlenek. Egy falun élő gazdaember, — ré­­gesrégen — írt a fiának levelet ilyen őket éíetessé, hogy a mai korban játszik és a mai diák leikát tükrözik vissza. Frissek, újak reálisak és a szinpad ismeretében készültek. A rendezés munkájából Nagy Endre, Peidell Jancsi és Radó Béla vették ki részüket, mindnyájan hittel és szeretettel állván a tiszta cserkész­eszme mellé. Szülők és a cserkészet barátai egyképpen kellemes emlé­kekkel gazdagodva távoztak a sike­rült vidám estéről. * Az estét vasárnap, 16-án délután megismétlik. címzéssel: Ezt a levelemet adják a fiamnak, aki egy suszternél inaskodik , Pesten. A levél annak rendje és módja szerint Pestre érvén, kezébe kapja egy tisztviselő a postán és látja ezt a hiányos címzést, mormol va­lamit a fogai között és bedobja a fiókjába, ahol az a levél elhevert egy jó ideig. Egyszer csak megjelenik egy jó­kedvű, maszatos »suszterpub a postán és széles jókedvében, ha­­miskás nevetéssel odaszól az egyik postatisztnek, véletlenül éppen a fentemlí tettnek: — Bácsi, nem jött nekem leve­lem az édesapámtól? — Dehogy nem jött! Itt van, nesze! — Azzal odaadja a levelet, a fiúnak és — óh, csodák-csodája! — éppen az apja levele volt az. A fiú nagyot néz és megkérdi: — Aztán hogy tetszett tudni, hogy éppen én vagyok az a fiú? — Könnyű eltalálni; olyan sza­már apának csak ilyen szamár fiá­val lehet levelezése!) íme, ha nem vág közbe a felsőbb hatalmak akarása, még a hiányo­san címzett levelek is eljuthatnak annak a kezébe, akinek szólnak, de azért nem lehetett »azon csodálkoz­ni, hogy évtizedek előtt, a képvi­selőválasztások idején még a világ­hírű emberek pontosan címzett lé­lei sem jutnak hozzájuk, ha véset­­lenül ők vagy a kormány vagy a postamester ellenséges táborának jelöltjeként szerepelnek, —■ ami megtörténi Pesten Jókai Mórral annakidején... 'Megtörtént vele ugyanis, liogy amikor a híres terézvárosi válasz­táson fellépett, — a leveleit nem kapta meg, de aki neki írt, az úgy kapta vissza a levelét, hogy a levél hátára volt írva: Ismeretlen! Jókai Mór, a legnagyobb' magyar író, a képviselőjelölt, akinek a neve rá volt pingálva zászlókra, rá volt nyomtatva ezer és ezer plakátra, ezer és ezer fehér toll mellé varrt zöld levélre, amit a szavazó polgá­rok és a gyerekek büszkén hordtak a kalapjuk mellett, — a választási harcok ideje alatt a posta előtt — ismeretlen volt. Nagy falu volt akkor Pest és — mi nem történhetett meg mindig falun! De történt vele más, sokkal ko­molyabban csinált dolog is — mely nem kevésbé derűs amannál. Történt, hogy egyszer a hetvenes években Jókai elment Pápára, ahol 1842-ben a református iskolában Petőfivel, Orlay Petrich Somával, Iverkápoly Károllyal, Kozma Sán­dorral együtt iskolázott. Elment újra végigélni, végigálmodni a ré­­gesrég múlt időt. Képzelhető, mi­lyen általános ünneplés vette körül. Egyszer valaki az öregek közül azt mondja neki: — Még egy ember él azok közül, akik itt veled együtt jártak isko­lába. — Ki az? — A Nagy Náci. — Micsoda, a Nagy Náci? Haj­­liaj, meglátogatom. Mindjárt el is vezették hát a Nagy Nácihoz, aki nagyon örült a láto­gatásnak. — Na persze, a Jókai Móric, em­lékszem rád jól. De mondd csak, Móric, hogy tudtál olyan jól el­bújni azóta, hogy semmit sem hallottam rólad? Egyikről-másik­­ról jött csak hír, az egyik minisz­ter lett, a másik megházasodott, a harmadik Pesten botot nyitott, volt olyan is, aki meghalt, de te rólad sohasem hallott az ember... A mondat így helyes, ha úgy ve­szem, hogy: »az ember = Nagy Náci. A hetvenes években ilyen is meg­történhetett. Jó világ volt akkor/ HÍREK — Közgyűlés a »árosnál. Komá­rom város képviselőtestülete novem­ber 13-án, csütörtökön délután 5 órakor a városi székház nagytermé­ben közgyűlést tart. A közgyűlésen tárgyalni fogják az 1931. évre szóló városi költségvetést és ugyancsak erre a közgyűlésre tűzték ki a vá­rosi dunaparti piaci árusitó csarnok építési ügyét. — Házasság. Zsindely Sándor dr., Zsindely Ferenc nyug. törvényszéki el­nök és nejének fia szombaton esküdött örök hűséget Hegedűs Máriának, He­gedűs Lóránt, nyug. pénzügyminiszter és neje leányának. Az esketési szer­tartást a menyasszony szüleinek laká­sán Ravasz László budapesti ref. püs­pök végezte. Két régi előkelő komáro­mi család sarjai egyesülnek ez uj frigy­ben. Hegedűs Lóránt édesanyja ugyanis néhai Hegedűs Sándorné Jókai Jolán, néhai Jókai Károly ekeli földbirtokos leánya, unokahuga volt Komárom hal­hatatlan szülöttjének, Jókai Mórnak, a költő fejedelemnek. — Leleplezték Hsztalos Béla és Chaly ferenc arcképét. A napokban tartotta Komárom-Esztergom egyesitett vármegye közgyűlését Esztergomban Huszár Aladár főispán elnöklete alatt, aki megnyitójában kegyeletes szavak­kal emlékezett meg a törvényhatósági bizottság két értékes tagjáról: Thaly Ferenc felsőházi tagról és Asztalos Bé­láról, a régi, önálló Komárom vármegye utolsó alispánjáról. Majd Báthy László prelátus-kanonok, felsőházi tag magas szárnyalásu emlékbeszédet mondott Thaly Ferencről. Méltatta annak érde­meit és közéleti munkásságát. Majd Karcsay Miklós vármegyei főjegyző, mint Asztalos Béla tisztviselőtársa köny­­nyekig megható beszédben méltatta Asztalos Béla érdemeit, emlékét. Me-A vidám cserkészelöadást közkívánatra vasárnap, 16-án d. u. 5-órai kezdettel a Legényegyesület, Eötvös utcai színháztermében megismételjük. Leszállított hely árak: /. hely 7.— Kcs, II. hely 5'— Kcs, III. hely 2’— Kcs, állóhely 1'50 Kcs, karzat V— Kcs — Jegyek elővé­telben a Spitzer-boltban, vagy a cserkészvezetöségnél. Siessen, mert megint nem kap helyet! A cserkészparancsnokság. Közismert és nem ismert nagyemberek leg szeretettől áthatott beszédében mu­tatott rá azokra az erényekre, amelyek jellemezték a puritán, önzetlen lelkű alispánt. A két beszéd elhangzása után a törvényhatósági bizottsági tagok föl­állással hódoltak a két elhunyt derék férfiú emlékének, miközben lehullt a lepel a pompásan sikerült, élethű arc­képekről. Kolozsvári Lózert Kálmán indítványára mindkét beszédet egész terjedelmükben jegyzőkönyvbe foglalták. Ezzel az ünnepi aktus véget ért. — Tioadarnapja a Dalegyesületben. A Komáromi Dalegyesület hagyo­mányos szép szokásához híven, évről-évre lársasvacsora keretében üli meg köztiszteletben álló örökös tiszteleti karnagyának, Molecz Tiva­dar róm. kalh. egyházi főkarnagy­nak nevenapját. Mint ismeretes, Molecz Tivadar a nyár folyamán a 35 évi karnagyi működés után a Dalegyesüleí őszinte sajnálatára le­mondott a müködőkar vezetéséről és fiatalabb és nagyobb munka­bírású erőnek engedte át a teret. A lemondás azonban nem jelentette az!, hogy a kiérdemesült karnagy és a Dalegyesület között a régi szoros kapcsolat megszakadjon Ez lehetetlen is, meri egyrészt Molecz Tivadar tisztes neve és hosszú év­tizedek működésének fényes sikerei maradandó betűkkel vannak beírva a nagy múltú egyesület történeté­be, másrészt az egyesület tagjai­nak szeretele és tisztelete ma is mindenkoron eleven erővel él a szivekben. A Dalegyesület ma is magáénak vallja a tiszteletreméltó férfiút és ennek meghatóan kedves példáját szolgáltatta azzal, hogy Molecz Tivadar tiszteletére a Dal­­egyesület Nádor-u cai helyiségében novemben 8-án, szombaton sikerült társasvacsorát rendezett. A szeretet­nek és ragaszkodásnak bensőséges megnyilatkozása volt az a vacsora, amelyen a Dalegyesület választmá­nyának, müködökarának és tagjai­nak díszes társasága gyűlt egybe, hogy ünnepelje Molecz Tivadart, az egyesület régi érdemes vezérét. A vacsorán Kutűona Sándor, a Dal­egyesület elnöke üdvözölte az ün­nepeltet, akinek elévülhetetlen ér­demeire rámufalva, az egyesület nevében meleg szeretetfeljes sza­vakban fejezte ki legfőbb kivána­­tait. Fülöp Zsigmond ügyv. elnök a müködőkar szerelőiéről és nagy. rabecsüléséről biztosította az örö­kös tiszteletbeli karnagyot, akinek minden jót kívánva, reá és hitve­sére valamint müvészlelkü leányára emelte fel a poharát. — Molecz Tivadar megindultan köszönte meg az üdvözlést, amely arra indítja, hogy a Dalegyesülelhez való négy­­évtizedes kapcsolatot továbbra is megtarísa és ápolja. A megjelentek az egész vacsora alatt lelkes és meleg ovációban részesítették az ünnepeltet. A közel száz főre tehető társaság Vörös Sándor vendéglős kitűnő borai mellett a késő éjjeli órákig a legjobb hangulatban ma­radt együtl. — Kurczmann főkántor síremléké­nek felauatása, A komáromi zsidó hitközség néhai Kurczmann Samu, hitközségi főkántornak a zsidó teme­tőben nyugvó hamvai fölé díszes síremléket áliittatott, amellyel ke­gyeletes hála érzését ez igazán el­­ismerésreméltó módon kívánta az érdemes főkántor iránt leróni. A sír­emléket a hitközség tagjainak és az elhunyt családtagjainak jelenlétében november 9-én, vasárnap, délelőtt negyed 12 órakor avatták föl, ame­lyen Fried Jenő hitközségi elnök vezetése mellett az elöljáróság tagjai testületileg vettek részt. A felava­tás kegyeletes aktusát Waldmann Ernő dr. és Krausz Mór rabbik vé­gezték, akik magasszárnyalásu be­szédben emlékeztek meg a hitköz­ségnél közel ötven évig működött főkántorról. A Zsidó Egyházi Enek­­ktr Krausz Mór karnagy vezetésé­vel megható gyászénekek precíz előadásával járult hozzá a kegye­letes ünnepséghez, — Halálozás. Reisz Gyula, a párká­nyi Malomipar vt.-nak hűséges és köztiszteletnek örvendett tisztviselője 67 éves korában hirtelen elhunyt. — Te­metése nagy részvét mellett folyt le.

Next

/
Thumbnails
Contents