Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-25 / 127. szám
3. oldal. <KQMAROMi LAPOK>________________ 1930. 0*Mfcer 25. r ■ ELBERT I olcsósági divatáruháza •** ► £ m *» ■ (Nádor-utca 19. - KoronabankkaS «lemben.) Felhivja a t. vásárlóközönség figyelmét női , férfi és gyermek kötött kabát, pullower, mellény, kosztüm óriási raktárára. Úgyszintén női és férfi fehérnemű, gyöngykötésű és Jäger alsóruhákat, úri- és női divatcikkek, gyermekkocsik bokavédők stb, nagy választékban. '2 Kísérje fi^yeletamel a kirakati olcsó reklámárakat ! , « í a B *< •** •2. 0-Sri H a < POLITIKAI SZEMLE Komárom, — október 24 Benes külügyminiszter a revízióról. Benes külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottságának ülésén a külügyi expozéról folytatott vita folyamán elhangzott beszédekre válaszolva, foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy jogos-e az ő optimizmusa, vagy sem. Beszédében rámutatott arra, hogy azok, akik már kezdettől fogva tagjai a külügyi bizottságnak, tudják, hogy ez állandó témája a bizottság üléseinek. Véleménye szerint az optimizmus helyénvaló. Benes szerint a revizionista tábor nem erősödött meg, mi nagyon jól tudjuk — úgymond — hogy kik a revizionisták és ezt láttuk már 1919-ben is. A revizionista kampány erősödése vagy gyöngülést inkább a politikai konst el láciö kérdése. Bevallja hogy Géniben is a legoptimistább embernek ismerik őt, aki mindig reális nyugalommal és tárgyilagos objektivitással ítéli meg az eseményeket. Nincs semmi ok félelemre és Csehszlovákia bízhat saját erejében. Játék és élet Irta: Büky György 1. A filmstúdióban már kevesen voltak. A kinai tündérkirálykisasszony cimü beszélőfilm az utolsó jeleneteit kiviil teljesen elkészült. A tömegjelenetek, párbeszédek, monológok már örök időkre elraktározva, ott pihennek a gépek méhében és onnan várják a feltámadást, a diadalmas siker útját. Minden a legpompásabban ment, a szenzáció bizonyos. Az óriási üvegkalitka az elektromos napok fényétől csaknem áttüzesedett, a ragyogás irtózatos erejű, néma zivatarként zuhogott be mindent s a világosságnak ez az emberkéztől eredő, brutális áradása kapkodóvá tette a szemet és lenyűgözte a lelket. A rendező hatalmas karosszékben ült, megszakítás nélkül cigarettázott és megelégedetten szemlélgette az utolsó jelenet művészi ízléssel elrendezett díszletét. Az a sarok, ahová a fényképezőgép hatalmas lencséje fordult, egy kinai stílusban elgondolt, mesebeli tündérpalota intim fogadótermét ábrázolja, amely tulajdonképpen mégsem más, mint egy gyönyörű trónszék, melyhez csodálatos faragásu lépcsők vezetnek föl. A rendező fehérre gyötört, fáradt arcán a megelégedettség mosolya ült. Igen. A díszlet remek. Most már csak a játék kell. Az meg bizonyosan sikerül. A kinai tündérkirálykisasszony nem messsze ült tőle, fejét tenyerébe hajtotta és pihent. Legalább is úgy látszott, mintha pihenne. Könnyed, lebegő alakján puhán omlott el a leheletszerű álomruha, törékeny fején aranyglóriába sűrűsödött hajának selyme. Az egész darabon végig döbbenetes jelenség volt ez a csupalélek asszony. Benne megbízhat a rendező. A partnere, a hatalmas, férfias,fehér lovag, fantasztikus hősi öltözetében ott járkált fel és alá idegesen előttük, moz-A lapelkobzások és a szigorú cenzúra ellen. A költségvetési bizottságban folytatták az igazságügyi minisztérium, az unifikációs minisztérium és a legfelső közigazgatási bíróság költségvetési tételeinek vitáját, amelynek során Salát szlovák néppárti képviselő szóvá tette, hogy a szlovenszkói bíróságok túl vannak terhelve egészen kicsinyes okokból és választási harcokból származó pörökkel. Gondoskodni kellene arról, hogy a bíróságokat ilyen fölösleges megterheléstől mentesítsék. Kéri, hogy a lapelkobzás terén igazságosabb gyakorlatot vezessenek be és csak a vallásellenes pornografikus közleményeket kobozzák el. Stetka komuűista, Jaksch német szociáldemokrata és Moudry cseh nemzeti szocialista ugyancsak állást foglaltak a lapelkobzások és a szigorú cenzúra ellen, amely a sajtószabadságot minden demokratikus elv ellenére, iiluzóriussá teszi. Felül kell vizsgálni Csehszlovákia eddigi külpolitikáját A külügyminiszter expozéja fölött folyik a képviselőház külügyi bizottságában a vita, amelynek során Per gier dr. volt amerikai követ állást foglalt Benes optimizmusa ellen és hivatkozott több komoly külföldi politikus véleményére, amelyből kitűnik, hogy megint mindenki a háború felé halad, amiért fel kell készülni ebben az irányban. Az adott viszonyok között felül kell vizsgálni és revideálni kell az eddigi külpolitika irányvonalait A békegaranciák egész politikája a béke revizionisták táborának megerősödésével végződik. A béke utjai nem vezethetnek a nemzet önállóságának az általános doktrin érdekében való veszélyeztetésén keresztül, ami talán a nagy államoknál elfogadható lehet. Eszerint az európai békének a stabilitás a főfeltétele, hogy állami és nemzeti okokból soha senki ne keltse a határváltozás lehetőségének benyomását. Az általános leszerelési paktum sohasem jelenti a szuverénstás korlátozáséi. Pergler szerint Csehszlovákiában senki sem nyomhatja eÜ a kisebbségeket s a csehszlovákok nacionalizmusa nem sovinizmus. Sajnálja, hogy Genfben nem utasították azonnal vissza a német külügyminiszter magyarázatát a kisebbségi szerződésekről. Csehszlovákia külpolitikai céljának abban kell állnia, hogy az biztosítsa a köztársaság létét és függetlenségét. Az ülés végén Benes külügyminiszter felszólalt és kijelentette, hogyCurtius német külügyminiszternek ama állítólagos kijelentését, hogy a kisebbségi szerződések az utódállamok szolgalmát jelentik, ő nem hallotta és a francia nyelvű jegyzőkönyvben ez a kijelentés nincs is meg De különben is az utódállamok közül senki sem tett kifogást Curtius beszéde ellen, s ezért Benes sem utasíthatta vissza az állítólag sérelmes kijelentést. A komáromi járási hivatal és az állampolgársági gyakorlat Sehol az egész köztársaságban nem kívánnak nemzedékrendi leszármazásokat, csak Komáromban. Iparengedélyek és állampolgárság. A törvény nem követeli az állampolgárságot, a járási hivatal igen. Saját tudósítónktól. Komárom, —okt. 24. A Komáromi Lapok hasábjain megvitatjuk a közigazgatásnak bajait és kinövései!, amelyek a gyakorlati éleire káros hatással vannak és az egyesek jogos állampolgári igényeit is sértik. Mindezeket nem azért írjuk, hogy ellenzéki álláspontunknak adjunk kifejezés*, hanem az a célunk, hogy a közönségnek használjunk vele, mert demokratikus államban nem képzelhető el még feltevésnek sem, hogy a közönség legyen a hivatalért, hanem annak csakis ez ellenkezője, hogy a hivatal szolgálja a legmesszebbmenő módon a közönség érdekeit. Mai sorainkban megvilágiljuk a komáromi járási hivatal eljárását egy egyszerű állampolgársági bizonyítvány megadása körül. Ez az eljárás minden más hivatalnál abból áll, hogy a járási hivatal felülvizsgálja a községnek saját hatáskörében megadott illetőségi bizonyitvátos könnyedséggel megy fel a lépcsőkön a trónszékre és ott leült. A lovag puhán, áhitatosan jön a lépcsők alá, ott letérdel és beszélni kezd ... — Egész életem álma te voltál. Városokat, országokat, földrészeket jártam be, amig végre megtaláltalak. Egy gyöngyharmatos, naptól szikrázó reggelen egyszer egy csodálatos erdőbe kerültem, ahol hirtelen ragyogó életbe pattant szemem láttára egy harangvirág. Olyan kék volt minden szirma, mint az ég leszakított darabja és olyan ártatlan volt a remegése, mint a te szemedé. Ekkor mintha a szivemben csengő szólalt volna meg és úgy éreztem, hogy a harangvirágon keresztül szólni akar hozzám valaki. Hozzá ha^ joltam és belesuttogtam a szirmaiba. — Halló! Ki beszél ? Egy csodálatosan könnyű, csilingelő hangocska lehelte vissza: — Halló! Itt a tavasz! A szivedben ébredező vágyak szólítottak engem. Azoknak felelek. És ekkor elmondta, hogy itt és itt, egy csodálatos, messzi országban él egy tündérkirálykisasszony, az engem vár. Én elindultam a szavai nyomán, ideérkeztem és megtaláltalak. Azért vagyok itt, azért nem tudok elmenni, azért akarok meghalni. Királynőm, vitess vissza a hóhérok közé!.. . A királykisasszony arca elfehérült, szemében ezer és ezer gyertya fénye lobbant lángra titkos kéz érintésétől s a lovag mesélt... mesélt... Ajkáról forró patakként ömlött a szó és tüze elárasztott mindent... Mesélt a csókról... Istenek ittfelejtett ajándékának nevezte, amin az ember mohón dugott el magának, hogy elviselhetővé tehesse véle élete kálváriáját. Minden szava lángolt, minden mondata gyújtott, hallatlan erő lobogott elő alakjából és nehézzé, mámorossá változtatta a levegőt. A királykisasszony arcán rózsák pattantak bimbóba, szemét kerekre tágította a láz, ajkát kétfelé tépte a melléből feltörő sóhaj, feje hátrafeszült és dulatai, járása még igy is erőt és energiát sugárzott. Nem. Ebben sem fog csalódni. Az utolsó jelenet bizonyosan koronája lesz a filmnek. Az operatőr és egy-két segédrendező ott sürgött-forgott a gép körül és a legtökéletesebb helyre állították be, hiszen az egész jelenet alatt meg se kell mozditaniok. A háttérben a stúdió zenekara játszott, lágy, könnyű muzsikát, ami felüdit és felfrissít. Az operatőr a rendezőhöz jött és jelentette, hogy minden kész, indulhat a felvétel. A rendező felugrott helyéről, a kulisszák mögé ment és a hangfényképészhez intézett pár szót. Az megnyugtatóig bólintott. Igen. Itt is rendben van minden, mehet. A zenekar abbahagyta szórakoztató munkáját, belekezdett a darabot aláfestő zenébe, a szereplők beálltak a díszletek közé, a rendező egy pár biztató, kedves szót dobott feléjük ... és megkezdődött a munka . . . A jelenet tulajdonképpen nem más, mint a fehér lovag forró, esszeveszett szerelmi vallomása. A királykisasszony a darab meséjében ugyanis halálra Ítélte őt, éppen szakadatlan szerelmi ostroma miatt, de az utolsó pillanatban megmentette a vesztőhelytől és útnak engedte. A lovag azonban kijátszva őrséget, udvaroncokat, mindent, megdöbbentő ügyességgel a királykisasszony szobájában terem és elmondja neki utolsó nagy szerelmi vallomását. A most felvételre kerülő jelenet ezzel a vallomással kezdődik . . . A sarokszoba fölött még erősebben izzik a fény, a zene m sztikus kinai zenét játszik, a rendező ideges merev szemmel mered a szereplőkre, az operatőr pergetni kezdi a filmgépet, a játék indul . . . A lovag hirtelen, vad erővel és brutálisan rohan bele a szoba csendjébe. A királykisasszony megrebben, ijedten néz rá, majd tipegve siet a háttérbe. Ott pillanatok alatt összeszedi magát, aztán úrrá lesz az erő, kezét tiltakozón emeli magasba ... És elég ez a könynyed mozdulat, ez a röpke tekintet,... a lovag lehiggad . . . Nagy, rokonszenves nemesség ömlik el alakján, a fenséges, a mindenható szerelem sugárzik arcáról . . . Nem szól, nem mozog... Áll egy helyben, szeméből a forróságok lávája ömlik elő és vár . . . És itt kezdődik a párbeszéd ... A királykisasszony hangja kicsit nyugtalan, de öntudatos és büszke . . . — Hogy kerülsz ide? Mit akarsz? A lovag zengő hangja, mint harang, kondul beie a csendbe. — Eljöttem! Számomra nincsenek falak és nincsenek fegyverek! Csak akarnom keli, hogy lássalak és minden akadály eltörpül akaratom előtt! A királykisasszony hangját már gőg fátyolozta el. — Ostoba! A halálból mentettelek meg! A lovag felkapja fejét. — Nem kértelek rá és nem is köszönöm meg. Boldog lettem volna, ha meghalok a szerelmemért. Te még ezt a boldogságot is sajnálva tőlem, kegyetlenebb vagy mint hittem. — Az életedet adtam vissza! — Nem kell! • — Őrült vagy! — Az vagyok! Hagytál volna meghalni, boldogan álmodnék rólad a másvilágon és nem szenvednék többet. A királykisasszony nem felel, nem születik ajkán szó, lenyűgözi ez a földöntúli nagy szerelem. Megenyhül. — Mit akarsz? A lovag arca elsötétül. — Nem tudom. A királykisasszony hangja felcsattan. — Miért jöttél akkor, ha nem tudod? — Látni akartalak. — Ez az egész? — Ez. — Hát akkor nézz meg jól és megengedem, hogy beszélhess! Az alakja kiegyenesedik, magasba feszül, kis, törékeny teste egyszerre szárnyat kap, megnő és betölti az egész teret. Ázután lebegve, csodála-
