Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-25 / 127. szám
1930. októl er 25. «KOMÁROMI LAPOK» 3. oldal. nyáf és erre kiállifja az állampolgársági bizonyítványt. A komáromi járási hivatal gyakorlata egészen más képet mutat. Itt leszármazási okiratokat kérnek a folyamodó apjáról nagyapjáról, annak az apjáról és egész családfákat kell összeállítani arra nézve, hogy valaki ide tartozását igazolja. Holott ez mind teljesen fölösleges, erre a járási hivatalnak szüksége nincsen.de nem is lehet, mert ahhoz, hogy valakinek a dédapja hol született a múlt század elején, a járási hivataloknak semmi köze sincsen. A járási hivatalnak köze van ahhoz, hogy megállapítsa: helyes-e az illetőség elismerése akár önjogu utón való megszerzéssel, akár leszármazás utján. Ehhez pedig nem szükséges egyebet kutatni, mint azt, hogy az illető a legutóbbi községi törvény, az 1886. XXII. t. c. 6 vagy 10 esetleg a többi szakaszai alapján szerezte-e meg az illetőséget. Ha ez nem döntené el a kérdést, úgy eldönti véglegesen a legelső illetőségi törvény, az 1871 év XVIII. t. c., amelynek alapján a régi Magyarországon mindenkinek rendezték az illetőségét. Teljesen felesleges és csak fölösleges kiadás olyan okiratok produkálását követelni, amelyek ez előtt való időkből szólnak, mert ehhez az itt érvényes joggyakorlat szerint egyetlen járási hivatalnak sincsen szüksége és azt tényleg nem is követelik sehol sem. Az illetőségi kérdést bonyolulttá telle a közigazgatási bíróságnak a negyvenéves magyar közigazgatási joggyakorlattal homlokegyenesen ellenkező döntése, amely az állampolgársági kérdés útjába elhárithatlan akadályokat gördített. Erre következett az 1926. évi 152 számú törvény, amely szerint az állampolgárságot meg lehet szerezni ötéven belül, tehát bezárólag 1931. augusztus 22 ig érvényesített kérvényezéssel mindazoknak, akik 1906. január 1. óla ezen a területen tartózkodnak. A belügyminiszter, Slavik György kezét ijedten tapasztotta pihegő keblére. A lovag lassan feljebb ment a lépcsőn, már a közepén állott és eszeveszett szerelme folyékony tűzként lobogta körül a királynőt. A királykisasszony keze érett gyümölcsként hullott a mélybe, szeme már olyan szép és távoli dolgokat látott, hogy pillái szégyenkezve ereszkedtek a mélybe s ajka misztikus virágok illatát kínálta a beszélő felé s amikor a lovag lassú, tántorgó lépésben felérkezett hozzá a magasba, bódultán suttogta: — Megcsókolhatsz, ha meghalsz utána. A lovag torkából forró, diadalmas hang tört elő, teste az érkező viharok erejétől borzongott meg és részegen a földöntúli gyönyörűségtől hajolt a leány ajkára. Megszületett a csók, a halhatatlan pillanat, a csodák kapuja, az istenek ajándéka. A zene halk, fájdalmasan ujjongó melódiákat hajigáit a csendbe, a rendező maga is kábultan élte át a gyönyörű pillanatot s az operatőr egyformán forgó keze mintha egy pillanatra megállt volna .. . Felejthetetlen kép ... A lovag a hosszú, halálos csók bilincseiből megszabadul gyöngéden, puhán helyezi el trónszékén az áléit királykisasszonyt, végigsimogatja sápadt mosolygó arcocskáját, azután lassan, fájdalmas, szfvbemarkolő némajátékba kezd bele, búcsúzik álmától, egyetlen nagy szerelmétől s mire leér a trón-Katíca Rádióul j hallgat Katica oly szívesen hallgatja a szép, barnára fényezett ládikó muzsikáját. Ügy hívja, hogy Rádión. Ha az édesanyja felvilágosítja, hogy a Rádión as a mosáshoz való, ez meg rádió, azt feleli a kicsike, hogy az mindegy, mert ez „magától" muzsikál, a R adion pedig „magától" mos. MAGÁTOL 5V1ÖS KÍMÉL! Ä RUHÁT # dr, ismételten hangoztatta, hogy ezt a törvényt a legliberálisabban kezelik. A való tények ezt nem erősítették meg. Ellenben az megállapilható, hogy a legutóbbi Időben —■ főleg az állampolgársági kérdés nemzetközi kellemetlen vonatkozásai mialt — liberálisabban kezeli a belügyminisztérium ezt a kérdést. A komáromi járási hivatal azonban minderről nem vett még tudomást, mert o't a régi oknyomozó eljárás folyik, ami a közönség körében méltán válthat ki elkeseredést. ság igazolása, hanem csupán illetőségi bizonyitvány. Ez pedig nagy külömbség. Az illetőségi bizonyítvány ugyanis olcsón megszerezhető és ahhoz legfeljebb egy képviselőtestületi határozat szükséges, ami pénzbe nem kerül A komáromi járási hivataltól állampolgári bizonyítványt szerezni pedig igen sok kiadásba kerül a felesleges okiratok beszerzései miatt, amire sem a törvény, sem az országos közigazgatási gyakorlat szerint nincsen szükség. Ajánljuk mindezeket a járási képviselőtestület tagjainak a figyelmébe, akiknek egyik kötelessége az is, hogy a közönség jogkereső részének érdekeit megvédjék az egyes hivatalokkal szemben és gondosan őrködjenek a törvény betartása felett, hogy annak végrehajtása ne terhelje meg a polgárokat felesleges idő és pénzáldozatokkal. Az állampolgársági kérdés rendezését nem megnehezíteni, hanem megkönnyíteni kell, mert ellenkező esetben nemzetközi kérdéssé válik 17.127,082 K 92 í-t tesz ki Komárom város 1931. évi szükséglete a hontalanok ügye, akiket egy állam sem ismer el állampolgáraiul. A komáromi járási hivatal minden közigazgatási kérdéssel kapcsolatban felveti az állampolgársági kérdést is így például, ami igen gyakori eset, ha valaki iparengedélyt kér, attól állampolgársági bizonyítványt követel. Itt a hivatal túllépi hatáskörét, mert iparigazolvány kiadásához nem szükséges az állampolgárig beruházásokra, 3.687.000 koronát irányoznak elő. — A városi pótadó 1931-re is 185 °/o-ban lesz megállapítandó. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — október 24. A városi számvevői hivatal a hó elején összeállította az 1931. évi költségvetést, amelyet a városhoz szeptember 28 án érkezett legújabb utasitás szerint készített el. A költségvetést a városi tanács keddi ülésében letárgyalta, a város képviselőtestületének pénzügyi bizottsága pedig október 23-án csütörtökön délután tartott ülésében foglalkozott a tanácsnak erre vonatkozó javaslata kapcsán a költségelőirányzattal. szék lépcsőjéről, kihúzza kardját, egy utolsót, keményet tiszteleg királynője előtt, azután némán, egy jajszó nélkül szúr bele saját szivébe és végigzuhan a padlón. Ebben a pillanatban ébred föl a királykisasszony, megdöbbenve érti meg a helyzetet, kétségbeesetten tántorog le a lépcsőn és jajgatva, zokogva roskad szerelmese holttestére. II. Az operatőr keze megáll. A zene tragikus melódiák töredékeit fejezi be. A rendező kábultan néz még egyideig maga elé, azután boldogan kiált föl: — Kész!... Nagyszerű volt! Pompás! Óriási siker lesz! Gratulálok! Szervusztok! A viszontlátásra! Azzal már pakol is és sietve hagyta ott a termet. Az operatőr és a segédrendezők is siettek s a terem egy-kettő kiürült. A királykisasszony és a lovag egyedül maradtak. Kimerültén ültek a királynői szoba egy-egy heverőjén ... Pihentek... És hosszú csend állott be. Azután a férfi hirtelen felugrott és távozni akart. A nőre rá se nézett, mintha itt se lett volna* Az pedig minden idegével, minden, porcikájával figyelte. Amikor a férfi már-már elérte az ajtót, fájdalmasan kiáltott utána: — Tamás! A férfi megállt és kicsit zavarodottan nézett vissza. — Tessék! Az asszony szeme szomorúan nézett. — Én is itt vagyok. A férfi idegesen szólt vissza: — Hiszen te is jössz, nem? Csak nem akarsz itt maradni? — Azelőtt hozzám jöttél, dicsérted a játékomat, megöleltél, megcsókoltál és magadhoz ölelve vittél az öltözőbe. — Eh! Ma nagyon fáradt vagyok... Nem jut eszembe ilyesmi... Már nyitni akarta az ajtót. Az aszszony hangja sikoltva rántotta vissza a kezét. — Ne menj! Maradj egy kicsit! Tedd meg a kedvemért! A férfi csaknem tombolt az idegességtől. — Hát siess! Beszélj! Mit akarsz? — Gyere ide! Gyere vissza! Ide hozzám! — Istenem, mire való ez? — Kérlek rá. S a férfi visszajött s leült a heverőre, minden mozdulatán meglátszott az unottság, a kényszeredettség. — Milyen más vagy most, mint az előbb. Akkor még sugárzott rólad az erő, a rugékonyság, az akarat! Lobogott a szemed, ölelést parancsolt a karod és csőkot követelt a szád! — Istenem, hát a szerep! — Igen. Az ... A szép, lovagi ruha még rajtad van, de a lelked csodálatos forró, szerelmes ruháját már levetetted. — Mit akarsz ebből kihozni? — Azt, hogy nem is olyan régen, még a lelked ruhája is rajtad volt és boldog voltál, ha magadon érezted arcom egyetlen mosolyát, hogy szerettél, hogy imádtál, hogy a porban csúsztál előttem és meghaltál volna utánam, ha éppen azt akartam volna ... Egykedvűen válaszolt a férfi: — No és? Mit akarsz most? Az asszony feje megtörtén roskadt a mélybe. — Nem tudom! — Miért tartottál vissza? — Látni akartalak! Beszélni akartam veled! — Tessék! Itt vagyok! És ekkor az asszony beszélni kezdett. Beszélt a forró szerelméről, a tavaszról, a vágyairól, beszélt a szomorúságáról, a fájdalmáról, tudta, hogy lovagja egy más nő miatt hidegedett el tőle, hogy őt nem szereti többé és el akarja hagyni . .. A férfi felugrott és azt mondta, hogy elég! Az asszony átforrósodott,gyenge kis alakja magasba feszült és betöltötte az egész termet és a férfi felé ment A férfi alakja olyan volt mint egy cifra ruhába öltöztetett bábu, tehetetlen és közönyös. Meglepetten fogta fel az aszszony feltámadó erejét, felkelt és lassan hátrált. S az asszony szava lángolt, finom, kifejező arcát keresztül ragyogta a tűz, a szenvedély és egyre a férfi után ment, űzte, kormányozta, hátrálni kényszeritette és az maga se vette észre, a trónszék lépcsőjéhez ért és lassan, akadozva, háttal ment rajta felfelé, mig felért a tetejére és ott beleroskadt a Liehet eső, lehet hó, Czibor kalap liiidig’ fő!
