Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-18 / 124. szám
1930. okfóter 18. cKOMÁROMI LAPOK» 5. oldal. leser, nagy érdemeikre való tekintettel az egyházközség elnökségének javaslatára, mindkét tanítónak az igazgatói elmet adományozta, amelyről szóló okiratokat holnap Azokat, akik az Alsó-Csallóközben laknak, illetve földbirtokkal bírnak, bizonyára érdekelni fogja az alsó-csallóközi és csilizközi ármentesitő és belvízlevezető társulat jelenlegi programja. Az ármentesitő társulat Gyalókay Miklós igazgató-főmérnökkel az élén tervezetet dolgozott ki, amely tervezet kivitel esetén lehetővé fogja tenni az egész társulat területét, illetőleg ezen területek termését veszélyeztető belvizeknek a tökéletes levezetését. Első teendő volt a társulati terület szekciók, körzetek szerinti felosztása. Minden egyes ilyen körzet egy-egy vízgyűjtő terület, amely belvizeit önállóan vezetheti le, természetesen a levezetési költségeket is önállóan viseli. Szükséges volt ezen körzetek megalakítása már csak azért is, mert az igazságosság is úgy hozza magával, hogy uj munkálatok esetén csak azok járuljanak hozzá a költségekhez, akik azután élvezik a munka gyümölcsét is. Ezen körzetek meg is alakultak már és a minisztérium az uj alapszabályokat, melyekben a körzetek és azok szervezetei szerepelnek, jóvá is hagyta. Hét ilyen körzet alakult a társulat területén. Ezek közül a VII. körzet az, amelyről most szó lesz. Ezen körzet a legfelsőbb fekvésű, érdekeltsége a volt vásárát—lúcsi csatorna mellett fekvő községekből áll. Mégpedig Nagybodak, Felbár, Nádasd, Dercsika, Csallóköznyék, Kis- és Nagylúcs, Ivarcsák, Tejed, Pódafa, Balázsfa, Mad, Albár, Kürth, Vásárát községek határai részben és egészben. A régi főcsatornája a vásárát—lúcsi csatorna volt. Ezen csatorna jelenlegi állapotában még a mostani kevés számú mellékcsatorna mellett sem képes a belvizet levezetni. Intenzív belvizlevezetésről csak akkor lehet szó, ha már a főcsatorna kellő mélységben és szélességben ki lesz építve. Gyalókay Miklós ármentesítő társulati igazgató-főmérnök által kidolgozott terv csak úgyszólván a vázát teremti meg a belvízlevezetésnek, amely nélkül mint már említettem, szó sem lehet részletes vízlevezetésről. Ha ez meglesz, azután már hozzá lehet látni ahhoz, hogy mellékcsatornák segítségével minden legkisebb terület vizét is le lehessen vezetni. Hogy erre szükség van, azt nem kell hangsúlyoznom, legjobban tudják és látják ezt maguk az érdekeltek. Lehet, hogy az utóbbi száraz években a belvizlevezetés nem kielégítő volta nem mutatkozott eléggé, deszámítanunk kell arra is, hogy nedvenyujfják át részükre az ünnepi közgyűlés keretében, ahol az arra hivatottak fogják méltatni hervadhatlan érdemeiket, melyeket a magyar köz oktatás terén szereztek. sebb évek alkalmával a termést a víz tönkre fogja tenni. Sokan hivatkoznak arra is, hogy a mostani nehéz gazdasági viszonyok mellett ezen munkálatokra pénz nem tellik. De ez csak önámítás, mert erre kell, hogy teljen. Hiszen csak egy kissé nedvesebb év legyen és a gazdának még az a kis jövedelme sem lesz meg, ami most meg van. Ezt meg kell előzni, illetve biztosítani kell az állandó jövedelmet. Hallottam azt is, hogy vannak, akik attól tartanak, hogy ha az új csatornák kiépülnek, ezek annyira vizmentesítenek majd mindent, hogy szárazság fog fellépni. Megnyugtatásul annyit, hogy csak a termelésre káros vizet szándékoznak elvezetni, a termeléshez szükséges hasznos víz talajban való maradása megfelelő zsilipek beépítésével szabályozható lesz. Eszerint csak a zsilipeket kell elzárni és akkor a csatornákban tározódó víz tartja a körülötte levő talajok nedvességét és még a messzebbről odaáramló talajvíz-folyást is megakadályozza. Legjobban érvel maga a földmívelésügyi minisztérium, amely a VII. körzet terveit már jóváhagyta és 60 százalék anyagi segélyt helyezett kilátásba. A minisztérium jóindulata folytán ez egy nagyon kedvező alkalom, amelyet vétek lenne kihasználatlanul hagyni annál is inkább, mert kérdés, hogy máskor megtudjuk-e kapni az államsegélyt. Mindezek oly döntő tényezők, amelyek a munkálat megindítása melleit szólnak. Lássuk most már a műszaki részt és a költségeket. Az uj főcsatorna a nyárasdi zsiliptől indulna ki a régi vásárát—lúcsi csatorna medrét használva fel, azon haladna Péterfáig, onnan a péterfa— nyék—cséréi csatornán haladna tovább a dercsikai csatornáig. Onnan meglenne hosszabbítva az Izidor major mellett a nagybodak—felbári országúiig. Ez alkalommal ki lenne építve még a Dercsika mellett elhúzódó fenesári csatorna és a régi vásárút—lúcsi csatorna Kislúcsig. Továbbá meg lenne javítva a nyárasdi zsilip és szükség szerint mindenütt új vasbeton hid lenne építve. Ezen építés összköltsége cca hat millió koronát tenne ki a fölterjesztett költségvetés szerint, mely véleményem szerint az azóta olcsóbbodó árak miatt kevesebb lenne. Ezen költségek 60o/o-át azaz 3,600.000 koronát az állam viselné, a többit 25 éves amortizációs kölcsönnel lehet törleszteni. Nem szabad megijednünk a nagy számoktól, mert ha a fennmaradó 2,400.000 koronát elosztjuk a VII. körzet területével, 21.200 kát. holddal, akkor az egyszer és mindenkorra fizetendő összeg 113 korona holdanként, az amortizációs összeg évenként és kát. holdanként 4.50 korona, amely huszonöt évig fizetendő. Ez azt hiszem nem oly nagy összeg, amit nem lehetne megfizetni, ha ezzel a termés biztosítása megtörténhetik. Az összes fizetendő járulék tehát kb. 12 korona lenne kát. holdanként. Az ármentesités és csatorna fenntartás, valamint az igazgatási kiadásoknak a VII. körzetre eső része már ezen összegben benne foglaltatik. A komáromi husiparosok szakosztályától kaptuk az alábbi levelet, amelyet az audiatur et altera pars elvénél fogva is egész terjedelmében itt közlünk: A Komáromi Lapok tek. Szerkesztőségének Komárom. Engedje meg a t. Szerkesztőség, hogy az október 7-én megjelent becses számukban a drágaságról irt cikkükre mi is, mint érdekeltek és kiszerkesztettek, feleljünk. Igaza van a tekintetes Szerkesztő urnák, mert azt hisszük, hogy az a 12 aláíró csak azért van oda írva a cikkhez, hogy jobban hasson, meg hogy, ne haragudjon a Szerkesztő ur, hogy elterelje a figyelmet egy és más dologról, amit a 12 aláíró ur is elfelejtett, akármekkora jóindulattal is Írták meg a bennünket simogató cikket. Mert igaz az, hogy drágaság van, de ennek igazán nem mi hentesek és mészárosok vagyunk az oka. Hiszen csak tessék jól megnézni az újságokat, Komáromban legolcsóbb a disznóhus, meg a marhahús, s nincsen olyan város Szlovenszkóban, amelyikben olcsóbban lehetne kapni zsírt és szalonnát. Tavaly ilyenkor a disznóhus volt 14 korona, most 12 korona, a zsir volt 18, most 14 korona, de ha a tisztelt cikkíró urak vagy akárki más nagyobb mennyiségű zsírt akar egyszerre venni, bizony még olcsóbban is adjuk, 13, meg 12 koronáért is. A háj volt 17, most 13, a zsirszalonna volt 16, most 13 korona, de mindenféle husfajtának levittük az árát, ugyancsak a marhahús is 2 koronával olcsóbb, mint tavaly. Hát azért nem volt igazságos dolog, hogy megint úgy állítottak be bennünket, hogy csak mi nem akarunk engedni, és csak mi vagyunk a drágaság okozói. Az a közönség, amely mindent elhisz, ami az újságokban nyomtatásba jön, könnyen vezethető félre, az most persze megint a hentesekben, mészárosokban látja a sok baj okát. Az is érdekes, hogy az a cikk arról beszél, hogy csak jöjjön vissza az árvizsgáló bizottság, meg hogy mi piszkosak vagyunk, mert hogy a sorok között az áll, hogy: „nagyon szomorú volna, ha Komáromban nem lenne tiszta élelmiszeriparos“, hát kérjük tisztelettel, ez majdnem annyit jelent, hogy bizony aligha van. Egy kicsit el tetszett dobni a súlyt a tisztelt panaszkodónak. Mert azt már joggal kikérhetjük magunknak, hogy bennünket igy ki ne pellengérezzenek. Ha tud a tisztelt panaszos, vagy a szerkesztő ur piszkos eseteket, amelyek elveszik a közönség étvágyát, amint írták a cikkükben, akkor mért nem írják meg. De az egy kicsit azért sok, ahogyan mindig csak velünk van bajuk. Most már csakis az érdekeltektől függ, hogy ezen munkálatok meginduljanak és azt hiszem, minden érdekelt tisztában van a munkálatok nagy fontosságával és a saját maga belátása fogja arra vezetni, hogy ezt meg kell csinálni, még pedig minél előbb. A munka tartama kb. három év, azaz ha 1931-ben elkezdődik, akkor 1934-ben már teljesen készen lehet. Meg kell még említenem, hogy szociális szemponthói is nagy jelentősége van, mert a mai munkanélküli világban nagyon sok ember találhat majd megélhetést oly munkánál, melynek megindítása a legszükségesebb közérdek. Azt tudhatja mindenki, hogy a hentes is fogyasztó, és nem 40—50 hentesről van szó, hanem pár száz fogyasztóról, hiszen nekünk is van családunk, s nálunk is szeretnének enni a gyerekek. Bizony mi is érezzük a drágaságot, hiszen nekünk sem adják ingyen a többi élelmiszert, s higyje el a panaszkodó 12 ur, hogy az a hús is, amit mi megeszünk is, pénzünkbe van. Mert lehet, hogy még ma is sok olyan fogyasztó van, aki azt hiszi, hogy a hentes ingyen él, annak csupa boldogság az élete. Tudja azt a tisztelt panaszkodó társaság, hogy mi fogyasztási adóban egy évben több mint fél millió koronát fizetünk be a városi pénztárba? Tudja azt, hogy mennyi adót fizetünk, mennyi gond és vesződség, kár van egy üzletben? Aztán ne tessék elfelejteni, hogy amig mi lementünk az árakkal, addig nem ment le az ára sem a fának, sem a fűszernek, sem a munkabérnek, sem az adónak, sem a városi, állami tisztviselők fizetésének. Emlékeznek a panaszkodók arra, hogy a hús volt 24—30 korona, a zsir volt 60 korona is. S akkor a tisztviselők fizetése kisebb volt, mint most, s most nagyobb fizetésük van, a munkásoknak is magasabbak a bérei, az élelmiszerek pedig olcsóbbodtak. Ha igazságosak a panaszkodók, akkor ezt el kell ismerniük. Mi is panaszkodhatnánk, hogy milyen méreg drága a közigazgatás. Minden ügyünkben dolgozó tisztviselő uraktól mi még sem irigyeljük azt a jó biztos fizetéseket, a munkásoknak is azt kívánjuk, hogy csak legyen minél jobb bérük. Pedig a hivatalnok urak már minden hónap elsején megkapják a fizetést, gondoskodva van róluk még arra az esetre is, ha megbetegszenek, ha baj van, kaphatnak fizetési előleget, ha elfáradnak már a hivataloskodásban, hát nyugdíjba mennek s akkor már nem kell egy tollvonást sem tenni, csak aláírni minden elsején előre a nyugtát ennyi meg ennyi ezer koronáról, vagy ha isten ne adja, meghalnának, hát akkor az özvegy kapja a nyugdijat, a gyerekek kapnak tanulmányi segélyeket, ha utaznak, olcsóbb jegyet kapnak. Szóval bizony van egy kis külömbség az ő sorsuk, meg a mienk között. Mi nem irigyeljük, el is ismerjük, hogy a hivatalnok urak igen fontos dolgokat végeznek, mert nélkülök mi se tudnánk lenni, mert csak azért tudunk mi is adót fizetni, amiből ők a fizetést előre kaphatják, mert hogy ők vannak a hivatalokban. Istenem, ha nem lennének, akkor bizony egy hentes se tudná kinek bejelenteni, hogy disznót vág, s mondja csak meg nekünk akárki, lehetne-e létezni nekünk, hiszen ő nélkülük még csak adót se tudnánk kinek A Csallóköz belvizeinek levezetése Az ármentesitő társulat akciója. — Egy uj főcsatorna. A VII. körzet. Irta: Baross János, az alsócsallóközi ármentesitő és belvizlevezető társulat szakaszmérnöke. Komárom, — október 17. Ä komáromi hentesek és mészárosok válasza. Fegyvert, fegyverjavitást, távcső szerelési, elsőrangú töltényt :: (110 Kc-tól kezdve) legjobban szállít SEIFERT JÓZSEF . BRATISLAVA, András-u 5. ce9 (a színházzal szemközt)
