Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-18 / 124. szám
Lapunk mai száma a jövő heti teljes Rá.dio-mftsort tartalmazza. • • Otvejaeg-yedik: évfolyam. ___ 124. szám, Szombat, 1930, o Utóber.18. POLITIKAI LAP. EJ5fizet''-> ár ciehszloTák értékben: Helyben aL’^* ,<Jékre postai szétküldéssel. Bf ész érre 100 K, félérre 50 K, negyedévre 25 E. — Külföldön 150 Kő. Egyuszáin ára 1 korona. Alapitolta: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BAR ANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÜLÖP ZSIGUOND, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-n. 29, Megjelenik hetenként háromszor; kedden, csütörtökön és szombaton. > Európában csak a belügyek körül van hiba. Komárom, — október 17. Valahányszor Bene3 külügyminiszter feláll a külügyi bizottságban és megteszi jelentését, ezt nagy várakozás előzi meg A várakozók ugyan a legtöbbször csalatkoznak, mert a külügyminiszter nr olyan fensőbbséges nyugatommal és derűs optimizmussal szemléli — legalább is nyilatkozatai szerint — az európai helyzetet, mintha az legalább is a fáraók idejére lenne külügyileg ráalapozva a páriskülvárosi békékre. Ez a tétel ma is úgy szerepel megállapításaiban, mint egy logikailag örök érvényű tantétel és ezért mostani beszéde is annak megállapításában merül ki, hogy Európa államai ma inkább zavaros belügyekkel vannak elfoglalva. A bü'politika szempontjából nem lényeges, hogy Németországban a versailles-i szerződésnek hatalmas ellenzéke támadt, hogy Ausztria és Magyarország komoly belső válságokkal küzdenek. Európa — Benes szerint — teljesen csöndes. A kisantant, mely a béke őre, megrendilhetlenül áll. Olyan ez a nyájas beszédzuhatag, hogy a végén nem tadjuk, komoly beszéd e, melyért egy miniszter felelős, vagy valaki csendes szatírával akarja jellemezni a nagybeteg Európát. Egy hangot sem hallat a külügyminiszter ur arról, hogy a nagyantant már szép csendesen szétvált, Anglia kimondta érdektelenségét a kontinensen a francia— német szerződésen kívül, hogy Olaszország és Franciaország közt súlyos feszültség támadt, hogy Olaszország és Jugoszlávia viszonya több, mint nem barátságos, hogy Németország és Lengyelország a keleti határokon aligha tudnak megegyezni, hogy az osztrák Anschluss, amelyről egyszer rossz hangulatában azt találta kiejteni, hogy a casus belli-t jelent Csehszlovákiára nézve, lényegében régen kész és csak formailag kell perfektuálni, hogy nyolcvanmillió német éljen Európa közepén. És a leglényegesebbről sem ejt szót, a titokzatos orosz szovjethatalomról, mely másfélmillió puskát tart állandóan kézben s amiről a hadügyi kiadások tárgyalásánál melankóliával jegyezte meg egyik cseh törvényhozó, hogy ez akkora hadsereg, amely előtt a kisantant, sőt Lengyelország hadserege sem jelent lényegesebb akadályt, mert ezt a hadsereget a német technika szerelte fel vívmányaival é3 német katonai instruktorok felügyelete alatt képezték ki. Az orosz szfinksz arca pedig rejtély és a derűs fény, mely a Hradzsinból árad szét a reflektorból, annak arcáig nem téved, azt nem is kutatja. Ha nem lenne komoly valóság, talán el is kellene szomorodnunk, hogy külügyminiszterünk oly fukar, nem a szavakban, hanem a mondanivalókban, holott azoknak súlyát csak az alpesi kősziklákéval kellene és lehetne megmérni. E helyett egy udvarias bók Briand felé, akinek Genf óta az orra vérzik, óh az európai államszövetség megvalósulásához még nemzedékekre lesz szükség... Csakugyan. Nemzedékekre eltemette Páneurópát az európai béke, mely a vámhatárokat másfélszer oly hosszúra tolta ki, monarchiákat darabolt fel és megszülte a fasizmust, mint a bolsevizmus antipodusát, amelyek azonban az eredmény dolgában csak hajszálak finomságaiban különböznek egymástól. A szép ária, amelyet belcanto-ján énekelt a kisantant csudálatosán szilárd kohéziójáról, szinte hamisan hat reánk, amikor tudjuk, hogy a demokratikus Csehszlovákia legerősebb szövetségesei közül Jugoszláviában diktatúra dühöng és a felszabadított horvát testvérek a népszövetség ajtait zörgetik, Romániában a bohém király visszatérése tette komplikálttá a belügyi helyzetet, aki a liberálisokkal egész komolyan leszámol és a Bratianu nemzetség vicekormányát megszünteti, de előbb likvidálnia kell a pogromrendező vasgárdistákat, az antiszemitákat é3 a kisebbségü'döző politikát, amelyek miatt menekül a külföldi pénz a nyersanyagban oly gazdag Romániából. Ezekről a belső ügyekről hallgat a diszkrét külügyminiszter, akinek ’.beszédét legjobb úgy olvasni t'nnxr mi '<* nincsen benne. Valami azonban mégis benne van az európai nagy kérdésekből. A kisebbségi kérdés, amely ellen Genfben oly szép sikerrel harcolt, leegyszerűsödött abban, hogy a kisebbségeknek a többi nemzetekkel lojális együttműködést kell folytatnia. Helyes. Mi is azt tartjuk és kérjük őexcellenciáját, hogy legyen szives elkezdeni úgy az együttműködést, mint a lojalitást. Mert a köztársaság elnökének nyilatkozata szerint ez a lojalitás kölcsönös, de addig ezt a Vár csak úgy értelmezte, mint a kisebbségek egy kötelező, bár végrehajtás utján be nem szedhető adóját. A másik dolog, aminek átmenetileg figyelmet szentel: az európai krízis, a gazdaság, ipar, kereskedelem dekonjunktúrája, az ő műnyelvén depresszió. Csakugyan ez a helyes műszó: a depresszió Európa egén borong, emberek százezrei, milliói jajgatnak és a kezüket tördelik, ami nem zavarja nyugalmában a miniszter urat, mivel szemrebbenés nélkül jelenti ki: »Meg vagyok győződve, hogy igy áthidaljuk a gazdasági krízist, amiről erősen hiszem, hogy a jövőben fokozatosan csökkenni fog és a mai időleges európai depresszióval szemben a nemzetközi konszolidáció is nagy haladást mutat«. Gyönyörű szavak, csak az a kár, hogy a munkanélküliek százezrei nem tudnak beleharapni, mert ez mind csak hangulat, melódia és nem komoly valóság. A valóság az, hogy a gazda nem tud eladni és igy nem tad venni sem, az iparos műhelye kong, a kereskedő a pultját őrzi. Ebből az időleges depresszióból azonban nem folyik be kétmilliárd forgalmi adó. Komárom, — október 17. A szociáldemokrata párt és a proletariátus. A csehszlovák szociáldemokrata párt tizenkét éves gyakorlati politi-A végén azonban — mint az ügyes iró — kiélezi a point-t és azt kiállja bele a megafonba, hogy a »méltóságteljes irányvonal« átsegít a krízisen. Igen, az irányvonal. Nem a gazdasági szerződés Németországgal és Ausztriával, ami még nincs meg és Magyarországgal való, ami már nincs meg, mert felmondták. Szóval a legközelebbi szomszédság feje felett hullámzik végig a méltóságteljes irányvonal, a benesi koncepció, amely tíz évig úgy látszott, mintha rőzsabokorban jött volna a világra. Ma már szkeptikusabbak az emberek. Mi is. Tudjuk, hogy sok dolog, amiről a külügyminiszter ur hallgatott, — nem mintha nem tudott volna érdekes dolgokat beszélni felőlük,— forr és buzog Európa kohóiban. De ezek még nem foglalhatók expozéba. Ezért úgy érezzük, hogy a »termékeny« optimizmusra, amely a külügyminiszter urnák a speciális tulajdonsága, a mai európai helyzetben alig lehet ok. Ez nem a terméketlen pesszimizmust akarja provokálni, csak az objektiv világszemléletet, amely nem öltözteti a tényeket ünneplő ruhába, hanem a fotográfia objektivével rajzol körvonalakat, fényt és árnyékot. Ez hiányzik a plen air-ben festett expozéból, amely csupa fényesség. Európában, sőt a kontinensen mészsze túl is, csupa ború látható. Világkrizis. Gazdasági krízis. Munkanélküliség. Nyomorúság. Német Spartacusok uj fegyverekben, Stahlhelmisták a régiben. A válságtól izzó leDgyel katlan, a francia ösztönös félelem, mely a Rajna felé sugárzik. A közeli árnyékokat nem vetítjük vásznunkra, mert nem is fér rá Nem is olyan napsütéses ez az öreg és beteg Európa, mint a prágai Vár obszervatóriumából látják. Rossz a szemüvegük és a szemmértékük. kájával már régóta eltért az államközi internacionalizmustól és a marxista osztályharc helyett ma már az együttműködés opportunizmusát hirdeti. A hatalomra való törekvé-POLITIKAI SZEMLE Plissirozás minden nagyságban! 114U ruhafestő és vegytisztító KOMÁROM, NÁDOR-UTCA 3. ÉS 48. SZÁM. Fest és tisztit mindennemű úri, női ruhákat, őszi- és télikabátokat stb. leszállított áron. Egy öltöny tisztítás 25*— Ké. 658 Montonselymet bármilyen szinre festek!
