Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-10-11 / 121. szám
9. oldal. «KOMÁROMI LAPOK» 1930. október 11. és környéke részére Faluik Mór fakereekedő és épiU<ezésl vállalkozó céginél, Komárom, Rökóexi utca 40. Állandó raktár Kürt és környéke részére 'Weisz iamuné takereskedö cégnél, Kiirt. 1 J i L vita forcg fönn a két állam között, hogy az illető melyik államnak polgára. Nálunk az állam legtöbb esetben kétségbe vonja, hogy ez vagy amaz a törvényes intézkedések és a békeszerződések szerint Csehszlovákia polgára és azt állítja, hogy az illető egy más államnak, a legtöbb esetben Magyarországnak polgára. A másik kalegória abban a helyzetben van, hogy a két tekintetbe jövő állam törvényeinek rendelkezése következtében a levegőben lóg, mert a törvények mind az egyik, mind a másik oldalon akként állapítják meg az állampolgárság feltételeit, hogy hézag marad fenn, amelybe a polgárok egész sora beleesik. Ezeknek hovaíarfozandóságát vagy az általános nemzetközi előírások, vagy a békeszerződésekből eredő előírások határozzák meg. Tisztán jogi vila kelelkezik azután, hogy a békeszerződések vonaíkozó A gyerek. Irta: Margittai László. I. Kós megkötötte a nyakkendőjét, azután kivette az óráját és megnézte, hogy hány óra. — Háromnegyed négy: Még van egy kis időm, addig elolvasom a mai újságot. k Leült egy karosszékbe, fellapozta az újságot, elkezdte olvasni az egyik cikket, de alig haladt pár sort, máris abbahagyta. Nem volt türelme hozzá. A lelke megtelt a várakozás izgalmával, az ereiben türelmetlenség kóválygott szerteszét, nem tudott másra gondolni, mint csak a fiára, akit tíz-tizenöt perc múltán boldogan a keblére ölelhet. Szerda délután volt.. . Szerda délutánját már két év óta mindig együtt tölti a gyerekkel. Ez a délután kettőjüké: övé és a fiáé, Imruskáé. Ekkor meghal számára az egész világ, nem él számára senki más, mint csak a gyerek . . . Két évvel ezelőtt vált el a feleségétől; akkor megegyezett vele, hogy minden szerda délután négy órára odaküldi hozzá a fiát a kisasszonnyal és este nyolckor érte küld. Az a néhány óra, amit Kós minden szerdán együtt tölthetett a gyerekkel, ünnepi élmény volt számára. Talán több ennél is. Betetőzése minden örömének, minden boldogságának. Erre úgy készülődött mindig, mint valami különös, nagy eseményre, mint egy szerelmes ifjú a találkozóra. Mindig megborotválkozott előtte, átöltözködött, szép, rendes nyakkendőt kötött magára és már napokkal előre töprengett magában, hogy milyen meglepetésben részesítse Imruskát, hogyan töltsék el a délutánt és milyen ajándékot vegyen számára. Amikor el kellett búcsúzni tőle, az mindig úgy hatott rá, mintha örök időre kellett volna elszakadniok. A torka elszorult, a szeme megtelt könynyel és a szive majd megszakadt fájcikkeit ebben a kérdésben helyesen értelmezzük-e vagy sem. A minisztérium ezért az ilyen komplikált kérdést kénytelen nagyon óvatosan vizsgálat tárgyává lenni Ezzel a problémával a nemzetközi nyilvánosság, a nemzelközi szervezetek egész sora és a népszövelség is foglalkozik. A politikai propagandára 38 milliót költ a kormány. Mindenki előtt ismeretes, hogy a propaganda és hírszerző célok nagy összegeket emésztenek fel és az sem titok, hogy még a forradalmi nemzetgyűlés által hozott törvény alapján a kormány rendelkezési alappal bir, amelyről nem köteles elszámolni. Az 1931. évi költségvetésben ezekre a célokra úgy a külügyminisztérium, m;nt a miniszterelnökségnek költségvetésében súlyos milliók szerepelnek, amelyek különböző nyelven szerkesztett kormánydalmában, ahogy arra gondolt, hogy most egy teljes hétig nem látja viszont a fiát. Ahogy a gyerek elment, már kezdte számolni a napokat, hogy hány nap választja el még a jövő szerdától és mind’en egyes nap múlásával valami felszabadító megkönnyebbülést érzett, mig aztán a szerdai nap elkövetkezésekor valami mámoros ujjongás fogta el, a szive csordultig megtelt boldogsággal és nagy örömében maga is olyanná vált, mint egy kis gyerek ... II. A percek egyre múltak, egyre teltek, négy óra is rég elmúlt már, de a gyerek csak nem jött. Egyszer-kétszer megszólalt az előszobában a csengő, de Kós hiába szaladt ki izgatottan az előszobába, nem Imruska állt az ajtó előtt. Nem tudta mire magyarázni ezt a dolgot. Agyában lázas gyorsasággal kergették egymást a különböző gondolatok, balsejtelmek, magyarázatok, de nem akart egyiknek sem hitelt adni. — Ha a gyerek beteg volna, az anyja értesítene. Ideküldené a kisasszonyt és megüzenné. Vagy telefonáltatna. Az biztos, hogy nem hagyna aggódni . . . Félöt felé már nem bírta türelemmel, ügy szenvedett, gyötrődött, hogy azt hitte, kínlódásában izekre szakad szét a teste. A feje fájt, az agya égett, a szive úgy vert, mintha szét akarta volna Toppantani a bordáit. Rettegve gondolt arra, hogy útközben Imruskával valami baj történhetett. Talán a kisasszony nem vigyázott eléggé, vagy a gyerek volt csintalan, vagy valami szerencsétlenség történt?!... Tudja az Isten... Gondolkozni sem mert már, mert képzelete egyre ontotta a sötétebbnél sötétebb képeket. Ahogy lement, a kapuban összetalálkozott a kisasszonnyal. Amikor meglátta, azt hitte, hogy összerogy. A kisasszony arca piros volt, mint a kifőtt rák, a szeme csillogott az izgalomtól és lihegve, kapkodve beszélt, kihagyó lélegzetvétellel. — Imruskának harminckilencfokos lapok, propaganda könyvek és iratok kiadási és terjesztési költségeit fedezik. A miniszterelnökségi költségelőirányzatba sajtó-és hírszolgálat, propaganda, belső hírszolgálat, szubvenciós és rendelkezési alapra 13,200.000 koronát vettek föl, a külügyminisztérium költségvetésében pedig ugyanezen célokra 24,650.000 koronát irányoztak elő. Vagyis a kormányelnöknek és a külügyminiszternek hír- és propaganda célokra összesen 37.850.000 korona áll rendelkezésükre, amelyből rendelkezési alap címen 26 millió koronát állítottak be a költségvetésbe. Kirohanás a csehszlovákiai magyar sajtó ellen. A Veöer egyik legulóbbi számában éles támadást intéz a csehszlovákiai magyar sajló ellen és ügyészségért kiált Gyűlölettől átitatott cikkében azl írja, hogy Csehszlovákiában egyetlen magyar lap sinláza van ... Ebéd után lett rosszul... Most voltam a doktorért. . . — Most? „. . most?... — kérdezte ijedten Kós. — Miéi;t csak most? ... hs miért nem telefonáltak inkább a doktornak? — Többszőr próbáltuk, de nem működik a telefonja... Ott voltam nála, onnan szaladtam ide . .. A torkát fájlalja Imruska .. . Remélhetőleg nem lesz semmi különösebb baja ... — Üres vigasztalás! — vélekedett magában Kós és megkérte a kisaszszonyt, hogy most rögtön menjen haza és mihelyst tud valamit a gyerekről, azonnal hívja fel telefonon. Most felmegy a lakásba, ki sem moccan hazulról, várja az értesítést. III. Mint egy őrült járkált a lakásában. Nem tudott egy pillanatig nyugton maradni. Nem volt sehol maradása. Hol leült, hol felkelt, fel és alájárt, lefeküdt a pamlagra, a fejét simogatta, majd hirtelen felugrott, a kezét kezdte tördelni, a haját tépte és egyre leste, várta, hogy megszólaljon a telefon. De a készülék oly nyugodtan állt a helyén, mintha semmiről sem tudna, mintha neki mindehhez semmi köze sem volna. Nem birta tovább a szenvedést. Felemelte a kagylót és letárcsázta a felesége telefonszámát. A felesége emelte fel a kagylót. Rögtön megismerte a hangját. Az első pillanatban tétova zavarban volt vele szemben. Bár nem váltak el gyűlölködéssel egymástól, de utoljára akkor beszéltek egymással, amikor a válópörükből kifolyólag a bíróságnál találkoztak. Ez a beszélgetés sok keserű szemrehányásra adott alkalmat és mindketten bőven éltek is vele, egyik sem akarta vállalni a felelősséget a házaséletük harmóniájának megbontásáért. Most nem tudta hirtelenében, hogy mit csináljon: a feleségénél érdeklődjék-e Imruska hogyléte után, vagy pedig a kisasszonyt kérje-e a telefonhoz. De még mielőtt dönthetett volna, a csen, amely a köztársaság szlovák vagy cseh városai! az egyedül helyes szlovák, illetőleg cseh elnevezésekkel emlllené A lap ezt az eljárást a magyar újságírás részéről vakmerőségnek tartja és felsorolja, hogy a magyar lapok még mindig Ujlátrafüredről, Zólyomról és Nagyszombatról Írnak, jóllehet, ezek tiszta szlovák városok. A Vecer kijelenik hogy a magyar újságíróknak erre az eljárására már nem lehet sokáig türelemmel és nyugalommal tekinteni. Az ügyészségnek és a cenzúrának kell közbelépnie, hogy határozottan és kíméletlenül véget vessen ennek a magyarosításnak. t Kötött szövött árukat és. fehérneműket eredeti gyári árban kaphat Zwickel Reklám áruházban. Baross-u. 12 felesége máris megszólalt: — Imre, maga az? Izgatott volt az asszony, még igy telefonon keresztül is remegett a hangja. Még igy is kiérződött hangjából a kétségbeesés. — Igen, Erzsi, én vagyok ... Mi van Imrussal? ... Ott volt már a doktor? — Most ment el... Az előbbi pillanatban .,. Kósra torkában érezte a szívverését. — És ? ... És ? ... Mit mondott ?!... — Difte ... ri... tisz ... — Nem tudott többet mondani. A hangja belesirt a telefonba. Sírva, zokogva tette le a kagylót. IV. Kós úgy ült hátradőlve a karosszékben, mintha halott volna. A feje féloldalt billentve a mellére lógott, a kezei elernyedten a szék karfáján feküdtek, az arca sápadt volt, szinte viaszksárga szint öltött magára, és a szemei mereven, majd minden élet nélkül bámultak a levegőbe. Amikor letette a készüléket, úgy zuhant le a székre, mint mikor egy teli zsákot dobnak le valahová. Sokáig tartott, mig valahogyan magához tért. A melle nehéz volt, a feje kábult, minden szédült, forgotl vele és arca, nyaka, háta csuromviz volt, csak úgy csurgóit róla a verejték. — El kell menni Imruskához .. .—• mondta magának és anélkül, hogy számot vetett volna minden mással, lassan készülődni kezdett. Nem tudott sietni; ez az izgalom annyira elgyöngitette, úgy kiszívta erejét, hogy csak nagynehezen tudta elintézni a dolgait. Úgy járt-kelt, mint egy nagy beteg, aki hosszú hónapok után most először próbál lábra állni. V. Csak az első percekben érezték magukat furcsán és feszélyezetten. Csak amig Kós végigment a szobákon, ahol legutoljára két évvel ezelőtt járt. Amikor odaértek Imruska ágyához, akkor ereikből egyszerre elillant a zavarodott-
