Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-09-23 / 113. szám

113. Hzám. Kpdd, 1930, szeptember 23 • • Otvenegyedik évfolyam. POLITIKAI LAP. Alapította; TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és fClÖP ZSIGKOND. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. E*é*x évre IGO K. félévre 50 K, negyedévre 25 X. - Külföldön 150 Ke. Egyesazám éra 1 korona. őszi gondok. Komárom, — szeptember 22. Tegnap óta beköszöntött az ősz. Valamikor boldog évszak, gyü­mölcsnek, szőlőnek szürete, amely a vidámsággal karöltve sziveinkbe lopta a megelégedettségnek boldog érzését. Ma mindenütt komoly és gondterhes tekintetekkel találko­zunk, nem örül a gyümölcsérlelő ősznek senki, mert az a kegyetlen télnek a kisöccse és emlékeztet az eljövendő gonoszabb napokra, me­mento arra, hogy ami jön, az megdöbbenthet majd bennünket és mi már most rádöbbenünk atra, hogy mi lesz a télen. Egyes egészen a naivitásig bol­dog lelkeknek, amilyenek a felelős állásban is akadnak, például Matou­­sek kereskedelmi miniszter ur, ez nem okoz főfájást, talán Siodola Kornél sem gondol a télre, amely reá nézve kü önösen örvendetes évszak, mert a részvénytársaságok ekkor fizetik ki az osztalékokat, de annál jobban aggódik és álmat­lan éjszakákat tö t el már az őszön is a falu népe, amely a nyáron sem jutott keresethez és ha jutott, az aratás és cséplés munkájából jutott részfizetés reá nézve is ka­tasztrófát jelent, mert a búza ára 110 korona, a rozsé 75 és a korpáé 70. így azután a gaboná­nak egy részét a gazda nem is adja el, hanem feleteti az állatai­val, mert igy olcsóbban jön ki. A gazda adója ellenben nem ment ie sok helyen egy fillérrel sem és a pénzügyigazgatóságok, ma is ezerszázkoronás kataszteri jövede­lem után vetnek ki fantasztikus adó­kat, amikor egy holdon csak hat és hétmázsa termett, amiből le kell vonni az arató és cséplőrészt, meg a munkát, műtrágyát, adókat. Ma a legnagyobb gond az adó­kat megfizetni. Szlovenszkóban a múlt esztendőben egymilliárdnál nagyobb összeggel többnt hajtottak be állami adókban, mint amennyit a költségvetésben előirányoztak. Ez a szám téveszti meg a Matouseko­­kat és az Engliseket, de az idén csalódás éri őket, mert nem tud fizetni igy többé a welszi tarto­mány. Nincsen vadunk, halunk, sem jó falatunk, de az utcasarko­kon ácsorognak munkanélküli tömegeink és várják a jó szeren­csét, hogy reájuk mosolyogjon. Ezért nem tudunk nevetni mi sem, mert átérezzük azt, hogy ez nem a vidámság ideje, amikor százez­rek arcán rövid napon megfagy a mosoly és a nyomorúság von mé­lyen szántott barázdákat. Ez az ó'sz a figyelmeztető arra is, hogy a társadalom és a ható­­ságok megtegyék a kötelességeiket. Erre az utóbbira helyeznénk külö­nös súlyt és épen ez nem ad magáról semmi é!etjelent. Pedig súlyos felelősség terheli ma a ható­ságokat a nyomor megszüntetése körű., úgy a közigazgatási mint a pénzügyi hatóságokat. A társada­lom vezetésre vár és ki adja neki a direktívákat, ha nem a hatóság. Már az adóvégrehajtóval való ope-Saját tudósítónktól. Az országos keresztényszocialista párt, mely a gazdasági válság ügyé­ben mér augusztus havában számos helyen rendezett nagysikerű gyűlé­seket, vasárnap impozáns méretek között tartotta meg Somorján nép gyűlését, melyre a környék falvaíból nagy tömegek gyűltek össze. Érde­kes, hogy ugyanezen a napon dél­után tartotta az a bizonyos patony­­széli csoport is népgyülését Somor­ján, amely azonban nem keltett semmi érdeklődést, különösen nem azért, mert a keresztényszociaiísta párt szónokai rámutattak arra, hogy itt nem annyira közérdekről van szó, mint egy régebben letűnt pártvezéri gárda egyéni akciójáról, amely a mostani gazdasági nyomorúságot használja fel arra, hogy ennek segít­ség ével visszalopja magát a politikai életbe és ott ismeretes pártbontási játékait játssza el. A borús és esős reggelen Somor­­jára érkezett Alcpy Gyula dr. tartó’ mányi képviselő, Aixinger László dr. főtitkárt, Varga István pártvezetőségi tagot és Énekes László körzeti titkárt a vasúti állomáson Zeitiger Ernő dr. ügyvéd, somorjai városbiró és kör­zeti elnökkel élén a helyi pártveze­tőség több tagja fogadta és üdvözölte. A rossz idő ellenére is csakhamar teherautókon és fogatokon megjelen­tek a szomszédos községekből a gyűlésre érkezők, akik oly számosán voltak, hogy a Korona szálló nagy­terme valósággal szűknek bizonyult a tömegek befogadására. Zeitiger Ernő dr. bevezető szavai után Alapy Gyula tartományi képvi­selő emelkedett szólásra és rövid beszámolót tartott a tartományi kép­viseletben és választmányban végzett munkájáról, melyet a somorjai járás­ban eléggé ismernek, hiszen ő volt az, aki az 1929. évi elemi károk után interpellációkat és inditványokat nyújtott be a kárvallott lakosság se­gítése érdekében, ami sikerrel is járt. A közigazgatásnak szakszerű kri­tikája után, amely az uralkodó bü­rokráciát ostorozta, rámutatott, hogy ezt az úgynevezett önkormányzati szervet is túlpolitizálják, amikor ráció munkája elkésett, a háború itt van köztünk és mi aggódunk, ha annak elesettjeit kell majd számba vennünk. Ezért járt le a kényelmes emésztés ideje mindenütt: első sorban a hatósá­goknál, melyek a demokrácia sze­rint állítólag a népért dolgoznak. Somorja, szeptember 22 Drobny János országos elnök idő­előtti nyugdíjazásával egy megértő és kiváló adminisztratív egyéniséget visznek el az országos igazgatás élé­ről. Szlovenszkő adminisztrációja mai alakjában nem elégíthet ki senkit,,a belügyminiszter rideg szükkeblüség­­gel kezeli az ország és az országos igazgatás kívánságait, A járási hiva­talok sem tudnak megfelelni hiva­tásuknak, mert nincsen elegendő és megfelelő hivatalszemélyzet. Majd áttér a mezőgazdasággal fog­lalkozó osztály bajainak ismerete­­tésére. Ennek ütőerén az országos mezőgazdasági tanácsnak kellene tartania a kezét, de ebben a félmil­liós magyar mezőgazda osztály egy­általában nem kapott képviseletet, természetesen ilyen a tanácsnak a gondoskodása is a magyar földmi­­vesről, pedig sok pénz megy ennek a tanácsnak a retortáín keresztül, csodálatosképen azonban azok a csatornák, amelyeken át ezek a me­zőgazdaságot szanálnák, mind észak felé és nem délre, a magyar síkság, Szlovenszkő éléskamrája felé folynak. Minden gazdasági réteg elégedet­len és Gíller János szavai, amelye­ket egy becsületes és nyílt magyar ember gerinces őszinteséggel mon­dott el az államfőnek, azt jelentik, hogy a magyar kisebbség méltán elégedetlen sorsával, mert az nem érzi magán az állam segitőkezét és csak a kötelességek rideg követeléseit tartják állandóan szemei elé. Holott a magyarság nem szorult rá a kitanitásokra, mert állampolgári kötelességeit példásan és sokszor túlzott becsületességgel teljesíti. Ezzel szemben az állampolgár­­sági sikanériák nem szűntek meg tizenkét év óta sem, adózás terén hihetetlen rossz az adminisztráció: Egy éve hajtották be a milliár­dos vagyondézsma hátralékokat és a végrehajtók ismét a falva­kat járják már az aratás óta és nem ám a multévi adót végre­hajtják, hanem augusztusban el kezdték biztosítani az október 1-én esedékes adórészleteket is. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Ez a kíméletlen mohóság a mai súlyos időkben méltatlan ehhez a néphez, amely ma csak az adóra keres és csak az adó előteremtésé­ért dolgozik. Ez méltán szül elkese­redést a legszélesebb rétegekben is. Reámutat a munkanélküliség szo­morú kérdésére, ahol fél- és ne­gyedmegoldásokkal kísérleteznek. A nyár folyamán kétszer küldtek élelmiszerjegyeket, valóságosan gyer­mekes és fejetlen kapkodás az, amelyet a népjóléti minisztérium végez, amely ráolvasással akarja megoldani ezt a fenyegető bajt, amelyet nem ismernek fel a maga kilátástalan szomorúságában. A ma­gyar munkást hatósági támogatással toborozták és vitték ki Franciaor­szágba, ahol sokhelyen pokolba került a munkához szo­kott és fegyelmezett magyar mezőgazdasági munkás, akinek bér helyett ököllel fizetnek a finom és kulturált franciák. A gazdasági válság általános, benne fuldoklik a mezőgazdaság, az ipar és a kétkézi munkás. Általános segít­ségre volna szükség, ez meghaladja a magyar kisebbség gazdasági erejét, amely napról napra gyöngül. A szö­vetkezés és az egyetértés jegyében azonban nagy erőt lehet kifejteni a saját javunkra Egy jajszó visszhang nélkül hangzik el, de ha mindenki beleadja ebbe a hangját, az messze hallatszik és sokáig visszhangozik. Óva inti a közönséget, hogy ne üljön fel semmi lokális gazdasági szervez­kedésnek, de senki se vonja ki ma­gát, ha pártjaink országos gazdasági szervezkedésre hívják fel a népet és megteremtik a nagy és átfogó gaz­dasági érdekképviseletet, melyet ma oly nagyon nélkülözünk. A lelkes beszédet nagy tetszéssel fogadta a közönség és a szónokot többen üdvözölték. Aixinger László dr., a keresztény­szocialista párt uj főtitkára általános helyeslés mellett fejtette ki, hogy a magyarságnak mai nehéz helyzeté­ben ki kell tartania pártjai mellett és nem uj alakulásokat kell követni, ahol könnyen zsákutcába kerülhet­nek, mert ott egyesek szanálásáról lehet szó. A lelkes tapsokkal fogadott beszéd után Varga István az iparosság és az ipari munkások helyzetével fog­lalkozik és beszéde alatt mulatságos jelenetek játszódtak le a terembe férkőzött pár kommunista és a szónok közt, akiket el akartak távolítani, de a szónok tiltakozott ez ellen a leg­jobban és reájuk is terítette a vizes lepedőt. Egyes mondatai után har­sogó nevetés fogadta a bárgyú köz­bekiáltásokat, amelyekre megkapták a méltó választ. Nagy tetszés kisérte a kiváló nép­szónok beszédét és utána Énekes László körzeti titkár szólalt fel. Rátért a gazdasági helyzet ismer­tetésére, melyet mint kisgazda ö is súlyosan érez. Az adózás kimélet-Az országos keresztényszociaiísta párt hatalmas népgyíiléseí a gazdasági válság enyhítése és a kíméletlen adóterhek elviselhetővé tétele érdekében

Next

/
Thumbnails
Contents