Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-09-13 / 109. szám
1930 szeptember 13. «KOMAROMI LAPOK» 3. oldal. gyobb jövedelmi forrása az állami háztartásnak. Annyira, hogy Englis bármilyen más adónemnél hajlandó engedményeket tenni, csak ennél az adónemnél nem. Pedig ez adó igazságtalansága a legkirívóbb, hiszen nem a keresetet, vagy jövedelmet terheli, hanem csak a forgalmat, amely milliós számösszegek mel'ett is veszteséget jelenthet és ma elent is minden eladó számára, egyen az mezőgazda, iparos vagy tereskedő. Eddig a forgalmi adó kivetés jogát évről-évre adta meg a parlament a pénzügyminiszternek. Englis sutba dobva minden eddigi Ígéretet, amellyel a kereskedőket és iparosokat, mezőgazdákat vigasztalták, hogy az ideiglenesen bevezetett forgalmi adót eltörlik, — most 3 évre kér felhatalmazást a törvényhozástól. még csak halvány reményét is elpusztítva annak, hogy a vásárló közönségre ez át nem hárítható adónem egyszer eltűnik adózási rendszerünkben De nemcsak az állami adók azok, amelyek sújtják a termelő osztályokat. Ezeken felül itt vannak még az országos, a járási és községi adóterhek. Csak arra akar utalni, hogy pl. a járási pótadó kulcsát 110%-ig vihetik az egyes járások. Ma cca 30-40% átlagosan a járások pótadója. Vájjon mi fog történni, ha a járások a nekik adott felhatalmazás folytán kimerítik majd a 110%-os adótétel felhasználására való jogukat, hiszen a járások mamég gazdasági beruházkodások terén alig tettek valamit S mivel az állam egyéb kiadásai miatt a járások közszükségleteit kielégíteni nem fogja tudni, ugyanaz az adózó, aki az állam terheit viseli, fogja a járások gazdasági, szociális és kulturális intézményeinek minden terhét magára venni. Ezeken felül a községi pótadók terhei mind a termelő osztályoknak, elsősorban az iparnak és kereskedelemnek nyakába szakadnak és kevés vigasztalást nyújthat a tuleladősodotl községek, városok mentésére alakitolt kiegyenlítési alap, amikor ennek az alapnak milliós rezervált Ismét csak az adózó községi, városi polgár más cimekejr hordja be a soha jóllakni nem iudó adómoloch gyomrába. A józan államérdek adja most az iparosnak, kereskedőnek ajkára a felkiáltást, hogy ne tovább I Katica kiismeri magát. Katica egyedül szeret bevásárolni. A mohkor a kereskedő Rádión helyett valami mást akart neki adni. „Ez épolyan jó" mondotta. De a sarkára állt ám Katica: „Anyuka és én csak Radiont veszünk. Hogy is lehetne jobb szer annál?" „No nézd csak, hogy kiismeri magát a kicsike!" szólal meg mosolyogva az egyik bevásároló asszony s megcirogaíja Katica göndör fejét. Eoy-egy adóéríekezleti gyűlés hangja csekély — mondja Holota képviselő — de ha csak Sziovenszkó mintegy 90 ipari érdekszervezete egységesen lép fel és megalkotja a maga egységes adófronlját s igénybe veszi a törvény nyújtotta és biztosította védelmi eszközöket, adóterhei csökkentésében eredményt érhet el. Az adózók egységes adófrontjával együtt szükség van a törvényhozás és köztestületek területein is a mentő és segifó munkára, és Ígéri, hogy a paríamenben kifejezést fog adni az iparosság adósérelmei sürgős orvoslását célzó kívánságoknak. Szükséges azonban még, hogy a közigazgatási egységek, a járások és községek képviseletei is hangot adjanak a bajokról és pusztításokról, amelyeket a túlhajtott adózás okoz. Nem elégséges még e köztestü leteknek a munkája sem, ha maguk az adózók egyénileg is nem védekeznek. Nem szabad abban bizni_ hogy a nagyobb szervezetek tiltakozásai egyedül képesek lesznek rövid idő alatt javulást teremteni, hanem minden egyes adózónak a maga adósérelmeit a törvényes jogorvoslatok minden eszközének felhasználásával kell feltárni és orvosoltatni. végiggondoljam, már ott állt előttem vadászruhában. A puskáját, patronját az altiszt vitte a kocsira. — Most pedig hamar szolgáltassunk ezeknek igazságot! — szólott.—Gyere! Megindult a tornácon a hivatalos helyiség felé. A parasztok, amint meglátták, mind elhallgattak és kezdtek feltódulni a tornácra. Pista bácsi odaszólt nekik: — Jöjjenek csak, jöjjenek! Befelé valamennyien! Engem leültetett az ablak mellé, ő maga leült az asztalához és megvárta, amig az utolsó ember is belép a szobába, aztán odaszólt, hogy tegyék be az ajtót. Akkor felállott és ünnepélyes hangon elkezdte: — Következik Sima Eszter és Bősze György becsületsértésí és rágalmazási ügye. A tárgyalást ezennel megnyitom. Hol vannak a panaszosok, illetve vádlottak? Lépjenek közelebb! Sima Eszter és Bősze György bizonytalanul közelebb léptek. Meg voltak kicsit ilietődve mind á kelten, mintha nem iá ugyanazok lettek volna, akik egy negyedórával előbb még olyan hangosan pofáztak egymással az udvaron. Pista bácsi folytatta: — Maguk azért jöttek ide, hogy a becsületüket keressék, amin, úgy érzik csorba esett. Igaz-e vagy nem? Sima Eszter! Feleljen! Sima Eszter előlépett: — Igaz, nagyságos biró ur! Azt mondta nekem... De Pista bácsi már a másikhoz intézte a szót: — Bősze György! Úgy van-e?Maga is a becsületét keresi! — Igenis azt! — bólintott rá Bősze. — Nos hát én ezennel, itt hivatalosan, valamennyi egybegyült tanú előtt, ezennel bírói kézből visszaadom a becsületét magának Sima Eszter és magának is Bősze György! Ide nézzen mindenki! Tessék! Azzal átnyúlt az asztalon és hatalmasan megrázta a kezét előbb Sima Eszternek, majd Bősze Györgynek. — Látta mindenki? — kérdezte szemét szigorúan végighordozva a tanukon. Ezek ráfelelték kórusban: — Igenis! Láttuk! — Helyes! — bólintot Pista bácsi. — Maguk tanúskodhatnak már most, hogy úgy a Sima Eszter, mint a Bősze György becsülete helyre van állítva a törvény nevében. — Odafordult a felekhez: — meg vannak elégedve az Ítélettel? MAGÁTOL MOS KÍMÉLI A RUHÁT A feszült figyelemmel hallgatott és az egész adózás kérdését szakszerűséggel ismertető s a javítás gyakorlati módjaira is utaló beszéd után Füssy Kálmán szenátor emelkedett szólásra és köszönetét fejezte ki az ipartársulatnak meghívásáért. Kénytelen leszögezni, hogy az ipartársulat által az év elején tartott és számos más szlovenszkói ipartársulatot s tudtával mintegy 20 ezer iparost képviselő értekezlet előterjesztéseinek, kérelmeinek az adóigazgatás fórumain semmiféle visszhangja nem kelt. Ebből is láthatja a kisiparosság, hogy önmaguk védelmében saját maguknak kell önvédelmüket ellátni és panaszaik feltárásával napirenden kell tartani ezt a kérdést és követni kellene minden ipartársulatnak a komáromit, hogy a mindenütt egyforma adósérelem ügyében — mint Holota képviselő mondta — adósérelmi ügyekben törvénybiztosiiotta hatáskörében az egész Szlovenszkón végig gyűléseket tartson. Ö a maga részéről, mint a törvényhozás tagja, az iparosság minden kívánságában készségesen ajánlja fel szolgálatait s a parlamentben fog rámutatni azokra a súlyos viszonyokra, amelyek közölt ma a kisiparosság él és követelni fogja az adók csökkentését. Az elhangzott beszédek után az értekezleten megjelent iparosok egymás után adták elő egy-egy iparágat sújtó adósérelmeket és valamenynyien nagy elkeseredéssel adtak hangot annak a nyomornak, amely ma soraikat pusztítja Valamennyi iparos felszólaló a legnagyobb sérelemnek azt tartja, hogy az adókivetö bizottságok figyelmbe nem veszik a beadott vallomásokat Súlyos sérelemként említik az iparosok, hogy az előadók és az adókivető bizottságok titkos informátorokkal dolgozik. A felszólalók különösen követelik, hogy úgy az adóbizottságok, valamint az -egyes ipari szakmák informátorait Is az adóigazgatás az érdekképviseletek javaslatára nevezze ki. Ha a szakmák képviselőit az adókirovásnál a törvényes érdekképviseletek, tehát az ipartársulatok delegálják, akkor igy az összes iparosság bizalmát élvező s az iparosság által felelősség mellett kijelölt informátorok nemcsak az egyes szakmabeli adózó adóterhének arányosításában lesznek segítségére az adóigazgatásnak. De, mert kikül-Mind a ketten ráfelelték: — Igenis meg! Köszönjük alássan! Sima Eszter diadallal nézett végig Bőszén: — Na látja, hogy igazam volt. Tudja a biró úr is, hogy az én becsületem nem akárki kapcája! Pista bácsi hirtelen közbevágott: — A biróilag visszaadott becsületet érinteni tilos! A tárgyalást bezárom! Elmehetnek! Az egész nem tartott öt percig!... Hát mit szóltok ehhez? Nem ez a legokosabb elintézése az ilyen dolgoknak? Mi?... A felek is meg voltak elégedve, mi is elmehettünk foglyászni... Lőttünk is aznap délelőtt százharminckét darabot ketten... Bandi bácsi a fejét csóválta: — Hát ezt azért mégsem lehet! Muszáj lesz azt a vén svihákot penzióba zavarni, ha ilyeneket csinál! Fegyelmit fogok indítani ellene! Burkus eltátotta a száját: — Mi? Miért?... Hát? Hát, ha szabad kérdeznem, kicsoda, micsoda vagy te tulajdonképen Bandi bátyám? Bandi bácsi mosolygott: — Én a sz—i törvényszéki elnök vagyok. Szabó Pistának a főnöke. Burkus a fogát szívta. — Na, fene egye meg! Ezt megcsináltam! Pedig mondta az öreg még akkor, hogy ne igen mesélgessem ezt a históriát, mert kellemetlensége lehet belőle ... De hiszen különben nem is igaz az egész. Azaz igaz lehet, de nem vele történt. Ez egy régi anekdóta, amit csak én fogtam rá az öregre... Hazudtam. — Becsületszavadra ? — kérdezte Bandi bácsi szigorúan. Burkusnak veritékcseppek gyöngyöztek a homlokán, de kapva-kapott rajta hogy kijelentse: — Becsületszavamra! Valamennyien kacagtunk, mire bámulva nézett körül: — Mit nevettek ? Amire Bandi bácsi odakoccintotta a poharát a Burkuséhoz: — Nahát, ha te kijelentetted becsületszavadra, hogy a történet, amit én különben is mintha már hallottam volna valahol, nem igaz, hát én is kijelentem neked becsületszavamra, hogy én se vagyok törvényszéki elnök. Nem is voltam. Nem is leszek. Nyugalmazott főszolgabíró vagyok. Szervusz! ro N5 Fegyvert, fegyverjavitást, távcső szerelést, elsőrangú töltényt :: (110 Kc-tól kezdve) legjobban szállít SEIFERT JÓZSEF cég BRATISLAVA, András-u 5. (a színházzal szemközt.)
