Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)

1930-09-13 / 109. szám

2 oldal. «KOMÁROMI LAPOK> 19^0. szeoiem^er 13 Holota János dr. képviselő és Füssy Kálmán szenátor a gazdasági válság sulytotta kisiparosság adóértekezletén. „A mai kíméletlen adózási politika katasztrófába hajt ja az állam egész gazdaságát és megakasztja a ter­melő munkát jelentette ki Holota képviselő a komáromi ipartársulat adóügyi értekezletén. I „ELBERT“ olcsóság! divatcsarnoka (Nádor-utca 19. - Koronabankkal szemben.) Legjobban és legolcsóbban vásárolhat! « « ■j s> .2. a ►» d e N « S Női, férfi és intézeti fehérneműt, Kötőit Pulóver, kábái és kosztümét, Bemberg mosóselyem harisnyát Ke. 13—, Mosóbőr kexlyüt Ke. 33 Clot és Lű tér kötényt, — Bőr és vulkán koffert, bördiszmüáruí, Sport és szekrény gyermekkocsit, Tetra babakelengyét, slb. Figyelje meg a kirakati olcsó reklámárakat! B fii < r* 03» tn <*. 65 a * toll to *■» n hitel- és adókérdéseket, azonkívül a gabonaárak biztosilása és megszi­lárdítása érdekében gabonabehozataii szindikátust kell alapítani. Az erre vonatkozó konkrét tervezetet már ki is dolgozták s a párt ezirányban kezdeményező javaslalot fog a nem­zetgyűlésnek benyújtani. Az agrár­pártnak ezen újabb követelése ma­gában hordja a magvát azoknak a súlyos ellentéteknek, amelyek a szo­cialista pártok részéről fognak e javaslattal szemben egész bizonyo­san kirobbanni. Biztosra veszik, hogy a szocialisták ellenkövetelé­sekkel fognak előállni, ami igen al­kalmas lesz arra, hogy kiélezze a koalíció belső ellentéteit. A szlovák néppárt igénye az országos elnöki állasra. Hlinka András, a szlovák néppárt elnöke interjút adott a Szlovák ezyik munkatársának az aktuális politikai kérdésekről, amelyek közül különö sen Drobny János országos elnök furcsa szabadságolásáról tett érdekes kijelentést. A leghatározottabban til­takozunk — úgymond — az elten hogy a szlovák hivatalnokokat viruló egészségben nyuedijazzák. Hogy jön ahhoz az állampénztár, vagy az adófizető polgár, hogy két fizetést tűrjön egy hivata i helyért! Majd rosszalását fejezte ki afelett, hogy a köztársasági elnököt szlovenszkói utján nem Sziovenszkó einöke ki­séri ; amíg az elnök hivatalában van, ő az első hivatalnok s neki illett volna végigkísérni a köztársaság fe jét a szlovák vidéken- Ha ez mellő­zést akar jelenteni és azt, hogy Drobny elnöknek távoznia kell hi­vatalából, azt kell rá felelnünk: nem. Magasraneu hivatalnokkal nem lehet igy elbánni, hanem meg kell neki mondani, hogy mit vétett. Ha igaz az, hogy Drobny Jánosnak, Szio­venszkó első elnökének a szocialista és agrárpártok intrikája következté­ben keil távoznia, ki keli jelente­nem, hogy a szlovák néppárt még el­lenzéki volta mellett is igényt tart az elnöki székre, mert mind az országos képviselőtestületben, mind a parla­mentben a letszámosabban van kép­viselve. Ha pedif íegerélyesebb til­takozásunk ellenére sor kerülne Drobny nyugdíjazására, nem fogunk késlekedni, hogy az elnöki székre saját jelöltünket is felállítsuk Mederly Károly dr képviselő, a szlovák nép párt aieinöke személyében. Egye­bekben pedig oiyan methódusok, amilyenekkel például Marsik dr.-t is eltávolítottak,Jovább nem tűrhető- Ezek a methódusok Afrikába vaay Indiába valók, de semmiképen Szlo­­venszkóba, amely országnak mégis csak van valami joga a csehnek, szlováknak és demokratikusnak ne­vezett köztársaságban. Igazságszolgáltatás Irta: Csathó Kálmán Foglyászás után bementünk az állo­mási korcsmába spriccerezni. Hatan voltunk, csupa régi vadászcimborák, csak Burkus volt uj ember köztünk, a grófnak a bérlője, aki nemrégiben került a környékre és akit Marci hozott közénk, azon a cimen, hogy neki a szomszédja és különben tiszttársa volt a. harctéren. Meleg idő volt, jól esett a szódás bor s egyik vidám história a másikat kergette, amint az már szoká­sos ilyenkor, ha kártya nincs, az azon­ban nem volt a zsebében egyikünknek sem. Bandi bácsi elmondotta hatvan­­hetedikszer a ladányi káplán esetét, amin Burkus röhögött legnagyobbaka*, mert ő még nem ismerte, de nyomban rá mégis azt kiáltotta trombitahangon, épen amikor én kezdtem bele valami anekdotába: — Ez mind semmi az én történetem­hez képest! Ezt hallgassátok meg, mert ilyent még nem pipáltatok! Pedig ez színtiszta igazság az utolsó szóig! Elhallgattam persze, mire Burkus el­kezdte: — Tavaly ilyenkor történt, hogy foglyászni indultunk a sógorommal. Már fenn kucorogtunk a bricskán, mikor futva jön a gépészinas, az mondja, hogy nem indul a traktor, megállt, va­lami sróf eltörött benne. A sógor ká­romkodva leszál a bricskáról és kije­lentette, hogy neki itthon kell maradni, nem jöhet. k — Miért? — kérdezem. — Hiszen te úgysem tudod megcsinálni. A gépész meg majd reszel bele másik srófot nélküled is! — Mégis, — azt mondja — a gazda szeme!... Nahát ilyet! Gazda szeme reszeli a srófot! De nem vitatkoztam vele, ha otthon akar maradni, hát maradjon. Nincs unalmasabb az olyan vadász­­cimboránál, aki alig várja, hogy otthon legyen és addig is folyton a traktoron jár az esze. — Szervusz akkor sógor! — mond­­tan és rászóltam a kocsisra, hogy hajt­son be a faluba a járásbíróságra. Gondoltam, elhívom Pista bácsit, az biztosan eljön, hacsak tárgyalása nincs. Mert nagy jáger az öreg, azért nem is avanzsált feljebb. Nem akarja otthagyni a jó vadászterületét semmi áron. Bandi bácsi közbeszólt: — Szabó Pistáról beszélsz? A terjei járásbiróról? — Arról, arról! — bólintott Burkus. — Ismered? Bandi bácsi furcsásan mosolygott és azt felelte: Egy kicsit. De csak folytasd! Burkus odakocintotta poharát a Bandi bácsiéhoz: — Isten éltessen! — Szervusz! — felelte rá Bandi bácsi. Burkus kiitta a borát, de közben gyanakodva nézte Bandi bácsit: — Akkor talán el se mondom ezt a történetet - szólott. — Hátha már is­meritek is? Bandi bácsi a fejét rázta: — Nem tudok róla semmiféle törté­netet, csak azt tudom, hogy nagyon gyenge biró. Burkus felemelte a hangját: — Ki mondja azt? Nincs annál jobb biró az egész országban! Hallgass csak ide, mindjárt megtudhatod!... Hát mon­dom, bementem Pista bácsiért a járás­bíróságra, mert ott lakik az öreg, azaz hogy annak a falu közepén álló gyö­nyörű, kertes kúriának, amiben lakik, két szobája fenn van tartva hivatalnak. — Már amikor beléptem a kapun, rosszat kezdtem sejteni, mert az udvar Komárom, — szept. 12. A gazdasági leromlottság keserű érzésének hangja csendüli ki a ko­máromi kisiparosság panaszaiból azon az értekezleten, amelyet a Ko­máromi Járási Iparlársulat rende­zésében »artotlak Komáromban szep­tember 9-én, különösen az adózás terén tapasztalt sérelmeik előadása és orvoslása tárgyában. Az elkeseredés állandó panaszai indították Baldoghy Gyufát, a komá­romi Járási Iparlársul t elnökét egy, az ipartársulalban tömörült küiöm­­bö/ő szakmákat képviselő iparos­­osztályok vezetői jelenlétével meg­tartandó értekezlet összehívására. Miulán pedig a sére;mi anyag nagy­sága s a sérelem orvoslásának szük­sége ezt kívánatossá tette, hívta meg erre az értekezletre Holota János nemzetgyűlési képviselőt és hüssy Kálmán szenátort, mint törvényho zókaí, hogy a nemsokára megkez­dődő parlamenti munka idején és helyén alkalmas módon mutassanak rá a pénzügyi kormányzatnál a ba jók halaszthatatlanul sürgős orvos­lásának sürgősségére s egyben a járási adózás ügyét vezető komáromi expozituránál küldöttség utján tohná­­csoltassa az iparosság kívánalmait. Az értekezleten Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő hosszabb szaktudományos mélységű és szé­les ívelésű, az államgazdálkodást is érinlő beszédben vázolta a mai adóigazgatás rendszerét és rámu­tatott azokra a hibákra, amelyek a panaszok forrásai. Az adóigazga­tás 11 esztendős történetében 3 periódust lehet megkülönbözlelni — mondotta — s ha ezen perió­dusok tartama alatti adózási ese­ményeket vizsgáljuk, bár nem menl­­heijük, de megérthetjük a káoszt, amely az adóigazgatás terén még ma is fennáll. meg a tornác tele volt peres felekkel. Vagy tizenöt asszony és ugyanannyi férfi ácsorgott és üldögélt ott szana­­széjjel, ki egyedül, ki kisebb-nagyobb csoportokba öszebujva éssustorékoltak, duruzsolva egymással erősen. — Na! - gondoltam — hiába jöt­tem. Ezekkel ugyan el nem készül Pista bácsi délig sem De ha már itt vagyok, mondok neki egy „adjon Istent“! Benyitottam a hivatalos szobába, de ott csak a jegyző körmölt egyedül: — A biró urat tetszik keresni? Még nem jött át. Azt hiszem, reggelizik. Hogy a tornácra kiléptem, már együtt álltak a várakozók mind az udvar kö­zepén és Sima Eszter, az öreg tojásos­kofa ugyancsak pattogott Bősze Gyuri felé: — Azt mondta, hegy hazudok? Meg hogy csaló vagyok? Hát jó! Ezért is felelni fog! Felelni itt a tekintetes biró úr előtt! Ezért is, meg a többiért is! Mindenért! És még, hogy az apámat szidja, meg idesanyámat! Mit vétettek azok magának? Gyalázatos! — Fogja be a lepcsest, mert úgy szájon vágom... hangzott a válasz, én azonban eliszkoltam, nehogy még engem is ott fogjanak tanúnak és én se mehessek el foglyászni. Benyitottam az ebédlőbe. — Szervusz, Pista bácsi! — köszön­töttem. — Azért jöttem, hogy vadászni hívjalak, de úgy látom, nem érsz rá. Sajnálom. — Mit sajnálsz? — mordult rám. — Elmegyek én veled. Ráérek. Igaz, hogy a kertben lett volna egy kis dolgom a rózsákkal, de az maradhat délutánra is... — Hát nincs tárgyalásod? — kér­deztem. — Mert az udvar tele van emberekkel, amint látom. És ha hama­rosan igazságot nem teszel köztük, egymás hajába mennek! Az első periódus az államalaku­lással kezdődi < s tart az 1927. évig, az uj adótörvények megalkotásáig. Ezt a zavart időszakot váltotta fel azután az Englis-féle uj adótörvény. Maga Englis kijelentette, hogy az adóhátralékok behajtásával i tetve behajlása uián kezdődik majd csak az adózókat is megnyugtató uj adó­rend. A régi adók behajtását meg­akadályozta azonban a most már egy év óta tartó katasztrofális de­konjunktúra és Englis egyetemi pro­fesszornak elméletben szépen ki­­tervezett adórendszere aligha bírja ki a maga Englis ált I is számításba vett kisérleli évek teherpróbáját. A pénzügyminisztérium expozilu­­rái egyoldalúan s rosszul érte me­zeit államérdekből vagy még inkább iisztára fiskális öncélusággal az adók forsziro/ott behajlásával viszik kérésziül az adótörvények rigorózus parancsait s nem figyelik a körü­löttük folyó életet, amely ma már nemcsak kíméletet parancsolna az adóigazgatásnak és pénzügyi kor­mányzatnak az adózók meqmentése érdekében, hanem valósággal pár éves türelmi időt, amely alatt a gazdasági élet ismét magához tér­hetne az adózó az állam számára is biztosan fizetni tudó, tehát anyagi tekinteiben garanciát nyújtó adófi­zetővé válhatnék. fs Englis pénzügyminiszter az 1931. évi budgetben csekély 1 milliárddal többet állít be kiadások cimén mint az 1930 évben. Ebben az 1 milli­­árdban vannak elrejtve azok a ter­hek, amelyeket a koalíció egyes pártjainak a koalíciót támogató Köz­reműködésükért majd az adófize­tőknek kell viselniük. Az Englis-féle költségvetést táp­lálja az egyenes adókon ktvü! a for­galmi adó különösen, amely a maga 2 milliárdnyi összegével a legna-Pista bácsi a fegyver állványához lépett és a patrónzsákjában kezdett kotorászni. — Megállj csak, — szólott — nem tudom, van-e elég patronom. Csináltam ugyan az este, de azok még nincsenek becsavarva. Gyuri! Gyurka! — kiál­tott ki az altisztnek. — Ott van egy csomó patron a hálószobámban, az ablakdeszkán. Menjen hamar és csa­varja be őket. Egy-kettöL. Hát egy kupica törkölyt iszol-e? — fordult hozzám. Isten éltessen! Az altiszt ott állt az ajtóban még mindig. Most megszólalt: — Nagyságos uram, kilenc óra el­múlt. Akkorára tetszett beidézni a fe­leket a Sima - Bősze-ügyben... Tetszik tudni, az a becsüietsértési per, amiben huszonkét tanút jelentettek be. Elhültem. Huszonkét tanú! Hiszen az eltart délután kettőig, amig ki lehet belőlük hámozni, hogy mit akarnak. Pista bácsi azonban csak annyit felelt: — Mégis itt áll? Mikor mondtam már, hogy csavarja be azokat a patronokat! Menjen csak! Közben előszedte a puskáját, bele­nézett, összerakta, aztán azt mondta: — Hanem akkor én átöltözöm! Várj egy pillanatig, jövök tüstént... — De hát, ha tárgyalásod van... — szóltam. — Akkor inkább egyedül megyek... Nekem vissza kell jönnöm ebédre... — Semmi az a tárgyalás! Mindjárt meglátod! Csak várj itt nyugodtan. Eltűnt a másik szobában, én pedig bosszúsan azt gondoltam magamban, hogy az öreg, amilyen irigy puskás, most eltölteti itt velem a délelőttöt, hogy én se vadászhassak, ha ő nem ér rá. De, gondoltam, rajtam nem fog ki. Amint elkezd tárgyalni, megszö­köm és itthagyom. De még rá sem értem, hogy ezt

Next

/
Thumbnails
Contents