Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-09-13 / 109. szám
2 oldal. «KOMÁROMI LAPOK> 19^0. szeoiem^er 13 Holota János dr. képviselő és Füssy Kálmán szenátor a gazdasági válság sulytotta kisiparosság adóértekezletén. „A mai kíméletlen adózási politika katasztrófába hajt ja az állam egész gazdaságát és megakasztja a termelő munkát jelentette ki Holota képviselő a komáromi ipartársulat adóügyi értekezletén. I „ELBERT“ olcsóság! divatcsarnoka (Nádor-utca 19. - Koronabankkal szemben.) Legjobban és legolcsóbban vásárolhat! « « ■j s> .2. a ►» d e N « S Női, férfi és intézeti fehérneműt, Kötőit Pulóver, kábái és kosztümét, Bemberg mosóselyem harisnyát Ke. 13—, Mosóbőr kexlyüt Ke. 33 Clot és Lű tér kötényt, — Bőr és vulkán koffert, bördiszmüáruí, Sport és szekrény gyermekkocsit, Tetra babakelengyét, slb. Figyelje meg a kirakati olcsó reklámárakat! B fii < r* 03» tn <*. 65 a * toll to *■» n hitel- és adókérdéseket, azonkívül a gabonaárak biztosilása és megszilárdítása érdekében gabonabehozataii szindikátust kell alapítani. Az erre vonatkozó konkrét tervezetet már ki is dolgozták s a párt ezirányban kezdeményező javaslalot fog a nemzetgyűlésnek benyújtani. Az agrárpártnak ezen újabb követelése magában hordja a magvát azoknak a súlyos ellentéteknek, amelyek a szocialista pártok részéről fognak e javaslattal szemben egész bizonyosan kirobbanni. Biztosra veszik, hogy a szocialisták ellenkövetelésekkel fognak előállni, ami igen alkalmas lesz arra, hogy kiélezze a koalíció belső ellentéteit. A szlovák néppárt igénye az országos elnöki állasra. Hlinka András, a szlovák néppárt elnöke interjút adott a Szlovák ezyik munkatársának az aktuális politikai kérdésekről, amelyek közül különö sen Drobny János országos elnök furcsa szabadságolásáról tett érdekes kijelentést. A leghatározottabban tiltakozunk — úgymond — az elten hogy a szlovák hivatalnokokat viruló egészségben nyuedijazzák. Hogy jön ahhoz az állampénztár, vagy az adófizető polgár, hogy két fizetést tűrjön egy hivata i helyért! Majd rosszalását fejezte ki afelett, hogy a köztársasági elnököt szlovenszkói utján nem Sziovenszkó einöke kiséri ; amíg az elnök hivatalában van, ő az első hivatalnok s neki illett volna végigkísérni a köztársaság fe jét a szlovák vidéken- Ha ez mellőzést akar jelenteni és azt, hogy Drobny elnöknek távoznia kell hivatalából, azt kell rá felelnünk: nem. Magasraneu hivatalnokkal nem lehet igy elbánni, hanem meg kell neki mondani, hogy mit vétett. Ha igaz az, hogy Drobny Jánosnak, Sziovenszkó első elnökének a szocialista és agrárpártok intrikája következtében keil távoznia, ki keli jelentenem, hogy a szlovák néppárt még ellenzéki volta mellett is igényt tart az elnöki székre, mert mind az országos képviselőtestületben, mind a parlamentben a letszámosabban van képviselve. Ha pedif íegerélyesebb tiltakozásunk ellenére sor kerülne Drobny nyugdíjazására, nem fogunk késlekedni, hogy az elnöki székre saját jelöltünket is felállítsuk Mederly Károly dr képviselő, a szlovák nép párt aieinöke személyében. Egyebekben pedig oiyan methódusok, amilyenekkel például Marsik dr.-t is eltávolítottak,Jovább nem tűrhető- Ezek a methódusok Afrikába vaay Indiába valók, de semmiképen Szlovenszkóba, amely országnak mégis csak van valami joga a csehnek, szlováknak és demokratikusnak nevezett köztársaságban. Igazságszolgáltatás Irta: Csathó Kálmán Foglyászás után bementünk az állomási korcsmába spriccerezni. Hatan voltunk, csupa régi vadászcimborák, csak Burkus volt uj ember köztünk, a grófnak a bérlője, aki nemrégiben került a környékre és akit Marci hozott közénk, azon a cimen, hogy neki a szomszédja és különben tiszttársa volt a. harctéren. Meleg idő volt, jól esett a szódás bor s egyik vidám história a másikat kergette, amint az már szokásos ilyenkor, ha kártya nincs, az azonban nem volt a zsebében egyikünknek sem. Bandi bácsi elmondotta hatvanhetedikszer a ladányi káplán esetét, amin Burkus röhögött legnagyobbaka*, mert ő még nem ismerte, de nyomban rá mégis azt kiáltotta trombitahangon, épen amikor én kezdtem bele valami anekdotába: — Ez mind semmi az én történetemhez képest! Ezt hallgassátok meg, mert ilyent még nem pipáltatok! Pedig ez színtiszta igazság az utolsó szóig! Elhallgattam persze, mire Burkus elkezdte: — Tavaly ilyenkor történt, hogy foglyászni indultunk a sógorommal. Már fenn kucorogtunk a bricskán, mikor futva jön a gépészinas, az mondja, hogy nem indul a traktor, megállt, valami sróf eltörött benne. A sógor káromkodva leszál a bricskáról és kijelentette, hogy neki itthon kell maradni, nem jöhet. k — Miért? — kérdezem. — Hiszen te úgysem tudod megcsinálni. A gépész meg majd reszel bele másik srófot nélküled is! — Mégis, — azt mondja — a gazda szeme!... Nahát ilyet! Gazda szeme reszeli a srófot! De nem vitatkoztam vele, ha otthon akar maradni, hát maradjon. Nincs unalmasabb az olyan vadászcimboránál, aki alig várja, hogy otthon legyen és addig is folyton a traktoron jár az esze. — Szervusz akkor sógor! — mondtan és rászóltam a kocsisra, hogy hajtson be a faluba a járásbíróságra. Gondoltam, elhívom Pista bácsit, az biztosan eljön, hacsak tárgyalása nincs. Mert nagy jáger az öreg, azért nem is avanzsált feljebb. Nem akarja otthagyni a jó vadászterületét semmi áron. Bandi bácsi közbeszólt: — Szabó Pistáról beszélsz? A terjei járásbiróról? — Arról, arról! — bólintott Burkus. — Ismered? Bandi bácsi furcsásan mosolygott és azt felelte: Egy kicsit. De csak folytasd! Burkus odakocintotta poharát a Bandi bácsiéhoz: — Isten éltessen! — Szervusz! — felelte rá Bandi bácsi. Burkus kiitta a borát, de közben gyanakodva nézte Bandi bácsit: — Akkor talán el se mondom ezt a történetet - szólott. — Hátha már ismeritek is? Bandi bácsi a fejét rázta: — Nem tudok róla semmiféle történetet, csak azt tudom, hogy nagyon gyenge biró. Burkus felemelte a hangját: — Ki mondja azt? Nincs annál jobb biró az egész országban! Hallgass csak ide, mindjárt megtudhatod!... Hát mondom, bementem Pista bácsiért a járásbíróságra, mert ott lakik az öreg, azaz hogy annak a falu közepén álló gyönyörű, kertes kúriának, amiben lakik, két szobája fenn van tartva hivatalnak. — Már amikor beléptem a kapun, rosszat kezdtem sejteni, mert az udvar Komárom, — szept. 12. A gazdasági leromlottság keserű érzésének hangja csendüli ki a komáromi kisiparosság panaszaiból azon az értekezleten, amelyet a Komáromi Járási Iparlársulat rendezésében »artotlak Komáromban szeptember 9-én, különösen az adózás terén tapasztalt sérelmeik előadása és orvoslása tárgyában. Az elkeseredés állandó panaszai indították Baldoghy Gyufát, a komáromi Járási Iparlársul t elnökét egy, az ipartársulalban tömörült küiömbö/ő szakmákat képviselő iparososztályok vezetői jelenlétével megtartandó értekezlet összehívására. Miulán pedig a sére;mi anyag nagysága s a sérelem orvoslásának szüksége ezt kívánatossá tette, hívta meg erre az értekezletre Holota János nemzetgyűlési képviselőt és hüssy Kálmán szenátort, mint törvényho zókaí, hogy a nemsokára megkezdődő parlamenti munka idején és helyén alkalmas módon mutassanak rá a pénzügyi kormányzatnál a ba jók halaszthatatlanul sürgős orvoslásának sürgősségére s egyben a járási adózás ügyét vezető komáromi expozituránál küldöttség utján tohnácsoltassa az iparosság kívánalmait. Az értekezleten Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő hosszabb szaktudományos mélységű és széles ívelésű, az államgazdálkodást is érinlő beszédben vázolta a mai adóigazgatás rendszerét és rámutatott azokra a hibákra, amelyek a panaszok forrásai. Az adóigazgatás 11 esztendős történetében 3 periódust lehet megkülönbözlelni — mondotta — s ha ezen periódusok tartama alatti adózási eseményeket vizsgáljuk, bár nem menlheijük, de megérthetjük a káoszt, amely az adóigazgatás terén még ma is fennáll. meg a tornác tele volt peres felekkel. Vagy tizenöt asszony és ugyanannyi férfi ácsorgott és üldögélt ott szanaszéjjel, ki egyedül, ki kisebb-nagyobb csoportokba öszebujva éssustorékoltak, duruzsolva egymással erősen. — Na! - gondoltam — hiába jöttem. Ezekkel ugyan el nem készül Pista bácsi délig sem De ha már itt vagyok, mondok neki egy „adjon Istent“! Benyitottam a hivatalos szobába, de ott csak a jegyző körmölt egyedül: — A biró urat tetszik keresni? Még nem jött át. Azt hiszem, reggelizik. Hogy a tornácra kiléptem, már együtt álltak a várakozók mind az udvar közepén és Sima Eszter, az öreg tojásoskofa ugyancsak pattogott Bősze Gyuri felé: — Azt mondta, hegy hazudok? Meg hogy csaló vagyok? Hát jó! Ezért is felelni fog! Felelni itt a tekintetes biró úr előtt! Ezért is, meg a többiért is! Mindenért! És még, hogy az apámat szidja, meg idesanyámat! Mit vétettek azok magának? Gyalázatos! — Fogja be a lepcsest, mert úgy szájon vágom... hangzott a válasz, én azonban eliszkoltam, nehogy még engem is ott fogjanak tanúnak és én se mehessek el foglyászni. Benyitottam az ebédlőbe. — Szervusz, Pista bácsi! — köszöntöttem. — Azért jöttem, hogy vadászni hívjalak, de úgy látom, nem érsz rá. Sajnálom. — Mit sajnálsz? — mordult rám. — Elmegyek én veled. Ráérek. Igaz, hogy a kertben lett volna egy kis dolgom a rózsákkal, de az maradhat délutánra is... — Hát nincs tárgyalásod? — kérdeztem. — Mert az udvar tele van emberekkel, amint látom. És ha hamarosan igazságot nem teszel köztük, egymás hajába mennek! Az első periódus az államalakulással kezdődi < s tart az 1927. évig, az uj adótörvények megalkotásáig. Ezt a zavart időszakot váltotta fel azután az Englis-féle uj adótörvény. Maga Englis kijelentette, hogy az adóhátralékok behajtásával i tetve behajlása uián kezdődik majd csak az adózókat is megnyugtató uj adórend. A régi adók behajtását megakadályozta azonban a most már egy év óta tartó katasztrofális dekonjunktúra és Englis egyetemi professzornak elméletben szépen kitervezett adórendszere aligha bírja ki a maga Englis ált I is számításba vett kisérleli évek teherpróbáját. A pénzügyminisztérium expozilurái egyoldalúan s rosszul érte mezeit államérdekből vagy még inkább iisztára fiskális öncélusággal az adók forsziro/ott behajlásával viszik kérésziül az adótörvények rigorózus parancsait s nem figyelik a körülöttük folyó életet, amely ma már nemcsak kíméletet parancsolna az adóigazgatásnak és pénzügyi kormányzatnak az adózók meqmentése érdekében, hanem valósággal pár éves türelmi időt, amely alatt a gazdasági élet ismét magához térhetne az adózó az állam számára is biztosan fizetni tudó, tehát anyagi tekinteiben garanciát nyújtó adófizetővé válhatnék. fs Englis pénzügyminiszter az 1931. évi budgetben csekély 1 milliárddal többet állít be kiadások cimén mint az 1930 évben. Ebben az 1 milliárdban vannak elrejtve azok a terhek, amelyeket a koalíció egyes pártjainak a koalíciót támogató Közreműködésükért majd az adófizetőknek kell viselniük. Az Englis-féle költségvetést táplálja az egyenes adókon ktvü! a forgalmi adó különösen, amely a maga 2 milliárdnyi összegével a legna-Pista bácsi a fegyver állványához lépett és a patrónzsákjában kezdett kotorászni. — Megállj csak, — szólott — nem tudom, van-e elég patronom. Csináltam ugyan az este, de azok még nincsenek becsavarva. Gyuri! Gyurka! — kiáltott ki az altisztnek. — Ott van egy csomó patron a hálószobámban, az ablakdeszkán. Menjen hamar és csavarja be őket. Egy-kettöL. Hát egy kupica törkölyt iszol-e? — fordult hozzám. Isten éltessen! Az altiszt ott állt az ajtóban még mindig. Most megszólalt: — Nagyságos uram, kilenc óra elmúlt. Akkorára tetszett beidézni a feleket a Sima - Bősze-ügyben... Tetszik tudni, az a becsüietsértési per, amiben huszonkét tanút jelentettek be. Elhültem. Huszonkét tanú! Hiszen az eltart délután kettőig, amig ki lehet belőlük hámozni, hogy mit akarnak. Pista bácsi azonban csak annyit felelt: — Mégis itt áll? Mikor mondtam már, hogy csavarja be azokat a patronokat! Menjen csak! Közben előszedte a puskáját, belenézett, összerakta, aztán azt mondta: — Hanem akkor én átöltözöm! Várj egy pillanatig, jövök tüstént... — De hát, ha tárgyalásod van... — szóltam. — Akkor inkább egyedül megyek... Nekem vissza kell jönnöm ebédre... — Semmi az a tárgyalás! Mindjárt meglátod! Csak várj itt nyugodtan. Eltűnt a másik szobában, én pedig bosszúsan azt gondoltam magamban, hogy az öreg, amilyen irigy puskás, most eltölteti itt velem a délelőttöt, hogy én se vadászhassak, ha ő nem ér rá. De, gondoltam, rajtam nem fog ki. Amint elkezd tárgyalni, megszököm és itthagyom. De még rá sem értem, hogy ezt
