Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-09-06 / 106. szám
1930. szeptember 6. «KOMÁROMI LAPOK> 5. olcUI. Több, mint ezerötszáz résztvevő hallgatta végig a farkasdi református leánykonferencia előadásait. Saját tudósítónktól. — Az elmúlt napokban tartották az egyetemes ref. konuent bizottsága rendezésében Söröss Béla losonci lelkész, theol. igazgató elnöklete mellett a református leánykörök a szokott évi konferenciájukat Vágfarkasdon. A minden tekintetben jól sikerült konferenciára a közeli gyűlekezetekból több, mint ötszáz ref. leány jött össze, a farkasdi ref. gyülekezet egészséges lelki életére jellemző, hogy tagjai sorából állandóan több, mint ezer lélek hallgatta a konferencia értékes előadásait. A konferencia tárgyalásait mindig bibliakörök s közös templomi istentisztelet nyitották meg s adták meg annak komoly, emelkedelt hangját s ref. szellemét. A konferencia elnöke Söröss Béla, alelnökei: Kenessey Kálmán dr. és Zsemlye Lajos ref lelkész voltak. Elnöki megnyitójában Söröss Béla a ref. egyház lelki megújhodásáról beszélt, amelynek munkálói részben a le ánykörök. Ezért nélkülözhetetlenül fontos az egyház számára a leány köri munka. A konferencia első előadását Zsemlye Lajos heíényi lelkész tartotta „Református hitünk szépségei" címén. A hallgatóság lelki szemei elé állította a református keresztyénség csodálatosan szép világát, hogyan állítja a ref. egyház az ö embereit a legmagasabb ideál: az Isten dicsőségének szolgálalába. Az előadást kővető részletes megbeszélés után Agyagássy Sándor dr lelkész modern életünk egyik legfontosabb kérdéséről: „A házasságról" beszélt a hallgatóság élénk figyelme közben és eszményképül állította oda az Isten törvényeinek engedelmeskedő, a hit és szeretet leikétől áthatott ref. családi életet. Kurucz Lilla “Tapasztalatok a leánykörben“ cimmei a leányköri munka rendkívüli fontosságát tárta a hallgatóság elé. — Becz Aranka „A nők hitéletének különös vonásai" címen rendkívül szemlélielően tárgyalta a nők lelkivilágát s beszélt arról, hogyan nemesíti meg a ref. keresztyénség a női leiket. Kiss Mária a leánykörök hivatásáról be— Szeptember 5 szélt s vázolta a Krisztus szellemé ben folyó munkát, melynek célja a ref. leánylelkeket a ref. keresztyénség szellemében irányítani. A konferencia második napján hangzott el a konferencia egyik legértékesebb előadása, melyet Kenessey Kálmán dr. tartott a „Hétköznapok hőse“ címen. Rendkívül szemléltető módon mutatta meg, hogyan kell a ref. keresztyénség szellemében felépíteni az életet s megállani Isten melleit a hétköznapok szürke harcai között is. E rendkívül értékes előadást igen nagy érdeklődéssel hallgatta a konferencia. A leányélet kisértéseiről Bácsy Gyula lelkész szólott a tőle megszokott közvetlen hangon Papp Árpád szemléltető, kedves hangon, mint a vendéglátó gyülekezet lelkipásztora, a farkasdi egzház múltját s jelenét ismertette. Szabó Krisztina „Jézus és a nő" cimü előadásában szólott arról a hódoló ragaszkodásról, a mellyel a női lelkek fordultak mindig Krisztus felé Megragadóan szép bizonyságtétel volt Csekes Béláné „Mit köszönhetek a Bibliának ?“ cimü előadása, aki szólott a Biblia csodálatos életszépitö s formáló hatalmáról. Árky Mária „Mit látok a diakonisszában?" cimmei szólott a szolgáló szerétéiről s mint eszményképet állította a leánylelkek elé az áldozatos munkát végző diakonisszát. A konferencia záró ünnepélyén a farkasdi gyülekezet gondnoka Kiss Gyula, Zsemlye Lajos, Kiss Mária, Söröss Béla szólották a jelenlevőkhöz s kötötték a leikükre a ref. keresztyénség erőinek bevitelét a mindennapi életbe A konferencia záróakkordját képezte az a gyönyörű szép szeretelvendégség, melyet a farkasdi gyülekezet rendezett a konferencia résztvevői számára, melynek műsorán Rácz Elemér soóki ref. lel kész és fiai lebilincselően szép zeneszámokat adlak elő. A vendég ség ügyes megrendezése Prpp Árpád farkasdi lelkész körültekiníő gondoskodását dicséri. Patay Tibor. Dr. Bringolf csodálatos kalandoréleíe a börtöntől a becsületrendig — szeptember 5 Tíz esztendővel a világháború kitörése előtt Baron von Lieven sorra felkereste a nagy newjorki lapok és sajlóiudósitó irodák szerkesztőit, egymásután tárgyalt a nagy amerikai lapkirályokkál, Och-szal, Puliitzerrel és Melvilie Slone-nal, végre sikerült elhelyeznie egy cikket „Rudolf trónörökös halálának titkáról". Kapóit íiz dollár honoráriumot és elutazott San-Anionio-ba. Texas közelébe. A különös báró a hosszú uí közben már elköltötte a tiz dollárt ez azonban távolról sem akadályozta meg abban, hogy San Aníonióban való megérkezése után tárgyalásokat ne folytasson egy húszezer hektáros földbirtok megvételéről és az üzlet létre is jött volna, ha Baron von Lievennek lett volna százezer, de legalább is kétszáz dollárja, amellyel a hotelszámlát kifizethette volna. Kétszáz sem volt és igy Baron, sőt időnként „Freiherr“ von Lieven a szállodatulajdonos feljelentése folytán néhány napra börtönbe került, — ahol aztán bevallotta, hogy igazi neve — dr. Hans Bringolf.. Börtönből a» amerikai hadseregbe Baron von Lieven ezzel végleg el-II. Vilmos imer ősinek. hercegek bariltjának, harcterek hősének izgalnas kalangjai tűnik és dr. Bringolf kiszabadulása után jelentkezik az amerikai hadseregben. Igazolja, hogy tiszti rangban szolgált Svájcban, mire az amerikaiak rögtön alkalmazzák mint kiképzőtisztet. Bringolf (most már John Bringolf) rendesen dolgozik, nagyon törekvő és az »Army and Navi Journaléban egy nagy cikket ír »Hogyan látja egy svájci tiszt az amerikai hadsereget« címen. A cikket a washingtoni svájci követ a legnagyobb érdeklődéssel olvassa, azonnal intézkedik és kéri az amerikai kormánytól Bringolf kiadatását. Svájcban, Németországban, Franciaországban és Ausztriában már körözik ekkor a kitűnő Freiherr von und zu Lieven Hans John Bringolfot: ami őt távolról sem zavarja abban, hogy Washingtonba utazzon, felkeresse Kühlmannt, a német nagykövetség titkárát és a későbbi külügyminisztert s kérjen (és ami még különösebb), kapjon tőle ötven dollárt. A pénzzel elutazott Manillába és résztvett az Aquinaldo-féle lázadás leverésében. Bringolf most (a szövetségközi ellenőrző bizottság tagjaként a háború után Magyarországon is járt) Bandholz tábornok hadseregében szolgál altiszti rangban. Vitézül harcol, személyesen fogja el Ablent, a lázadó Aguinaldo egyik aluezérét, megkapja a katonai érdemkeresztet és várja hadnaggyá való előléptetését. Véletlenül kezébe kerül Bandholz tábornok egy jelentése, amelyben róla mint »elsőrangú katonáról, de nagyon rossz kiképző«-ről emlékezik meg. Bringolf megsértődik, összevész Bandholz-zal, elhagyja a hadsereget és két hét múlva ügyvédi irodát nyit Manillában. Menekülés Kínába Nem jó ügyvédnek lenni, ha az embert körözik — erre hamar rájött Johan Bringolf és mielőtt vádlottként jelent volna meg a manillai törvényszék előtt, fűtőnek szegődött egy teherhajóra és sürgősen elutazott Kínába. A pekingi francia konzul nyakán élt néhány hónapig, majd meghallotta, hogy a szomszédos, alig néhány ezer kilométerre fekvő Sidneiben most szervezik a rendőrséget, elutazott tehát Ausztráliába és egyszerűen beállott rendőrnek. Úgy gondolkozott, hogy Ausztráliában éjjel van, mikor Európában nappal, nyugodtan lehet tehát Sidneyben rendőr az, akit Párizsban, Bécsben és Berlinben köröznek. Bringolf nem csinált karriert Sidneyben, miután rövid idő múlva Dél- Amerikában találkozunk vele. A kis államok forrongnak és Bringolf hol Venezuelában tűnik fel, mint Diderich, svájci rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, hol a paraguayi kormánnyal tárgyal, mint »Hans Roth« követségi tanácsos. Meglátogatja diplomata-kollégáit, fogadja Svájc tiszteletbeli konzulainak tisztelgését, Tampicoban fáklyás-zenét kap, Mexikóban pedig akciót indít a Juarez-féle háború idején elesett svájci légionáriusok hamvainak hazaszállítása érdekében. Van cilindere, selyembélésű redingot-ja, lakkcipője és rendjele, éppen csak pénze nincs Diderich »őexcellenciájának«, aki minden városban elfelejti kifizetni a hotelszámláit. Limában éri utol a végzet: letartóztatják és az illatos diplomata, a finom társalgó a perúi gyilkosok, tolvajok és utonállók társaságába kerül... Emlékezés ragyogó ifjúságára A limai börtönben kezdi megírni emlékiratait. A tikkasztó éjszakában, mikor nem tud aludni a börtönében hemzsegő élősdiek, a skorpiók és a patkányok miatt, Bringolf a múltja felé hajlik és tolla alatt egymásután elevenednek fel tűnő életének emlékei. Eszébe jut apja, Bringolf ezredes, aki katonai missziókkal járt a Távol- Keleten, a szülői ház Svájcban, a heidelbcrgi egyetem, a Burschenschaft, a diplomaták társasága, a hadsereg... Már az apja is különc volt. Fiát nem kereszteltetle meg és híve lévén az emberi szabadságoknak, tizenkét keresztnevet adott neki, hogy később legyen módja választani. Az egyetemi évek idején az öreg Bringolf, a dolgos svájci parasztok ivadéka, bőkezűen fedezte fia költséges paszióit. A heidelbergi diák a porosz junkerek társaságába került, egyetemre keveset járt, annál többet ivott, fényes lakást tartott és libériás inas ült kocsijának bakján. Itt kötött barátságot a Bülow hercegekkel, Hahn báróval s gróf Ostermannal, aki végzetes hatást gyakorolt rá. A nagy. műveltségű, roppant képzett gróf Ostermann típusa volt a degenerált intellektueleknek, aki habozás nélkül szinte szándékosan fertőzte meg szellemileg, a tapasztalatlan Bringolfot. Gróf Osíermann cinizmusát, különcségét, a túlzott artisztikumok felé való yonzódását, élvezetszomjúságát és hasonló szokásait, ha nem is mentette, de érthetővé tette származása, neveltetése és anyagi viszonyai. Ez a cinizmus az egyébként egészséges Bringolfnál teljes erkölcsi nihilizmussá, a különcség feltűnési viszketeggé, az élvezetek hajszolása pedig esztelen tékozlássá változott. Már az egyetemi évek alatt elverte egész anyai örökségét és tanulmányai befejezése után — ugyancsak Ostermann gróf tanácsára — belépett a svájci hadseregbe. Nemsokára diplomáciai szolgálatra osztották be a Hans Bringolf mint katonai attasé Berlinbe került. A császár és hercegnők baráija Személyesen ismerte a császárt, udvarolt a hercegnőknek, estélyeiről napokig beszélek, lovait bámulták, csodálták a szellemét, az eleganciáját és a vagyonát. Pedig ekkor már a csőd szélén állott. Mikor reggel felé szétszéledtek vendégei, Bringolf nem igen tudott aludni, mert hitelezői egymásnak adták a kilincset. Úgyszólván egy fillérje sem volt már és még mindig Párizsból hozatta az osztrigákat és a pezsgőt. Alessandriából a kalapokat, Londonból a ruhákat, Rómában műkincseket vásárolt és Nizzában volt egy kis legénylakása. Nemsokára Bécsbe kerül ugyancsak mint katonai attasé. Emlékirataiban baráti hangon emlékezik meg a Windischgrátz és a Montennovo hercegekről, akiknek házánál olyan sok jó órát töltött, leírja, hogy mit mondott neki a cerimónia mester, mikor egy főhercegnővel kellett táncolnia, beszél pesti kirándulásairól és főleg —szidja a bécsi uzsorásokat. Meg szeretne nősülni, Szögyény- Marich gróf berlini nagykövet lánya tetszik neki, de úgylátszik nem megy, a dolog, mert Bringolf ezt írja emlékirataiban: »szörnyűek ezek a magyar nők, sohase lehet velük zöldágra vergődni.« Érdekes különben, hogy Bringolf éleiében a nők teljesen jelentéktelen szerepet játszottak és saját bevallása szerint, ő, a nagy vivőr, egész életében összesen nem költött annyit nőkre, mint amennyibe az a vacsora került, amelyet a párizsi katonai attasék tiszteletére rendezett. Ezen a vacsorán, hogy a levesnek szép színe legyen, a tányérok fenekére egy kis aranykorongot helyeztek el, belevésve: »Emlék Bringolftól...« Mindezen tűnődhetett Bringolf a limai börtönben, ahonnan nemsokára kórházba került. Kiszabadulása után elhatározta, hogy visszatér Németországba. Szélhámoskodik megint, Mannheimban elfogják és a német törvényszék két és félévi börtönre ítéli. A világháború hőse 1914 fülledt júliusában telik le Bringolf büntetése. Hollandiába utazik és itt éri a világháború. Azonnal határoz. Párizsba megy és belép az Idegen Légióba. Néhány hónap múlva dr. Bringolf, légionárus, rohamsisakkal. fején fekszik az árokban Arras körül. Elemében van. Senki sem érdeklődik a múltja iránt, a pergőtűzben elfelejti a szép bécsi hercegnőket és a limai skorpiókat,. a világháború tisztítótűzként csap át feje fölött. Valószínű, hogy meg akart halni, szép katonai temetésre vágyott, dobpergésre, lehajtott zászlókkal... Ezért hajLja végre a legvakmerőbb bravúrokat, neve egymásután jelenik meg a napiparancsokban és 1916 végén Castelnau tábornok előterjesztésére Bringolf, »a titre coloniale« a francia hadsereg tisztje lesz... Négyszer sebesül meg, mindig önként jelentkezik frontszolgálatra, végigverekszi az Argonneokat, az Ysert és a Somme-i ütközetet. A balkáni frontra viszik, Franchet d’Esperay személyesen dekorálja, egy gránát tizenhét sebet vág rajta, a szerb trónörökös a betegágyon tűzi mellére az egyik legmagasabb katonai kitüntetést. A kórházban megismerkedik egy Weiss nevű honfitársával, akivel gyakran jár sétálgatni. Egy szép napon kiderül, hogy Weiss kém, Bringolfot pedig letartóztatják és csak Sarrail tábornok személyes intervenciójára bocsátják szabadon. A békekötés után Bringolf leszerel és a megszállott Saar vidéken egy nagy francia vállalat exponenseként
