Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-08-30 / 103. szám
2- oldal. «KOMAROMI LAPOK» 1930. augusztus 30. | „ELBERT“ olcsósági divatcsarnoka (Nádor-utca 19. • Koronabankkal szemben ) 7 Legjobban és legolcsóbban vásárolhat! » % Női, férfi és intézeti fehérneműi, Kötött Púlover, kabát és kosztümét, Bembery mosóselyem harisnyát Ke, 13—, Mosóbőr kezlyüt Ke. 33-, Clot és Lű tér kötényt, — Bőr és vulkán koffert, bőrdiszmüárut, Sport és szekrény gyermekkocsit, Tetra babakelsngyét, stb. Figyelje meg a kirakati olcsó reklámárakat! » N* 9+ f* w «I £. ft Vd* Sm 10 Národni Politika azonban jól értesül körökből szerzett információk alapján azt Írja, hogy ismét szó van a gabonamonopólium megszervezéséről, mint olyan eszközről, amely az adott helyzetben a gabonaárakat fentartaná. A prágai gabonatőzsdén a gabonamonopólium újraélesztett gondolata élénk magánbeszélgetések tárgya volt. A tere hívei azt hangoztatják, hogy a gabonamonopólium százmilliós jövedelmet hozna az államnak és ez a mai költségvetési nehézségek idején ugyancsak jelentős dolog. Úgy látszik ebből a hirből, hogy bizonyos gazdasági körökben ismét elfelejtik, hogy a gabonamo nopólium behozatala esetén kiszámíthatatlan károkat okozna a kisgazdáknak, földmiveseknek és a fogyasztók széles rétegeinek, ami az államnak esetleges jövedelmével szemben igen éles kontrasztot idézne elő. A szlovák néppárt rendületlenül ragaszkodik a pittsbuurgi szerződéshez. Mi is megírtuk napokkal ezelőtt, hogy a szlovák néppárt parlamenti klubja Puchón konferenciái tartott, amely sok találgatásra adott okot Az erdő mesél. Irta G. Miklósi) Ilona. — Nézd, Margit, milyen csodálatos kép!... Mintha csak a rádiót hallgatnák ezek is. Soha ilyen csodát!... — Ügy látszik, tetszik nekik a muzsika... Különben is valamennyi az uram szelidítése. Nagyon intelligens állatok. Feri azt állítja, hogy tanulékonyabbak és okosabbak az embereknél is. Két fiatal asszony állott a kis erdészház ablakában és gyönyörködtek abban a csakugyan nem mindennapi képben, amely szemük elé kívánkozott. A kis vadásztrofeákkai diszítell házacska előtt nagy tisztás terült el, körülötte szálas fenyők, tölgy- és juharfák váltakoztak. És ahogy a kora esti órában a hold opálos fénnyel ragyogta be a térséget, valóságos bibliai képben gyönyörködhettek az aszszonyok: őzek, nyulak hegyezték a fülüket a házból kiáradó muzsika hallatára. Egy ravasz róka is égnek meresztette lompos, hosszú farkát, úgy figyelt... Kicsiny sündisznó a gyepen, sok madár a fán, egy öreg bagoly, tudós képpel bámult... Harkály se kopogott most, szú se őrölt... 'A kutyák, amelyek így estende olyan elszánt hangossággal őrizték az erdő mélyén a magányos házat, most némán figyeltek... Csajkovszkij Diótörő balettjének nemesen friss, édes melódiái áradtak ki az erdő csöndjében... És az erdő fölfigyelt... Ezerszínű hangja, amely máskor annyit mond annak, aki megérti, amit a nagy Természet beszél, most hangtalan némaságban engedíe, hogy elsuhanjanak fölötte a csodálatos hanghullámok, amelyeket a porszemnyi ember ime iga alá tört. Hogy az, ami eddig eloszlott a levegőimben. az emberi fül számára halihatatlanul, ime megfoghatóvá váljék, közkinccsé, csodálatos, tündééi varázslattá! Hogy megtörténhetik a csoda: sok ezer mérföldnyire attól a helytől, ahol a csodálatos dallamok felhangzónak, minden emberi szomszédságtól polilikaí körökben. Mint utólag kiderült, a szlovák néppárt ezen az ülésen igen fonlos határozatot hozott, amelyben a párt újból a leghatározottabban lekölölle magát a pittsbourghi szerződés törvénybe iktatásáért folyó harcra. A szlovák néppárt törvényhozói az amerikai Szlovák Ligának a pilísbourghi szerződés érvényessége mellett elfoglalt állásponljával is foglalkozik és a konferenciáról választ küldőkéit az ügyben a Szlovák Ligának, amelyet Hlinka pártelnök irt alá. A tevéi foglalkozik a szerződés jogi érié kével és az aláíró felekre kötelező erejével és kijelenti, hogy Szlovenszkón egyetlenegy tisztességes és becsületes szlovák sem kételkedik abban, hogy a Szlovák Ligának, illetve reprezentánsainak nem lelt volna joguk a pilísbourghi szerződést aláirni. Épen azért — írják a levélben, — egyszer és min denkorra, minden időkre újból kihirdetjük az egész közvélemény előli, hogy a pittsbourghi szerződést ismerjük el, mint hiteles és érvényes dokumentumot, egyedül képesnek, irány, adónak és hivatottnak arra, hogy a szlovákok és csehek viszonyát a csehelzárva, az erdő közepén, vigasztalást, bátorítást és gyönyörűséget találhat bennük kél magányos és talán boldogtalan fiatal nő... — Ha elmondom az uramnak otthon, Budapesten, hogyan figyeltek ezek a drága, okos állatok a rádióra, nem fogja elhinni — mondta Anna rokonának, a Margitnak szólított szép fiatal asszonynak... — Az én uram meg inkább a rádiót nem hinné el. Mindig azt mondja, ha valahol a városban hallja, — persze, csak tréfából, — talán gramofont rejtettek el a háziak a készülékbe. Anna nem figyelt arra, amit a másik asszony mondott. Arra gondolt, hogy falán sohase fog az életben az urával beszélni. Soha se látja többé azt a szép és néha oly kegyetlen várost: Budapestet... Erre a gondolatra mélységes és tűrhetetlenül nagy fájdalom tépi a szivét... pedig tulajdon maga az oka, hogy most itt van az erdő közepén. És ahelyett, hogy az Operában, páholyban ülve, hallgatná Csajkovszkij muzsikáját, a rádió fájdítja meg a szivét... Csak két napja, hogy ilt van és úgy érzi, mintha egész elmúlt élete csak álom lett volna.És az a szörnyű jelenet is az urával. A klubban, amikor Ígérete ellenére a férje leült kártyázni. És amikor figyelmeztette, gorombán, durván hazaparancsolta őt... Igaz, talán nem kellett volna idegenek előtt úgy beszélnie az urával... A férfiak borzasztóan haragszanak, ha «megalázza» őket a feleségük... Hál ő nem alázta meg azzal, hogy hazakergette?... Jól van, elment haza. De... azonnal csomagolt és elutazott... Úgyszólván semmit se hozott magával, csak éppen a rádiókészüléket... Már régen ígérte Margitnak, hogy ajándékozni fog neki egyet. Mert olyan elhagyatott helyen lakik. Az ura meg hallani sem akart arról, hogy bevezessék a rádiót... Az is szép fér jlehet... Jó madár. Már második napja, hogy Anna itt van, de még a színét se látta... A városban van. Szegény Margit menteni próbálja szlovák köztársaságban rendezze. A levélben Hlinka kifejezésre juttatja azt a meggyőződését, hogy egyszer mégis eljön majd az idő, amely meghozza a szlovák nép reményeinek teljesüléséi és a pilísbourghi szerződést beiktatja nemcsak a köztársaság alkotmányába, hanem a szlovák iskolák tankönyveibe is. Kihangsulgozott jóbarátság Csehszlovákia és Jugoszlávia között. Arról nem szükséges beszélni, hogy a három utódállam, mini Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia a kisanlant véd- és dacszövetsége alapján jóbaráli viszonyban élnek. Mégis meglörténí a napokban, hogy Megnyílnak az Néhány nap múlva újra megnyílnak az iskolák kapui és a tudományszomjas ifjúság nagy tömegekben keresi fel az alma matere két, ahol az éleire e őkészitó nélkülözhetetlen tudnivalókat ojlják bele a fogékony lelkekbe. A sajló alkalmi cikkekben nyilatkozik meg a tanév nyitáskor és a cikkek különböző szempontok szerint foglalkoznak az iskolával, a tanítással, a tanulóval és meglárgyaiják a népnevelés mai áliapolát. A magyarság lapjai sem mulasztják el hogy hangol ne adjanak ez alkalommai és pedig panaszos, fájó hangot amely tizenkét év után sem lúd másról beszélni, mint azokról a sérelmekről, amelyek nemzeti kisebbségi élelünkben még most is napról napra szaporodnak s amelyeket úgy látszik, már sohasem fognak orvosolni. Ebben a kérdésben is súlyos feladal hárul a magyar sajtóra, amelynek állandóan olt kell állania a legelső sorban memento gyanánt, hogy egy pillanatra se lankadjon el sérelmeinkre és azt mondja, hogy fontos dolga van. De az öreg házibútor, a Borcsa elárulta, hogy mulatérozni van oda a tekintetes úr... A vén Péter kerülő is dohogott, hogy nagyon mozgolódnak a vadorzók, mivel az erdész űr nincs idehaza. Szegény Margit, neki se sikerült a házassága... Akárcsak nekem... — gondolja sóhajtva a fiatal asszony. — Mindössze másfél éve, hogy megesküdtünk, tudja, hogy senkim sincs rajta kívül, (szegény Margit is csak távoli rokonom) — és hagyja, hogy itt éljek száz éve ebben a remeteségben, egyedül... Igaz, hogy nem írtam meg neki, hová megyek. De a szobaleány tudja és mondtam neki, hogyha nagyon, nagyon faggatja az úr, hát... esetleg... elárulhatja... Már tegnap este itt lehetett volna, ha autón jön. De semmi... még egy távirat se... Hát jó, ha neki így jobb... Csak ez a szegény Margitka ne volna ilyen szomorú... Rossz nézni, ahogy Pesten mondanák, a halovány, bánatos arcocskáját... Pedig úgy igyekszik szegényke, hogy vidám legyen. De még sokkal szomorúbb ez az erőltetett vidámsága... Hosszú, néma csöndben hallgatták a zenét az asszonyok, de egy pillanatra se feledkeztek meg szomorú gondolataikról... Anna végre nyomasztónak érezte ezt a nagy csöndet. Ha két nő űl együtt szótlanul, csönd az még akkor is. ha közben egy tökéletes rádiókészülék a világ egyik legszebb muzsikáját varázsolja oda nekik... Megszólal hát a szép asszony és — természetesen — olyat mondott, ami éppenséggel nem javította a borús hangulatot: — Ila tudtam volna, hogy Feri, az urad. a városban van, megkerestem volna és hazahozom az autón, amikor jövet bent jártam a szerelőért... — Ugyan, hiába fáradtál volna, úgy. se találod meg. Legföllcbb, ha végigjárod valamennyi kocsmát, vagy mulatóhelyet, akkor talán — felelte Margit tréfás mosolyt erőltetve. De hangja gyanúsan remegett és szeme tele Jugoszlávia külön és hangsúlyozottan jelentette ki Csehszlovákiának a lörhelellen barátságok Ugyanis Franges dr. jugoszláv miniszter a napokban Prágában tartózkodott és hosszabb tárgyalást folytatott Bradács földmivelésügy! miniszterrel gazdasági, de főleg mezőgazdasági kérdésekről. Franges dr. hangsúlyozóin utalt arra, hogy sem a bu karesti, sem a szinajai konferencián semmi olyanról nem tárgyaltak, ami Csehsilovákia é'dckei elten lett vo'na. Kijelentene, hogy a Varsóban tartandó agrárkonferencia sem fog változást hozni a Jugoszlávia és Csehszlovákia között fennálló barátságos viszonyban. Szóval nem kell félni semmitől sem. iskolák kapui, Komárom, — auguszlus 29. figyelmezlelni azokat, akik magukra vállalt kötelezettségeiknek teljesítéséről mindmáig megfeledkeztek. Fel is sorolják hűségesen a sérelmek tömegét, amelyek iskoláink elégtelen voltára, a magyar nyelven irt tankönyvek kiütköző hiányosságaira, söl sok esetben tendenciózus megszerkesztésére, a minden évben megváltozó lanlervekre s általában a csehszlovák iskolai nevelés kiséríelezö irányzatára vonatkoznak. A panaszokat évközbenisigen sokszor megismétlik, a magyar nemzetiségi kisebbségi közélet vezeiőférfiai és törvényhozói úgyszólván állandóan orvoslásért kiáltanak, azonban a sok jogos panasz csak kiáltó szó marad a pusztaságban, melyre viszhangot senki sem ad, akik hivatva volnának segíteni rajta, azoknál süket fülekre találnak! Fájdalom, de a sok gravamen ma is megvan s inkább szaporodó tendenciát mulat, semmint javulásra hajlandói, úgy hogy ma mar egész komolysággal vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy ez a népnevevolt könnyel. — Tréfálsz? — kérdezte Anna elképedve. — Gondolod? — Hiszen, ha csak’ inna, mulatna, de van még rosszabb is... Azt mondják, megint ott van a városban a legénykori ideálja... Az a hitvány nőszemély, hogy verje meg az Isten!... A csaknem gyerekasszony ökölbe szorított kézzel, lángoló dühvei beszélt. Mintha sokáig visszafojtott emésztő fájdalom, dühös haragja egyszerre áradt volna ki a szivéből. Anna most már igazán megdöbbenve hallgatta a fiatalasszony panaszát. — Még ez is? gondolta iszonyodva... Pedig még fiatalabb házasok, mint mi... Hála Istennek, ő eddig még nem lúd semmi ilyesfélét az uráról... Bele is őrülne, ha valaha megcsalná... Jézusom! — eszmél fel riadt rémülettel, — hátha most, amikor egyedül van?... Hogyan is lehetett ilyen őrült?!... Soha, soha se szabad egy férfit egyedül hagyni... Megmondta ezt neki a Málcsi néni, amikor még élt... Jaj, és most otthagyta, abban a bűnös, gonosz városban egyedül... Nem, nem, ezt nem szabad megengednie... Most, rögtön, azonnal hazautazik... — Margitkám, most jut eszembe, nekem halaszthatatlan dolgom van otthon. Hogy juthatnék a városba, a vasúti állomáshoz? — mondta gyorsan, szinte lihegve... — Csak nem akarsz elmenni? — kérdezte rémülten Margit. — Azt mondtad, velem maradsz sokáig. Én olyan egyedül vagyok... olyan boldogtalan vagyok. Ne menj el, drágám... Meghalok, ha itt hagysz. — Ha itt maradok, akkor én halok meg — mondta keserűen Anna. — Csak nem? — rémüldözött a másik fiatalasszony... — De nem tudom, hogy mehetnél el?... A lovak bent vannak az uramnál a városban, telefon nincs, az öreg Péter sincs itthon. Az erdőt kerüli. Ha megjön, akkor majd becammog a városba és hozhat ki autót...
