Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-08-16 / 97. szám
2. oldal. «KOMÁROMI LAPOK» 1930. augusztus 16. ■ 25 év: Rel a ■ lyub. c... Jubileu Augusztus 5-től 't m 25-ig cl Auj ám h gusztus 5-től ét 25-ig LÖWINGER BAZÁRBAN mely alkalomból a vásárlási kedvezmény a következő : 101 fehérnemű és harisnyákból. 15°|„ divatáru és böröndöknél. 201 nyakkenndők és kötött- szövött árukból. Cl VO A t. vásárló közönség S hetet. Vétel nem kötelező, de az áru valamint az árak meg■ ■ gyár szó hallása Szliács fürdőn, amelyet az állami fürdőigazgatóság a budapesti magyar lapokban is reklámoz és hirdet, hát akkor miért megy ide és miért nem Podebrádyba vagy Luhacsovicére, ahol sokkal több cseh szót hall, mint Szliácson! És ha ez az ur véletlenül Ostende, Aix le Bains vagy San Sebastian, vagy Abbázia fürdőjét keresné fel és ott is hallana magyar beszédet, vájjon ugyanígy nyilatkoznék a magyar beszédről ? Bizonyára nem lenné, hanem cseh anyanyelvével szerényen megelégedve, nem tenné kritika tárgyává az emberek legszentebb természeti jogát, hogy milyen nyelven beszéljenek. És még egy borzasztó tévedése van ennek a félkövér, prágai cseh úriembernek, akinek miveltségi fokával nem lehetünk ekkora távol-Íz ugató magyarok. Irta: Quidam. Az egész magyar sajtó foglalkozik a szliácsi esettel, amely számunkra nem jelent meglepetést. Szliácson, ahol sok magyar fürdő vendég fordul meg, elhozva Magyar országról a súlyos magyar pénzeket, azt a kijelentést kockáztatta meg egy prágai származású cseh fürdővendég a magyarul beszélő hölgytársaságra, hogy „mindig magyarul ugatnak“. Régen nemzeti sérelmet csináltunk volna ebből, ma azonban már ezen régen túl vagyunk. Mi ennek a cseh urnák a tudományához és műveltségéhez mérjük a kijelentést, amelyben bizonyára lesznek hézagok, vagy a jó nevelés hiányának, amelyet kedves szülei elfelejtettek neki megadni. Ebben az ügyben az a kérdés, az eldöntendő, hogy Európában, amelyhez Szliács is tartozik, milyen illendőség és milyen szokások kötelezők. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ilyen előkelő fürdőhelyen, gondolni minden fürdővendégnek jogában áll mindent, amit csak akar, de nyilatkozni hangosan vagy félhangosan is csak az illendőség halárain belül lehet és szabad Ha.a prágai cseh ismeretlennek nehezére esett a ma-Ságról teljesen tisztában, ez a tévedés pedig az, hogy Szliácson nem lehetne a világ bármely nyelvén beszélni. A magyar fürdövendégeket bizonyára nem cseh nyelven invitálja a budapesti lapokban a csehszlovák hivatalos nyelvű fürdőigazgatóság, — amely egész bizonyosan magyar és német nyelven is levelez, — hanem magyarul. És miért hiszi ez a haragos prágai cseh ur azt, hogy őneki esetleg kevesebb pénzért több joga van, mint a magyar fürdővendégnek esetleg több pénzéért 1 Megfordítva a dolgot, mekkora botrány lenne abból, ha valaki — pláne magyar ember — azt találná a száján kiereszteni, hogy a cseh vagy a szlovák nyelv nem világnyelv — nem Is kíséreljük meg visszafordítani a gálád]kijelentést, — Már pedig ezt irodalmi alapon is lehetne bizonyítani ép úgy, mint ahogy a cseh prágai ur állítását nem tudja sem kutyákkal, sem emberekkel bizonyítani. A magyar fürdövendégek mindig hivatkozhatnak Petőfi, Jókai, Madách, az újabbak közül Herczeg, Ady, Molnár satöbbi nevére, akiket külföldön is igen jól ismernek és úgy találják — még Párisban is — hogy nem kutyaugatás az a sok színdarab, amelyet magyar szerzőktől játszanak Bukaresttől Arizonáig (USA) és játszanak a Hlinka párt képviselői és szenátorai klubjának a múlt napokban Puchov községben tartott értekezletén a Tuka kérdés végleges elintézést nyert. Az említett lapjelentések szerint a szlovák néppárt további politikai irányelveit illetőleg a klub ülés úgy döntött, hogy a mai kormánnyal szemben továbbra is a lojális ellenzék álláspontját fogja megőrizni. A szlovák néppárt azonban arra is törekszik, hogy a kormány esetleges rekonstrukciója alkalmával a létesítendő uj kormányban képviselethez jusson. A klubülés számos politikai és kulturális követelést állított föl, amelynek teljesítését a párt egyrészt az ellenzékben, másrészt az esetleges kormányba lépés után fogja sürgetni. A klubülés azzal is foglalkozott, hogy a párt milyen állást foglaljon a el Tuka dr. ügyével kapcsolatban A többség indítványára a klub elhatározta, hogy a párt Tuka dr.-t ugyan nem hagyja cserben, de nem is fogja magát érte exponálni. E kérdés fölött igen élénk vita folyt, de végre is az említett határozat került ki döntésképen a vitából. Üzlet átalakítása miatt az összes áruk napi áron alul lesznek elárusítva Zwickel Reklám áruházban. Barossu. Szuchomlichóvó Irta Mafthén?! György. Reggel, amikor áthozta a kézipénztárt és még egyetlen fél sem állt előtte, valami gyerekes zavarral fordult a főnökéhez: — Mondd, kérlekalássan, nem ismersz valami Dán Dórát a Revű-Szin-. háznál ? A főnök, hatalmas fejű, pocakos emberke, akit a kollégák bizalmasan csak „vízfejüknek tituláltak, de igen hóditó jelenségnek képzelte magát, abbahagyta egy pillanatra a pénzkötegek rakosgatását és emlékében végigfutott egv sereg női arcon. — Ja, mondta aztán. — Kezdő. Semmire se fogja vinni.'.. Olyan nebántsvirág ... Még beszélni se lehet vele... Tán megtetszett neked? Abbahagyni! Én mondom, öregem, abbahagyni. Tamás összeharapta a száját Ennyit már azelőtt is hallott róla, ez nem volt újság előtte s nem erre volt kiváncsi, hanem inkább arra, hogy miféle családból való a lány, milyen körülmények között él, hogyan lehetne mégis megközelíteni? Mert roppant tetszett neki, nem is: szerelmes volt belé, boldogtalanul szerelmes és ezt titkolni szerette volna, de ez a vén róka már az első kérdésére tisztában van vele és most majd mindennap hallani fogja: Stimmel az a kassza? Nem? Ejnye, az a Dóra mindenbe belefuserál... Mindegy. Azért csak kifaggatja a vízfejűt, az mindent tud, azt is, amit a portás, meg az öltöztetőnők elhallgatnának . . . — Mondd, kérlekalássan, miféle família? Hiszen te mindenkit ösmersz ... — Beamter volt az apja, valamelyik minisztériumban, de bélistára tették s a lány is azért ment a színházhoz, mert alig van miből élniök. A bátyja volt az igazi kenyérkereső. Jól ismertem. Nagyszerű fiú volt, vállalkozó szellem és halálosan szerette a húgát. — Na és? Talán meghalt? — Nem, hadifogoly. Oroszországban él. Kicsit megbolondult vagy mi, mert nem akar hazajönni... — Nem akar? — Valami szektába lépett be s a fene tudja, krisztuskodik ott, vagy mi . . . Annyi a bolond a mai világban! Felek jöttek, abbahagyták a beszédet. Este Tamás megint a színházban volt és csak nézte, nézte Dórát, de se virágot nem próbált küldeni neki, se egyéb módon nem igyekezett a közelébe férkőzni. Tudta, hogy hiábavaló minden. Boldogtalanságát dédelgetve ment haza. Lefekvés előtt a könyvei között kutatott. Valami olyat keresett, ami megnyugtatná, eltérítené a figyelmét önmagáról. Orosz könyvek akadtak a kezébe és hirtelen eszébe nyilalott, amit a vízfejű beszélt Dóra bátyjáról: hadifogoly. Gyorsan, szinte lázasan kezdte forgatni az első könyvet. Már olvasta volt egyszer, régebben, de most föl akarta idézni elképzeléseit Oroszországról, az orosz emberekről, mert ő maga csak pár hadifoglyot látott a háború idején, de sose járt a végtelen steppéken, sose látta a hagymaalaku templomokat. Most valami sajátságos kép formálódott ki a lelkében, faluk, kormányzóságok, emberek nevei ragadtak meg a fejében, félhangon rebegte maga elé: matronja, meg bátyuska, meg Násztászja, egy öreg kupecet látott trojkán vágtatni. .. Csábitó kisértés kerítette hatalmába: elmosolyodott, kiugrott az ágyából és levelet kezdett irni. — Igen tisztelt Művésznő! Nemrégiben jöttem haza Oroszországból, ahol kedves bátyjával is együtt voltam egyideig — irta. Üzenetet is hoztam tőle, de mivel nem tudom, mikor nem vagyok alkalmatlan, ezúton jelentem be magam és kérem szives értesítését. — Elég cikornyás, talán ezért jó is lesz — gondolta. Másnap még a hivatalába is orosz regényt vitt magával és kollégáitól a hadifogolyélet részleteit kérdezgette el: készült a szerepére, amelyet lehető híven akart volna eljátszani, hiszen nagy tétért indult: megismerhette Dórát személyesen is. Szerette volna, ha szakállat növeszthetett volna két nap alatt és igyekezett a hangját, a mozdulatait megváltóztatni. Egyre növekvő lázzal gondolt Dórára és csupa jóreménység volt. Elképzelte azt az estét, amelyen először látta meg, emlékébe véste az ismerkedés sikertelen kísérleteit, Dóra gőgös és visszautasító arcát, amellyel a megfizetett öltöztetőnőt letorkolta, mig ő tiz lépésnyire állott tőle, látta a viszszaküldött virágcsokrot, amelyet végül is az öltöztetőnő vitt haza s aztán gyorsan lehunyta a szemét, mintha ezzel távol tarthatta volna magától a gondo-Prágában is. Mi a cseh muzsikusok világhírét soha kétségbe nem vontuk. Annak ellenére, hogy a prágai cseh ur szerint, mi magyarul ugatunk, korántsem államügyész — hanem alkalmas szájkosár után kiállunk az ilyen harapós és közveszélyes fürdővendég urak számára. SZANATÓRIUM Dr. Hugó Selye sebészet és nőbetegek részére Komárno, Deák F. utca 3. Telefon 68. Quarc, Diathermía, Röntgen villanyos masszage. § Jókai —Berecz Gyula kiállítása — — A szülőváros jött el haló poraidhoz, ... elbúcsúzni jöttünk — mondta a komáromi küldöttség szónoka, amikor megállott a nyitott sir felett, mely Jókai porrészeire várt. Azóta több évtized telt már el s Jókai — aki ugyan ott él sziveinkben — de az alakja itt is, ott is megjelenik látható formában feltámadva, hol ércben, hol márványban, hol gipszben, mint relief, vagy mellszobor, amely egész nagyságban, de sehol sem annyira élethűen és anynyira kifejezően, mint ahogyan ott látja őt viszont szülővárosa a Kultúrpalotában, amint a Berecz Gyula ihletett müvészlelke alkotta meg őt, az írót, a fantáziája tündérvilága felé tekintő szelidlelkü, ábrándos poétát. Kezében penna, lúdtoll, másikban papírtekercs. •. Ki lehet ő ? kérdezheti, ki nem ismeri. író kétség kívül. Nézzük közelebbről s látjuk, hogy a szem tekintetét uralja az arc. önkéntelenül a szemet kell néznünk. Ez a két szem!... Érezzük, hogy néz és lát: Lát száz, meg száz alakot, látja Ankerschmiedt lovagot, az öreg Garamvölgyit és fiát, látja az életvidám Elizt, látja Kárpáthy latot: mi lesz, ha átlát rajtam, ha ez is kudarcba fül? Nem, nem, ennek nem szabad megtörténnie, mert úgy érezte, hogy igazán szereti ezt a lányt. Igazán ? — s egy pillanatig tűnődött, aztán bólintott a fejével, mintha megpecsételte volna. Harmadnap érkezett a névjegye: Öt órakor szívesen látom. Tamás tulipíros lett és a hideg a hátába állott az izgalomtól. Párszor elolvasta ezt az egyetlen sort és mind bizonyosabbá lett előtte, hogy belebukik ebbe a próbába. — Talán nem Is kellene elmenni? — gondolta tétovázva és olyan lámpaláza volt, akár a matúra előtt. De aztán csak elment és amikor a sötét, udvariszobás, kis lakást meglátta, egyszeribe megbátorodott: Egyszerű, szegény polgáremberek . .. Ugyan mi történhetik ? — biztatgatta magát. Kopottas, de kényelmes bútorok álltak a szobában és érezni lehetett, hogy túl az ajtón, a másik szobában fülelő, izgatott emberek élnek, éppen az ő szavára lesnek, hátha csakugyan hírt hoz a legkedvesebbjükről? Suttogás szűrődött át, ruhazizzenés, — jaj, talán tőlem várnak mindent, a jövőjük javulását, a nyugalmukat, a boldogságukat... Kapni szeretnének, holott én még azt is el akarom venni tőlük, amijük még van... Rettentően elszégyelte magát s már az ajtót nézte, hogy kiszökik. De Dóra már jött is, egyedül, szülők nélkül, csöndesen, szelíden. Várakozóan nézett rá és Tamásnak az fordúlt meg a fejében: No, megismert s már keresztül is látott rajtam ...
