Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-08-16 / 97. szám
I Lapunk mai száma a jövő heti teljes tartalmazza. Ötvenegyedik évfolyam. 97. Hzám. Szombat, 1930, auffus*ins 10. POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Egész évre 100 K, félévre 50 K, negyedévre 25 K. — Külföldön 150 Kő. Egyesszám ára 1 korona. Alapította; TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: 8ARANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÖLŐP ZSIGMOND. Hodzsa Milán szabadsága „Kijelentem, hogy mi, akiknek megvan a szabadságunk és a szuverénitásunk (?), megadjuk a köztársasághoz hű magyaroknak a szabadságot, mert csak ilyen szellemben érhetjük el a nemzetiségek megértését.“ Ezt kiáltotta világgá Hodzsa Milán Kassán és ezt a mondatát az itt élő magyarok felé intézte, akiknek már sokszor és sokat ígért, de ezek az Ígéretek mindig elolvadtak, mint a tavalyi hó. Szabadságot igér a köztársasághoz hű magyaroknak, mert mint zavaros logikával állítja: „nekünk megvan a szabadságunk és a szuverénitásunk“ Mit értünk ezen ? Azt tudjuk, hogy Hodzsáéknak megvan a maguk szabadsága, de szuverénitásukról eddig nem tudtunk. Szuverénitása csak az államnak van és az agrárpárt talán mégsem az állam a maga negyven képviselőjével, ez a kijelentés tehát nem egyéb, mint egy nagy blöff a „vakulj magyar“ jelige alatt. Milyen szabadságot adományozhat nekünk Hodzsa Milán és pártja és kik azok a köztársasághoz hű magyarok? IU, úgy tudjuk, minden magyar hű a köztársasághoz, legalább ennek az ellenkezőjét nem tudja sem Hodzsa Milán, sem má3 bizonyítani. Miféle törvény és miféle alkotmányból szedi elő a hűséget, mint közjogoknak, szabadságnak a forrását! Az alkotmány csak állampolgárokat ismer és pedig egyenlő jogú állampolgárokat, de a köztársasághoz hű és ahhoz nem hű állampolgárok között nem tesz külömbséget. Ha azonban Hodzsa Milán ezzel azt akarná mondani, hogy a magyar ellenzéki pártok hűség dolgában nem állják az alkotmány kri'ériumát, azt kereken és olyan hatá’ozottsággal utasítjuk vissza, hogy közönséges rágalmazásnak minősítjük ezt a szabadságot igérő és maga mögött mindenféle hátsőajtókat nyitogató ravaszságot, mely nem méltó egy államférfi komolyságához. Hodzsa bizonyára a saját pártját érti csak ezen az állam hű kategórián, azoknak adhat vagy adathat földet és ígérhet mindent, csak szabadságot nem, mert a szabadság nem a pártoké, hanem az állampolgárok összességéé. Sajnos, az állampolgárok egy csoportja, a kisebbséghez tartozók, az alkotmány Ígéretének ellenére sem mondhatják magukat teljes joguaknak, mert a nacionalista kormányok, köztük legfőképen Hodzsa Milán volt az, aki megakadályozta a kisebbségi jogoknak a becsületes kiszolgáltatását és tizenkét évig Komárom, augusztus 15 nyitva tartotta ennek megoldását. Nyíltan megmondhatjuk, hogy épen Hodzsa Milán volt az, akinek égisze alatt a földreformot végrehajtották és abból a magyar földmiveseket és a magyar földmunkásokat teljesen kizárták, agrárreformjuk tehát nem volt demokratikus már születése pillanatában sem, hanem porhintés a világ szemébe. Az agrárdemokrácia lényege az egyenlő mérték és Hodzsa kezei messzire elnyúltak az agrárreform végrehajtása körül. Mi elhisszük, hogy sok maradékbirtok adományozásának a szerzője Hodzsa Milán, de nem hisszük el, hogy ez agrárdemokrácia volna. A nemzetiségek megértését nem most kell hirdetni, amikor azoknak nemzeti birtokállományát cseh, szlovák és csehszlovák kezekbe juttatta és abból a németeket és a magyarokat kihagyta, de hogy mégis valamire legyen hivatkoznia, megboldogitotfa őket a földbérlő szövetkezetekkel, amelyek csak arra valók, hogy párttitkáraiDak zsíros koncokat dobhasson belőlük. De Hodzsa agrárdemokráciája, amely szerinte a parlamentáris demokrácia alapja, más téren sem azon dolgozott, hogy a nemzetiségek megértését előmozdítsa. Hiszen Hodzsa Milán kultuszminiszter is volt elég hosszú ideig és ez alatt az idő alatt még egy magyar tanítóképzőt sem tudott és akart csinálni. Az ő kultuszminiszlerségének köszönhetjük azokat az állapotokat, amelyek a magyar iskolaügy terén uralkodnak, ahol — és ez nem a mi szégyenünk — három polgári iskolai képzettségű, úgynevezett magyar tanítók is taníthatnak a magyar iskolákban. Ez volt a Hodzsa nemzeti ajándéka nekünk, magyaroknak és a magyar kultúrának. Azt kérdezzük, hogy a magyar adózók sok száz milliójából adományozott-e egyetlen fillért is a magyar irodalom, a magyar művészet és mivelődés támogatására minisztersége alatt, vagy egy ösztöndíjat magyar tanuló részére az állami hitelekből! Ilyet nem tudna mutatni Hodzsa Milán, a legnagyobb szlovák politikus, aki betöltvén politikai nagykorúságát, most már a nemzetiségek megértéséhez is elérkezett és ezt hirdeti. Vájjon lehet-e Hodzsának, a magyar nemzeti kisebbség legnagyobb kártevőjének ezt az Ígéretét komolyan venni? Aligha, mert tettei ennek az ellenkezőjéről győztek meg tizenkét év alatt. Ezekből a tettekből hányszor kellett kiérezni a gyűlölet és a bosszú alantas szempontjait, azt csak mi tudjuk. A politikában nincsen őszinteség, csak taktika, Hodzsa taktikát változtatott. Guvernementális politikája csődbe jutott és most kényszeregyezséget szeretne kötni a nemzetiségekkel. Csakhogy a nemzetiségek már nem ülnek fel olyan könnyen a Hodzsa féle szabadság-ígéreteknek, amelyeknek különben is volt kollégája, Eenes szerint nagyon is bőven Szerkesztőség és kiadóhiratal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. vagyunk birtokában és ha nem az a Hodzsa mondaná ezt, aki a nemzetiségek előtt minden politikai hitelét elvesztette, még bonszideráció tárgya lehetne. Hodzsa Milán pálfordulása és a köztársasághoz hű magyarokhoz intézett Ígérete olyan váltó, amelyet ma már a magyarság nem számitól le, mert megingott előtte Hodzsa hitele. P0L1TIKÜI SZEMLE Komárom, — augusztus 15. Csak a porlamenti étterem felépítése után hívják össze a parlamentet. A képviselőháznak júniusi elnapolásakor szó volt arról, hogy szeptember 9 éré hívják össze a nyári szünet után a parlamentet. Ennek a terminusnak betartása azonban lehetetlen, már csak azért is, mert a parlament épületében folyó építkezési munkálatok szeptember végéig elfognak tartani és már ez a körülmény is megakadályozza, hogy a nemzetgyűlés szeptember elején ülésezzék. A kormánypárti sajtó úgyszólván egyöntetűen azt a hirt közli, hogy a képviselőházat legkorábban csak szeptember legvégén, de valószínűen csak október elején fogják összehívni. Ha ez igy lesz, akkor aligha fog idő jutni arra, hogy a rokkantjárulékok fölemeléséről, az állami alkalmazottak tizenharmadik havi fizetésének megállapításáról szóló kortesjavaslatokat elintézhessék, de, nem nyerhet elintézést a postatakarékpénztár kérdése sem, mert az időt az állami költségvetés és a határidőhöz kötött törvényjavaslatok elin tézése foglalja le. A parlamenti munka teljes szünetelését jelenti az is, hogy Bradács földmivelésügyi miniszter csak a napokban ment szabadságra, ahonnan csak szeptember közepén fog visszaérkezni. A koalíciós lapok értesülése szerint a minisztériumokban a törvényjavaslatokat készítő osztályok is beszüntették a munkát s annak folytatása csak szeptemberben várható. Tehát minden jel arra mutat, hogy a nemzetgyűlést csak október elején lehet összehivni, amikorra a szabadságon levők visszaérkeznek és a képviselőház súlyos milliókba kerülő vendéglői épitkezései befejezést nyernek. Szanálásra szorulnak a maradékbirtokosok. A csehszlovák köztársaság földreformjának végrehajtásánál a köztársaság megalakítása körül szerzett érdemek is jutalmazást nyertek és a fölosztott földek megmaradt, rendszerint több száz holdas területeit, mint maradékbirtokokat kiosztották a jelzett érdemek tulajdonosainak. A maradékbirtokosok ezeket a birtokokat igen olcsó áron, sőt néha teljesen ingyen kapták az államtól, azonban az igy kialakult csehszlovák gentry nem igen tud boldogulni a földdel, legalább erre liehet követ' keztetni a Narodny Listy c. lap egyik számában megjelent siránkozó cikkből, amelyben azt írják, hogy a maradékbirtokosok képtelenek megmaradni birtokaikon és az állam kötelessége lesz, hogy őket pénzügyileg támogassa. A lap szerint Udrzal miniszterelnök és Bradács miniszter megígérték a pénzügyi segélyt, de eddig még semmi sem történt. Tehát a maradékbirtokos urak állami szananáláshoz folyamodnak. Ezzel kapcsolatban a szociáldemokrata Právo Lidu azt írja, hogy nem tudja, kinek az agyában született meg a szanálás gondolata s maró gúnnyal jegyzi meg, hogy „végül még azt az időt is megérjük, hogy a szegényke maradékbirtokosok, akik ma már koldulni kénytelenek, pénzt fognak kapni, ha nem is az államtól, mert az aligha fog adni, hanem az úgynevezett védelmi Jednotától, amely a cseh kisebbségek számára az egész országban fillérenkint koldul pénzt.'* Románia késlelteti a csehszlovákromán kereskedelmi szerződés életbeléptetését. Még emlékezünk reá, hogy a kormány félhivatalosai milyen nagy örömmel regisztrálták a csorbatói konferenciával egyidejűén megkötött csehszlovák—román kereskedelmi szerződést, amelyet Csorbatón ünnepi külsőségek között írtak alá. A Poledni List most azt írja, hogy a szerződést román részről még mai napig sem ratifikálták, annak Madgeru román földmivelésügyi miniszter az oka. A lap szerint Madgaeru miniszter a Magyarországgal való agrárblokk eszméjét támogatja s ő a bukaresti kormány legerősebb támasza és a király bizalmasa. Ebből a hírből kiviláglik, hogy a kormány félhivatalosai az utóbbi időben miért publikálták ismételten is a szerződés hatálybalépésének elhalasztását. A Síinka párt a kormány felé kacsintgat. Egyes prágai cseh lapok pozsonyi értesülések alapján azt írják, hoßv
