Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-08-09 / 94. szám
2. oldal. «KOMAROMI LAPOK» 1930. augusztus 9, 1905, < 25 év C""> 1930. **•-------------* Jubileumi Reklám hét Augusztus 5-től 25-ig a Augusztus 5-től 25-ig LÖWINGER BAZÁRBAN mely alkalomból a vásárlási kedvezmény a következő: 10 fehérnemű elüké ből 15°| divatáru és h risnyűkból 20 nyokkenrdők és kűtűtt- szövött ámhból. Cl *£5 A t. vásárló közönség saif! é/dfe*ha kihasználja vá__ -___——_________2 sarlasával a rendezett reklám hetet. Vétel nem kötelező, de az áru valamint az árak meg■ • — tekintése fontos --------■-—-------sorsjegyeket kínált részletfizetésre. De már ez sem volt üzlet, mert akit a biztosítást ügynök megszólított, az maga is biztosítási ügynök volt. £s ekkor történt, hogy az Eszmelermelőés Értékesítő Részvénytársaság magához kérette az öt lángelmét, akiket foglalkoztatott. Bohn ur, a vezérigazgató néhányat köhécself, aztán így szolt a zsenikhez: — Uraim, nekem nagyon fájdalmas, hogy el kell önöket bocsátanom huszévi szolgálat után. Önök sok csodás alkotással tették halhatatlanná nevüket és a nemzet azzal hálálta meg érdemeiket, hogy szobrot emelt önöknek a város közterein. De m3 más időket élünk, mint húsz évvel ezelőll. A világ gyökeresen átalakult, és a zsenikiöl egész mást vár mint szolgáiatbalépésük idején böző véleményt nyilvánít az unióról. A Národni Lisly vezelő helyén Fousek dr., a lap közgazdasági szerkesztőjének hosszabb cikkét köHi amely oda konkludál, hogy Csehszlovákia az eddig kötött kereske delmi szerződéseiben mindig megemlékezett arról az álladókról, hogy a legnagyobb kedvezmények elve a vámuniókból folyó különböző kedvezményekre nem vonatkozik, ezért a köztársaság részéről semmi akadálya sem volna annak, hogy a román-jugoszláv preferencia-egyezményben Csehszlovákia is részesedjék. Csehszlovákia azonban még hosszú ideig nem lehet a vámunió tagja, csupán annak partnereként szerepelhet. Leépítés — augusztus 8. Ezerkilencszáznegyvenben történi. Az üzlelek és irodák üresek voltak. Az írógépek nem kattogtak, a telefonok nem csilingeltek. Senktsem gépelt, senkisem tárcsázóit. Mindenki biztosítási ügynök volt már, vagy és mint sok mindennek, beköveike zett a zsenik átértékelésének kora is. Merem állítani, hogy az eddigi lángelmék közül csak Napóleonnak a nimbusza nem halványult meg, aminek az a magyarázata, hogy ő semmiből egy hadsereget tudott teremteni. Egy vasa sem volt, amikor számkivetésből visszaért hazájába és pár hél múlva már egy másfélszázezer főből álló hadsereg állt mögötte, A semmi volt az ö nyersanyaga, amelyből termeit és a mai termelési rendszernek is a semmihez kell folyamodnia, mert minden más termelési anyag költséges, megdrágítja a termelést, ami a fogyasztó közönség csekély felvevőképességét íekinve, megnehezíti a fogyasztást. A részvénytársaság örökké büszke lesz arra, hogy falai közölt ilyen lángelmék dolgozlak, de a kutaló elmének ma egész más téren kell kísérleteznie, mint normális időkben, amikor az elme csapongásainaknem szabóit korláiokat a közönség gaz dasági helyzete. Legyen szabad ezt példákkal illusztrálnom, ön, Horn ur, éppen most konstruált meg egy appará üst. amely magába gyűjti a levegő villájának össze kerületeikben konferenciákat a lokális munkanélküliség okainak megtárgyalására. A rendelet szerint szükséges, hogy a konferencián jelen legyenek a munkások és alkalmazottak képviselői ts, valamint az ipari és kereskedelmi vállalatok delegálusai, a közhivafalok megbízottai és egyéb társadalmi személyiségek. A konferenciák eredményéről részletes jelentést kell küldeni az országos hivatalnak. Az országos hivatal a körlevélben elrendeli, hogy minden eddig meg nem kezdett, de az országos költségvetésben benntfoglalt munkálatokat haladéktalanul kezdjék meg az egész országban, hogy ezzel is letörjék a munkanélküliség egyre terjedő veszedelmét. Csehszlovákia nem lehet tagja a vámuniónak. A sinajai konferencián megegyezés jött léire a román és jugoszláv kormányok képviselői között, amely szerint Románia és Jugoszlávia vámuniót kötnek egymással és állítólag az unióba Csehszlovákiát is be akarják vonni. A csehszlovák sajtó most erről cikkezik és kü’ön-A macska. Irta: Lőrinczy György. Alighogy beköltözött az új lakásba, negyednapra már megesett a skandalum. Özvegy Födél Gáborné, az új lakó, a számtanácsos bús özvegye, elkeseredve fakadt ki: — Ezek a kisvárosiak! Alig teszi be a lábát az ember, akár vissza is fordulhat! Csakhogy ha az ember az ország egyik végéről a másikra teszi a lábát, nem olyan könnyű visszafordulni! Az öreg asszonynak különben is eszébe jutott, hogy amott is csak igy volt, Topomáron. Ott is leütötték az embernek a csirkéjét akárhányszor. Miután Topomáron özvegységre jutott, ideköltözött Kupaházára. Az új fészeknek ugyanis a vándormadarak beamteri világában az a hire van, hogy ott olcsón és jól élhet az ember. Nem bántja az embert senkise. Már mint a néhai számtanácsos özvegyét. Vagyis nem ütik le a csirkéjét, mint Topomáron. Annyiban igaza is volt a hírnek, hogy Kupaházán nem a csirkét ütötték le, hanem a markát De vannak emberek, akik a macskát többre tartják a csirkénél és özvegy Födél Gáborné is azok közé tartozott. Födél Gáborné többre tartotta a macskát, amit nem is csodálunk. Ma már a csirke se olyan, amilyen valaha volt, a régi jó időkben. Valaha köménymagon hízott, most meg a szemétdombon. Az ember néha azt se tudja hirteienébe, verébbel van-e dolga vagy csirkével. Ellenben Kupaháza szánalmas áldozata, a szőnyegen forgó macska, tökéletes szoborszép példánya volt a bársonybundás vagy selyemszőrü angorai nemes macskafajnak; kövér, méltóságom, majdnem elegáns. Olyan, mint a Bois de Boulogneban a legdivatosabb félvilági dáma. A bundás négylábú, az özvegy Födél Gáborné büszkesége, mindjárt a megérkezésekor közfeltünést keltett. Milyen nagyszerű állat! Talán nem is macska. Mindenesetre kiváltságos egyéniség a négylábúak változatos sokadalmában! És most a csodálatraméltó és kiváltságos négylábú ott fekszik, elnyúlva az udvaron. Az ember ki se meri mondani, hogy megdöglött, mert az angora nem dögölhet meg, mint valami közönséges kupaházai pimasz kandúr. Az angora — meghal. Jó, hogy nem halhatatlan. Egyszóval: nyilvánvaló, hogy a dicső kiváltságost kegyetlenül agyonverték. A feje csupa seb és vér. A félszeme kifordulva. Egyáltalán nem látszott rajta a Bois de Boulogne, csakis Kupaháza. A környékbeli jószivüek a tragédia hírére odacsődültek az udvarra. Mindenki látni akarta a szegény állatot. Az óvatosabbak, vagyis a tapasztalt politikusok mihamar visszavonultak; az ember ne avatkozzék a más dolgába! De voltak harcias és elszánt radikálisok, akik a fejüket csóválták, sőt össze is pislogtak. A bujdosó közvéleménytvégre is Bódi Flórián bökte ki: — Ezt csak a szomszédur tehette. A szomszédurat Vidám Benedeknek hívják, de teljesen alaptalanul, mert Vidám Benedek egy csöppet se vidám. Ellenkezően. Vidám Benedek olyan mogorva, hogy az igazi nevét a világ adta meg, Kupaháza, melynek barátságos köreiben Vidám Benedeknek ez a törvényes és közönséges neve: a vén Benke. Amiből nyilvánvaló, hogy a vén Benke csakolyan magának való emberkerülő ember, vagyis agglegény. Hétszámra meg se mukkan. — Mindenki tudja róla, hogy utálja a macskát, — kockáztatja meg pótjellemzésül Sáfár Vince, az utca uricipésze. A tényállás ilyeténképen végleg tisztáztatván, a szerencsétlen angorát elföldelik a kert végébe, és akkor özvegy Födél Gáborné Íróasztalhoz ül és sebtibe megirja a következő hadüzenetet. Fölösleges megjegyeznem, hogy reszket a keze, bár özvegy Födél Gáborné sohasem ismerné be, hogy a hatvanöt évtől reszket. Födél Gáborné a kézreszketést a macskának, illetőleg Vidám Benedeknek tulajdonítja. A hadüzenetet is neki szánta. — Tekintetes Vidám Benedek urnák a szomszédban. — Tisztelt szomszéd úr! Gyönyörű angoramacskámat agyonverték. Kővel verték agyon. A halottat az udvaron találtuk meg és már el is temettük. Tekintve azt a köismert tényt, miszerint a szomszéd ur gyűlöli a macskát, az a közvélemény alakult ki, hogy az angora végzetes kimúlása és a szomszéd ur ellenséges érzelmei között nyilvánvaló összefüggés létezhetik. A való tényállást tehát okvetlenül tisztázandónak tartjuk, annál inkább, mert a békés szomszédi viszony is megkívánja, hogy tisztáztassék, minél fogva kérem becses felvilágosítását. Tisztelettel: özvegy Födél Gáborné. Hirtelenében az öreg Benke nem tudta, boszankodjék-e, vagy mosolyogjon. Igaz, hogy a macskát ő ütötte le, de a maga portáján, ahol ő az ur egyesegyedül. Kakas is ur a maga szemetjén. Úgy kell a kevély angorának! Minek csavargó« a más szemetjén, ahol semmi keresnivalója sem volt! A Vidám Benedek szofizmájához sok szó fér, amint látjuk. De ennek nem a szofizma az oka, hanem a jog. A jogon világteremtése óta mindig találtak foltoznivalót. A vén Benke is talált; megfoltozta a macska bőrével. Vidám Benedek azonban belátta, hogy a Födél Gáborné ultimátumára felelni kell. Mint írástudó, tisztába volt azzal, hogy a pörpatvar közben óvakodni keli az írástól, miért is személyesen sétált át mosságáf és fölöslegessé teszi az áramnak gépekkel valló termelését. Ez a találmány félszázad elölt átformálta volna a világ képét, de mit kezdjünk ma vele, amikor már nincs szükség világításra mert az emberek este 8 órakor lefeküsznek és az ágyban sem olvasnak, mert még a legvéresebb ponyvaregények sem érdeklik őket. Hogy ez csakugyan igy van, ezt eléggé bizonyltja az a közismert tény, hogy a minap egy részletfizetésre dolgozó könyvügynök felvétellé magát a városi szegényházba. Ön, Eisentanz ur, most talált fel egy olyan rádiókészüléket, amely teljesen független a leadóállomásoktól, azt veszi fel, amit a készülék tulajdonosa akar, aki bekapcsolhatja magát a legzártabb helyiségekbe és kihallgalha ja, hogy a minisztertanácson mit beszélnek a miniszterek, a boudoirokban a hercegnők és mit énekelnek a világ leghíresebb primadonnái odahaza, amikor még nem rekedlek. De a miniszterek beszédeire senkisem kiváncsi és a zenét már annyira meguláltatta és meggyülöllette az egész napon át harsogó rádió, hogy az emberek bevatázott fülekkel járnák az utcán és a városok határán ban külön menházakat kellett építeni, ahova nem hallatszik el semmifele ének, vagy muzsika. ön, Kuzmicsek úr, fe’lalálla a mozgószárnyu repülőgépet, amely nem startol, nincs szüksége külön repülőtérre, hanem úgy emelkedik fel a magasba és úgy ereszkedik le a földre, mint a kondorkeselyü. És nem zuhanhat le, meri szárnyai a motor elromlása vagy ft Irobbanása esetén kézzel is mozgásba tarthatók mindaddig, amíg a gép minden baj nélkül földet ér. Mi hasznunk belőle? Egy ilyen repülőgép gyártásához külön gyárat kellene építeni. A gyár épilése tizennyolmillió koronába ke rülne s hogy az invesztált összeg be legyen hozható, hatszáz repülőgépet kellene eladni. De hol vegyük az uj szomszédhoz. Az élőszó kevésbé veszedelmes. És különben is az ember legyen gavallér, még ha agyonveri is a szomszéd macskáját. Sőt annálinkább. Hetvenéves korában a kanász is gavallér. Félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy a vén Benke nem kanász volt, hanem hetvenéves Minélfogva képzelhetjük, hogy ott, a szalonban, az özvegy színe előtt nem hajolt meg, csak kezet csókolt. A haragvó öreg istennő ráripakodott: — Tessék helyet foglalni. Benedek ur helyet foglalt és köhécselt. De miután római jellem volt, Benedek ur nem habozott. Nem hiába ellensége a macskának, a vén Benedek nem kerülgette a forró kását, egyenesen a tárgyra tért. Megvallotta, hogy mióta az eszét tudja, mindig gyűlöli a macskát. Az özvegy fölháborodott. — Hát ez borzasztó, kérem! Csak úgy: gyűlölni. Hogy gyűlölheti az ember a macskát 1 Azt a kedves, barátságos lényt, aki a légynek se vét. Benedek sziszegett. Nagyságos asszony elfelejti, hogy egér is van a világon. Sőt granárium is van és zsák is. Noha mindez nem a macskán múlik. Az egérvilág nem osztja a nagyságos asszony hizelgő véleményét, amit nyilván a föntemlitett barátságos lénytől tanult. Sőt, az igazat megvallva, én se osztom. Födél Gáborné titokban a kezét tördelte. — Sajnos! Arról magam is meggyőződtem. De miért, kérem. Miért kérem. Miért ? Amiért már a római jogban is fogas kérdés volt. Benedek úr azonban a római jogot se szerette sohase. Már elsőéves jogász korában összeveszett vele. Pedig hát... nem jó Rómával összeveszni! — Annak, kérem, mély lélektani okai vannak!
