Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-08-09 / 94. szám
1$30. augusztus 9. «KOMAROMI LAPOK> 3. oldal. Két hét malva megkezdik az Apályt szigetben a Vág uj medrének kotrását Száznegyven munkást helyettesítő szárazföldi kotrógéppel kezdik meg a meder ásását, amelynek földjéből feltöltik az uj vasúti teherpályaudvar területét Saját tudósítónktól. Komárom, — augusztus 7-én. ezt a hatszáz vevőt, amikor az egész világon már csak négyszáz olyan forgalmú vállalat és magánember él, akiknek még van háromszázezer koronájuk, hogy egy repülőgépet beszerezzenek. Amint látják, uraim, az elmúlt korszak által fémjelzett lángemlék elvesztették jelentőségüket. Az idő túlhaladta őket és egészen mást kell annak produkálni, aki arra pályázik, hogy a mai korszakban zseninek számítson. Önök egy évi végkielégítést kapnak, egy évig tehát nem lesznek kenyérgondjaik és zavartalanul dolgozhatnak valamin, aminek a mostani időkben forradalmi jelentősége volna. Megadom a kutatás irányát. Gondolkozzanak arról, hogy a disznótöpörlyüt hogyan lehetne disznók nélkül előállítani. Mert a kor fejlődési iránya határozottan és felismerhetően a töpörtyű felé mulat. Nézzék meg délben és este a hentesüzleteket. Csak a töpörtyű kell, csak a löpörtyüt keresik és a jövő azé, aki megtalálja a módját, hogy a töpörlyü árát hogyan lehetne ötven százalékkal csökkenteni. Gondoljanak Napóleonra, akinek a semmi volt a nyersanyaga. És gondoljanak arra is, hogy az utolsó disznó szakmáját Öt év múlva kisütik. Sok szerencsét, uraim! W.J. Üzlet átalakítása miatt az összes áruk napi áron alul lesznek elárusítva Zwickel Reklám áruházban. Barossu. — BETEG FOGAK fájdalommentes mcggyógyítását vagy kihúzását és a legújabb porcellán (Jacket) hid és korona munkálatokat, valamint mindennemű műfogakat a legmodernebb amerikai rendszerek alkalmazásával előnyös fizetési feltételek mellett több évi jótállással készít Balogh G. Komórno, Klapka tér 7. ni—■iiMMiisiiiiMiiirarniii j nr •ham éi térj esne a legjobb aagya; lapot i ' Komáromi Lapokat A nagyságos asszony viszont nagyon szereti a lélektant. Hja! A női lélek! — Érdekes! — Hogyne volna érdekes! — kapott a szón Benedek úr. Az ember bizonyos emléket sohasem felejt el. Az első szerelem! Födél Gáborné érzékenyen pislogott Benedek úrra. Az öreg aszonyok mindig megértik az első szerelmet. — Persze! Az első szerelem! Én megértem ! — Nagyon bájos kis fruska volt, kérem, — mélázott Benedek úr. — Szőke, mint áz árvalányhaj. Dalos, mint a pacsirta. És pajkos, mint... a cipcer lányok mind szépek és mind pajkosak.-> Unagysága nagyot nézett. — A cipcerek? ... — Igen, a cipcerek. És ő is cipcer volt. Cseregyerek. Akkoriban, régen, az volt a szokás, hogy a szepességi és az alföldi családok kicserélték egy-két esztendőre a gyerekeiket. A cipcer lejött magyar szót tanulni, a magyar fölment német szót tanulni. Aztán visszacserélték őket. De már akkor mind a kettő otthagyta a szivét. Csak az emléket vitte magával. Sajnos a mi kis cserelányunk kivétel volt. A húgom, akivel kicserélték, otthagyta a szivét a lomnici csúcs alatt, de a mi kis cipceriink nem A romantikus, vadregényes Apályi sziget, ahová eddig alig hatolt be a technika, most nagy változások előtt áll. Már nemcsak a gyakorlatozó katonák alakjai tűnnek fel a láthatáron itt, hanem dolgoskezü munkásoké, akik között mérnökök irányitják a munkát, nagy tervrajzokat hordva az aktatáskában. Kétségtelenül érdekes teljesítmény az, amire sor kerül Komáromban, mert eddig a közelben nem volt hasonló eset A Vág folyónak megrendszabályozása ez. Uj ágyat hasítanak a föld bői a Vágnak és az eddig fcirbéngörbén elnyúló meder helyett a jövőben egyenes mederben torkollik be a Vág a Dunába* De mit csinálnak az uj mederből kiásott földdel ? * Már hónapokkal ezelőtt hirt adtunk arról, hogy a vasutü?yi minisztérium nagy beruházkodásokat tervez a komáromi vasútállomás kibővítésével kapcsolatban. Arról van szó, hogy a vasúti pályaudvart, éppen a nagy fehéráru forgalom miatt, amit a kikötő növekvő jelentősége vált ki, hatalmas teheráru pályaudvarral bővitik ki, amely mindenképen megfelel majd a követelménynek. Ennek a teherpályaudvarnak a kibővítése közvetlenül a vasúti Vághidtól kezdődik és egészen a gutái kapuig fog terjedni. Természetesen a teherpályaudvar kibővítése hatalmas földműn kával jár, mert a vasúti sinvonalak részére előbb megfelelő alaptalajról kell gondoskodni. Ennek a földmunkának során történik a Vág folyó uj medrének kihasitása az Apályi szigeten, miután az uj meder földjével fogják feltölteni azt a hatalmas terű* letet, amely a hét uj sínpárnak lefektetésére szükséges. Ez a terület, mint emlitettük, a vasúti Vághidnál kezdődik és körülbelül ötven méter szélességben folytatódik tovább a mostani pályaudvar felé. Mint ismeretes, az országos hi vatalnak hatáskörében történik ez az állami munka, amelyet árajánlati pályázat utján a párkányi Leimdörfetcég végez el, amely cégnek ez a munka mintegy három millió koronába fog kerülni és hozzávetőlegesen számítva, tizenöt hónap alatt fejeződik be, tehát a jövő év végére. A Leimdörfer-cég ennél a munkánál óriási invesztálást végzett, ami elkerülhetetlenül szükséges, mert ezt a munkát olcsón és jól csak a legtökéletesebb technikai felkészültséggel lehet elvégezni. Munkatársunk tegnap délelőtt Schleis Géza városi épitésszel együtt kinnjárt az Apályi szigeten és megtekintette a Leimdörfer-cég munkálatait, amelyek már javában folynak, sőt a munkások alkalmaztatása szempontjából már el is érte a tetőpontját, háromszáz munkás létszámával. Ez a létszám most már apadóban van, mert az állványozások és egyéb ilyen munkák, amelyek különösen sok munkást kívánnak, részben elkészültek. Jelenleg átlag kétszáznegyven munkás talál foglalkozást a földmunkánál. Munkatársunkat Molinek mérnök, akinek irányítása mellett folyik a munka, volt szives informálni az Apályi szigeten végzendő földmunkálatokról. A szigetre már megérkezett a hatalmas vasszerkezetű szárazföldi kotrógép a világhírű Orenstein és Kopel németországi cégtől, amely ilyen kotrógépekkel úgyszólván egész Európában egyedül áll a piacon és Kinába, Japánba is szállíttat. A kotrógép egyedül háromnegyed millió koronájába kerül a Leimdörfer-cégnek. Ez a kotrógép persze csak szárazföldön kotorhat és a medret olyan mélységig fogja kikotorni, hogy az hajózható lehessen, tehát körülbelül két és fél méter mélységig. Egy mozdulatával háromnegyed köbméter földet váj ki,vagyis naponta 800—1000 köbméter lesz a teljesítménye. A kotrógép vaskosarából a föld mindjárt az iparvasut kocsijaiba kerül, anélkül, hogy be kellene lapátolni. Az iparvasut részére most készítik el a pályát és egy-két héten belül, mialatt a szárazföldi kotrógépet felszerelik, az iparvasut pályája is teljesen elkészül, úgyhogy azt üzembe lehet állítani. A vasút kocsijai ugyancsak egészen újak, a Leimdörfer cég most vásárolta, Fegyvert, fegyverjavitást, távcső szerelést, elsőrangú töltényt :: (110 Kc-tól kezdve) legjobban szállit SEIFERT JÓZSEF BRATISLAVA, András-u 5. ceS (a színházzal szemközt.) hagyta itt a magáét. Sőt még az enyémet is magával vitte. Gyönyörű, álnok kis macska volt, annyit mondhatok! Födél Gáborné lesütötte a szemét. — Macska! Miért éppen macska? Vidám Benedek indulatba jött. — Miért? Hát miért macska a macska? Fájdalom, az egér én voltam, játszott velem. A testvéri viszonyt nagyon számon tartotta, noha nagyon jól tudta, hogy az én testvéri érzelmeimről szó sem lehet. Az volt a baj, hogy tudta. Azért játszott. Egyszer, ebéd után elszunditott az ebédlőben. Az alvó álom! Az álmodó álom! Kimondhatatlanul szép volt! Nagyon szépet is álmodhatott, mert édes arcocskája kipirult és szájacskája kinyílt. Nagyon édes, fehér kis egérfogai voltak. — A macskának? Egérfogai? — A macskának, igen, a kis cipcer macskának. Akiről én éjjel álmodtam és nappal sóhajtoztam. Most itt alszik előttem. Most, vagy soha! dobogta a szívem. Lehajoltam a szendergő kis macska fehér homlokához... özvegy Födél Gáborné izgatottan vágott közbe. — Istenem! Megcsókolta! Az öreg Benke lemondóan legyintett Szégyenkezve oldalvást pislogott. — Meg akartam csókolni. De Herminke gyorsabb volt. Úgy pofon vágott, hogy csak úgy szikrázott a szemem. Az öreg asszony ijedten csapta össze a kezét. — Jesszusom! Lehetetlen! Benedek lírnak most is szikrázott a szeme. — Nem lehetetlen. Hanem egészen bizonyosan és kíméletlenül pofon ütött. Tehát most már nagyságos asszony is megértheti, miért gyűlölöm én a macskát. Miért bosszultam meg eddigelétiz macska halálával azt az egy pofont. A megalázott első szerelem! A legelső ábránd! A legelső álom, amit széjjeltéptek! Az öregasszony nagyon különös szemmel nézett Benedek úrra és a vén Benke zavartan nézett vissza. Macskaszemeik pajkosan csillogtak feléje és Benke tépelődött. Homlokán a gond barázdái jelentek meg. — Ki ez az asszony? Kihez hasonlít? Hol láttam én ezt az asszonyt? , Nem látszott öregnek, inkább izgatottnak. Bizalmasan fogta meg a vén Benke; karját. — És ... csakugyan úgy hívták ? Herminkének? Azt a kis cipcer macskát? — Azt? Persze, hogy Herminkének hívták. Kredátusz Herminkének. És mintha fáklya gyúlt volna a vén Benke fejében, ő is odakapott az özvegy karjához. És az özvegy mosolygott. — Látja, Benke! Látja! És Benke is mosolygott. — Hermin! Herminke! Tűnődve, csodálkozva, szomorúan mosolyogva néztek egvmásra. Az ötven esztendőt látták, ami elmúlt. És azt is, amit az ötven esztendő elvitt... És amit ez a pillanat és a többi pillanat, ami még jöhet, sohase hozhat többé vissza. — Istenem! — sóhajtott az öreg asszony. — Ha még egyszer!... Engesztelőén nézett a vén Benkére! — Még egyszer! Mi volna, ha még egyszer! . .. Áz özvegy sietett a szóval. — Ha még egyszer ott lehetnék!.,. Egészen bizonyos, hogy nem ütném pofon, Benke! A vén Benkének száz macskaszem villogott a szeme előtt. Az angora is. És... Herminke is: Kredátusz Herminke. A bajusza alatt megreszketett a szája. És magában azt gondolta: — A macska csak macska marad. Ha fiatal, akkor is macska. Ha öreg, akkor is macska. Ha sir is, ha mosolyog is. Játszik. Az emberrel is. Az élettel is. Az egész világgal.
