Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-02-04 / 14. szám
2. oldal. Komafomi L*.po» 1930. február 4. ^ Február 15-ig* ^ (készpénzvásáriásnái) 15—25% leltározási árengedmény színes zephir és selyem ing, alsónadrág, zsebkendő, nyakkendő és az összes téli cikkeknél Nádor-utca. 19 Farsangi ruhacsipkék, strasskő és csati, ruha gyöngy, marabu koszorú és fátyol, frakking selyem zsebkendő, harisnyá és sokni, s!b. stb A városi alkalmazottak nem kapják meg a közgyűlés által megszavavazott remunerációkat Saját tudósítónktól. A legutóbbi városi közgyűlésen nagy érdeklődés mellett tárgyalták a városi alkalmazottak karácsonyi renumerációjának ügyét, mely sokáig képezte vita tárgyát a közgyűlésen. Mint isnaeretetes, Steiner Gábor kommunista képviselő tag azt indítványozta, hogy minden városi alkalmazott, tekintet nélkül korára és foglalkozására, ötszáz-ötszáz koronát kapjon. Ezzel szemben a tanács és a pénzügyi bizottság foglalkozás és a városnál töltött szolgálati idő szerint javasolta kiutalni a karácsonyi renumerációnak megfelelő összegeket és a közgyűlés is ilyen értelemben határozott, azzal a módosítással, hogy a nyugdíjasokat és kegydijasokat is részesíteni kívánja a város ebben az ajándékában. A városi alkalmazottak örömmel vették tudomásul a közgyűlés határozatát és jóformán már biztosra vették a karácsonyi renumerációnak a közeli napokban való kiutalását A közgyűlési határozat ellen Kodlecovic Béla dr. vezető állami jegyző már a a közgyűlésen bejentetie vétóját, mert — mint figyelmeztette a Cook bácsi redivivus „Boci. boci tarka Se füle, se farka Elment a Cook bácsi Az Északi Sarkra {Egy régi dalból) Huszonkét esztendővel ezelőtt valahonnan Grönland tájékáról szárnyrakelt a hír, hogy egész pon tosan 1908 április 22 én kitűzték az amerikai lobogót az Északi Sarkra, Aki kitűzte, nem volt ismeretlen férfi a sarkutazások történetében, Frederick Albert Cooknak hívták és Frederick Albert Cook megelőzőleg olyan dolgokat míveit, amik csak megerősítették azt a feltevést, hogy valóban ő az a szerencsés első aki a képletes Északi Sarkra tette lábát. Cook résztvett már Peary második expedíciójában, amely Grönlandba vezetett és mint orvos és antropológus elkísérte a déli sarkvidékre a belga de Cerlache-t. Ezután Alaskában végzott geográfiai kutatásokat és saját állítása szerint megmászta bszak-Amerika legmagasabb hegyét, a Mount Mac Kinley-t, noha ez utóbbi hőstettét sok szakember kétségbevonta. De Cook könyveket irt és ezekben bizonyítgatta a maga igazát és öregbítette hirnevét. iUEzután következett a meglepő híradás, hogy mindenkit megelőzve elérte az Északi-Sarkot. Persze, az ünneplés és a dicsőség nem tartott sokáig. Mert közben egykori kutatótársa, Peary is célhoz ért. És kettőjük közül ő volt az, aki kétségkivül igazolni is tudta, hogy a Sarkon járt. Cookról viszont csakhamar kiderült, hogy az eszkimóknál telelte Komárom, február 3-án. városi képviselőtestületet — tudomása szerint a városnak több évre visszamenőleg meg keil fizetnie majd a volt vármegyeház épületére vonatkozó lakbéréket. A városházán újabban úgy érte sültünk most, hogy a városi alkalmazottak karácsonyi renumeráeíójának ügye egészen kilátástalanul áll és a járási hivatal nem fog hozzájárulni a közgyűlési határozat végrehajtásához, mert erre a célra a közgyűlésen beállított 160 000 korona kiadási tétel nem bír megfelelő fedezettel. Ugyanis az a pénz, amit ennek az összegnek fedezetére kívántak fordítani, az állatni adóból képezett bevételt, melyet a pőtadó apasztására kell fordítania a városnak. A város megterhelt pénzügyi helyzete egyelőre nem engedi meg, hogy alkalmazottainak karácsonyi renutnerációt adhasson, ami csak akkor lehetne iehetsé es, ha^ a költségvetés legalább félmillió korona megtakarítást tudna felmutatni. így a városi alkalmazottak öröm% korai volt. át saját északsarki bravúrját Cook ekkor igen mélyre zuhant. De mert a tudományos ámításokat, a hazudott dicső tetteket akkor sem bünte'ték, Cook sem azért került a börtönbe, mert nem fedezte fel az Északi-Sarkot. Tudniillik tizenöt esztendővel később börtönbe került. Még pedig igen prózai bűn miatt: hitelezési csalásért. Ha úgy vesszük, nem is túlságosan nagy bűn Vásárolt valamit, talán e?y átmeneti kabátot, talán egy Bösendorf er zongorát és nem fizette ki. Bizonyára azt mondta a szállítócégnek, hogy gazdag ember s az elhitte neki. Mint ahogy a világ ídeig-óráig elhitte neki annakidején, hogy felfedezte az Északi- Sarkot. Érdekes, hogy az 1923-ban tartott tárgyaláson, mikor az Ítéletet meghozták tizennégy kemény esztendőre, a bíróság súlyosbitó körülménynek vette azt, hogy már egyszer a sarkvidéki kalanddai Jóvátette az emberiséget. Amint Newyorkból jelentik, Cook vasárnap szabadult ki börtönéből, a ieawenworthi fogházból, ahol a a tizennégyből mindössze hét esztendőt ült le, mert példás magaviseletével rászolgált az Unió elnökének kegyelmére. Kérdés, hogy ezzel a példás magaviseletével nem vezette-e ismét félre a világot. A szomszédok. Csortos Gyula beszélte el a következő történetet: — Slezák Leó — amiként sokan mások — már életében megvette sírját a bécsi Zentralfriedhofban. Kifaragtatta síremlékét és fel is állíttatta a sirkertben. Miután megtekintette leendő nyugvóhelyét, autóba } ült és megjelent egy nagyketeskedö > | irodájában. A tulajdonost kereste- f \ — Slezák Leó kamaraénekes va- \ gyök — mutatkozott be. | — Nagyon örülök a szerencsének \ — felelte a nagykereskedő. — Mi- í vei szolgálhatok? j — Semmivel kérem — válaszolt \ Slezák. — Csak tiszteletemet jöttem ' tenni önnél, ülőnek tartottam, hogy j bemutatkozzam, minthogy u?y tu- í dóm, hosszú időn át szomszédok ; leszünk. — Szomszédok? Talán mellénk \ költözik? ‘ — Egyelőre még nem, — felelte mosolyogva a kamaraénekes, — de uk*y láttam, hogy a temetőben ön mellett fogok nyugodni, minthogy már ön is megvette a sir iát. Két ilyen eiválhatatian szomszédnak padi?, ugyebár, mégis csak ismernie kell egymást . . . Hatalmas arányú látogatottság mellett s kitűnő hangulatban zajlott le a Komáromi Katolikus Legényegylet farsangi bálja. — Saját mdósitónlúóí. — [ Komárom, —februlr 3 leh;t é;..p;n azí mondani, hogy nem volt reklámja a Katolikus L g ínyegyletnek, meri ügyes rendezői sietek > óla valósággal észrevétlenül jutiaitak el í híradásokat arról a bálról, melyei „vá- f rosligei“ cim alatt akarlak emlékezetessé tenni Mjg kel! áliapiisni, hogy a tervük sike üit, azt lehelne mondani, majdnem «át százalékban, mert — a { jó Ég tudja — a reklámozás vagy és amennyire ismerjük a Legényegyletet, j a komaromi k t-pantán pirifogása olyan kivilégos kivirrad ig tartóit mulatságot juttatott fi italnak, öregnek egyaránt, . amilyenre kevés alkslo nból emlékez- j hatnék még az idősebbek is. A Katolikus Legényegylet nagytermét, de a kisebb termeket is válogatott Ízléssel disriíeíte fal az egylet agilis rendező gárdája. A ne gr erem igyekezett ■ városligeti illúziói heiteni s különösen ■ pompás leleményességgel berendezett j kioszkja, sok egészséges, fiatalosan i jókedvű humort fursafe-faragtak, ríjzot * lak, festette* bele abba a sok és vál- j fozatos városligeti „barendezé&''-be. j Nem hiányzott a Komáromba hozol: va- j rosligetböi sem a tó, sem a cirkusz, j sem a gyorsfényképész, sem a gyors- ? rajzoló; sem a távolbalátó, óriás hölgy, 8/.erenc3ehalász3t, bazár tarkánál tarkább s de mindig Ízléssel berendezett j bódéja s hojiy megemlítetlenül na hagy- í juk, ott hallottuk a régi viliágból ibfelej’ett, bus nőiáju kintornát matróz bíu- i zos zenészekké!. A világítási effektusok : szakavatott kezek mu igáját dicsérték 1 hasonlőképen, Az álarcos jelmezesek — szárászé- | rint közei százan — a bizony ma már j igen limonádé izii „Ujjé a ligetben nagy- j szerű“ kezde ü kintornás és cigánynósa j mellett vonultak fel. Volt ott mindén, j amit csak elképzelni lehet. A komáromi j : hölgyeknek és fiatalembereknek — úgy- ! j látszik nem kelleti a szomszédba menni | ötletet kölcsönözni. Válogatott, finom, í teljesen decans kosztümöket láttunk i í csak; persze a jól elfedett arcokból ■ ; órákon át sem tudott senki ismerősre - akadni. I Nem igaz az, hogy Komáromban j 1 mindent elpletykálnak! Msg a legjobb ‘ barátnők is titokban tudták tartani ma- \ j gukat s a fiatalemberek is rendületlenül \ j megőrizték inkognitójukat, míg éjfélkor j : meg nem történi a demaszkirozás. * Kellemes meglepetések, itt-ott jó- i t kedvű nevetéssel elüiöti csalódások | I váltották fel egymást. Egy bizonyos, | l hogy minden maszka fess volt, kedves, f i- ötletes. | Meg kellene emlékezni külön is né- j f hány feltűnően ötletes kosztümről, cső- \ | portokról, de feleslegesnek tartjuk azt, | mert igazán valamennyit a végén ki I kellene válogatni. | A megjelentek között olt láttuk a I Katolikus Legényegylet elnökét Máj er I Imre dr, apátplébánost s főleg iparos- 1 társadalmunk színét-javát. IA büffát kifogástalanul látta el Fritz Pálné és Pataky József vendéglősök, vaUmint Berza János cukrász. A mu-Csak semmi félelem de elővigyázat! Megelőzheti a spanyolnáíhájáí; használjon valódi SÓSBORSZESZT. 54 isitság minden fáradságos munkáját Ivánfy Gizi ideig!, világi elnökkel élén az egyiet fár.idhaiatlanul agilis derék ifjúsága vegezíe. A jelmezes bál reggeli 5 órakor fejeződött be yógig mulatós, jókedvű, vidám hangulatban. Február tizenhetedikén kezdődik az európai vámbéke konferencia. — február 3-án. Genfi jelentés szerint az európai vámbéke konferencia február tizenhetedikén kezdődik G.nfbsr7. A konferencián Albánia kivételével valamennyi európai állam részt vesz. A tengerentúli államok közül Kuba, Brasilia és Japán küldenek megfigyelőket. Az ülésszak elnöke gróf Moltke, volt dán kül. ügyminiszter iesz, aki 1927 ben a világgazdasági Eonferencian is elnökölt. Hét éves a fasiszta katonaság. — február 3 én. Római jelentés szerint a fasiszta milícia alapításának hetedik évfordulóját szombaton egész O aszorsrágbsn ünnepélyes szertartással ülték meg. Peruzzi vezérkari főnök fogsdla a fasiszta milícia különleges fegyvernemeinek parancsnokait, rhsjd bemutatta őkel a Pdiazsó Veneriában a miniszterelnöknek, Musszolininek a milícia főparancsnokának, así kihallgatáson fogadta őket. A becsületes megtaláló. A szélhámosok legnagyobb része nem is normális, sőt nem is talentumos ember. A mestersége néha valósággal művészetté lesz, de mindig van benne vagy egy nagy adag perverzitás vagy egy nagy adag naivság. Az előbbi motívum okán szinte Fart pour Fart csinálja a dolgát; sokkal több fáradtságot és spekulációt, sőt sokszor sokkal több tőkét fektet bele, mint amennyit nyerhet. Ha pedig mégis sikert arat, azt sokszor egyenesen a naivságának köszönheti: annak a naivitásnak amely először is túlságosan lebecsüli embertársai eszélyességét (és gyakran igaza van neki), másodszor pedig nem ismeri a veszélyt és kockázatot, amellyel az ilyen vállalkozás jár. A legtöbb szélhámosság egyenesen és kizárólag azért sikerül, mert a szélhámosnak túlságosan lekicsinylő véleménye volt az emberek intelligenciájáról. Ezt illusztrálja az alábbi — sokszor említett klasszikus eset. Csak erjy frank, csak egy shilling, Párizsban egy napon a következő hirdetés jelent meg a legnagyobb lapokban:
