Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-01-25 / 10. szám

6. oldal. Komárom Lapot t RUISZ GYULA 1867-1939 Meghalt egy igaz ember, aki egész ember volt és aki hűségesen, maradék nélkül elvégezte azt, ami reábizatott. R u i s z Gyula, nyugalmazott m­­kir. állami gazdasági főigazgató hosszú életet futott meg mindig munkában és mindig az elsők között, ahová épen munkája, tehetsége és szorgalma révén került. Komáromvármegye köz­­gazdasági életében Ruisz Gyula neve egy eredményes és szép korszakkal esik össze, amikor ő a bábolnai majd később a kisbéri ménesbirtokok éiére került és hosszú ideig vezette az ál­lamnak két nagyszabású mintagazda* sápát. Életrajzi adatait az alábbiakban fog­laljuk össze; Bakonysárkányban született 1857 febr. 10-én és iskoláit Szegeden és Tatán végezte a piaristádnál, azután a kolozsmonostori gazdasági tanintézet hallgatója lett, melyet kitűnő ered ménnyel 1868 évben abszolvált. Még ebben az évben a mezőhegyes» állami ménesbirtokra került gyakornoknak, ahol 18 évet töltött el, mint gazdasági segéd és ellenőr és 1896 ban az orszá­gos kiállítás rendezése aikaimavai bekerült a földmiveiésügyi miniszté­riumba, ahol gyorsan felismerték benne, a fiatal gazdasági intézőben az elsőrangú szakembert és az állat* egészségügyi főosztályba osztották be. Itt bőséges alkalma nyílott ga.dug gyákoria'i tapasztalatainak ér ékesité tésérr. Hasznos és kivaló szolgálati elismeréséül már 1899-ben gazdasági felügyelő lett, egy év múlva a bábol­nai állami raénesbirt« k élére került. Nagy külföldi tanulmány utakat vég­zett és a külföldön látott szakreformo­kat igyekezett itthon is meghonositani. 1900. évben a párizsi világkiáUtáson a magyar föidmivelésügyneá lóienyesz tési csoportját rendezte, amely világ­szerte feltűnést keltett a kiállított anyag gazdagságával, A kiállítás után a francia kormány a „Mariié d’ Agri cole“ tiszti kérészijével tűntetíe ki. Mint kiváló szakember vett részt a magyar autonom vámtarifa előkészítő munkálataiban és annak befejezése után a Ferenc Józseí renddel tüntették ki. A bábolnai ménesbirtok élén eltol tött hetedfélévi munkája után nagyobb és szélesebb munkakörbe helyezték, kisbéri ménesbiríok élére. Itt műkő dött a. után hosszú évtizedeken át 1906 július 1-től kedve és a iegleiki­­ismeretesebb és lcgfeleíelősségieljesebb munkát végezte el. A birtok az ő kiváló vezetése alatt csakhamar a min­­tagaid .ságok torába emelkedett, ame­lyet minden évben egész serege látó Íratott meg a külföldi tanú mányuton évő gazdáknak. Ritka műveltsége, szakismeretein felül is a legvonzóbb és legértékesebb egyéniséggé avatta, akinek varázsa alól kevés ember sza­badult. Mint szakíró, a legelső sorban dol­gozott. Tollából jelent meg a mező­hegyes! mánesbirtok rövid leírása (1885), mely francia és német nyelven is megjelent. Gazdaságtörténeti mua­­káit a Gazdaságtörténeti Szemle adta ki. önállóan megjelent müve: „A mezőhegyes! raénesintézet alapításának története“ (Temesvár 1888). Hires munkája „A kukorica művelésről (Ko­lozsvár 1890) őt kiadást ért és német meg román nyelvekre is lefordították. A kenderkészitésről, Budapest, 1895, A kenderkészités, mint gazdasági mei­­lékipar, Magyaróvár, 1897. jelentek meg. 1901. évban a Komárommegyei és Komárom Városi Múzeum Egyesület választotta meg a múzeum történeti emlékeinek őrévé és az egyesület Értesítőjében jelent meg „Bábolna az 1848—49. évi szabadságharc idején“ című értékes monográfiája. Mindig élénk figyelemmel kísérte a kulturális ügyeket és a Jókai Egyesületnek hosszú időn át egyik alelnöki tisztsé­gét viselte. Megírta Komáromvármegye monográfiájának mezőgazdaság és állattenyésztés cimű fejezetét, mely a legkitűnőbb összefoglalások egyike. Kidolgozta a magyar ménesbirtokok monográfiáját is a földmiveiésügyi minisztérium megbízásából. Példás és boldog családi életet élt feleségével sr. Paal hebeiíavaS és há­zasságukat három gyermekkei áldotta meg az Ur. Korán özvegységre jutott leányával és unokái körében élt és dolgozott, míg pár évvel ezelőtt nyu­galomba vonult Tisztségei közül a Kisbéri Takarékpénztár igazgatósági elnöki tisztségét ía*totfa meg. Mint barát igazán önfeláldozó és ragasz­kodó volt ai okhoz, akik nemes leikéi megértve közeledtek feléje. Méltán gyászoljuk tehát az ő nemes és példás életét, mtly legjobbjaink egyikétől fosztotta meg a magyar társadalmat. A. Gy: * Haláláról a következő gyászjelentést ve'jük: Özv, Ruisz Gyuláné, nagya!o*ányi Paal Izabella, úgy a maga mint gyér mekei Ferenc, Kornélia özv, Sidloviis Lajcsné és Márta nevében, mélységes fájdalommal, de a jó Isten áldott szent akaratában megnyugodva jelenti, hogy felett hetetfan drága jó férje, Ruisz Gyula ny. m, kir. áll gazda­sági főigarga'ó, a bábolnai és kisbéri áii. ménesbirtokok volt igazgatója, a Ferenc József-rend lovagja a II. oszt. polgári hadi érdemkeresztcek és a francia „Mti're Agricol“ tiszti kereszt­jének tulajdonosa, a „Kisbéri Takarék­pénztár R. T “ igazgatósági elnöke, éleiének 73 ik, bo dog házasságának 44-ik évéken a halotti szentségekkel m. gerősedve, hosszas, de türelemmel viselt szenvedés után folyó hó 17 éa reggel 1/^8 órakor az Űrben csendesen elhunyt. Fö;di maradványait folyó hó 18 én dé után 3 dreier he:ye?.zük a kisbéri temetőben a kát egyház szertartása szer'nt örök nyugalomra. Az Istenben elhunyt kíki üdvéért az engesztelő szentrr.tseáídoiatot folyó hő 20 án reggel 8 órakor mutatjuk be a k if béri kát. trmp’omban. — Kisbér, 1930 január 17-én. — Viszontlátásra a boldog örökkévalóságban I — Far.-di Veres Páfné s? Ruisz Anns, Ruisz Ilona Ózv. Pauiik Iuréné sr. Ruisz Róza, Ruisz Térés és Antal testvérei. Ruisz Ferencné s* Csanádi Török Vi ma menye, Farádi Veres Pál sógora, Ruisz Antainé sr. Pnielka Mária só­gornője, Sídiovits Irrbella, Lajos, Gyula, Mária, Nsiíi, Ruisz Pisi« és lionka unokái. Iitdia elkeseredett küzdelmet jelent be függetlenségének kivívása érdekében. — január 24. Londoni jelentés szerint Mahatma Gandhi a Daily Express külön tudó­sitójának interjút adott, amelyben kijelentette, hogy a hinduk küzdelme vérté en marad, de a közeljövőben teljes intenzitással megkezdődik. Az események ezentúl az angol kor­mány magatartásától függnek. A hinduk sem most, sem később nem vesznek részt közös konferenciákon. India teljes függetlenséget követel. A kegyetlen és elkeseredett bojkott következtében az ország belsejében dúló vérengzésekre kerü’t a sor, de ezek nem történtek Gandhi helyes­lése mellett. A hindu nemzeti hős végül kijelentette, hogy nem fél az angolok haragjától és azt sem bánja, ha börtönbe vetik. Kutya-zsenik között. A kutya, amely aratusul is tud. — Roihtrmtre lóidnak akarták ajándé­kozni. — A lövészárokban bét kutyá­val. — Egy síró kiuya ... Vanntk a kutyák közt is zsenik? Úgy látszik, A természet lassan, év­századokon, évezredeken át kitenyészt egy fajtát, föiruházza olyan képesség­gel, mely utódról utódra öröklődik, ál­landóan finomodik, élesedik, aztán, mikor elénk kerül egy-egy egyed, nem értjük villámgyors beidegzését, eszes­ségét, mely voitakép nemzedékek szer­­zedéke s csodáról, zseniről beszélünk. Kétségtelen, a kutyák közölt is van­| nak rang fokozatok az egyes fajták j. keretén belül is, Némelyik békés, ott- I honüiő, kis becsvágyu nyárspolgár, né­­| melyik művész és komédiás, némelyik I harcias, verekedő, hűséges. I Akadnak azonban zsenik is. ■ Budafok mellett, a Sashegy oldatán, az Arub-kert mellett vau a kutyák | magasiskolája, egyeteme Itt idomítják, ; oktatják azokat, rae yekben különböző j tehetséget leitek, nagyobb föladatokra. | Amint gázolunk a csatákban, a téli I sárban, a ködbe burkolt bokrok men­tén, már messziről harsány kutyauga­­| tás fogad, * Aí udvaron kennel-ek állnak, kutya ólak, (Ma miedsnt angol szóval neve­: zünk ) Most a c aholás mintegy varázs­ütésre elül. Megjelenik a kutyaídomitó, a iélekidoDiár, aki égés? életét, minden idejét „alsóbbreadü testvéreink“ tanul­mányozásának szentel*. ;j — Hány kutya tanul itt ? — Miiidössie negyven Ds a tanulók természetesen váltakoznak. Miután el­végezték a tanfolyamot, visszamennék g&zddikho? s akkor újak jönnek. Van aztán néhány olyan kutyám is, amelyet szegény emberektől kaptam, hogy „ht­­ssm ki“. Nem volt hozzá szivem. In­kább megtartottam őket. — Miféle kutya ez? — Nem tiszta fsj, de jó, éles kutya. — Éks kutya? — Igen — Milyen az „éles“ kutya? — Éber, értelmes, talpraesett. — Hát ez itt? — Nsm ismeri? Ez Fix. — Bocsánat, még nem volt hozzá szerezcsém. Talán mutassa be. — Fix kérem: a zseni. Fix a világ legelső ti kutyája köpött méltán fog­lalhat h 'yet F>’x mellett a filmekről ismert Ria Tin-Tia közönséges kontár. Fix a fővárosi filmpedagógia szerződ­tetett tagja F.xért tavaly 46 000 pen­gőt igének készpénzben, hogy elküld­­jék R iShermere lordnak ajándékul de az űriét mégse jöhetett létre. Fix a kutyák tanárja, az eiőugatő, az elő játsvó. az elődolgozó, ő tanítja be az újoncokat, minden kutya, mely idtjön, az ő példáját köveii, öí majmolja, az ő nvomdokaiba akarnak lépni. Fix a esed». — Mit tud? Könnyebben elmond­hatnám, hogy mit nem tud. 1 méter 70 ceníiméieri ugrik. S ájában 10 kilós kölönccel könnyüs trrel fölmászik egy 2 méter magas falra s csalhatatlan szimatját követve üldözi a betörőket, a rablókat, a gyilkosokat, Leül, fölkel, következetesen, ahogy kívánom, csak a baloldal? mon jár, vagy csak a jobb­oldalamon, ugrik, hasmánt kúszik a porban kigyómódra, akár egy kilomé­tert is, pacsit ad, apportíroz, sir és röhög a villogó fogsorával, ajtót nyit és csuk, utána iramodik az országúton porzó molorbicikiinek s egy füttyszóra ieráncigálja a gyanús alakot, akit e! akarunk fogai. Kislányomat napolta svépen viszi az iskolába és borra az iskolából, egyedül. Fára mászik, viíbe, csónakba ugrik. Ráfekszem és nyikka­­n^s nélkül, könnyedén tartja 66 kiló­mat. Csak a kezemből fogadja el az ételt s hiába igyekszik más etetni, so­hase csábul el, még akkor se, ha éhez­j tetik. ■ — Milyen nyelven beszél vele? j — Magyarul, franciául, angolul, még arabusul is. Úgy válogattam össze ve­zényszavaimat, hogy mások ne jöhes­senek rá a nyitjákra és Fix csak nekem í engedelmeskedjék. | Azt, amit haliunk, nemsokára látjuk is. I Fix, a nyolcéves doberman, valóban I megérdemli a hírét. { —Melyik fajta idomítható legjobban ? I — A doberman, a német juhász­* kutya, melyet nálunk farkaskutyának f hívnak és a terrier. A puli és a ku­vasz múltja folytán nincs arra beren­dezve, hogy ügyeljen s akaratát az emberéhez törje. Náluk csak mérsékelt eredményeket érhetünk el A cirkusz­kutyák, a komédiások, többnyire ke­­resztezetíek, korcsok. Szemügyre vettük a „növendékeket.“ A „növendékek“ — az oktatáson kí­vül — naponta kétszer borjufejet kap­nak, zsíros rizskásával. Az öreg kutyák, melyek már nem tudják elrágní a cson­tokat, borjuszemeket esznek. Edényüket mindig elmosogatják. Minden kát* három napon megújítják szalmájukat. Gyakran adnak ide szülőkutyákat is, mint egy klinikára, Sokszor hat* hét \ autó is áll itt, a látogatók gépkocsija, Iakik vattazott kosarat hoznak az- fiújá­nak, tejet, süteményeket, zserbóí.' A többi kutya irigykedik arra, akisek látogatója van. Haliam* a gazdáik őröm­­{ sikolyát; „Lady . . . Médi . , — Ki tarlhit még számot a zseni­­névre ? — Dágó, egy csodálatos német ju­hászkutya: elmés, bohócot. A?táü Pasa is, egy véreb. Étinek nemrég halt meg a ga dója, egy idős uriasszony. Efö­lötti bánatában már hetek óta nem ? esnk, búsul, harapja a rácsot, jajgat; * Valósággal hu!! a könnye. Szeme alatt | a szőr kikopott a sok sírástól. Még mindig rettenetesen szenved. Csak nő­ket enged kötelébe, a férfiakra morog. Amikor az elhunyt uriasszony fia meg­látogatja, tiszteletből megemeli előtte a kalapját .. . 1830. jaao&s 25. : Egy készülő verseskötetőöl i. És múlnak az évek . . . I És múlnak az évek és múlik a nyár I És valahol titkon reánk vár, a Halál. * | Szivem oly fáradt, oly kopái, , Vele az élet, napsugár, I Csak játszott. De egyszer ősszel, csendes esti árán, ; Fiatalon, talán váratlanul korán, Elromlik a játék. I f Valaki sírni fog, valaki ott lesz tán, Valaki siratja játékát, egy múló éjszakán Mert futnak az évek, mert elfut a nyár5 Mert valahol titkon reánk vár, j a Halál. i II. 5 - , '* -y * - • Álmaim már tova tűntek... Álmaim már tova tűntek régen, Lelkem már csak a múltban él, Mégis szeretném, egy bíbor reggelen Hallgatni a tavaszt, mit mesél. Rokkant szívvel, ezer gonddal járok, Érzem a szépből nem volt elég, FéRk az időtől, s remegve kiáltok : Állj meg ! ne még, ne még ! STULLER GYULA Díj-pályázat. Nem sorsjáték Molatuj gyan molagrosz sik A fenti mondat helyes megtevői között a következő díjakat osztjuk ki: 1. díj: Motorkerékpár. 2 „ Urtszoba.vagyhSlőberendezé* S—5. „ Fehérnemű kelengye. 6. „ RSdiö-aparátns 7 -15, „ „Racola“ gramofonok. 16—18. „ Kerékpárok. 19—40. „ Eredeti karcmüvek kitűnő mes­terektől. 41 — 50.,, Zsebőrák és nagyszám« ka- Iöntéle vlgaszdíj gyönyörű ki­vitelben. aki 8 helVes megfejtést LTlIJIUCllKl, nekünk beküldi, -mjpnf a fenti nyereményekből egyet *tyCl * A vigcsz-djjakat magunk osszuk kt. á fő­­» nyeremények a jegyző felügyelete: alatt osztat* 5 nak szét. A jelentéktelen szállítási költségei a I nyerő viseli A megfejtés beküldésével semmire : sem kötelezi magát, azt csak postafordultával \ be kell küldeni, esetleg válaszbéiyeg csatolandó, írjon még irta: Bern féld Sándor szétküldési áruházának 0-16 Brünn, Kreutzgasse Nr. 26. Valahonnan levél ment a kaszárnyába ... i: i Ez éleíszőít tragédiát megírtam egy- 1 szer már, mikor még friss volt azon a i sirhalmon a hant s üde a tavasz virá­gaiból rá font koszom .., Levél érkezett a kaszárnyába. Resz­kető anyai kéz irta, nehéz szívvel tu­datja fiával, hogy esküvő volt náluk, esküvő, az a lány ment férjhez, ki neki is oly kedves volt, kiért most 5 is ke­serű könnyeket hullat, mert megszegte szavát nem várta meg fiát, ki a csá- I szár kenyerén él benn a nagyváros I sok ablaku kaszárnyájában. 1 De azért ne busulj, írja az aggódé ? anyai érzés, ha ő hűtlen tudott hozzád

Next

/
Thumbnails
Contents