Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-27 / 62. szám II. kiadás
Elkobzás után második kiadás. í>tveaegyedik évtolyam. OS. wzAtn. Kfdd, 1030, májas 27. POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyken és vidékre postai szétküldéssel Egész évre IGO K, félévre 50 K, negyedévre 25 K. - Külföldön 150 Kő. Egyesszám ára 1 korossá. alapította* tuba János. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesziő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Komárom, — május 23. A diplomata sima nyelvén figyelmeztetés hangzott a magyar kisebbség felé a napokban, amikor Benes kü ügyminiszter a Csehszlovákiában élő magyar kisebbségnek az államhoz való viszonyára telt nyilatkozata során a nemzeti igazságosság, gazdasági konszolidáció, az összes pártok és osztályok ejyüümuakálkodásáról beszélt. Benes külügyminiszter a párizsi egyezményről előterjesztett expozéjában belefoglalta ugyanis a Magyarországgal szemben fennálló helyzet ecseteiését is és annak a véleményének adott kifejezést, hogy a Magyarország és szomszédai közölt levő konfliktusok okai a Szerződés megkötésével megszűntek. Általában pedig szokatlan konciüáns hang vonult végig a külügyminiszteri expozének eme részén, különösen Magyarországgal szemben, amelyet pedig eddigelé igen fölényesen akartak a csehszlovák külügyminisztériumban kezelni és amely ellen, mint azt ország-világ jól tudja, egy hatalmas véd- és dacszövetséget kötőitek a hadiszerencse áldásaiban bővelkedő szomszédok. De Benes most úgy állítja be a helyzetet, hogy a kis&ntant mindig a nyugalomnak és a nemzetközi politikai konszolidálódásnak volt határozott eleme és a kisantant államainak legközelebbi konferenciáján is ez a vélemény fog megnyilatkozni, amint amely Magyarországgal szemben is békét és nyugalmat akar. Á msgy&r nemzeti kisebbségnek Benes szerint erről tudomást kell szereznie és világosan fel kell ismernie azt, hogy a béke észszerű és öntudatos politikája az államnak a saját védelmére irányuló tevékenységben jut kifejezésre és hogy ez az ő részükről is az egyedüli helyes ut, E szavak mögött az a gondolat húzódik meg, hogy az itteni magyarság viseltessék ezek után lojáíisabban a köztársasággal szemben, amelyet a soviniszta centralisták minden beszédükben ingerült szavakban kövele'nek tőle, dacára annak, hogy lojalitás dolgában igazán nincs mit szemére vetni az itt élő magyarnak. Aki törvényes kötelezettségét becsületesen és híven teljesiti, az állam legjobb katonája és legpontosabb adófizetője, az már ezzel a példás magatartásával is bebizonyította, hogy az államnak hasznos fentartó eleme, amelyre a kormánynak egészen más szemmel kellene tekintenie, mint ezt eddig tette és a magyarsággal szemben a nemzeti igazság elvét a gyakorlatban is meg kellene valósítani. Számtalanszor rámutattunk már ennek az állításnak valótlanságára Komárom, — május 26. TJj sajtótörvényen dolgoznak az igazságügy minisztériumban. Már régebb idő óta dolgoznak az igazságügyminisztériumban a sajtókérdések rendezésére szolgáló törvényjavaslaton, amely négy törvényjavaslatból áll s amelyet egyszerre fognak elintézni. Az első törvényjavaslat az uj sajtótörvényt tartalmazza, amely unifikációs jelleggel bir. A második törvényjavaslat a személyi be csillét és a jóhirnév védelmét célozza és tartalmilag fontos kiegészítése a sajtónovellának. A harmadik törvényjavaslat a hírlapírók munkaviszonyát van hivatva rendezni, a negyedik pedig a sajtókamaráról szól. Az első két javaslat nemsokára miniszteriumközi tárgyalás alá fog kerülni, mig a másik kettőt még az igazságügyminisztérium készíti elő. A sajtókamara két osztályból: munkaadói és alkalmazottosztályból; fog áilani, ahol nemzetiségi szempontból az arányosság elve fog érvényre jutni. Ezenkívül a kamarát megfelelő végrehajtóhatalommal ruházzák föl, hogy érvényt szerezhessek határozatainak. A kamara létesítésével és fentartásával járó költségeket kamarai adó útján akarják fedezni, amelyet a két osztály tagjai fognak viselni. A genfi vámegyezmény nem léphet életbe junius 1-én. A genfi vámegyezményt junius 1-ig ratifikálnia kellene Csehszlovákiának, azonban ez az ügy a jelzett határnapig már nem intézhető el. A minisztertanács legutóbb tartott ülésén foglalkozott a kérdéssel, döntést azonban nem hozott, mert az agráriusok még mindig azt követelik, hogy az eddigi behozatali kedvezményes c.-ak felesleges ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha a bennünket lépten-nyomon ért sérelmek felsorolásába kezdenénk. Benes külügyminiszter ur tudja ezt legjobban, hogy mi a valódi helyzet e tekintetben Csehszlovákiábán és amikor nagyobb loyalitást kíván a magyar kisebbségtől, akkor arra kellene Éondo'nia, hogy miiyen mértékben szolgáltatják ki a szerződésekben s az alkotmányalaptörvényben biztosított jogait. A sima diplomata nyelv mindenesetre sikeresebb lehet, mint a szenvedélyes hang, de a magyarság beleunt már a röpke szavak hallgatásába, egyszer végre már helyzetének javulását is szeretné látni, azt pedig csak akkor fogja megtapasztalni, ha megkapja jogait, rraradékuélkül és csorbittatlacul a nemzeii igazságcsság elve aUpján. Mikor fog ez bekövetkezni, erre joggal kiváncsi az itteni magyarság. nyék teljes mértékben fennmaradjanak. Az agrárpárti miniszterek nem kaptak pártjuktól fölhatalmazást arra, hogy a ratifikáláshoz beleegyezésüket adják. Ebben az ügyben a kormány politikai nyolcas bizottsága a héten fog tárgyalni a gazdasági miniszterekkel együtt. A vámkonvenció ratifikálásának határideje junius 1-én jár le. Gyakorlatilag tehát már teljesen kizártnak tartják, hogy e hónap végéig a csehszlovák kormány is ratifikálhassa az egyezményt, mert nemcsak az agráriusok, hanem az autőgyárosok is állást foglalnak az egyezmény ellen. A csehszlovák kormánynak halasztható politikája máris nagy föltünést kelt a nemzetközi gazdasági körökben, amelyeknek az az érdeke, hogy a genfi egyezmény junius 1-én Csehszlovákiában is életbe lépjen. I Milch Dezső 18Ö3-1S30. Komárom, — május 26, A tisztes név, amelyet igaz fájdalommal helyeztünk gyászkeretbe, egy talpig becsületes és halálában is tisztelt derék férfiúnak neve, aki váratlanul költözött el vasárnap délután tőlünk egy boldogabb hazába. Milch Dezső nincs többé. Amikor íeirjuk e kegyetlen szavakat, melyek egy hasznos munkálkodásban eltöltött életpályának hirtelen történt befejezését jelentik, mélyen megrendülve gondolunk a Gondviselés kifürkészhetetlen akaratára, amelynek gyarló földi sorsunkban valamennyien alávagyunk rendelve s amelynek hatalmát senki sem kerülheti ki. Ma még örülünk az életnek, telve vagyunk életkedvvel, munkaerőtől feszülnek izmaink s holnap minden nagy akarásunk* minden életcélunk véget ér, sokszor váratlanul összeroppan és porig lesújtó tragikus végben omlik össze az életnek minden ragyogó szépsége, foszlik szerte aranyködös álma s akad el örökre a minden szépért, nemesért és idealizmusért hevülő szív forró dobogása. Valóban, a bölcs rideg igazsás a szerint: születtünk s meghalunk. Ámde amilyen egyszerű és könnyű ez a megállapítás, annál fájóbb a halálra, a végre gondolni, ami után bezáródik az élet kapuja és megsemmisül minden, ami földi volt az emberben, jó és rossz egyaránt, és nehéz megnyugodni az elmúlás gondolatában különösen akkor, ha olyan élet semmisül meg, amely érték volt nemcsak egy kis családi kör számára, de az egész társadalom, sőt a közélet számára is. Milch Dezső fakereskedő a város kereskedelmi társadalmában előkelő helyet foglalt el, aki képzettségével és műveltségével e helyre méltó is volt. Mint régi tözsgyökeres komáromi fakereskedőcsaíád sarja, már fiatal korában belekapcsolódott a fakereskedelembe, amelynek egyik legszakképzettebb s legelismertebb képviselője volt, akinek kiválóságát nemcsak a helyipiacon, de a külföld szakköreiben is nagyra értékelték Kereskedőtársai már korán fölismerték benne a vezetésre való hivatottságot és a fölmerült különböző kereskedelmi szakkérdések elintézésénél mindenkor kikérték véleményét. A komáromi kereskedők érdekeit több éven át képviselte a győri kereskedelmi és iparkamarában is, a Komáromi Kereskedők Testületének pedig több éven át elnöke volt a testület érdemeinek eiismeréseképen diszelnökké választotta meg. A város közgazdasági életében hosszú évtizedeken át résztvett és munkálkodott. A Komáromi Első Takarékpénztárnak válaszfalam s a Komárom Vidéki Hitelbanknak igazgatósági tagja volt, a Komáromi Népbanknak felügyelőbizottsági ta.ja és hat éven át 1927-ig elnöke, e tiszteiben is mindvégig lelkiismeretes és kötelességtudó munkálkodásávál szerzett magának becsülést. A komáromi izraelita egyháznak három ízben volt hitközségi elnöke, önzetlen és áldozatrakész működése alatt létesült többek között az izr. egyház háborúban elhunyt hőseinek emléke, melyet a templom előcsarnokában nagy kegyelettel helyeztek el. Az elnökségről ez év elején lemondott, dé a személye iránt megnyilvánult bizalom és tisz telet a megejtett hitközségi választások alkalmával továbbra is megmaradt, ami abban jutott kifejezésre, hogy a választáson a legtöbb szavazatot ő kapta. Az elnökséget azonban tovább vállalni nem volt hajlandó. Elnöksége alatt az egyház ügyeit a legnagyobb odaadással intézte, de a viszonyok nem kedveztek annak, hogy az izr. egyház nagy építkezési tervét megvalósítsa. Érdemei az egyház történetében fent maradnak és önzetlen buzgóikodása példát fog mutatni a késő utódok előtt is. A városi közéletben is jelentékeny szerepet játszott s mint a régi Komárom szab. kir. város törvényhatósági bizottságának tagja, minden kereskedelmi, kulturális és jótékonyságot szolgáló kérdésben me-POLITIKAI SZEMLE
