Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-05-17 / 58. szám

3 oldal; i»3Q,: máj.ug,17.________ .... .. .................. ...........; ' Komáromi Lapost Uj menetrendek: KOSC K CEDOK Ifi - K W1 ESN ER-féle S’oO K REZEK 10 K Komáromi Lapok Menetrend Kivonata ÁRA: 120 K. Kaphatók a SPITZER-féle könyvesboltban. Azuj vasúti menetrend május 15 én lép életbe. m 1 »OH«­a városháza előtti Klapka teret, mert a munkanélküliek nagy tömegei lep­ték el a városháza környékét és esetleges zavargásoktól lehetett tar­tani. A közgyűlés termében is jelen volt az áliamrendőrség kiküldöttje, ami ellen a kommunisták élesen tiltakoztak és elitélték a nagy ren­dőri készültség felvonulását is. Bent a közgyűlésen aránylag elég mérsékelt volt a hangulat, bár a te­rembe felvonult kommunisták ille­téktelenül több ízben közbeszóltak a tárgyalásba, amiért Csizmazía vá­rosbíró a terem kiürítésével fenye­gette meg őket. Az ülést időközben felfüggesztették, ami alatt a kommu­nisták a szociáldemokrata bizottsági tagokat ócsárolták. * Caizmazia Györfly városbiró pont­ban öt órakor nyitotta még a rend­kívüli közgyűlést, amelyen a forma­ságok elintézése és a párlhelyette­­sitések bejelentése után napirend előtti felszólalásban Steiner Gábor kommunista nemzetgyűlési képviselő tiltakozott a közgyűlés alkalmából kivonultatott rendőrségi készenlét ellen és azt a kérdést intézte a vá­­rosbiróhoz, hogy kinek a rendelke­zésére vonult ki a rendőrség a mun­kásság ellen s felhívta a városbirót, hogy intézkedj k a rendőrség bevo­násáról. A városbiró válaszában kijelen­tette, hogy ő nem kérte a rendőrség kirendelését, nincs is hatalmában azt visszarendelni, a közgyűlési te­remben időző rendőrségi hivatalnok belépő jeggyel jött a közgyűlésre, amely nyilvános és amelyen jeggyel sokan mások is résztvesznek Azután Csizmazla György számolt be részletesen azokról a lépésekről, amelyeket a munkanélküliség meg­szüntetésére tett a különböző felső hatóságoknál. Mindenekelőtt rámu­tatott a város által megszavazott 6 millió beruházási kölcsön folyósítá­sára vonatkozó határozatokra, ame­lyeknek elintézése folyamatban van s rövidesen biztosítva lesz a köl­csön, Ebből lesz az uj vágóhid fel­építése, a közkórház kibővítése és már esedékes más városi munkák költsége fedezve. A tervek most vannak elbírálás alatt és rövidesen megkezdődik az építkezés A köl­­csönkötvények aláírása is megtörtént. Minthogy Franciaországban keresik a munkásokat és külföldről is fel­veszik őket, egyes munkanélküli kértére táviratban kereste meg az illetékes hatóságot, hogy a ko­máromi munkanélküliek közül is vegyenek föl munkásokat A köz­munkaügyi miniszterhez fölterjesz­tést intézett, amelyben kérte a Ko­máromban már megkezdett állami munkák mielőbbi folytatását, igy az I. várerőd lebontásának, az Apályi sziget és a Vág medre szabályozá­sának, a vasútállomás kibővítésének, a kikötő építésének minél előbb le­endő megkezdését és a Skodasjyár­­nak állami megrendelések eszköz lését. Megkereste a csehszlovák szociáldemokrata képviselők és sze­nátorok klubját is, hogy a közmun­kaügyi miniszternél járjanak közbe az állami munkák sürgős fölvételére nézve A munkanélküliség csökken­tésére a város elrendelte a Vársor­­utcának és a garamberzencei or­­szágutnak a sétatéren keresztül vezető szakaszának kikövezését és a gya­logjárók kiaszfaltozását Ezt a város később felveendő kölcsönből fogja fedezni A város minden tőletelhetőt elkövetett, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel enyhítse a mun­kanélküliséget. Majd felolvassa a munkanélküliek megbizottainak beadványát, amely­ben követelik a város által tervbe­vett munkák azonnali megkezdését és egy hattagú bizottság kiküldését Pozsonyba és Prágába, ahol a bizott­ság a város által kijelölt tagokkal együtt az illetékes hivatalokban ki­sürgeti az állami munkák haladék­talan fölvételét. Vid'ik Vince kommunista a fenti javaslatot még azzal kívánja kiegé­szíteni, hogy szavazzon meg a köz­gyűlés rendkivüli munkanélküli segé ty cimén a nőtlen munkanélkülieknek fejenként 100 K-t, a nős és családos munkanélkülieknek pedig 150 K-t és írjon föl a kormányhoz, hogy az állam fejenként 300 K. gyorssegélyt utalványozzon a komáromi munka­­nélkülieknek, a genti rendszer beve­zetéséről szóló nemrégiben hozott törvényt pedig módosítsák. Steiner Gábor kommunista képviselőtestületi tag megállapítja, hogy Komáromban 2000 munkanélküli van, ezek közül százan kapnak segélyt. Majd a genti rendszerről szóló törvény megsza­vazásáért a szociáldemokrata pártot teszi felelőssé és éles szavakkal ítéli el munkásellenes magatartását Az elnöklő-városbiró két ízben is figyelmeztette Steinert, hogy térjen a tárgyra és ne politizáljon, amire Steiner azt válaszolta: — Én itt arról beszélek amiről esetén sokszor van szükség a kínzó fáj­dalmak ellen pillanatok alatt ható segít­ségre, mert a szenvedés az elviselhetet­­lenségig fokozódhatik Ha van házában ilyenkor egy palack valódi DIANA SÓS­­BORSZESZ, nem kell rettegéssel gon­doláin az éjszakára. Ha néhány csepp Diana sósborszeszt tiszta gyapotra (vat­tára) csepegtet és azt beilleszti a fájó fogba, vagy ba a külsőleg még épnek látszó fog körül b’dörzsöli a foghust, örömmel fogja a fájdalmak gyors eny­hülését, majd teljes szünését tapasztalni: Árak: 1 kis üveg . . Kis 6,— 1 közép üveg . „ 15.— 1 nagy üveg. , „ 30 — akarok — s folytatta beszédét, mely alatt a kommunisták és szociál­demokraták között heves és éles szócsata fejlődött ki, amelyben a közönség között nagy számban meg­jelent kommunista munkanélküliek is élénken résztvettek. Erre Csiz­­mazia városbiró nagy lármában tiz percre felfüggesztette a közgyűlést. A zajongó és közbekiabáló nem képviselőtestületi tagokat pedig eré­lyesen figyelmeztette, hogy nincs joguk a tanácskozásba beleszólni és ha ez ismétlődni fog, kiüritteti a termet . . . Szünet után Steiner folytatta be­szédét és amellett foglalt állást, hogy a képviselőtestület azonnal indítsa meg a városi munkákat és gyako­roljon nyomást az államra, hogy az állami munkákat is azonnal kezdjék meg. Addig is a város szavazzon meg a munkanélküliek részére rend­kívül segélyt Vidák javaslata szerint. Csizmazia városbiró őszinte sza­vakkal mutatott arra, hogy a rend­kivüli munkanélküli segélyre tett jegyző urnák mög van valami véitony- Jábu uj hátramozditója, valami Hertnány S ultán, vagy mi a ragyának híták. Hát az is járt utána, de nagyon ám. No, gonducam, ha lőhet békességben végzők velük, mer teccik iunni, hát egy kicsit fétek iűlem a legény ők a metália miatt. — Mondok hát ennek a Beké Miskának..., de akkó még esse vót úgy összetöpörödve, mint ma van (derültség), hát aszondom neki: Te Miskai Hónap mögyök siómra a Veronkáva a főtiszteleudő plébános űrhon ; de ammondő vagyok, ha nem szeretőd, hogy a kobakod küukaggycn, ne járj többet az alvégön a Virágék háza táján este, mer akkó megtudod ám, hogy mitű kaptam a metáliáti — Egyszóva összebékűtünk. Kezet is adott rá, hogy aszongya, mos mán békiben haggya a lejánt. Csak oszián az a szultán urfí is úgy cseleköggyön ám I — No jő, mondok, azt csak bkd rám. Majd ellátom annak is a baját, — Hát nagy jó békességben vállunk ee egy­­cnástu, de előbb még egy két pohár borocskát is megkóstótunk a Fülöpné. Hát amint este odahaza mögöttem az édös anyám főztjit, gondolom magam • ban: eh, még ma este möglesöm a Virágék kertye alatt azt a fütyülgelő pipaszárlábu szultánt is és annak is ellátom a dógát. Da mer nern iudhassa az embör, milyen lösz a jövendő, hát a vastagabbik botom is evittem ma' gamma. Csúnya sütét este vót akkó, mög még a eső is szemeteit egy ki­csit. Legalább nem látik mög, hogy ki'vóí, mi vót? — mondok. — Ejnye Matyi bácsi, hát igy is tudott maga valamikor ? I — Honná, kérőm ; mer egészen más a?, ha nem maguokfáláve, hanem vala­mi urféléve van dóga az embörnek, mer annak sok az atyafia, pártfogója. Az ellen mög csak a sötétsig használ. — Lesöklesök a kert alatt egy bod­zafa-bokorban. Hát gyün-e, de gyün ám I Lopakodik. Füttyent. Hármat is. Nem tudom méé, de egyszerre nagyon mögháboroltam és én is odafiittyen­­tötíem neki hármat. Az ulósó a fejit érte, mer nagyot koppant és elesett tőle. Egy kicsit mög vótam röttenve, hátha ott marad örökre? Leseködtem egy darabig. Littam, hogy kimászik a sütetben az ország útjára négykézláb, do csak nem szót egy árva szót sé — No, ezze is rendbe vagyok, gon­­dútam, de azér még se tuttam elalunni hajnalhasadásig. — Matyi bácsit Maga megint nagyon eltévedt attól, amit kérdeztem. Hát mi lesz már azzal a rokonsággal ? — Mingyá kint löszünk mán mink is a derékulon, — mer az édös anyára napfelköttekó mán fölvert, hogy tu­dom 'é, mi történt az iccaka ? Már hunnan tunnám — mondok. — Hát a sötétben valaki nagyon eiagyabugyálta a Bske Miäkat. A fejin is akkora da­ganat van, mint az öklöm. Az aptya még sütéttel bemönt a doktoré a ko­csin a városba. — Hű, a kis késit, gondűtam magamba, hát nem a Her­­mány Szultán úr fi vót, hanem a Miska? De nem szótana senkinek semmit, csak azt gondűtam, hogy antul jobb, ha ű kapta, miér nem vót ura a szavának; hát mögérdemelte. Úgy költ neki! Mer csak később tanútam ki én is, kérőm alásan, hogy ha fehérnéprül van szó, akkor úr, vagy paraszt egykutya. — De most már Matyi bácsi, iegyen vége a sok mesének, mert látom már, hogy maguk közt nem is rokonságról, hanem halálos ellenségeskedésről van szó. De akkor meg nem értem, minek pártolta már előre is ezt a Beke Mi­hályt, ha maga neki ellensége? — Hát essem úgy vót, kérőm szé­pen, amint gonduni tetszik. Az éccakai dolog sosem tudódott ki egészen, pe­dig hat állő hétig nyomta a Miska az * ágyat. Gondúta ű, hogy én vótam, de átallolía kimondani. A szultán urfit is eíkűtte a jegyző ur a tizedik faluba, mer az is gyanúba vót. £□ mög három hét Eoúva mögesküttem a Veronkáva és hallgattunk mindnyájan. Bekéékkel azonba ötven álló esztendeig szót se váltottunk. Amolyan jámbor körösztény harag vót az, kérőm aiássan, hogy nagyobb baj ne legyen belüle ... Elnök (boszusan a jegyzőhöz): írja be kérem, hogy régi ellenségeskedés­ben vannak. Tanú: Ne tessék még beirni egy kicsinyég, mer csak vótunk haragban a nyári pálmonosiori vásárig, ahová én is emöntem egy szép fehér tinómat elsnni, de bizony csak fdeáron kelt el. Hát amint hazafelé szomorkottam, lá­tom ám, hogy a Bivaj-csárda táján az a rácforma cigány, vagy mi eiejíbe akar kerűni a Bike Miskának. Két kerékküliőjit el is törte neki a fürhéce élive. Hát erre mögállott a sok kocsi, de még annak a cigányforma rác szöl­­lősi embörnek állott föllebb. Csúnya szóval ű kezte piszkolni a Miskát, de még az öreg édös annyát is igön mocskos beszéddel illette, nem is tua­­nám kimondani, mive. Mögvailom, jó magam is mögharaguttam rá emmiatt, de maga a Miska is visszapaUcgott valamit a rácra, kogy a szegény 89 éves édös szülőjét mögvédelmezze a piszkos beszédtől. Hát honné, kérőm aiássan, mikó az ilyen csúfságot annyi vásáros embör hallotta. Szétviszik az ilyennek a hirit az egész vármögyébe. De az a cigányféls embör erre léugrik ám a kocsijárú és a tengőről kezdi ám leszönni a a lőcsöt, hogy máj az segít neki. A Miska is leugrik, oda­­szalad a lőcshoz oszt a batkezivei rá* legyint arra a füstösképüre kétször. Igyál (Mutatja.) Elnök: No már megint javítja a Beke Mihály dolgát. Azonnal fejezze be 1 Hát ha nem haragosa, miféle rokona akkor magának ez a vádlott, hogy úgy pái tolja. — Igönis, kérőm aiássan. Mert ahogy azt a cigányforma embört fölrakták a maga kocsijára és visszavitték a vá­rosba, az ispotályba, hát benéztem én is a Bivajcsárdába ekkis uzsonnára a tarisznyámmá. Hozattam mellé egy literke szentmiklósi vözöset is, — hej az ám kérőm aiássan az igazi jó bo­rocska ! — hát látom ám az egyik sarokba nagy szomorúságában ott ülni a szögény Beke Miskát is. Csak ennagy ződpaprikát öszik kényérre, de nem röndűt hozzá bujában sémmit. Hát erre én mögszántam é, vagy hogy a szögény öregszüléje vót még az eszöm­­ben, csak ódaszólok a kocsmárosnak: aggyik ide még egy poharat, de hamal Meghozta. Szépen teletőtöttem mind a két poharat azza a csudapiros borra. Arra kétkezembe egy-egy pohárraa odavadútam hozzá és aszondom neki szép szóvaa: No Miska komám, a jó Isten is azt akarja, hogy ne mönoyünk ki ebbül az árnyékvilágbú haraggaa. Krisztus urunk is azt parancsúta, hogy hetvenkéiször is meg köll bocsátani, de azt pararcsújja a rnindönnapi napi imádságunk is. Ötven esztendeje mútt, hogy nagyon rnegbántottatak Miska, de nem tégöd akartalak, hanem azt a pipaszáriábut. Hát vödd ezt a po­harat itt ezön a szenthelyön és lögyön közöttünk becsületes békesség, édös jó komám. —Elfogadta, mögköszönte, mögitta, oszt nagyon törügette a szó­rni!. — Hát kérőm aiássan a tekinte­­tös törvényszéköt, azúta komázzuk egymást. Enr.yi rokonyság van csak kosztunk, ögyébb semmi a világon I (Óriási derültség. A törvényszék is nevet)

Next

/
Thumbnails
Contents