Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-05-17 / 58. szám

3 oldal;

i»3Q,: máj.ug,17.________ .... .. .................. ...........; ' Komáromi Lapost

Uj menetrendek:

KOSC K CEDOK Ifi - K W1 ESN ER-féle S’oO K REZEK 10 K

Komáromi Lapok Menetrend Kivonata

ÁRA: 120 K.

Kaphatók a SPITZER-féle könyvesboltban. Azuj vasúti menetrend május 15 én lép életbe.

m

1

»OH«a városháza előtti Klapka teret, mert a munkanélküliek nagy tömegei lepték el a városháza környékét és esetleges zavargásoktól lehetett tartani. A közgyűlés termében is jelen volt az áliamrendőrség kiküldöttje, ami ellen a kommunisták élesen tiltakoztak és elitélték a nagy rendőri készültség felvonulását is.

Bent a közgyűlésen aránylag elég mérsékelt volt a hangulat, bár a terembe felvonult kommunisták illetéktelenül több ízben közbeszóltak a tárgyalásba, amiért Csizmazía városbíró a terem kiürítésével fenyegette meg őket. Az ülést időközben felfüggesztették, ami alatt a kommunisták a szociáldemokrata bizottsági tagokat ócsárolták.

*

Caizmazia Györfly városbiró pontban öt órakor nyitotta még a rendkívüli közgyűlést, amelyen a formaságok elintézése és a párlhelyettesitések bejelentése után napirend előtti felszólalásban Steiner Gábor kommunista nemzetgyűlési képviselő tiltakozott a közgyűlés alkalmából kivonultatott rendőrségi készenlét ellen és azt a kérdést intézte a városbiróhoz, hogy kinek a rendelkezésére vonult ki a rendőrség a munkásság ellen s felhívta a városbirót, hogy intézkedj k a rendőrség bevonásáról.

A városbiró válaszában kijelentette, hogy ő nem kérte a rendőrség kirendelését, nincs is hatalmában azt visszarendelni, a közgyűlési teremben időző rendőrségi hivatalnok belépő jeggyel jött a közgyűlésre, amely nyilvános és amelyen jeggyel sokan mások is résztvesznek

Azután Csizmazla György számolt be részletesen azokról a lépésekről, amelyeket a munkanélküliség megszüntetésére tett a különböző felső hatóságoknál. Mindenekelőtt rámutatott a város által megszavazott 6 millió beruházási kölcsön folyósítására vonatkozó határozatokra, amelyeknek elintézése folyamatban van s rövidesen biztosítva lesz a kölcsön, Ebből lesz az uj vágóhid felépítése, a közkórház kibővítése és már esedékes más városi munkák költsége fedezve. A tervek most vannak elbírálás alatt és rövidesen

megkezdődik az építkezés A kölcsönkötvények aláírása is megtörtént. Minthogy Franciaországban keresik a munkásokat és külföldről is felveszik őket, egyes munkanélküli kértére táviratban kereste meg az illetékes hatóságot, hogy a komáromi munkanélküliek közül is vegyenek föl munkásokat A közmunkaügyi miniszterhez fölterjesztést intézett, amelyben kérte a Komáromban már megkezdett állami munkák mielőbbi folytatását, igy az I. várerőd lebontásának, az Apályi sziget és a Vág medre szabályozásának, a vasútállomás kibővítésének, a kikötő építésének minél előbb leendő megkezdését és a Skodasjyárnak állami megrendelések eszköz lését. Megkereste a csehszlovák szociáldemokrata képviselők és szenátorok klubját is, hogy a közmunkaügyi miniszternél járjanak közbe az állami munkák sürgős fölvételére nézve A munkanélküliség csökkentésére a város elrendelte a Vársorutcának és a garamberzencei országutnak a sétatéren keresztül vezető

szakaszának kikövezését és a gyalogjárók kiaszfaltozását Ezt a város később felveendő kölcsönből fogja fedezni A város minden tőletelhetőt elkövetett, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel enyhítse a munkanélküliséget.

Majd felolvassa a munkanélküliek megbizottainak beadványát, amelyben követelik a város által tervbevett munkák azonnali megkezdését és egy hattagú bizottság kiküldését Pozsonyba és Prágába, ahol a bizottság a város által kijelölt tagokkal együtt az illetékes hivatalokban kisürgeti az állami munkák haladéktalan fölvételét.

Vid'ik Vince kommunista a fenti javaslatot még azzal kívánja kiegészíteni, hogy szavazzon meg a közgyűlés rendkivüli munkanélküli segé ty cimén a nőtlen munkanélkülieknek fejenként 100 K-t, a nős és családos munkanélkülieknek pedig 150 K-t és írjon föl a kormányhoz, hogy az állam fejenként 300 K. gyorssegélyt utalványozzon a komáromi munkanélkülieknek, a genti rendszer bevezetéséről szóló nemrégiben hozott törvényt pedig módosítsák. Steiner Gábor kommunista képviselőtestületi tag megállapítja, hogy Komáromban 2000 munkanélküli van, ezek közül százan kapnak segélyt. Majd a genti rendszerről szóló törvény megszavazásáért a szociáldemokrata pártot teszi felelőssé és éles szavakkal ítéli el munkásellenes magatartását

Az elnöklő-városbiró két ízben is figyelmeztette Steinert, hogy térjen a tárgyra és ne politizáljon, amire Steiner azt válaszolta:

— Én itt arról beszélek amiről

esetén sokszor van szükség a kínzó fájdalmak ellen pillanatok alatt ható segítségre, mert a szenvedés az elviselhetetlenségig fokozódhatik Ha van házában ilyenkor egy palack valódi DIANA SÓSBORSZESZ, nem kell rettegéssel gondoláin az éjszakára. Ha néhány csepp Diana sósborszeszt tiszta gyapotra (vattára) csepegtet és azt beilleszti a fájó fogba, vagy ba a külsőleg még épnek látszó fog körül b’dörzsöli a foghust, örömmel fogja a fájdalmak gyors enyhülését, majd teljes szünését tapasztalni:

Árak:

1 kis üveg . . Kis 6,— 1 közép üveg . „ 15.— 1 nagy üveg. , „ 30 —

akarok — s folytatta beszédét, mely alatt a kommunisták és szociáldemokraták között heves és éles szócsata fejlődött ki, amelyben a közönség között nagy számban megjelent kommunista munkanélküliek is élénken résztvettek. Erre Csizmazia városbiró nagy lármában tiz percre felfüggesztette a közgyűlést. A zajongó és közbekiabáló nem képviselőtestületi tagokat pedig erélyesen figyelmeztette, hogy nincs joguk a tanácskozásba beleszólni és ha ez ismétlődni fog, kiüritteti a termet . . .

Szünet után Steiner folytatta beszédét és amellett foglalt állást, hogy a képviselőtestület azonnal indítsa meg a városi munkákat és gyakoroljon nyomást az államra, hogy az állami munkákat is azonnal kezdjék meg. Addig is a város szavazzon meg a munkanélküliek részére rendkívül segélyt Vidák javaslata szerint.

Csizmazia városbiró őszinte szavakkal mutatott arra, hogy a rendkivüli munkanélküli segélyre tett

jegyző urnák mög van valami véitony- Jábu uj hátramozditója, valami Hertnány S ultán, vagy mi a ragyának híták. Hát az is járt utána, de nagyon ám. No, gonducam, ha lőhet békességben végzők velük, mer teccik iunni, hát egy kicsit fétek iűlem a legény ők a metália miatt. — Mondok hát ennek a Beké Miskának..., de akkó még esse vót úgy összetöpörödve, mint ma van (derültség), hát aszondom neki: Te Miskai Hónap mögyök siómra a Veronkáva a főtiszteleudő plébános űrhon ; de ammondő vagyok, ha nem szeretőd, hogy a kobakod küukaggycn, ne járj többet az alvégön a Virágék háza táján este, mer akkó megtudod ám, hogy mitű kaptam a metáliáti — Egyszóva összebékűtünk. Kezet is adott rá, hogy aszongya, mos mán békiben haggya a lejánt. Csak oszián az a szultán urfí is úgy cseleköggyön ám I

— No jő, mondok, azt csak bkd rám. Majd ellátom annak is a baját, — Hát nagy jó békességben vállunk ee egycnástu, de előbb még egy két pohár borocskát is megkóstótunk a Fülöpné. Hát amint este odahaza mögöttem az édös anyám főztjit, gondolom magam • ban: eh, még ma este möglesöm a Virágék kertye alatt azt a fütyülgelő pipaszárlábu szultánt is és annak is ellátom a dógát. Da mer nern iudhassa az embör, milyen lösz a jövendő, hát a vastagabbik botom is evittem ma' gamma. Csúnya sütét este vót akkó, mög még a eső is szemeteit egy kicsit. Legalább nem látik mög, hogy ki'vóí, mi vót? — mondok.

— Ejnye Matyi bácsi, hát igy is tudott maga valamikor ? I

— Honná, kérőm ; mer egészen más a?, ha nem maguokfáláve, hanem valami urféléve van dóga az embörnek, mer annak sok az atyafia, pártfogója. Az ellen mög csak a sötétsig használ.

— Lesöklesök a kert alatt egy bodzafa-bokorban. Hát gyün-e, de gyün ám I Lopakodik. Füttyent. Hármat is. Nem tudom méé, de egyszerre nagyon mögháboroltam és én is odafiittyentötíem neki hármat. Az ulósó a fejit érte, mer nagyot koppant és elesett tőle. Egy kicsit mög vótam röttenve, hátha ott marad örökre? Leseködtem egy darabig. Littam, hogy kimászik a sütetben az ország útjára négykézláb, do csak nem szót egy árva szót sé — No, ezze is rendbe vagyok, gondútam, de azér még se tuttam elalunni hajnalhasadásig.

— Matyi bácsit Maga megint nagyon eltévedt attól, amit kérdeztem. Hát mi lesz már azzal a rokonsággal ?

— Mingyá kint löszünk mán mink is a derékulon, — mer az édös anyára napfelköttekó mán fölvert, hogy tudom 'é, mi történt az iccaka ? Már hunnan tunnám — mondok. — Hát a sötétben valaki nagyon eiagyabugyálta a Bske Miäkat. A fejin is akkora daganat van, mint az öklöm. Az aptya még sütéttel bemönt a doktoré a kocsin a városba. — Hű, a kis késit, gondűtam magamba, hát nem a Hermány Szultán úr fi vót, hanem a Miska? De nem szótana senkinek semmit, csak azt gondűtam, hogy antul jobb, ha ű kapta, miér nem vót ura a szavának; hát mögérdemelte. Úgy költ neki! Mer csak később tanútam ki én is, kérőm alásan, hogy ha fehérnéprül van szó, akkor úr, vagy paraszt egykutya.

— De most már Matyi bácsi, iegyen vége a sok mesének, mert látom már, hogy maguk közt nem is rokonságról, hanem halálos ellenségeskedésről van szó. De akkor meg nem értem, minek pártolta már előre is ezt a Beke Mihályt, ha maga neki ellensége?

— Hát essem úgy vót, kérőm szépen, amint gonduni tetszik. Az éccakai dolog sosem tudódott ki egészen, pedig hat állő hétig nyomta a Miska az *

ágyat. Gondúta ű, hogy én vótam, de átallolía kimondani. A szultán urfit is eíkűtte a jegyző ur a tizedik faluba, mer az is gyanúba vót. £□ mög három hét Eoúva mögesküttem a Veronkáva és hallgattunk mindnyájan. Bekéékkel azonba ötven álló esztendeig szót se váltottunk. Amolyan jámbor körösztény harag vót az, kérőm aiássan, hogy nagyobb baj ne legyen belüle ...

Elnök (boszusan a jegyzőhöz): írja be kérem, hogy régi ellenségeskedésben vannak.

Tanú: Ne tessék még beirni egy kicsinyég, mer csak vótunk haragban a nyári pálmonosiori vásárig, ahová én is emöntem egy szép fehér tinómat elsnni, de bizony csak fdeáron kelt el. Hát amint hazafelé szomorkottam, látom ám, hogy a Bivaj-csárda táján az a rácforma cigány, vagy mi eiejíbe akar kerűni a Bike Miskának. Két kerékküliőjit el is törte neki a fürhéce élive. Hát erre mögállott a sok kocsi, de még annak a cigányforma rác szöllősi embörnek állott föllebb. Csúnya szóval ű kezte piszkolni a Miskát, de még az öreg édös annyát is igön mocskos beszéddel illette, nem is tuanám kimondani, mive. Mögvailom, jó magam is mögharaguttam rá emmiatt, de maga a Miska is visszapaUcgott valamit a rácra, kogy a szegény 89 éves édös szülőjét mögvédelmezze a piszkos beszédtől. Hát honné, kérőm aiássan, mikó az ilyen csúfságot annyi vásáros embör hallotta. Szétviszik az ilyennek a hirit az egész vármögyébe. De az a cigányféls embör erre léugrik ám a kocsijárú és a tengőről kezdi ám leszönni a a lőcsöt, hogy máj az segít neki. A Miska is leugrik, odaszalad a lőcshoz oszt a batkezivei rá* legyint arra a füstösképüre kétször. Igyál (Mutatja.)

Elnök: No már megint javítja a Beke

Mihály dolgát. Azonnal fejezze be 1 Hát ha nem haragosa, miféle rokona akkor magának ez a vádlott, hogy úgy pái tolja.

— Igönis, kérőm aiássan. Mert ahogy azt a cigányforma embört fölrakták a maga kocsijára és visszavitték a városba, az ispotályba, hát benéztem én is a Bivajcsárdába ekkis uzsonnára a tarisznyámmá. Hozattam mellé egy literke szentmiklósi vözöset is, — hej az ám kérőm aiássan az igazi jó borocska ! — hát látom ám az egyik sarokba nagy szomorúságában ott ülni a szögény Beke Miskát is. Csak ennagy ződpaprikát öszik kényérre, de nem röndűt hozzá bujában sémmit. Hát erre én mögszántam é, vagy hogy a szögény öregszüléje vót még az eszömben, csak ódaszólok a kocsmárosnak: aggyik ide még egy poharat, de hamal Meghozta. Szépen teletőtöttem mind a két poharat azza a csudapiros borra. Arra kétkezembe egy-egy pohárraa odavadútam hozzá és aszondom neki szép szóvaa: No Miska komám, a jó Isten is azt akarja, hogy ne mönoyünk ki ebbül az árnyékvilágbú haraggaa. Krisztus urunk is azt parancsúta, hogy hetvenkéiször is meg köll bocsátani, de azt pararcsújja a rnindönnapi napi imádságunk is. Ötven esztendeje mútt, hogy nagyon rnegbántottatak Miska, de nem tégöd akartalak, hanem azt a pipaszáriábut. Hát vödd ezt a poharat itt ezön a szenthelyön és lögyön közöttünk becsületes békesség, édös jó komám. —Elfogadta, mögköszönte, mögitta, oszt nagyon törügette a szórni!. — Hát kérőm aiássan a tekintetös törvényszéköt, azúta komázzuk egymást. Enr.yi rokonyság van csak kosztunk, ögyébb semmi a világon I

(Óriási derültség. A törvényszék is nevet)