Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-03 / 52. szám
1930. május 3. Komáromi Lapok, 3. oldal. j u D11 a r i s BUDAPESTI NEMZETKÖZI VASÁR május 3-12. A magyar ipar ünnepi Nemzeti pavillonok a bemutatója külföldi ipar számára 25—50% utazási kedvezmény! Vízummentes Felvilágosítás és vásárigazolvány kapható; B^DAPE^T^ 295 a Vásárirodában, V., Alkotmány utca 8. KOMÁROMBAN : Boldoghy Gyula ipartársulati elnöknél és az Általános Hitelbank r.-t-nál. Nové-Zámkyban: Freund Benő vasnagykereskedőnél és az érsekujvári Népbank r -t.-nál, Iglón a Szepesiglói Hitelbank részvénytársaságnál né, Frasquitta, Tavasz, A három grácia, A sárga kabát, Clo-Clo, Paganini, Friederike, A mosoly országa. Sok mai operellszerző kizárólag a tömegnek komponál, közben nem veszik észre, hogy az örökös „slá ger“ hajhászásban elvesztik müveik egyéni jellegüket. Dicséretre méltó l.ehárnál, hogy mig pályája elején tényleg a tömegekre igyekezett halni, addig az idők folyamán stílusa fokról fokra javull és bálran áiiilhaljuk, ma ő a klasszikus operett megszemélyesítője. Operettjei mindjobban megközelítik a vigoperáf. Lehár kereszliil-kasul alkoíó mii vész, igazi zseni, kinek isíeni dallamai, melódiái szívből és valami — a mindennapi élet embere előtt értheletlen — vágyból, sóvárgásból fakadnak és a dolgokat valami mindent átölelő vidám hangulatban, derűben szólaltatják meg. Ez egy hosszú harc eredménye és ez a harc állítja Lehárt Slrausz János, — Dicsértessék a Jézus... Bólintott a biró. Mellette ott állt 1 egy idegen ember. Nézett az asszony. Várta a szót. Tusakvó csend vonaglott köztük. — Hivatott biró ur... Tépkedve gyűrte keszkendőjét. Krákogott a biró, felnézett Viszlainéra, oldalt az idegenre, az pedig őrá. Végre odmamondtákriadozó fejének: — Viszlainé lelkem, ez a derék legény, becsületes nevén Csupor István, egyhelybe vót Amerikában a te uraddal. Némrégibe’ tért meg onnan Bogárdiba, oszt elhozta a hirt ide is Viszlai Mártonrul. Lenézett a csizmája hegyére, onnan felszaladt tekintete a mennyezet magosáig, hogy végül visszatévedjen az asszonyra. — Hasztalan vót minden igyekvése, hogy visszakerülhessen. Nem vót honnan előteremtse a pézt, aki csak az útra kifussa. Megfogyott bizakodása, a végin osztán, Isten kegyelmezzen árva lelkinek, keserű buskodása arra viitte, hogy elveszijtse magát még a nyár derekán... Eszelős sikoly túrta szét a szomorú beszéd nyugodt méltóságát. Lázasra gyűlt szemmel, ziláltra dúlt hajjal állt ott Viszlainé. Fején félrecsuszott a kendő. Dereka megnyúlt. — Nem igaz! — sikongta ertorzult arccal. Szédülő feje visszanyeklett. Felszántotta az ajtót. Lázas lihegés fogta el, mire -hazaért. —- Meggy iitt-e apátok? Azok fejüket rázták. Üveges szeme rájuk tágult. Bogarászta az agyában összekuszált gondolatokat, közben csökönyös szivósággal mozgott az ajka: — Nem igaz... nem igaz... Rákoccant nyugtalan sürgetéssel naa valcerkirály mellé. Büszkék vagyunk a mesterre! Elbert Zoltán, Ipartársulati költemények, Segédek és tanoncok be- és kijelentése. A be és kijelentésí kötelezettség teljesítése körül állandóan észlelt mulasztásokat az ipartörvény rendelkezései alapján a keresk, minisztérium a legszigorúbban kívánja büntetni. Ugyanazért felhívjuk a munkaadók figyelmét arra is, hogy minden iparüzemben köteles a munkaadó összes munkásairól könyvalakban munkakimutatást vezetni, melybe a munkás vezeték és utóneve, születési éve, illetőségi községe, az alkalmaztatás neme, a munkába lépés és kilépés ideje bevezet tessék. E kimutatás pontosan és hibátlanul vezetendő s az arra jogosított hatósági közegnek kívánatra felmutatandó. Ha a mester segédet fogad, gyocska fiára: — Szalaggy csak ki, Marcikám, nédd, ; nem gyün-e az utón? Sietve öltöztetni kezdte gyermekeit, j Izgatottan sürgőit erre-arra. Igazgatta rajtuk a ruhát. — Mentek apátok elibe... — hadarta egyre, — gyorsan... gyorsan ám, mer türelmetlen lesz, ha megváratjátok. Aztán megakadt a keze. Révedten nézett ki az ablakon. Felsikoltott s a ■ szorongva összebújó kislelkek elől kiszaladt az udvarra. Ottan fel-lefutkározott. Lehajolt, mintha keresne valamit. Felkacagott s zokogva nekihullott az eperfának. Már észre sem vette gyermekeit, csak néha biztatta őket, hogy estére j már itthon lesz az apjuk. A ház előtt ! ült, sebesen lapozta imakönyvét, te- j kintete sebesen szántotta a betűket s hangos éneklő szóval mondogatta a mindig-egy imákat. Felugrott, kiszaladt az útra. Az emberek megálltak, rácsodálkoztak. Fejüket csóválták elmenőben. Előretoppant Viszlainé lába. Keze belekapott a távoli levegőbe. — Ahun gyün má! Ahun gyün az uram! Pedig csak az ősz közelgett. A haldoklás nesztelen lépteivel osont egyre előbbre. Lázrózsákat rajzolt a fák lombjára. Kobolaja, vidám füttyfickó: az őszi szél játszi karikákba forgatta az ut porát. A hervadás zsugorodott faleveleit fellabdázta a levegőbe s vidoran odafütyült az ijedten összebújó virágok közé. Fonnyadra csipkedte arcukat, szirmukat letépdeste. Didergő meztelenségükön kacagva irrant ki a faluból. Kegyetlen dalát dúdolta még a földek felől is: — Valamint elfogy a mécs is, elfogy az élet. Veszendő hiúság a világ. bejegyzi őt a jelzett kimutatásba s bemutatja azt az ipartársulatnak. Ugyanezen kötelessége van az iparosnak segédje elbocsáitásánál. Ezen kötelességei elmulasztása esetén nemcsak az ipartársulat büntetheti az iparost, de az iparhatóság az ipartörvény 228, §-a értelmében 1000 cK-ig terjedhető pénzbüntetéssel sújthatja. Ugyanezen büntetés alkalmazandó a tanonc félfogadásának, vagy a tanoncidő lejártának be nem jelentése miatt, jogában állván az iparhatóságnak a büntetés alkalmazásán kívül az illetőtől a tanonctartási jogot is megvonni. A város építkezéseinél a jövőben iparágak s munkanemek szerint elkülönítve irja ki a pályázatokat. Az uj rendszer biztosítja a kifogástalanul jó munkát és megszünteti a tisztességtelen versenyt. — Saját tudósítónktól. — Régi kívánsága a helybeli és járásbeli iparosságnak, hogy a köztestületek állal kiirt építési-, szállítási pályázatoknál az egyes ipart munkanemek különválasztassanak. Ez a kívánság nagyon is érihelő és könnyen megindokolható nemcsak a nagyobb közületek: állam, ország, járás, város, egyesületek által végezletendő és iparos által kivitelezendő munkálatokra, hanem a magánosok minden oly munkálataira vonatkoz tatva is, amelyeknél a munka általános természete folytán több, egymástól elkülönüli ipari szakma van érdekelve. Azt gondoljuk, s meg is vagyunk győződve erről, hogy úgy a nagyobb intézmények s a magánosok is ezzel a munkaelosztással találják meg legjobban a maguk számítását. Hogy az iparosok a maguk érdekvédelmét látják a munkakiadások szétválasztásában, feltételezhető, mert maguk is kérik ezt nem hetek, hónapok, hanem évek óta sajnos sikertelenül, mert pl. egy olyan katasztrofális világválságnak kellett jönni annak megértéséhez is, hogy agabona ára normálisan lecsökkent, mert tu’produkáltságában eladási árának felemelésével, mégpedig törvénnyel szabályozott felemelésének .szokatlan eszközéhez kell nyúlni, hogy a termelésben ma még gépekkel nem helyellesilheíő gazdálkodó embert, s vele a lobbi termelő s fogyasztó kalegóriákaí is megmentsék. Járásunkban e kérdésben hivatott járási Ipariársulat is sokat foglalkozott a közszálliíások szabályozat lanságának kérdésével, s hogy eredményt eddig nem tudott elérni annak a főoka az is volt, hogy a vállalkozás egysége folytán a többi kézműves munkáknak, sőt kereskedelmi áruknak közvelitő szállításával do mináló építőipara — hogy úgy mondjuk— szakmabeli aulonőmiára való törekvés! nem igen engedte szóhoz jutni. Ennek a ferde helyzetnek, amelyben igy a sok,vagy egy tucat egyéb iparág jutott, óhajtott végett vetni az asztalos és egyéb faiparosokat magába foglaló Ipartársulati Faipari szakosztály, midőn küldöttséggel kereste fel a napokban Csizmazia György városbirót. A Szakosztály nevében Németh Béla elnök és Balogh Miklós ügyvezető elnök, Tárnok János asztalos mester elől járósági tag, valamint Ivánfy Géza ipartársulati titkár jelentek meg a városbirónál és adták elő az ismertetett ügyben panaszaikat és kérelmeiket rámutatva azokra a körülményekre, amelyek a munkapályázaloknál az egy szak mabeli munkák szétválasztását az épiltető város, az érdekelt ipari és kereskedelmi szakmák, valamint egyforma mértékben az ipari szakmunkásság érdekében szükségessé teszik. Csizmazia György városbirő nagy figyelemmel hallgatta a küldöttség tagjai által lett előterjesztéseket s kijelentette, hogy a maga részéről is szívesen támogatja az iparosságnak minden városi munkánál az egyes ipari szakmák szerint történő pályázatkiírást és munka megbízást. Az egyes szakmák szerint történő vállalkozásnál — mondja a városbirő — bizto Komárom, május 2. siíva lenne fontosabb és egyegy épitési munkánál 8—10 érdekelt ipari szakma tisztességes versenye, és az egyes szakmamunkák vállalói közvetlen szállítási viszonyba kerülnének az épiltető várossal. Ez bizlosilékot képezne a városnak is arra, hogy a nyilvános versenyben megnyilvánuló konkurrencia folytán a legajánlalosabb pályázati ajánlatot szerezze meg, s az iparos is biztosítva lenne minden esetben vállalafa munkaérfékének halogatás nélkül való kiegyenlítésére. A generálisan vállalásnak a legnagyobb hátránya az iparosok szempontjából, hogy a fővállalkozásnál kénytelenek nem nyilvánosan pályázni, s ez a pályázat sokszor, ma különösen a végletekig megy kíméletlenségben, meri akármilyen áruval is csak munkához akar jutni az asztalos, szerető, festő, üveges, lakatos, parketíező és sok más az épület elkészítésénél érdekelt iparos. Ez a kíméletlen harc már nem egészséges konkurrencia, s ez nem lehet érdeke az épittefő városnak és a magán épillelőnek meg, meri a „ráfizelés“-sel dolgozó iparos munkáját olcsó és a szakmái nem jól tudó munkással kénytelen elvégeztetni, a vesztes tehát mindig a fővállalkozó kénye kedvétől függő szakmabeli iparos és vele az építtető lesz. A küldöttség köszönettel vette Csizmazia György városbirő megértő válaszát az előadott panaszokra, amelyből az látszik, hogy a faiparosok kérelme jogosult. Balogh Miklós kérte még, hogy a pályázatok elbírálásánál ne a legolcsóbb ajánlat fogadiassék el mindig, mert a „legolcsóbbra“ rendszerint ráfizet a megrendelő, hanem a pályázati összegek középarányos összegéhez legközelebb álló pályázat fogadtassák el, mert az lehet a legvalószerübb s legreálisabb á'rszámiíásunak, tehát legjobb kivitelre alkalmasnak venni Kérték még, hogy nrnden épilési, szállifási ügyben, ahol a város iparosságának bármely szakmája érdé kelve lehet, lépjen a város vezeiősége érintkezésbe a járási ipartársulallal, amely a város közérdekét is figyelembe vevő iránykalkulációval mindig szívesen szolgál és a szorosabb kapcsolat elejét veszi azoknak a panaszoknak, amelyek a város által végeztetni szokott s nagyértékű ipari munkák és kereskedelmi áruszállítások pályázatkiírásánál, illetve ki nem Írásánál előfordultak Csizmazia György városbirő e kívánságok jogosságát is elismerve megnyugtató biztatást adott a küldöttségnek, hogy igyekezni fog minél szorosabb kapcsolatot tartani a járás legnagyobb közgazdasági intézményével az Iparlársulaííal és reméli, hogy ez a kapcsolat a város egész lakosságának közösen védendő érdekei hasznára fog válni. A küldöttség abban a reményben távozott, hogy a városbirónak az ipari munka helyes és szükséges védelme kérdésében elfoglalt álláspontját elfogadják majd a képviselet és tanács tagjai is már a legközelebb kiírandó pályázatoknál, hogy az ígéretből valóság is legyen.
