Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-05-03 / 52. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1930. május 3. Felejthetetlen óra Leh (Becs, április hó.) Theobold strasse 16. Csak egy háznak a száma, — ha n«m tudnám, hogy ebben a házban lakik Lehár Ferenc, talán én is nyugodtan tovább mennék, mint a többi járókelő. De igy minden gondolatom csak Lehár felé irányul, akit még e pillanatban nem ismerek, de pár perc múlva már szemben fogok állani vele, hogy | elmondja nekem mindazt, amit az élet | szépet és jót, örömet és bánatot, bol- | dogságot, dicsőséget hatvan esztendő | alatt eléje rakott. Meghatóban, szinte gyermekes félénk- 1 séggel pillant vissza a múltba Lehár f és csaknem megindultan mondja el, | hogy épp abból a színházi zenekarból | indult el az ő világhíre, amelynek az | apja ötven év előtt egyszerű inti- | zsikusa volt. Midőn családja eredetéről érdeklődöm, | a következőket mondja Lehár Ferenc: | — 1799-ben, amikor az oroszok a | náluk fogságban lévő francia tiszteket I Morvaország felé szállították, egy fiatal tisztnek sikerült megszöknie és feltűnés nélkül meghúzódnia egy Briinnlitz nevű kastélyban Schönwald mellett. Egy \ kedves kis parasztleány, aki halálos | szerelemre lobban a fess francia tiszt f iránt, ellátja állandóan élelmiszerrel — | és a francia tiszt, akit a szerelem szin- | tén rabul ejtett, feleségül veszi élete j megmentő]ét. Ők lettek a Lehár nem- . zetség ősei. — Ügy tudom, — folytatja Lehár — j hogy ősünk maga francia marquis volt : és a Le Harde nevet viselte. 1840-ben j Schönwaldban megszületett egy fiú, ; aki a keresztségben Ferenc nevet ka- | pott és akit a sors az én édesapámnak | rendelt. Atyai ágon a franciákkal, né- | metekkel, sőt bizonyosan szlávokkal ; is rokonságban vagyunk és talán igy \ került az a csepp zenei vér a családba, [ amely apáról fiúra öröklődött. Anyai j ágon azonban magyarok vagyunk. — Egyébként magam is olyan tor- > nisztergyermek vagyok, ahogy ezt ka- I tonáéknál nevezik, mert édesapám, aki j karmester volt mindenfelé, garnizonból ; garnizonba magával vitt és már böl- j csődalom összevegyült a fess katonai j indulókkal, vagy egy szivet andalító t Strausz-valcerrel. Úgy mondják, hogy \ nemcsak torniszter-, de csodagyermek - is voltam, aki már születésétől fogva f magával hurcolja a „zenei marschall ) botot.“ Édesapám ragyogó szemekkel mesélte gyakran idegeneknek hogy minden először hallott melódiát a zongorán azonnal hibátlanul kisértem, sőt sötét szobában a legnehezebb futamokat hibátlanul játszottam el. — Első szerzeményem csaknem mint Strauss Jánosé, életem hatodik évére esik. Ez az első szerzeményem „Opus f I.“ a rajongó gyermeki szeretettől átha- i tott kis dal volt, melyet édesanyám « születésnapjára írtam. — Az első komoly zenei szerzemé- ! nyem, amelyet mint prágai zeneakadémiai növendék szerzettem 15 éves koromban, „Sonatine all antice“ volt és amikor Dvorák, akinek előjátszottam, végighallgatta a koinpoziciót, kijelentette, hogy okosabb, ha szegre akasztom a hegedűt, ezentúl csak komponáljak. Ez volt életem első boldogságtól ragyogó napja. — Csak röviden akarok kitérni az utána következő időre, amely a szörnyű megpróbáltatások és koplalások idéjét jelentette számomra. De soha egy panaszos szó el nem hagyta a számat. Csak egyszer, amikor az édesanyám meglátogatott Prágában. Amikor a vonat kerekei már dübörögve rohantak vele az elérhetetlen messzeségbe, akkor tört ki belőlem a kétségbeesés és szinte önkívületben, sírva, futva kiabáltam az édesanyám felé, hogy ne hagyjon el, vigyen magával . . . Ezzel zárul be Lehár Ferenc élete első szakaszának első drámai fináléja. A mester elgondolkozva folytatja: — A prágai szomorú esztendők után kezd az életem jobbra fordulni, katonai karmester leszek és büszkén mondhatom, hogy se előttem, se utánam ilyen fiatalon nem lengette meg a karmesteri pálcát senki az osztrák-magyar hadsereg katonai zenekarában. Rövid idő múltán az én zenekarom volt a legkitűnőbb a monarchiában és egy pólai hadgyakorlat alkalmából a német császár külön elismerésben részesített, — ami abban az időben igen nagy kitüntetés volt. — Egyébként arra az időre esik az első előadása a „Kukuska“ cirnii drámai operámnak, melyet az akkori tisztikaszinóban adtunk elő, műkedvelőkkel. Milyen hosszú az ut „Kukuská"-tól a „Vig özvegy“-ig, mennyi szörnyű előitélettel kellett Lehárnak megküzdenie, inig végre akadt egy szövegíró és hozzá egy operettszinházigazgató, akik hajlandók voltak az ismeretlenség homályából felbukkanó katonai karmestert szóhoz juttatni. Kérem, hagyjon engem békén azzal a katonakarmesterrel — mondotta Bécs akkori hangadó színházigazgatója. A másik pedig, amikor Lehár eljátszotta előtte a „Vig özvegy“ muzsikáját, kijelentette egyszerűen, minden kertelés nélkül, hogy „ez nem muzsika.“ „Dös ist ká Musik!“ És ez a muzsika úgy meghódította az embereket, hogy a világon mindenfelé körülbelül 18000-szer adták. Honnan verődött össze ez a tengernyi sok ember, akik mind a Lehár muzsikájában olvadtak fel? Hiszen sem Wagner, sem Puccini nem voltak képesek ekkora tömegek megmozditására, zsenijük dacára. Két dolgon múlik az egész siker. Egyik a Lehár tehetsége, a másik operettjeinek újszerűsége. Lehár Ferenc nevéhez fűződik az uj operettmüfaj születése, varázslatos muzsikájának erejével hódítja meg a tömegeket. Amint ezüst babérkoszorúkkal, emlékekkel telt dolgozószobájában szemben ülök vele, szinte állandóan csilingel a telefonja. Ö ma Bécs legkeresettebb embere. De pompásan győzi a munkát. Friss, fiatalos, a sok komponálásnak, hangszerelésnek, dirigálásnak, a kiállott szenvedéseknek, izgalmaknak sehol semmi nyoma. Telítve van ma is újabbnál újabb melódiákkal, legalább húsz esztendőre „el van látva“ ... És amint beszél, a hangja tele van gyengédséggel. Egyes szavain, ha németül beszél, megérezni a magyaros csengést. Ezt bizonyosan az édesayjától örökölte, akinek mindig odaadó, gyengéd fia volt. Amikor „A drótost“, Ischl-ben bemutatta Ferenc Józsefnek a nagy kitüntetés után sietve indult haza, hogy elmesélje „diadalát édesanyjának. Ez volt élete utolsó boldog perce, mert utána egy félórával már halott volt az önfeláldozó, gondos, jó anya. Azt szeretném még csak kérdezni, hogy az ezer és ezer tündéri melódia hogyan virágzott ki leikéből? De már későre jár az idő, sietnem kell és amikor búcsúzóul szerencsét kívánok neki hatvanadik születésnapjához, feszesen összecsapja a bokáit, úgy köszöni meg, mint egy ifjú hadnagy. P. L. Nyugalombavonuló tanítók Komárom, május 2. A komáromi magyar tanítói kar két érdemes, derék tagjának nyugalombavonulásáról veszünk hirt, amely szerint a róni. kath. Majláth-iskola tantestületének tagjai sorából Patkó Flóris és Lohnet József tanítók az elmúlt napokban nyújtották be iskolai felsőbb hatóságuknak nyugdíjazás iránti kérvényüket. A katolikus iskolaszék legutóbbi ülésén foglalkozott a kérvényekkel és intézkedett a nyugdíjazás felől. A nyugalombavonuló tanítók közül Pathó Flóris negyven esztendeje szolgálja a magyar népnevelés ügyét, ebből hét évet a komárom-ujvárosi rom. kath. iskolánál töltött el, 1897. évben történt megválasztása óta pedig 33 évig a komáromi Majláth-iskolában fejtett ki eredményes és igen értékes kulturmunkát. Mint pedagógus és mint gyermeknevelő egyike volt a legkiválóbbaknak, aki szivvel-lélekkel csüggött mindenkor nemes hivatásán s aki mindenkor díszére vált a katolikus iskolának. Igen eredményes munkása volt hosszú éveken keresztül a községi iparostanonc iskolának is, amely téren szintén értékes tevékenységet fejtett ki. Mint okleveles középiskolai tornatanár a szent Benedekrendi főgimnáziumban is működött. Vele egyik nagyértékü pedagógus távozik az iskolákéi. De nemcsak mint jeles népnevelő szerzett magának tiszteletet és szeretetett, hanem mint a köz- és társadalmi élet egyik legönzetlenebb munkása is megérdemelt becsüléssel találkozott. Több cikluson át volt a régi Komárom város törvényhatósági bizottságának tevékeny tagja, akinek különösen iskolai és gazdasági kérdésekben történt komoly és megfontolt felszólalása és vélemény nyilvánítása mindenkor irányadó volt. Társadalmi téren is sokat fáradozott és a zene- és dalkuitura fejlesztése körül is érdemeket szerzett magának. Mint kiváló zenész, a háború előtti években Komáromban működött vonósötösnek volt jeles tagja, a Komáromi Dalegyesület kulturmunkájában pedig közel négy évtized óta vesz példás lelkesedéssel részt, a Dalegyesiiietnek éveken át volt jegyzője, most választmányi és a működőkarnak jubiláns ezüstéremmel kitüntetett tagja, akinek zenei kérdésekre vonatkozó szakvéleményét mindég kikérik. Lohner József 36 évi működés után vonul nyugalomba. Előbb Siittőn tanitóskodott, 1906 óta működik a Majláthiskolánál teljes megelégedésére és elismerésére felsőbb hatóságainak. Betegségére való hivatkozással távozik az iskoiákól, ahol lelkiismeretes munkása volt a közmivelődésnek. Lohner József, aki sok éven át tanított az iparostanonciskolában is, szintén nagy tevékenységet fejtett ki zenei téren, jeles orgonista és karvezető, aki ilyen minőségben esetén sokszor van szükség a kinzó fájdalmak ellen pillanatok alatt ható segítségre, mert a szenvedés az elviselhetetlenségig fokozódbatik Ha van házában ilyenkor egy palack valódi DIANA SOSBORSZESZ, nem kell rettegéssel gondoluia az éjszakára. Ha néhány csepp Diana sósborszeszt tiszta gyapotra (vattára) csepegtet és azt beilleszti a fájó fogba, vagy ha s külsőleg még épnek látszó fog körül b dörzsöli a foghust örömmel fogja a fájdalmak gyors enyhülését, majd teljes szünését tapasztalni: Arak: 1 kis üveg . . Kis 6.— 1 közép üveg , „ 15.— 1 nagy üreg. . „ 30 — I. számtalanszor helyettesítette Molecz Tivadar karnagyot. Éveken keresztül a Kath. Legényegyesületben előadott operettek zenei betanítását és kíséretét teljes sikerrel ő végezte, amivel feledhetetlen érdemeket szerzett magának. A két jeles tanitó a folyó iskolai év végén búcsúzik el az iskolától s nyugalombavonuiásukat nemcsak az iskola, de a város társadalma is őszinte sajnálattal veszi tudomásul. (F.Zs.) Forral/ Rózsi vendégszereplésével szerdán megnyílt a komáromi tavaszi sziniszezon. Szerdán este kevés számú közönség előtt megnyílt a tavaszi sziniszezon Komáromban. Az első este Törzsné Forray Rózsi vendégszerepeit a színházban Szenes Bélának egyik legsikerültebb vigjátékában, a Gazdag leányban, amelyben a fiatalon elhunyt Szenes Béla a pesti nevelőnők életéről irt sok poézissel pár nagyon szép jelenetet egy elszegényedett parnevü család fiának s egy gazdag leánynak romantikus szerelmi .története keretében, Forray Rózsi játszotta az egyik nevelőnőt és annyi természetesség, közvetlenség volt alakításában, amellyel a német nevesassess Törzs Jenő „Az úri emberek“-ben. John Galsworthy neve az angol irodalomban körülbelül Shaw és Chesíerlon neve közt foglal helyet: a Földes színtársulat csütörtöki elő. adásával igen jó szolgálatot telt, hogy a komáromi közönségnek bemutaíoíl egy olyan színmüvet, amely abszolút irodalmi értéket képvisel és a színházban a tiszta művészet céljai érvényesültek. Galsworthynak a „Forsyte Sago“ nagyszerű írójának „Az ezüst kazetta“ című színmüvén kivü! a mi tájékunkon „Az űri emberek“ cimű színdarabja ismert. Mindkét darabból megállapíthatjuk, hogy az író' élesen küzd a társadalmi visszaélések ellen, amelyekben Albion lakói nem is igen szűkölködnek. „Az ezüst kazetta“ és „Az úriemberek“ cimii színmüveiben Galsworthy egykén! ostorozza a felső tízezer farizeusságaií és társadalmi privilégiumaikon lűl kiáltja feléjük: bűnösök vagytok, korhadtak vagylok, aljasok vagytok! A kétféle mérték ellen amellyel egy ugyanazon bűnöket mérik, de a társadalomnak tagozollsága szerint: ez ellen a kétféle mérték ellen küzd Galsworthy Írásaiban szinte csak egyszerű állító mondatokkal, de az igazság és őszinteség keresésében meleg szivü irásmüvészettel. „Az ezüst kazetta“-ban ez a kétféle mérték akkor lesz szembetűnő, amikor a liberális képviselő fia egy reiikül ellopásáért csak apai fed désben részesül és a nyomorgó, lőnő figuráját rajzolta meg, hogy szerdán megint a legkiválóbb magyar komikának láttuk Forray Rózsit, aki szinte Wcrbezirk asszonnyal vetélkedett kómikai érzékében. Fáy Béla rutinos alakítást nyújtott, Kabos László zamatosán játszott, Biró Böskének a parvenii asszony szerepében volt néhány jó hangja, Mihályi Lici a címszerepben sok tehetséggel érvényesítette szerepének szépségeit. Simái Ede játéka nyugodtságával hatott jól. Kabinet alakításokban Kovács Árpád’ Gál István és Szánthó Ernő hoztak ki még színeket. (k. e.) nagycsaládu munkanélküli az ezüstkazettának az elhozataláért egy hónapi börtönt kap. „Az uriembe; rek“-ben pedig: mig a pénzéért az. 1 úriemberek társaságába befogadoll de l.evist meglopja Ronald Dancy kapitány, addig éppen a tolvaj Ronald : Dancy kapitány gyalázza meg faji ! öntudatában de Levist, mert a lopási rája gyanúsította, ; Galsworthy és Maugham szinmílj vei után a közönség már megszokta, hogy az uj szinmüirodalomban a j törvényszéki esetek feldolgozása igen gyakori : s mig Maugham . darabjaiban már az angol törvényszék figuráit viszi színpadra, addig ! Galsworthy még csak a törvény. székig kiséri el szereplői életét. | Mégis egyik sem a deíekfivszerii históriák izgalmasságai iniai! jut el a törvényszékig, hanem, mert mindj kettőnek van valami mondanivalója arról az igazságszolgáltatásról,amely 5 méltóan gyenge az "emberi tökéletj lenséghez képest: és amit mondanak j azt mindig egy tisztuliabb világnézet l hitében mondják . Csütörtökön este Földes direktor ; megmutatta, hogy sok érzéke van a j színháznak és az irodalomnak, amely t mindig az élet tükre marad, egybe■ íorrottságát hirdetni akkor is, amikor | a mindenféle válság a színházat \ elsodorta az irodalomtól, A csütör: löki előadás a komoly kulurmisszió jegyében folyt le s kár, hogy a komáromi közönség nagyrésze,
