Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-04-29 / 50. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 19*80 április 29. mégis hány elsőrangú teljesítményt láttunk tőlük, sajnos üres házak előtt. Szomorú dolos', ho y kasszasikert csak a könnyű fajsuty érhet el Komáromban s a legjobb drámai erőkkel rendelkező színtársulat is kénytelen operetteket játszani Azt hiszem, hogy ez a komáromi közönség amely evy-egy műkedvelő előadást 25-ször me^ tud nézni, ezzel kötelezettséget vállalt a hivatásos színészettel szemben is. D P. Földes Dezső színtársulata megnyitó előadásra a csillogó humoru Szenes Béla egyik legsikeresebb vLjátékát „A gazdag leány“-t tűzte ki. Az előadásnak külön értéket ad a legnagyobb élő magyar komika, Törzsné Forray Rózsi vendégfellé- i pése Marié szerepében. T. Forrai Rózsi a budapesti «Magyar Színház" tagja. Holnapután, május 1-én pedig Törzs Jenő a budapesti „Vígszínház“ művésze vendégszerepei Galsworthy színmüvében, az „Úri emberek“-ben. Galsworthy Bemard Shaw és Chesterton mellett az angol irodalom büszkesége s az „Úri emberek" diadalmasan járta meg a müveit világ színpadjait, ma is a legelőkelőbb színházak kasszadarabja. Május 2-án, pénteken Makai Margit, a „Vígszínház“ művésznője lép fel | vendég gyanánt, Molnár Ferenc „Egy, ? két ö, három“ című vigjátékábanLydiát s alakítja. Reméljük, hogy ez a három név f kizökkenti Komáromot a közönyből, f Óriási részvét mellett temették ^1 Esztergomban Palkovich Viktor volt gutái esperesplébánost, volt szlovenszkói nemzetgyűlési képviselőt — Saját ludósitónklól — Komárom, április 28. Az esztergomi szentgyörgymezei temetőben vasárnap délután rend kívül nagy részvét mellett temették el Palkovich Viktort, volt gúlái esperesplébánost és a szlovenszkói keresztényszocialista pártnak állampolgársági sérelme miatt kiutasított volt nemzetgyűlési képviselőjét. Az elhalt lelkipásztor koporsóját tisztelőinek valóságos koszoruerdeje borította és a szentgyörgymezei ősi temetőben szem alig maradt szárazon, amikor felcsendültek az utolsó akkordok, ámeneknek kisé relében egy kiváló férfiú indult el utolsó útjára A temetési szertartást Brayer István dr. felszentelt püspök, esztergomi kanonok végezte fényes papi segédlettel. A temetésen az elhunytnak volt esperesi kerüleíét Mafer Imre dr. komáromi apátplébános képviselte, egyúttal ö és Alapy Gyula dr., e. világi elnök képviselte a komáromi egyházközséget A temetésre kivonult az esztergomi szeminárium minden növendéke, valamint az esztergomi kalolikus fö gimnázium összes tanítványa a teljes fanári karral együtt. Esztergom vár megye képviseletében dr. Palkovich László alispán veti részt több vármegyei tisztviselővel egyetemben a temetésen, miután a megboldogult több éven keresztül volt tagja Esztergom vármegye képviselőtestü leiének. A nyiioü sírnál utolsó istenveledet Alapy Gyula dr. szlovenszkói tartománygyülési képviselő mondott, aki Palkovich Viktornak elévülhetetlen, áldozatkész magyarságát méita ta, volt káplánjai nevében pedig P/ágay József, jelenleg kisoroszi plébános búcsúztatta el a fö di. életből Palkovich Viktort, akiben a kaío likus egyház nagy érlékel veszheti el. Sáskairtás Turkesztánban. Hadifogoly-emlékek. Irta Kőrös Imre. (Folytatás.) A láger foglyait az oroszok minden reggel hajtották a kertekbe, malmokba kényszermunkára, amiért semmit sem fizettek nekik. Az altiszteknek és intelligens embereknek az volt a kötelességük, hogyha halott volt a foglyok között, bent a városi kórházban, 20-an ki lettünk rendelve halott kísérőnek. Ez igen gyakran volt, mert a nagy kaszás itt rettenetesen működött a szerencsétlen hadifoglyok között. Az elcsigázott, kiéhezett, rongyos hadifoglyokat úgyszólván megtizedelte a halál. A várost ekkor szemügyre vehettük, mert teljesen keresztül kellett vinni rajta a halottunkat, lévén a kórház az egyik, a temető pedig a másik végében a városnak. Némán, megilletődve, fedetlen fővel kisértük a halottvivő orosz szekereket, rajta az egyszerű, festetten koporsót a főváros utcáin, melyben egy-egy szerencsétlen bajtársunk holtteste nyugodott, megváltva sok-sok szenvedéseitől. A járdára nem volt szabad egy kísérőnek se felmenni, egy orosz katona is jött velünk, az lehajtott mindenkor a járdáról. Gyönyörű sétányokon, parkokon, ragyogó palotasorok között vezetett utunk a temető felé. Példás tisztaság, öntözés minden utcáján. Az egész város hatalmas, széles utcasorokkal; minden utca befásitva, valóságos kertváros volt ekkor még Taskend, Kerensky kormánya idejében. Előkelő, fényes közönség sétált a tereken, a ligetekben. Illatos cigaretták füstje, elegáns, legutolsó párizsi divat szerint öltözött orosz dámák parfümös illata töltötte be a levegőt. Hatalmas forgalom is volt még, villanyosok, autók, orosz hintók, szép lovakkal hajtattak a remek kirakatu üzletek előtt. A sivár 4-es Polki élet után egy kis oázis volt minden temetés, bárha fájó szívvel kisértük is szegény bajtársainkat. A róm. kath. templom ! előtt megállottunk. Jelentettük a pap- 1 lakon, hogy halottat hoztunk. Kijött j onnan egy róm. kath. fogoly pap, röj videsen beszeuteite a koporsót s vittük tovább a szép virágos taskendi temej tőbe. Ha tudva volt, hogy a fogoly evangélikus, avagy református, akkor a kórházba eljött az evangélikus német lelkész, mert Taskendben volt szép és népies ev. német egyház gyönyörű templommal és elbucsuztatta rövid beszéddel a bajtársat. Mintegy 6000 fogoly lehetett már akkor a temetőben, külön szakaszt hasított ki a város saját temetőjéből erre a célra s mindegyik fogoly egy zöldre festett keresztet kapott, neve fehér betűkkel volt felírva és a halálozási évszám egy pléhtáblán. Felvolt még írva katonai ezredének száma és életkora, — orosz nyelven. A tiszteknek külön helyük volt. Az oroszoktól ez a temetési eljárás nagyon szép volt s e mellett gyönyörű helyet is adtak bajtársainknak remek temetőjükben. A foglyok kegyelete gyönyörű szobrot készíttetett egy Taskendben élő hadi; fogoly budapesti szobrásszal. A hadifoglyok temetője közepén lett felállítva az elhunyt bajtársak porai között. A szobor egy hatalmas szfinxet ábrázol, alul oroszlán áll és néz előre. Az oroszlán alatt pedig egy rongyos, kiéhezett, magyar honvéd hadifogoly allegórikus alakja szimbolizálta ami akkori sanyarú helyzetünket. Mindenszentek napján közel s távolban levő bajtársak, sőt városi előkelő oroszok is zarándokoltak virágokkal a hadifogoly emlékoszlophoz, kegyeletük lerovására. A néma, szomorú temetéseknek is vége szakadt 1917 április 13-án. Este parancs érkezett a lágerbe, hogy a kokándi jövevényeknek másnap indulni kell sáskairtásra. Mikor már megismerkedtünk taskendi bajtársainkkal, újra fel kellett venni a vándorbotot. Barátaink iparkodtak bennünket lebeszélni, hogy ne vállalkozzunk ilyen veszélyes foglalkozásra. Ok már hallották, hogy akik tavaly oda voltak, megdagadt kezük, lábuk a nagy gazban, attól a mérges szertől, a mit a sáskák kiirtására kell fecskendezni. De mi senki tanácsára nem hallgattunk, mert azt gon-Nagy T eljesitmérsy-KényeSem-Szépség AZ Uü SUPER fia illa TERVEZTE ES ÉPiTETiE A STUDEBftKER Súlyához viszonyítva nagyobb erő, mint bármely más hasonló osztályú kocsiban ! Olyan bőséges méretezés, olyan kényelem, olyan stílusos vonalvezetés, amilyent eddig solmsem kaphatott ilyen olcsó áron. 114 inches keréktáv, 70 lóerős Studebaker motor, speciális hangtompító, amely a teljesítőképességet tökéletesen megtart j ni kettős működésű sevvo-F,trendszer, Timken csapágyazás a 12 legfontosabb helyen - az uj Super Erskine műszaki előnyei ismét megmutatják, milyen kimagasló értéket tud adni a Studebaker, amint 78 esztendős nagy múltja alatt mindig utolérhetetlen minőséget nyújtott. J. LIPPERT Lumacsi ut 43/45 Ilit ATISL A V A-POZSOV Y D 5. P. N. 30 dőltük, hogy bárhol legyünk, akár egy hónapig is, vagy tovább, nem szenvedünk annyit, mint itt a 4-es Polkban, avagy ahogy mi neveztük a 4-es Pokolban. Április 14-én, ötvenen bementünk a főváros szivébe, a katonai főparancsnokság épülete elé, hogy onnan fogunk indulni az uj foglalkozásra, a soha nem látott és soha nem próbált sáskairtásra. Reggel 8 órakor már ott ültünk a főváros legszebb utcáján a fényes katonai parancsnokság szép épülete előtt. Vártunk türelemmel. Bámultuk a hatalmas forgalmú város lüktető életét, a fényes öltözetű járókelőket. Az oroszoknál az a szokás úgy az egyes családoknál, mint társulatoknál, hogy semmiféle munkát, legyen az bármilyen fontos, elő nem készítenek, hanem az utolsó pillanatban mindennel kapkodnak és rendesen az ilyen alap nélküli munkának kevés sikere van. Mikor odamentünk minden lágerből, akik ki lettünk vezényelve, mintegy 200-an lehettünk, elleptük az egész teret, nagy batyunk mellettünk letéve — mert a hadifogoly olyan volt, mint a csiga, hogy vitte minden vagyonát magával, akkor azt kérdezték az oroszok, hogy mit akarunk mi ott s mit akarunk enynyien? Valójában megijedtek tőlünk. Aztán jelentettük, hogy parancsra vagyunk itt, sáskairtásra vezényelve. Akkor kezdtek gondolkozni, hogy miké\ pen is lehetne ezeket a rongyos, sorsüldözött hadifoglyokat odaszállítani. Mig az oroszok bent gondolkoztak, mi ültünk a szép utcán. Meglepett bennünket az a rengeteg sok magasrangu tiszt, akik ott megfordultak, minden 10-ik ember tiszt volt. Akik a jó, állandó kiimáért, az olcsó életért, vagy mint nyugdíjasok jöttek Ázsiába. Vagy talán a háború zivatara elől jöhettek, hogy ha esetleg szükség lenne rájuk bent Oroszországban, kéznél ne legyenek. Alig győztünk nekik tisztelegni, annyian jártak az utcán. És szívesen fogadták köszöntéseinket, mert akkor már egy orosz közlegény sem tisztelgett nekik. Napról-napra meglettek a katonáik mételyezve. Á bolsevizmus kitörése előre vetette már rémes árnyát. A déli órákban egy orosz főhadnagy jött közénk s mondá, hogy ő lesz a mi parancsnokunk a sáskairtásnál. Azután jöttek KOSlIÁL & LIPTH4V KOMÁRNO, /KOMÁROM/, Széchényi-utca 38. hozzá a cseh fogoly tisztek a főmunkák vezetésére, elmondták nekünk altiszteknek, hogy mi pedig felügyelünk a munkásokra, minden altiszt 3 munkást fog kapni. Mi azonnal azt kérdeztük, hogy mi lesz a fizetés? Az orosz főhadnagy jó fizetést ígért, 2 rubelt naponta és állami kosztot csekély áron. Akkor még a rubel jól állott; megörültünk az ígéretnek. A munkásoknak pedig 1 rubel lett Ígérve. Ők is megvoltak elégedve, hiszen a Polk-ban ingyen, rossz koszton kellett dolgozni. Délután 3 órakor sok benszülött, szárd fuvaros jött a térre. Hatalmas, 2 méter magas, két kerekű káréjukkal, amit ők arbának hivnak, jelezték, hogy ők fogják batyuinkat vinni messze földre, a sáskák birodalmába. A főhadnagy egy legénnyel elment és csakhamar egy nagy kosár fehér péksüteménnyel tért vissza, azt kiosztotta közöttünk s meghagyta, hogy mi induljunk el, a kocsisok tudják, hogy hova, merre kell mennünk, ő majd hintőval jön utánunk. Felraktuk batyuinkat a 2 kerekű arbákra, mi pedig ballagtunk utánuk, a városból kifelé a bizonytalan útra. (Folyt, köv) A „Médium.“ — április 28, A „Prágai Magyar Hírlap" húsvéti képes mellékletében jelent meg Berecz Gyula komáromi szobrász művész legutolsó szoborművének fényképe. Láttam, mikor az alaktalan agyagból formálta, mig kialakult a „Médium". Egyenes vonalak jellemzik a nyugodt akaratnélkűli ovális arcot. A hosszú nyak vonala nemesen egy szerű. Lehunyt szemhéjjak, — az alvás nem természetes, azt az első pillanatra elárulják az arc vonásai. — Alszik, kényszerhatása alatt* —• Tranceban van — más akarata uralkodik felette. A félig nyitva maradt száj — az ajak fáradt vonala, erős tehetségről tanúskodik. Kimerültség és magátátadás jel-» lemzik a — „Médium“-ot,
