Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-04-19 / 46. szám
Komáromi Lapok 13. oldal.. 1930 április 19. Nyugati szél. Máskor ha jött, ott kelt föl, hol a nap, S ha végig vágta lesült arcomat És végig söpört lelkemen Ujjongtam: nem birsz énvelem! Feküdj nekem!... Mikor a szél süvit Szivem, melyet a birkózás üdít Friss indulót ver. Ezelőtt kevéssel Így kötődtem én még a széllel, Mikor egy nap az alkonycsendbe Ott kelt föl, ahol szállt az este S évődő kedvem elakadt. Reám fújt, körülzsongott, mint a hab S valamit súgott az estfényinél — Nyugati szél. Halkan duruzsolt: száll a nap, Eredj, a fénylő láthatár alatt Nem hervadnak az égő álomrózsák — Legyezget... szélben lejtenek a hórák Megfordult.. . Miért? Nem tudom, De gyilkos ez a fuvalom! Elfujja ajkamtól a levegőt, Ki izmaimból az erőt, El arcom napsütött színét S amint beszivom lankasztó lehét, Fuvalmán mintha táncot járna, Libeg, lobog az élet lángja És föl-fölcsap, mert kialudni fél — Nyugati szél. Bird Miklós. Uj || vendegeinknek ■ Eies la? elWixetíiuek megelégedésére nyojlott 201. Iceedvesményt szobaárainkból, 101. kedvezményi olcsó euerem árainkból (menüt kivéve) módunkban van a Komáromi Lapok kiadóhivatalával Iftesiteu megállapodás alapján fcibőví eni a Magyar üir. Operaház Nemzeti Színház Kamara Színház előadásaira szó ó mérsékelt aiu jegyek' kel. Tekintettel a nagy keresletre, kérjük szoba és színházjegy rendelését kéthárom nappd tiöbb velünk közölni. Park Szálloda Budapest gzembsn a Keién pályaudvar érkezési oldalával. (Nincs kocsiköltségé.) Római impressziók Irta Z&dor Tamás. Éjfélen kezdődött, vonatérkezés után. Autórohanásban, ablakon át, villanásszerűen mutatkoztak az első körvonalak. Romok, templomok. Obeliszkekés szökőkutak. Az autó egy pillanatra megállt egy kicsiny szűk utcában. Kipillantottam. Utcakeresztezésnél álltunk. Villanyfény vetődött méteres márványtalapzatra. A talapzaton egykori szoborkolosszus kincses töredéke. Egy hatalmas márvány balláb. Megszédültem a gondolattól, amit a várossal való első találkozásom csodálatos szimbóluma teremtett meg bennem. Mert szimbólum a szobortöredék. Nem egy, de millió láb szimbóluma. Emlékeztet a lábra, mely Romulusé volt és Róma alapját megvetette. Visszaidézi a lábakat, amelyek a királyság és a köztársaság Rómájában világtörténelmet tapostak ki a halhatatlan Fórumon. És visszaidézi a cézárok világot hóditó harcos lábait. A Názáreti tanítványainak sarutlan kemény lépéseit. Az egyetlen műemlék megpillantására ezredévek vonulnak el a lelkiszemek előtt. Jönnek a zarándokok, a dúló seregek, a hívők, a szentek, a költök, a művészek százezrei és át kell éreznünk a magunk pillanatát, amikor érdemtelen lábunk az autóból Róma porába kilép ... Múlik az éjszaka. A sötétség már csak félhomály. A szürke derengésből fehér márványszobrok körvonalai rajzolódnak elő élesen. A vatikáni múzeum egyik keskeny, hosszú termében álltam. Előttem Apolló alakja, körülöttem a múzsák szobrai. Sokszor mondták, hogy régen beariváltam, de itt éreztem igazán, hogy beérkeztem. Költőknek, Íróknak és művészeknek ez a hely a beérkezés földje és ez a pillanat az elfogódás az Olympuson. Itt nem ujjongni, nem csodálkozni, áldozni kell Apolló színe előtt. Az emlékezés apró mécslángjaival áldoztam Apolló oltárán, ezredévek világtalan nagyszerűségeire emlékeztem. A mécslángok Homeros, Ossian és Milton boldogságáról meséltek és csendes nyugalmat éreztem az áldozat után. Csendes nyugalmat, hogy megjöttem. A nap már jó magasra hágott és aranyfénye besugározta a kis termet, amelyben az Ókor egyik legszebb emléke, a márványbavésett biga állott. A múzeumi látogatók körülfogták az ókori kétfogatu és kétkerekű szekeret. A fújó paripák márványhajtójával akkor éppen egy autószemüveges soffőr nézett farkasszemet. Megrázott a pillanat. Lelkembemarkolt a párhuzam, a inult márványbaőrzött emberalakja és a jelen élő szemlélődője között. Mind a kettő típus, csak a nevük más. Hajtó volt az egyik a múltban, a másik soffőr a jelenben, A múlt emberének nem volt más gondja, csak a paripák erejéből kihajtani a maximális sebességet. A jelen fiának sincs más őrülete, csak a sebesség rekordjának javítása a mótorral. A hajtó eltávolodott Jupitertől, a soffőr lelkében ritka vendég az Isten, de közös a nagy cél, ami volt, ami napjainkban újjászületik és ami lesz . .. világuralom! Jártam az utcákat, láttam a tereket, de csak Traján oszlopa és a Szenttelek előtt álltam meg hosszabb időre. Lelkemben kitört a válság. Megtámadtak az érzések, megrohantak az indulatok és átviharzott rajtam a megismerés. Traján oszlopa ... dacolás az idővel, dacolás a magassággal. Az oszlop tetején Szent Péter szobra, a messzeségben csak a megpihenő szent madár impressziója. És ez is, csak azért is, dacolás az emberrel. A Szentteleken munkások ásnak, tudósok kutatnak. Évezredes sírokból oszlopuk kerülnek elő, széles árkádok és szobortöredékek. A munkások ásója, a tudósok szemüvege, a kor eszmeáramlatain túl, dacolás az enyészettel, dacolás az idegennek ígérkező jövővel. És a szobortöredék? Dacos arcában valamikor a letűnt idők háborúinak istenét, Marsot tisztelték. Napfény csókolja a márványemléket és Mars csak azért is ismét a jövő elé néz. * Voltam a San-Pietróban. Kezem akaratlanul is összekulcsolódott a San- Paolóban. Két székesegyház, a kereszténység két óriás temploma. A térben egymástól messze állnak, de az időben egymáshoz egészen közel. Szent Péter sírját az óriás kupola alatt a napfény világosságában kilencvennél több, örökké égő villanyrózsa világítja meg. Szent Pál templomában sürü homály, az apostol sirja hatalmas oszlopok alatt pihen, de félszáznál kevesebb egyszerű olajmécses vet rá kétes világosságot. Megálltam a Pantheonban is. Raffael sírkövének betűit tapogattam nehézkesen és felizzott előttem az örök kérdőjel. És Michel Angelo?!... sirja miért oly messze ... miért más városban ... miért nem a Pantheonban?! Térben és időben miért oly messze? Valahol harang kondult az örök városban. Mélyszavu harang és zúgása tompán szűrődött a Pantheonba. Mintha a Názáreti ismételte volna meg a harang szaván egykori kijelentését: — „Kőszálra építem anyaszentegyházamat!“ A dacolás kétségbeesésig fokozódott lelkiválsága hirtelen elcsöndesedett. Elmúlt, mert az élet törvényével szemben bele kellett nyugodni a változatlanba. A lángoló észnek, a veretes egyéniségnek, a halhatatlan értéknek a földön még halóporában is meg kell elégednie a második hellyel. * A párhuzamok és benyomások szinpompás tűzijátéka napokon át tartott. Caracalla termái és az Angyalvár, egymással szemben, párhuzamban, egyszerűen, világosan mutatták, mi a különbség az Ókor és a Középkor között. A termákban minden rom. Arasznyi homokréteg fedi a malachitok, porfirok és lápisziazulik mesebeli mozaikját. És mégis, az omladozó falak között, a férfiak osztályán még akkor is hallani véltem a patríciusok és lovagok ré elhalt kemény politizálását, tudósok é művészek halkszavu bölcselkedését. . női termek omladékai között vissz« hallottam a gondtalan ezüstkacagás ami régen elmúlt. Az Angyalvárba viszont minden százszázalékos korhí ség, tudományos épség. A letűnt szí zadok tökéletesen berendezett termei Az ötvösművészet remekei, szépséges bútorok, könyvek, fegyverek és minder termen két-három nyitott ajtó. És mii den teremben ugyanaz az impresszii Mikor a terembe beléptem, a szem közti ajtón abban a pillanatban surrant ki az élet. Múzeális merevség, életteler tárgyak. A két történelmi korszak között ez a különbség. A templomjárásból csak két impres« sziót jegyzek fel. Világos, hófehér templom, — Santa Maria Maggiore, — benne őrzik a betlehemi jászol megmentett töredékét. Ha a világnak ez lehetne az egyetlen Mária templom mély hatása feleslegessé tette volna szeplőtelen fogantatás dogmáját. Horn lyos templom, komor hangulattal, Santa Maria della Victoria, benne 4 ténelmi freskók őrzik Bécs várának török ostrom alól való felszabadítás a Fehérhegyi csatát és a lepantói ti geri ütközetet. Ha nem mulasztott, volna el a nemzetek római templomai között a magyarok Szent László templomát a hosszú évszázadok alatt felépíteni, akkor Róma arculatában most volna éles magyar vonás és a világ zarándokai, a világ utazói nem maradnának homályban történelmi hivatásaink felől, amelyeket a hitért, a kultúráért, a fajok életképes elhatárolódásáért annyi véráldozattal híven teljesítettünk. Még egyszer a San Pietro. Az előcsarnok oldalában lovasszobor. Nagy Károly lovasszobra, aki frank fegyve7 rekkeí a római szent birodalmat alapította. De mást is cselekedett, a világtörténelemben. A Duna—Tisza-közét» frank fegyverekkel leverte a velür rokon Avarokat. Országukat előbb meg csonkította. A nemzet megélhetését lehetetlenné tette és később a nemzetet magát kiirtotta. A nemzetgyilkolá® tőr I Dosztál József utódai DOSZTÁL & BECK Komárno, (Szlovenszko) Széchényi-uíca 11. Telefon 137. Vízvezeték-csatornázási és központi-fűtési vállalat, épület és mübádogosság. Vidéki házak modern vízellátása és központi-fűtése. Ajánlja sajátgyártmányú és legszolidabb kivitelű : Sör- és borkimérő pultjait jégszekrénnyel kombinálva, a legkülönbözőbb nagyságokban, a legkisebbtől a legnagyobb méretig, - felső, avagy pedig pince csapolásra berendezve. 'IHjpi.- Jj Különlegesen massiv jégszekrényeit kiváltképen hentes és mészáros üzletek részére szükséges kivitelben, — egy, avagy pedig két jégtartányos elrendezéssel. Vízvezeték nélkül használatos, különösen vidéki lakóházak részére szerkesztett, egyszerű és olcsó fürdőberendezéseit, melegfürdő vételére, massiv, elpusztíthatatlan kivitelben. Ülőkádak, fotelkádak stb.állandóan raktáron. Kívánatra helyszíni megbeszélésre készséggel megyünk és költségvetéssel díjtalanul szolgálunk. 31,k