Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-04-08 / 41. szám
Ötvenegyedik évfolyam.-11. hzíilü. Kedd, 1930, április 8. í Előfizetési ár csehszlorák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Egész évre IGO K, félévre 50 K, negyedévre 25 K. - Külföldön 150 Kő. Egyssizím Ara 1 korona. A magyar könyv kálváriája. Komárom, — április 7. Még élénk emlékezetünkben vannak azok a könyvrazziák, amelyeket egy régi teljhatalmú miniszteri rendelet alapján a rendőri hatóságok a magyar könyvkereskedésekben és magyar könyvtárakban foganatosítottak s amelyeknek eredménye több ezer, Magyarországon kiadott könyv elkobzása volt. Ezenfelül a bíróságok is megindították az eljárást a miniszteri rendelettel szemben kihágást elkövető könyvkereskedők és könyvtárosok ellen. Érthető érdeklődéssel várjuk ezeknek az ügyeknek fejleményét, amelyek már megindításuk alkalmával is nagy elkeseredést szültek a magyar nemzeti kisebbség körében. A magyar gondolatnak, a magyar szónak és magyar nyelvnek üzent hadat ezelőtt tizenegy évvel ez az obskúrus rendelet, amelyet most valaki rósz kedvében kiemelt a poros akták közül és minden különösebb indok nélkül újra megindiltatták a rendőri kontrolt a magyar könyvek ellen. Hogy a magyar nemzeti kisebbség emiatti jogos feljajdulásának a magyarság képviselői hangot adlak és illetékes helyen lépéseket tettek a béke tizenkettedik évében anakronizmussá vált rendelet hatályon kívül helyezése céljából, az csak természetes dolog, ennyit minden körülmények között meg kellett a magyarságnak tennie legféltettebb kincse érdekében. Úgy látszik, hogy az államhatalom maga is belátja, hogy tarthatatlan a mai állapot a Magyarországban kiadott magyar könyvek behozatalára nézve, végre is Csehszlovákiát kulturállamnak tartják, már pedig ez a minősítés arra kötelezi, hogy a magyar könyvek dolgában is demokratikus álláspontra helyezkedjék, ami pedig kizárja az eddigi merev elutasítást a Magyarországban előállított magyar könyveknek Szlovenszkóba leendő beszállításra nézve. Egyik prágai hir szerint az illetékes hivatalos körök foglalkoznak a kérdéssel, amelyet azonban azzal a lehetetlen intézkedéssel akarnak megoldani, hogy a magyar könyv behozatalának s terjesztésének jogát államilag szubvencionáltcsehkönyvterjesztő vállalatnak adják meg. Ez a hir már magában véve is sérelmes a magyarságra nézve, mert annak megvalósulása esetén a könyvterjesztés korlátozása nem szűnne meg és azt biztosra lehet venni, hogy a behozott könyv árát nagyon meg fogja drágítani, ami a könyvvásárlást mesterségesen redukálja. De igen érzékenyen károsítja IL1T1KA.I LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Sierkesztőaég és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként háromszor: Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. kedden, csütörtökön és szombaton. meg a tervbevett intézkedés a szlovenszkói könyvkereskedelmet is, amely eddig is rengeteg áldozatot hozott a magyar könyvért s amelynek helyzete olyan súlyos, hogy az ilyen és haionló eljárások a csőd szélére juttatják az államnak egyik legjobban adózó, hasznos kereskedelmi osztályát. A monopólium terve a lehető legrosszabb megoldást jelentené a magyar könyvre és az itteni magyarságra nézve, amely a könyvek magas ára miatt nem volna abban a helyzetben, hogy a magyar irók szellemi termékeit megszerezhesse. Végül pe-Komárom, — április 7. | A nemzeti kisebbségek parlamenti bizottság kiküldését indítványozzák. A képviselőházbtn képviselt kisebbségek nemzetiségre és politikai hitvallásra való tekintet nélkül közös indítványt nyújtottak be a képviselőházhoz egy olyan bizottság létesítésére, am°.!y nek az volna a feladata, hogy a nemzeti kisebbségek valamennyi vitás ügyét parlamenti utón megoldja, illetve e problémák megoldását előkészítse. Ezzel a közös akcióval azt akarják a kisebbségek elérni, hogy végre kezdjék meg a mai napig fennálló problémák megoldását. Az indítvány igy szól: Határozza el a képviselőhöz, hogy az alapszabályok 22. szakasza értelmében bizottságot küld ki, amely megvitatja a nemzeti kisebbségek valamennyi vitás ügyét és a nemzetpolitikai differenciák végleges tisztázása céljából megfelelő javaslatokat terjeszt a nemzetgyűlés elé. Az indítványt Luschka német kér. szocialista. Böllmann német gazdaszövetségi, Pohl német szobiáldemokrata, Jung német nemzeti szocialista. Szenti vány József magyar nemzeti párli, Szüllő Géza dr. magyar keresztényszccialista, Kaffka dr. német munka- és gazdaságközösségi, Stenzl német iparos, Bucep dr. lengyel néppárti, Chobut lengyel szociáldemokrata és Kurtyák mszir.szkói autonomists párti képviselők írták alá. Az indítványban felsorakoztatják mindama élveket, amelyek az állam szempontjából a nemzeti kérdések megoldására nézve fontosak és kijelentik, hogy a nemzeti kérdés megoldása alkotja alapját a csehszlovák köztársaság belső békéjének. Hivatkoznak a nyelvi sérelmekre, a folyamatban levő erdőreformra és az iskolák küszöbön levő reformjára, amelynek nemze-Széchenyi István a .Kelet népében“ mondja: Veszély fenyegeti a magyart. Ezt harsogta a fülekbe az ő korában s ha most ráemlékezünk, eszünkbe kell jutni, hogy a mai időkben sem felesleges ez az ébresztő jelszó. Mert valóban ma is olyan a helyzetünk, hogy lehetetlen a legkeserűbb búba nem merülnie, aki előtt tisztán áll: „mik vagyunk s mik lehetnénk.“ De meg kell lenni Széchenyi hitének is dig a hivatalos körök hivatkoznának a könyvvásár stagná ására és szükségtelennek jelentenék ki a magyar könyv behozatalát. Fájdalom, de úgy IAIl.__, hogy ezt a tisztán kulturális nézőpontból elbírálandó ügyet is politikai és üzleti érdek szempontjából kezelik, épen ezért a magyarságnak már eleve tiltakoznia kell ez ellen a terv ellen, amely ugyancsak a magyar könyv terjesztésének korlátozását és végeredményben a magyar szellemi kincseknek az országból való teljes kizárását idézné elő. tiségi szempontjából leendő megoldása lehet csak megoldása. Utal az indokolás a köztársasági elnöknek március 7 én, a nemzetgyűléshez intézett nyilatkozatára, amely szerint a nyelvkérdés nem presztízskérdése az államnak, hanem adminisztratív gyakorlati szükséglet kérdését alkotja. Ez a lépés megfelel az állam valamennyi nipe éietérdekeinek. Ragaszkodnia kell, 8 hhoz, hogy az állam érdeke megkívánja, hogy ne térjenek ki a még vitás nemzeti kérdések elől, hanem kezdjék meg azoknak alapos megoldását. Az indítványozott bizottság alkalmas volna megvizsgálni a nemzeti kisebbségek vitás kérdés élt és lehetővé tenni a nemzeti differenciák tisztázását. Az indítvány politikai körökben nagy feltűnést keltett. A magyar pártok egységes gazdasági munkája. A magyar nemzeti párt és országos keresztényszocialista párt mezőgazdasági szakosztályainak vezetősége, a két pártelnök Szüllő Géza dr. és Törköly József dr., és a parlamenti mezőgazdasági bizottsági tagok: Szilassy Béla dr. és Böhm Rudolf szenátorok jelenlétében Bittó Dines dr. elnöklete mellett a napokban közös ülést tartott. Az értekezlet tárgyát a közös mezőgazdasági osztály megalakítása és a munkaprogram megállapítása képezte. Beható eszmecsere után kimondották a két párt közös mezőgazdasági szakosztályának megalakulását és országos keresztényszocialista párt és magyar nemzeti párt szakosztálya nevén folytatják az eddig külön működött mezőgazdasági szakosztályok munkálatait. A közös szakosztály elnökének Bittó Dénes dr.-t és társelnöknek Szilassy Béla dr.-t választották meg, akik medbizást kaptak a további szervezési munkálatok végzésére. bennünk, hogy cselekedjünk, „mély sarkalatilag kell cselekednünk." ("G.) A mai nemzedéknek be kell látnia, hogy a nyomába lépőknek a régiekétől lényegesen eltérő lett a feladatuk. Ezt a nevelést kell elkezdeni s nem a holnappal, hanem valósággal a holnaputánnal kell törődni. 1850 körül írja, hogy „a nevelés a jövőt készíti elő“. Mégha a végzője nem nem is erre gondol. Ma életkérdés, hogy a nevelés körül feladatunkat „tudatosan teljesitsük." A mi időnkre is nagyon illő szavak, mert éppen napjaink hangosak az ifjúság nevelése kérdése körül felmerült vitáktól, „Valamely nemzetnek a maga védelmében naggyá és [halhatatlanná tételére a legnagyobb rész nevelése a feltétel Aki a nemzet megmaradását s szabadságát óhajtja, annak arra kell törekednie, hogy az ifjúság nevelése tökéletes legyen“. (Napló). Széchenyi egész gondolkodásában a nevelés kérdése áll középen. Ezért áll közel az ifjúsághoz Széchenyi, mert egész életműködése uj magyar, új dolgozó magyar típus nevelése körül mozgott. Abban az időben, amikor igazán kevesen dicsekedhettek szélesebb műveltséggel, magasabb iskolázottsággal, Széchenyi meg meri mondani, hogy „honfitársaim nem is sejtik mily gyengék, tudatlanok, sőt rosszak is." Tudja, hogy ez az igazmondás nem tetszik, tudja, hogy gyűlölni fogják, de ő boldognak érzi magát, ha arra gondol, hogy lesznek, akik majd „szerencsésebbek lesznek az életben.“ Széchenyi^ az arisztokrata, korholta a léha arisztokratát, Széchenyi a nemesember ostorozza a tudatlan, mégis önhitt köznemest, gúnyolja a felfelé kapaszkodó, ostoba gőgben élő polgárt, mert javítani akar. Amit látott, tapasztalt külföldön, azt akarta meghonosítani idehaza. Uj eszméket hozott, de amelyek nélkül uj Magyarország nem is fejlődhetett volna. Abban az időben Magyarországon olyan szellem uralkodott, amelyből fölemelkedni a maga eszközeivel nem tudott volna. Széchenyi volt az élesztője a magyar munkának s apostola az igazi magyar életprincipiumnak, amely a virágzó és gyümölcsöt termő országban akar szabadságot. Széchenyi szerint a természet jelöli ki az emberi cselekvés határozott céljait is: „titokzatos létünk céljának akkor felelünk meg legjobban, ha azon a helyen, amelyre a sors állított, hazánk s ezáltal a mindenség tökéletesbitésén tehetségünk szerint fáradozunk" — mondja a Hitelben. Széchenyi gondolkozásában irányitó eszme: a fejlődés, az emberiség folytonos haladása; cél: a nemzet kifejlődése; a haladás eszköze pedig: minden ember értelmének teljes kiművelése. Valósággal gyakorlati életbölcsészet, igazi közéleti erkölcstani elvek, amelyek szerint a legnagyobb igazság a legnagyobb haszon. Széchenyi, nem törődve a sárral, amit rádobálnak, a gúnnyal, amivel kikacagják, keményen bírál, gúnyosan kipellengérezi az állandó multbanézést s az ebből fakadó hátramaradást, a régihez tapadást, az újtól való félelmet, a nemzeti elzárkózást, meg a nemzeti kishitűséget. Azért írja a Hitelt, hogy a közgondolkodást a gazdasági kérdések felé terelje, s igy nevelje a nemzetet.. Kaszinókat szervez, ahol az emberek a köz ügyeit tárgyalják. Kelet népében azt mondja: Csak úgy remélhetünk utódainkra üdvöt, ha szellemi alapokra fektetjük anyagi kifejtésünket. A Hitelben azt mondja: nekem nincs, neked nincs, mert nem értjük meg egymást, ezzel akar rámutatni az összetartás, az egymást megértés szükségességére, s ezzel érinti azt a sok szociális problémát, amelynek árnyai az ő idejében még nem sö-POLITIKAI SZEMLE Tanulságok a „legnagyobb magyar“ írásaiból. Komárom, — április 7.
