Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-04-03 / 39. szám

2. tidal.

Komáromi Lapok

1939 április B.

huszonhét éves Eszterházy Tamás ügyével kapcsolatban:

— Fiatalságom minden őszinteségével kijelentem, hogy igenis hive vagyok annak, hogy a nagy latifundiumokat meg kell szüntetni, mert sajnos, ma a kis Magyarország a nagybirtokok országa.

Ebben a fiatal, huszonhárom éves Hadik grófban egy kissé a száz év előtt élt Széchenyi gróf „Hitelűjének szelleme beszél.

— Igenis, vagyunk fiatal arisztokraták, akik minden társadalmi kény szer és másfajta nevelésünk ellenére

is próbálunk a társadalom dolgos, hasznos tagjai lenni.

Ez a könyvespolcok előtt beszélő fiatal arisztokrata érzi az uj kor feltartózhatatlan szociális forrongását, amit már száz évvel ezelőtt megérzett Széchenyi István gróf és amit nem éreznek meg az Eszterházy Tamás kompániájába tartozó és a pesti báréletben hitelre dőzsölő arisztokraták.

Nem olyan időket élünk, hogy a magyarság életében az ilyen játékok ne legyenek veszélyesek.

A Tukaper izgalmas napja.

Kraicz József és Schramm Krisztina ellentétes vallomása.

— április 3.

A pozsonyi felsőbiróság elölt lefolyó Tuka per tárgyalásának tegnapi napján izgalmas tanúkihallgatásokra került a sor Mint ismeretes, a felsőbíróság elrendelle Stöger Károly sógorának, Kraicz József földbirtokosnak kihallgatását arra vonatkozóan, hogy ki vette ki a bécsi Kolschitzky utcai lakást Kraicz tegnapi

vallomásán határozotfan azt vallotta, hogy a bécsi lakást ő vette ki azért, hogy Stöger tanulmányát folytassa. Hasonlóan vallóit Kraicz felesége is. Ezzel szemben a váratlanul Pozsonyba jött Schramm Krisztina megerősítette a kerületi bíróság előtt tett vallomását, hogy a Kolschitzky utcai lakást Tuka bérelte ki. A tárgyalást Csütörtökön folytatják.

Az üzleti záróra.

állta meg a helyéi, a gyakorlalban nem.

Életbelépte után egy nappal felborult a borbélyüzletek zárórája.

Teljes káosz a zárórakérdésben

Komárom, április 2.

A komáromi borbély és fodrász üzletek segédi alkalmazoltai, miután hiába várták valamely törvényes rendelkezés jöttét, amely a szerlekuszáll záróra kérdési véglegesen rendezi, maguk kezdeményeztek egy mozgalmat, hogy munkaadó mestereikkel megegyezve, biztosilsák maguk számára a heti teljes pihenő ünnepnapokat. Meg lehet állapítani, hogy a mesterek legnagyobb részénél ez a, most az alkalmazottak részéről megindított akció szimpátiára tatáit, s Kvatek Ferenc a Járási Ipartársulat Borbély és Fodrász Szakosztályának elnöke nem is késlekedett a tárgyalást a segédekkel felvenni.

Amint tudjuk, a mesterek és segédek felfogása között nem volt teljesen áthidalhatatlan eilentéi a hétköznapi záróra kérdésében, de annál fogósabbnak látszott a vasár- és ünnepnapi záróra kérdése A segédek a teljes vasárnapi münkaszünetet kövelelfék, mert a mostani állapot melleit a borbélyüzleti alkat mázolták éppen a vasárnapok és ünnepnapok előtt s magukon az ünnepnapokon voltak s vannak na gyobb mértékben igénybe véve. Kém egyedül állottak a segédek ezzel a felfogással, mert maga a szakosztály elnöke s a'helyi borbély iparosmesterek legnagyobb része ugyancsak azon az állásponton állottak s állanak, hogy nekik, munkaadóknak, az alkalmazottakkal együtt egész héten ái robotoló munka után jól esnék egy teljes napi pihenés, vagy ahogyan Kvatek Ferenc szakosztályelnök mondta a záróra kérdésben fartőit ülésen: „a mesterek, az iparosok is szerelnének egy héten egyszer emberek lenni, kulluremberek, mert nem a testünknek, de a lelkűnknek kell a pihenés."

Hiába voll azonban minden okos érv a vasár- és ünnepnapi ieljes záróra mellett, a kérdést nem tudta megoldani a jószándék, sem az emberi méltóságára végre felébredt iparosöntudat. Hiába bizonyitolták be számadatokkal, hogy abban az időben, amikor vasárnap csukva voltak az üzletek, semmi kár nem származott, a forgalom ugyanakkora volt mint most, amikor szinte korlátlanul maradnak nyitva az üzletek.

A vasárnapi teljes munkszünet ügye megbukott. Talált ugyan ki a szakosztály egy expedienst, sajnos azonban ez a megoldás, mint az eredmény mutatta, csak papiroson

Az volt ugyanis a megegyezés, hogy a vasárnapi teljes munkaszünet helyeit hétfőn délután zárva tartják üzleteiket a borbélyok Tehát a munkaadónak, segédnek, alkalmazottnak jutóit volna a héten egy — igaz egy kicsit megszabdalt — pi henő napja. Hogy hogyan képzelték e javaslat megtevői a „pihenési“ azzal, hogy vasárnap délulán pihenő lévén, utána hétfőn délelótf ismét munkába állanak s állítják alkalmazottaikat, hogy aztán hétfőn délután — mikor mindenki más dolgozik — ők ismét tétlenkedjenek, azt nehéz annak elképzelni, aki a heti egy pihenő napban nem a munkállanságot, tétlenséget lát ja és várj a, hanem a heti munkában kifáradt test és egy kis szellemi táplálékra vágyó lélek számára, a többi, a héten át dolgozó embertárssal együtt írissitő kedvű megünneplését a jól végzett munkának s erő biztosítást az ember nyakán járó uj munkahétnek a munkájára

Mindegy, igy ment keresztül a nagy ügy a mesterek gyűlésén, s az eredmény: többen a mesterek közül már kijelentették, hogy ők még ezt a zárórarendet sem állják, akadván közlük olyanok is, akik előre kijelentették, hogy azt a rosszulsikerült félhétfői üzleti szünetet sem fogják tudni betartani s ha vendég jön, bizony ők nem küldik haza. Nem minden tekintetben indokolatlan ez a felfogás, mert bizony furcsa helyzet is az, ha az egész város minden üzletében, üzemében serényen folyik a munka, pont a borbély üzletek csukott redőnyei hirdessék nem a pihenést, az ünneplést, csak a kényszeredett tétlenséget.

De azért más szempontból sajnálatos komoly emberek maguk kimondott szavának ez a semmibevevése. Mert végre is a borbélyok megegyezlek, iparosmeslerek egymásnak parolát adtak, hogy egymással szemben larlják a szavukat, hiszen más nem kényszerűi őket, csak egy: a szavuk, az aláírásuk egy egyezségen, amelynek szankciója érett emberek között nem a mondjuk 100 —500 vagy 5000 Kc-ig terjedő pénzbüntetés rideg dörgedelmes hangja, csak és csak a maguk ki nem kényszerilelt, bizonyára megfontolt, megrágott szava, nem a nevük 10 vagy húsz betűje, amit türelmesen hordoz a papiros, hanem a név mögöií az iparos szolidaritás.

Nem okolhatjuk a borbély iparosokat a jószándékuk vezette záróra rendezés fiaskójáért, megesett ez Komáromban a kereskedőkkel is, akik ugyancsak fogadkozíak, még plakátot is nyomattak, megtorlásról szavallak s aztán vagy egy hónapi dicsleien zárórázás után egyik a

másik után leselkedett, hány perccel később csukja üzletét, hogy 6 aztán legalább 5 perccel tovább égesse a gázt s ásítsa ki a másikat, reggel hogy aztán ismét 5 perccel előbb rolnizza fel a vasredőnyf, mint a másik Valóságos verseny volt, s igazán nem a kereskédőkön múlott, hogy el ne érjük Komáromban azt a világrekordot, hogy kereskedőink zárás nélkül permanens szolgálatot ne tartsanak.

Elég baj az, hogy nincsen törvény a zárórára, mindig, évek óta ankéteznek, véleményeznek, suttognak és terefélnek a záróráról, de hagyják a kérdést érni. Pedig a kereskedő, iparos őszintén vágyik a pihen re, s hogy ma talpal, dolgozik és akár éjjel nappal nyitva tartja üzletét, oka a súlyos gazdasági helyzet s a félelem, hogy a versenytárs elveszi előle azt a kis kereseti alkalmat is, ami a lerom'ott vásárlási kedv mellett még megmaradt. Ez az ideges félelem egyszerre elmúlna, talán még a gazdasági válság is alább hagyna, ha az egész országban egységesen rendeznék a zárórát, amely mellett — a nyugati példák igazolják — a kereslet sem csökkenék, de a kínálat is egy héten egyszer pihent, emberi életet élő iparos és kereskedővel csak nyugodtabb, rendezettebb, egészségesebb lehetne.

Fogfájás

esetén sokszor van szükség a kínzó fájdalmak ellen pillanatok alatt ható segítségre, mert a szenvedés az elviselhetetlenségig fokozódhatik Ha van házában ilyenkor egy palack valódi DIANA SOSBORSZESZ, nem kell rettegéssel gondolnia az éjszakára. Ha néhány csepp Diana sósborszeszt tiszta gyapotra (vattára) csepegtet és azt beilleszti a fájó fogba, vagy ha a külsőleg még épnek látszó fog körül bedörzsöli a foghnst, örömmel fogja a fájdalmak gyors enyhülését, majd teljes szünését tapasztatni:

Árak:

1 kis üveg . 1 közép üveg 1 nagy üveg.

Meghűlt Liszt Ferenc leánya, Wagner Richárd özvegye: Cl CosÍTTIQ.

— április 2-án.

Wagner Richard özvegye, Liszt f Ferenc leánya: Wagner Cosima, mint egy bayreuthi távirat jelenti, tegnap reggel meghalt

A nagy Cosima, akit az egész világ minden zenésze és zenekedvelője csak a keresztnéven ismert és szeretett, kilencvenedik évében halt meg a bayreuthi Wahnfriedvillában, ahol még vakon, több év óla az ágyhoz szögezve is fanatikusan őrködött a szent Wagnerhagyomány fölött..

1840 december 25-ikén született, mint Liszt Ferenc és Marie D’Agoult grófnő romantikus, hires szerelmének gyümölcse és huszonkilenc éves volt, amikor elvált első férjétől, Hans von Bülow tói, a híres német karmestertől és házasságra lépett Wagner Richarddal, aki első férjének jóbarálja volt.

Ettől az időtől kezdve ott állott Wagner mellett minden munkájában, résztvett a bayreuthi Festspielhaus megalapításának munkájában, olt volt 1872-ben az alapkőletétel neve-Nagy Márton és Nagy Antal képkiállitása

a kultúrpalotában.

— Saját tudósítónktól. —

Komárom, —április 2,

Amint értesülünk, Nagy Márton, a kollektiv festőművészeinek ez a tehetséges, fiatal komáromi képviselője április 13 tói 26-ig lestvéröessével, Nagy Antallal együlf, a kultúrpalota termeiben több száz képből és rajzból álló kollekcióját fogja bemutatni. Ebben a kollekcióban olajfestmények, akvareliek, rézkarcok, fametszetek, linóleum-metszetek, pasztellképek vannak. A kiállítás érdekessége Nagy Antal auiodidakta művészete, amelyben mégis a rao dern iskolaszellem tükröződik viszsza. Nagy Mártonnak érdekes egyéniségű festőművészeiét a komáromi közönség már ismeri, azonban nála is meglepetésszerűen fognak halni uj képei, amelyek teljesen elütnek a legutóbbi tárlatain látott képektől. Az eddigi ullramodern iránytól Nagy Márton is visszatért egy kissé képeiben a közönséget megértetni akaráshoz. A kiállítás annyiban Is érdekes lesz, hogy azon sok sludíum fog szerepelni, amelyekből a szemlélő meglálhafja, milyen lanulmázetes ünnepénél és együtt diadalmaskodott férjével 1876 augusztusában, amikor először került előadásra Bayreulhban a „Ring“.

Igazi nagy életműve 1883-ban kezdödötf. abban az évben, amikor Wagner Richard meghalt: ö lett Bayreuth korlátlan uralkodónöje, a ivagneri hagyomány leghitelesebb őrzője, a wagneri gondolat legautentikusabb magyarázója: páratlan agilitású és páratlan szenvedelmü sáfár, akinek megadatott megérnie, hogy a wagneri életmű az egész világon diadalmaskodott.

Cosima asszonyt a későbbi években egyetlen fia, Wagner Siegfried is segítette nagy munkájában, de Siegfried még kis, tizennégy éves fiú volt, amikor Wagner Richárd meghalt: Bayreuth fénykora és Wagner Richárd mindenen diadalmaskodó népszerűsítése egyedül Cosima asszony müve volt, aki elaggva, hosszú vakság után utolsót sóhajtott a bayreulhi Wahnfried-viltában, Wagner Richárd sirja közelében.

nyok szükségesek egy művésznek ahhoz, hogy alkothasson. Valószínű, hogy a komáromi művészetet pártoló közönség, amely Nagy Márton és Nagy Antal művészi törekvéseiben eddig is észrevette az igazi tehetség kereséseit, lelkes támogatással fog résztvenni a kiállifás látogatásában annál is inkább, meri már régen nem nem volt tárlat és igy a közóhajt is szolgálja a napokban megnyíló kiállifás.

Megőszül egy macska

A borzalmas pillanatok.nyomasztó éjszakák és aggodalmas napok köztudomásúan megviselik az ember szervezetét. Az a szólam, hogy „beieőszült a gondokba“, tapasz, talati tényeken alapszik. Hány fiatalember őszült meg a világháborúban is úgyszólván szemünk láttára.

Arra azonban még aligha volt példa, hogy egy macska, amely néhány pillanattal előbb éjfekele volt, az elpusztulástól való félelmében hófehérré változzék.

A legutóbbi nyugateurópai orkán idejében a „Gladys“ nevű angol halászhajó lékel kapott s annyira kezdett süllyedni, hogy legénysége mentőcsónakon elhagyta.