Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-03-08 / 28. szám

4. oldal. Komáromi Lapo£ 1P30. márcin5! 8. ívül 34 millió értékű ré*7vény és 68 )i|lió értékű kötvény kibocsátásával >ővült, 1872 áprilisában a társaság lobért Gowiget nevezteki főmérnökké, ki ugyanazon év augusztusában Favret >izta meg a nagy alagút megépítésével. •<ivre ugyanis kötelezte magát, hogy l tunnelt nyolc év alatt 50 millió frank löltséggel a saját vállalkozásában el résziii. Október elsején Göschenen mellett vágták először a csákányt a hegyoldalba. Alig egy-két év mu’va múlva kitűnt azonban, hogy a tervek nem felelnek meg s a költségelőirány­zat sem elegendő. Hosszú tanácskozá­sok folytak a társaság részéről a nehéz probléma megoldására, míg végül el­határozták a lu érni konfereccián, hogy elhalasHják a vasút tervbevett mellék vonalainak kiépítését és a 120 millió frankra becsült költségtöbbletet 40 millió frankra szorítják le. Ehhez a 40 millió frankhoz Németország és O aszország 10—10, Svájc 8 millióval |árult hozzá, a Gotthard társaság pedig 12 milliót adott a saját alaptőkéjéből. Az alagút fúrása tovább folyt a pénzügyi nehézségek ellenére, mig végre a majdnem 15 kilométer hosszú alagút egészen nyitva állott. A kitörő ujjon­­gás percei voltak, amikor az ellentétes irányból haladó munkáscsapatok között leomlott a válás; fal. Az örömünnep hangulatát talán csak az az egyetlen szomorú gondolat mér­sékelte, hogy a hatalmas munka merész építője, Favre L jós a dicsőség napját már nem élhette meg. 1879 julius 19-én ! •z alagu ban tartott szemleulja alkal­mával szivszélhüdés érts és meghalt. Nem egészen hét év és öt hónapi munkaidőt vett igénybe az alagút fú­rása és kilenc év és három hónap alatt teljesen elkészült az alagút, ame­lyet 1881 december vígén adtak át a forgalomnak. Különböző nehézségeket kellett az építési időszak alatt leküz­deni, igy például egy jelentékeny viz­­elöntést, gázok fellépését és az úgy nevezett alagút betegséget, amely bizo­nyos bélféreg által keletkezik és félő volt, hogy járványszerüen fog elterjedői. Ez a bélféreg — tudományos néven .dochmius duodendis- o'yan élősdi, • •mely Olaszországban, Egyiptomban, j B'Bziliában, Svájcban lép fel az emberi Vékonybélben, belefuródik a bélfalba és az egyiptomi klorózist vagy alagút­­betegséget idézi elő. A betegség nyo­mában lesoványodás, emésztési zavarok, azivdobogás, vérszegénység lép fel s néha halálosan vég.ódik az alattomos betegség Erőteljes orvosi intézkedé­sekkel sikerült az alagút munkavezető­ségének a veszedelmes nyavalyát ártal­matlanná tenni. 1908-ban állami kezelésbe vették a vonalat és beiktatták a svájci állam­vasutak rendes hálózatába. Á fejlődés későbbi fontos torszakát jelentette a villamosítás. 1$S3 ban a Gotthard* «tagutban végzett tengelyfordulatok 63 3 millió kilométert tettek ki, ma 215 miliőt. A gőzmozdony idejében a teherforgalom maximális napi telje­sítménye 11 000 tonna volt, most az elektromos gépek 23 000 tonnát na­ponta. A véletlen úgy hozza magával, hogy a Gotthard alagút átvágásának ötven­éves jubileuma majdnem ugyanarra a napra esik, mint a Simplon-alagút fenn­­ál ásának 25 éves évfordulója. Az utóbbi volt a második átjáró, amelyet a Nyu Íat-Európából Olaszország és a keleti tlamok felé irányuló forgalom emelé­sére és megkönnyítésére a svájci Alpe­­sek sziklafalába vágták. MINIATŰRÖK FRANCOIS BASSOMPlERRE-t (1579—1646) Franciaország marsalljáf, egy alka­lommal valaki megkérdezte, hogy hány éves? — Körülbelül harmincnyolc, vagy negyvennyolc — felelte a marsall. — Hogyan, hál nem ludja ponto­san saját életkoréi? — Uram — viszonzá Bassom­­pierre — a pénzemet, ékszereimet és jövedelmeimet számon tarlom, meri azokat ellophalják vagy meg­­rövidlhetik. Miulán állói nem félek, hogy éveim számát valaki elvehesse vagy elveszthessem, azokat soha­sem szoklam számolni. GEORGE CIÉ'AENCEAU (1841—1929) mindig erőszakos, akarafos ember voll, aki a rajta esett legkisebb sé­relmei sem tudta elfelejteni. Azon időben, amikor még csak egyszerű képviselő voll, egy napon felkereste Gailhard t a párizsi Nagy Opera igazgatóját, hoqy egy bájos hölgyet vezessen be az énekmüvé szelbe és ha lehelséges, foglalkoz­tassa az Operában. Gailhard azzal kezdte, hogy egy órahossát megvárakozlalla Clémen­­ceaut az előszobában, azután pedig kevés jóindulattal, állva fogadta, le sem ültette, kérését pedig nyersen visszautasitolta. — Nagyon sajnálom, uram, sem­mit sem lehelek védence érdeké­ben. — De... • — Nincs hangja^K nincs tehet­sége ... Sr — Azonban ... — Kár minden szóért, ked;es Clémenceau ur. — Szerelném, ha ... — Semmi, nincs semmi szándé­kom vele ... És mivel az időm na­­gyök drága, kérem, ne lartózlasson fel fovább. Clémenceau nem makacskodoíl tovább, hanem elbúcsúzott. Arcának nyugalmával és udvarias köszön­téssel rejtette el élénk inaerüllségét. Nehány hónap múlva Clémenceau váratlanul miniszterelnök lett. Rög­tön hivatta Gailhard t, akii midőn bejelentettek neki, azonnal fogadod, bár előszobája teli volt és a vára­kozók közölt néhány miniszter is volt. — Kegyelmes uram ... — mor­molta az Opera igazgatója. — Jó napot. — Miben ... — ... lehet szolgálatomra, ugye­bár? Semmiben. Hivaltam önt és tapasztalhatta, hogy egy percet sem várakoztallam az előszobában. Azt akarom csak mondani, hogy másra gondoliam ... — De... — Bocsánat, még nem végezfem. Másra gond Ham az Opera Igazga­tásában. Egy szót sem többet És miulán az időm igen drága, kérem önt... Clémenceau Gailhardnak ajfót mu­tálod, mire az szó nélkül távozod. Ekkor lett a párizsi Nagy Opera tgazgalója Messager, a »Petites Michu“ szerzője. Az igazság megkívánja annak í megállapításai, hogy Clémenceau ! védencét Messagernél nem párt­fogolta. Meggyilkoltak egy legényt Marcelházán Két késszúrás érte az áld »aratót. Az egyik a szivén hatolt át és azonnali halált okozott. — Saját tudósítónktól — Komárom, március 8. Véres tett színhelye volt tegnapelőtt éjjel Marce há a, amely véres tett egy emberéletet követelt áldozatul. A véres eset áldozata Gil Bíla 27 éves marcelházi lakos. A tett elkö/e tésével C'intalan Kálmán 38 éves ugyaoottani lakost, gazdálkodót vádol jak, aki azonban tagadja, hogy ő volna a gyilkos, CJntalan jómódú nős, gyér mektelen kisgazda. A gyilkosság színhelyére tegnap, pénteken szálltak ki dr. Mezey J*ms főorvos, Gyuriss Alajos ügyész, P. zut Alajos vizsgálóbíró és Koliska Milos jegyzőkönyvvezető. Az orvosi boncolás megállapította, hogy a szerencsétlen áldozatot, Gál Bélát két késszurásérle. Az egyik a szivén hatolt át és azon­nali halált okozóit. Az eset előzményei a következők. Tűzoltó bál volt pár nappal előbb a faluban. A rendezőség sorában foglalt helyet Gál Béla és Csintalan Kálmán is, aki két hordó sört és szivarokat ak*rt rendeltetni a tűzoltóknak, de ezt Gál solcalta, és szóváltás támadt közöttük. Csütörtökön este népes volt a mar* celházi Grünberver féle kocsma Ott ült az asztalnál Csintalan az ismerősi* vei, Gil Béla egy másik asztalnál szintén a maga barátaival iddogált. Ekkor Gál Béla azt mondta a bará­tainak, hogy ő még mindig haragszik Csintalanra a múltkori báli összeszólal' kozás óta. Arra biztatta társait, hogy verjék meg Csintalant. A társak kötél* nek álltak és a kőiben távozó Csinta­lan után mentek. Elővették nadrág* s ijjukat és a sötétben ütni ke dték Csintalant. Erre Csintalan is védeke* zett és bicskázás, dulakodás támadt. Amikor Csintalannak sikerült a bics­kátok karjaiból kimenekülni, gyors lép­tekkel a háza kapuja elé ment. A kapu zárva volt. O.t megállt. A hátramara­dottak akkor vették észre, hogv Gál Béla összeesett és meghalt Valaki sdvenszurta. Csintalant vádolják ezzel, de ő tagad. Csintalant letartóztatták és beszállítót* ták az ügyészséghez. Mészáros József revolveres merénylete Dunaalmáson. Nemes Jenő volt marcelházi, most dunaalmási községi jegyző és Csulyak István gazda a véres merénylet áldozata. — Saját tudósilónktól. — Komárom. — márc. 7 Dunaalmásról mi már sokszor trlunk, mint kedves kirándulást helyről, amelynek kénes forrását nyaranta Igen sokan felkeresik innét Komáromból is. A sok kedves témájú dunaalmási fürdőlevél ulán most véres eselröt kell írnunk, amelynek szomorú hőse Mészáros József magyarországi ma­­lomlulajdonos, aki fivére Mészáros Mihály volt magyarkomáromi gőz­malom tulajdonosnak. A véres eset egyik áldozata Nemes Jenő dunaalmási jegyző, akit ill is és a vidéken is sokan ismernek, \ mert éveken át volt Marcelházán 5 községi jegyző. Takács Géza nyú­lj galomba vonulása után ő lett Mar celházán a jegyző. Innét ment át Dunaalmásra. A véres esetről igy számol be tudósítónk; « Az utóbbi hetekben az a hir kelt szárnyra, hogy Mészáros József malombérlő, akinek a malmába Szöny, Dunaszenlmiklós. Naszály, Szomód, Dunaalmás, Neszmély köz­ségek gazdaközönsége a gabonáját leiéibe helyezni szokta, anyagi rom­lás elölt áll. A gazdák, akik évek óta megnyugvással hordták hozzá a gabonájukat, most aggódni kezd­tek és nyakra fóré szerelték volna az igényeiket érvényesíteni Február hó 23 án kidoboliák Dunaalmás községben, hogy akinek követelése van a malombérlövel szemben, az jelentkezzék a község­házánál. Erről a körülményről Mészáros 24 én reggel értesüli s a hir halla­tára sodrából teljesen kiforgatva biciklijére ült és az egy kilométer távolságra fekvő községházára sie­ted. : A községházán lefolyt jelenelet Válságos viszonyok közötti élünk I Most kétszeresen fonlos, hogy csak arra adjunk ki pénzt, amire igazán szüks'gü ik van és ami hasmos. — A vnag szerte ismert, kipróbált és bevált DIANA SÓSBORSZESZ bű bsrá ja önnek és sokszorosan vissza fizeti azt a kis össeget, amelyet vásárlására fordít, men többet érhet el ma a meghűlés megelőzése u ján egy csepp DIANA sosborszesszel mint holnap, ha már megk*p:a a betegséget egy liter orvossággal. ii az egyellen szemlanu a következő­képpen beszéli el; A községházán hárman voltak jelen, mikor Mészáros belépett: Nemes Jenő jegyző, Csulyak István gazdálkodó, akinek körülbelül egy weggon gabonája volt leiéiben es Szalai Béla lehenes, aki négy mázsa búzával voll érdekelve. Mészáros megállolt a teremben és látszólag nyugodian azt kérdezte: — Mit csinálnak ilt az urak ? — Éppen a Mészáros urnái levő gabonákat írjuk össze, —■ felette a jegyző, Most újra Mészáros beszélt; — Én kértem Csulyak ural, hogy legyenek türelemmel. Nekem van­nak kinlévőségeim, mindent rende­zek Kél hét alatt mindenki meg­kapja a gabonáját. Erre Nemes Jenő könyörgően összekulcsolta a kezét és kérő han­gon szólóit Mészároshoz: — Az Istenre kérem, Mészáros ur! Mindenekelőtt a szegény embe reket elégilse ki 1 Erre a malombérlő hirtelen ki­rántotta revolverét és e szavakkal lölt rá Csulyakra: — Az ilyen emberek teltek engem tönkre! — Ekkor a jegyző ki akarta csavarni a revolvert a kezéből Du­lakodni kezdtek, miközben Mészá­ros még négy lövési adóit le, me­lyeknek egyike Nemest vesetájékon találta. A többi célléveszleit. A lár­mára többen bejöltek a szobába és a merénylőt lefegyverezték, aki erre teljesen összelört és sirni kez­dett. Csulyak Istvánt a golyó az ál­­lán találta és az állát átfúrva, a nya­[ kában a tüdőcsucs irányában lért el. A sebesülteket beszállították a tatabányai kórházba Időközben megérkeztek a csend­­j őrök is és letartóztatták Mészáros | Józsefet. Mészárost indulatos, könnyen iz- I guló embernek ismerték. Egyébként I erkölcsi tekintetben soha semmi ; kifogás nem hangzóit el ellene, I Kora hajnaltól késő estig dolgozod ; mindig lankadatlan szorgalommal. I A gabona árának hirtelen lecsök- i kenése teile tönkre. !• A sebesüllek állapota — állítólag — nem élelveszélyes. Nemes Jenő jegyző sérülése ne*n olyan súlyos, mint a gazdálkodóé. A dunaszerdahelyi postasikkasztás ügye olvasóink elölt is ismeretes, mert I annak idején mi is többször trlunk arról. A sikkasztás ügye most azért akluális, mert most Ítélkezett a sik­kasztok fölölt a bíróság j Még bizonyára élénk emlékeze­tében él Dunaszerdahely és az egész Csallóköz közönségének az a sikkasztási ügy, mely annak ide­jén sokáig foglalkoztatta a járás Í közönségéi. A mull év március havában tör­tént, amint annak idején beszámol-

Next

/
Thumbnails
Contents