Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)

1930-03-08 / 28. szám

!$30. márcins 8. KoTDÍ^ora) L-mpciJt 8 oW»t, üasartk elnök a kisebbségi kérdésről — március 7. Tegnap, március hetedikén a parla­ment és a kormány tsgj i a Hradítin­­ban gyiilsek össze aho! a nemzefgyü lés mindkét házának elnökei üdvözölték Msssryk elnököt jubiltuma Bikáiméval. Masaryk elnök hosszabb beszédben felelt az üdvözlésekre és bestéd ben a kisebbségi kérdésről a következőket mondotta: — Hogy a politikának és lu'íurális adminisztrációnak szénié h ss'Jk ma. guilsa!, el kell simitarum* mind n feles­leges affért és ellentéteket Gondolok itt küö Ösen a nemzetiségi és nyelvi ellenié efcre. Vannak itt bizonyos tárgyi nehézségek, nevezessen Ru«insz*óbin, ahol az"irodalmi nyelv az otthoni tro dalommal meg nincsen megállapítva. Ami álfalában a kisebbségi kérdést illeti, annak végleges imgoldása a j mi két legmüvelubb és gajddá- I gil3g iegelörehaladottebb nemze­­íünkte van hagyva. Tudatéban Vcgyok ennafe, hogy e probléma sikeres mego'dásának felelőssége, valamint minden más felelősség, elsősoiban is ránk csibékre és szlovákokra hárul, akiknek kezé­ben a hatalom van. Ezzel nem mondom, hogy a rétietek és a többi kisebbségek nem lennének közösen felelősek. Éppen ez ál­lami adminisztrativának ebb?n a sza^áb n áll bosszút rajiunk mind­nyájunkon a régi rezsim név-lése. A nyelvi és nemzetiségi kérdés as állam részére nem presztízs kérdés, de nem a k5ziga?gitás és a prak­tikusság kétdése. — Mint ebben, úgy más kérdésben is, sokat h gyunc az államra, A köz- I társaság és demokrácia általában a pol- I gárság és választók nagy müvelísegéi I é* politikai érettségét kívánja meg. A komáromi iasaryk ünnepségek Komárom, — március 7 én. Tegnapelőtt csülörlCfcön este kezdőd fék meg pr gramms^eiüen a komáromi Mósaryk ünnepségek. A keresi edők este hat érái or zárták Se üzemre*, csak a feldíszített és kiv’lági ott kira­katokat hagyták nyi vs. A belvárosban a fd!obogo?ott házak abl lkait szinte kivétel nélkül kivilágított a ls­­kosság. A városházán, a Kis Duna­­hidon, a Kifdurán Itvő hajókc n es a fciköö egyik daruién az ünneplés alka­lomra nt-gy kivilégi ást rerdeziek. A 12 gyalogezred ztníkcra este fái hat ól fel h; ig h nzversenyi edoü a Ki; p*a térén, ami u én a városháza erkélyétől NoVík 1* re b n igazgaló Rzlovákut mondott ünnepi beszedet és Csizrnszia György vár • búó mayáiul beszélt Masttryferól. E utén a 12 gyalogezred vonult fel lampionos menetben a Dunaparfra, ahol a Skoda müvek hát­terében tűzijáték volt, feaíonazenekar rinérettbí n. Este a Katolikus Legény­­egyletben vendégszereplő szlovák szin­­társulat flnnrpi előadásban ed a eő J rés knek Ot c című színdarabját. Tegnap március he'edikén zenés éb­resztőre ébredt a város Reggel az istentiszteletek folytak le a különböző leirp omokban. Az üzletek délelőtt tiz éréig maradtak nyi va. Tiz órakor a Pirnyőke gyakorló téren a helyőrségi csap toknak volt díszszemléje, majd toána fe vonu’ás a város fő u cáin. D Jután öttői hűig a 12 gyalogezred zenekara taron nyi vános h irgversenyt a Klapka téren. E-te nyoc órai kez­dettel ünnepi akadémia volt a iuiur­­pilótában. Masaryk-ünnepségek a Kultúrpalotában A komáromi Masaryk ünnepségek a \ péntek estt akadémiával fejeződik be j A luHU'palO'a gyönyörűen kivilágított nagyterme zsúfolásig megtelt közönség- | gél, az első hé? székso-t meghívottak í rtszére tartottá1, fern ijedtében. Háromszor is megdörgölte szemét. Azt bitte, hogy nem jól lát De bár­hogyan erőlködött, a furcsa csónak mindig ugyanazt a képet mutatta. Szidta a fiaördögöt, hogy mi csu dát látott a csónakban, mikor ott a néxy fejnek hire sincs, hanem he­lyette nyolc láb mered feléje O is elsápadt. Sokezer esztendeje élt már, de olyan szörnyetegről még nem halott, aminek csak iábai van­nak. Gyors rohanással visszarohant a pokolba és elmondta, mit látott A gyerekördöz tűzre pokolra eskü­dött, hogy mikor ő a csónakot látta, akkor fej volt benne, láb meg nem-Az apaördög meg arra esküdött, hogy bolond beszéd az, amit a ha­szontalan fiaördög lötyög, mert a csónakban egyetlen fej sincs, csupán csak lábak vannak. Az ördögök megcsóválták a fe­jőket s az öregördöz, aki mindnyá juk között a legokosabb volt, meg­szólalt: — Ezt a csodát meg kell nézni minden valamire való ördögnek I S elindultak az öböl felé. A szél elállt, a hajnal az égre hasadt s a halászok felébredtek. Nyújtózkodtak, ásítottak, jól ki­aludták masukat A csárdásáé e ész éjszaka várta a halászokat s mert nem mentek, hajnalban kosárba tette a megma­radt vacsorát, gondolta, — hogy kárba ne vesszen — elviszi nekik az öbölbe. Az akadémia a 12 gyalogezred zene­tannak rviányáva? kezdődött, amely Smetana Huóicska (Csók) cimü operá­nak nyitány ?» adta elő *ok zenei in elli­­genciávál /anota karnagy vezetésével. U sna Soltész P<tt kő igazgs'ási taná-Mire a nap az égre szökkent, megérkezett a halászok közé. A halászok örültek, mindenik azt hitte, ho y a menyecske az ö ked­véért hozta el a vacsorát Mivel azonban az étel hideg volt, elhatá­rozták, hogy mev-melegitik. Az emberek elmentek fát keresni. A menyecske beült a csónakba Fá­radt volt, gondolta, pihen egyet, mig az emberek meghozzák a fát. Lefeküdt hát a hálóba. Egy ideig nézte az eget, számol­gatta a röpködő sirálymadarakat j közben a szempillája mindig jobban nehezedett, pislogott, majd lecsukó­dott és szép csöndesen elszende­­redett. Az emberek szorgalmas igyeke­zettel szedték a fát. Közben az egyik szemfüles legény hátramaradt s egy óvatlan pillanat­ban vissza akart osonni a csónakba a menyecskéhez A többi azonban észrevette s rátámadt De a legény se hagyta magát, az meg a többire esett, majd szóváltás keletkezett közöttük s végezetül mindenik do­rongot kapott s a menyecske tiszte­letére — mindenről elfeledkezve — úgy eldöngették egymást, hogy csak úgy szédelegtek tőle. Azonban a fia- és az apaördögr útmutatása melleit az ördögök elér­ték a partot. Az öreg ördög az apaördög felé fordult: — No lássuk, hol van az a furcsa szörnyeteg ? esős mondotta el szlovák ünnepi be­szédét, amelyben Masaryknak, az igaz­ságkereső embernek életét és életeitek müvét jellemezte lelkesiiő, psittisu* hálással és kü ősen beszédjének utolsó részében költői lelküséggel az ima maeasfatába szárnyalt. I Gödör K Jinos magyar beszéde 1 következett e mán és o yan szavakat mondott a magyar kisebbség neveben, ? amey szavak tetté kövéé olták beszédét. I Egyszerűen, keresetlenül beszéli arról a j Masarykró?, fki a legnagyobb szegény­­| Bégből emelkedett fel nemzetének vezé­­\ révé, de nem a p rvenünek álértékeive), í hanem igaz emberi értekével. Beszédjel j azzal a Masaryk tanáccsal végezte be i igen hatásosan, hogy senki ne szeresse í ugv a saját f jiájá», hogy mág nemzetet I gyűlöljön emiatt. Gödör K. János híva­­■ tolt szónoka volt íegnrp a magyar I Ságnak és kevés m*g?yö őbb erejű, tisztább tartalmú bestédet hallottunk az u’olsó években, ír iát amilyen éppen Gödöré volf. \ A gimnáziumi zenekar Krizán tanár I ki ünő vezetése mellett ked es közvet­­\ lenséggel adta elő Dvorzsák humomkjét, Smeíananak Mírenka áriáit Novdic Emiiné úrnő énefceiie Körte Ferenc dr. ; bírósági tanácsos dis kret zongora ki­ll séreíe mellett. Novák Emiiné úrnő teg | népi énekszámává! újra bebizonyító ta, \ hogy értékes énektudása az igazi mű­vészet n vőjén mozog és kellemes hang­­; anyagával nagy sikert ért el. I A következő szám az Egyetértés ntun- I kásdiíörda szerep'ése von, amely teg­­: papi szereplésévet kétségíelenüi bibi ! zonyiioüa, hogy ma már elvitslhataíla­­nul Komáíom első énekkara, Kreusz Mór karmester dirigáló kezének fegyel­mező ereje mellett szinte csodálatos { precizitással énekelték a R.utt operá­ból a frarcia katonák dala». Suchy F. po gáriskoíai tanár c«eh népdrttgyüj eményét, mely egyikben Prá­­; gában eiső djtt nyert, énekelte e?uáü a sokold.-lu KOrte dr. fé fias hang anyaggal a sze ző zongorakisérete me lett. K rle dr. kivételes zenei infelHgm­ciáji még a szerző o’dstáró! is te ru­táik ozott: a 12-ik gyalogezred nagy | sile rel mutat a be négy variációját l vonósnégyesre. I A feövetkerő szám megint a kitűnő f munkasdaiárda sz< r< p ése voi : Körner | ha ásos wBékehimnusz“-át adta elő \ roppint nagy sikernl. Aj ünmpség a latcn^zenekar him­­j nuszsiva! ért végd • Ugyanakkor a Kaíoüí-us Legényegy­­j lesben a ver.dégezerf p ő szlovák szin í társulat is ünnepi előadást Unott. (A) Az apaördö^ a Dunára mutatott — Ott van I Az ördögök szeme a mutatott irányba meredt. De majd az álluk esett le. Most meg a várt négyfejű és nyolclábú szörnyeteg helyett szép, fiatal, éde­sen alvó menyecske szendergett a csónakban. Az ördögök az apaördög felé néztek. — Hát ez hogyan lehet ? Az apaördög keserűen vakarta a kupáját s valamennyien tanácstalanul álltak a csónak körül Majd az öreg ördög szavára elhatározták, hogy te­kintettel arra, hogy a furcsa csónak emberi találmány s így csak azok tudnak róla fölvilágositást adni, — a legelső embertől megkérdezik, hogy mi az Es várták az embert. A falu bolondja Hssu csoszogás- \ sál ballagott a szigetbe. Minden nap ; kiment. Az volt a rögeszméje, ho y a Duna partján, a kavicsok között f kincset talál s ha a kincs a kézé- ^ ben lesz, megválasztatja magát köz- ! ségi elül járónak. Ex ész nap a poli­tikán járt az esze. Mindig arról gondolkozott. Az öreg ördöi? észrevette a bo­­londot rámutatott: t — Nézzétek csak I Ott jön egy ; ember. Hogy biztosabban megtud- > jam a csónak minemüségét, most i szellővé változom s a fülébe dudo- í lom a kérdést, ő pedig — a nélkül, hogy tudná, mit csinál, — felelni Jubilál a szentgotthárdi alagút g] —'március 7. Árkot fúrni egy égbenyuló hegyiömb körepébe, sziklákat robbantani a vak­sötétben, megküzdeni az éjszaka rémei­vel, a természet alattomos akadályaival, haladni előre lépésről lépésre, a vüá^ gosság, a napfény felé tizenöt kiló­­méteres, reménytelenül hoss.u tárnában» mig végre felcsillan az utolsó sziklafa om adózó résén is a derengő napfényt ez a tizenkilencedik századi egyik leg­­monumentális-" bb teljesítn énye, az em­beri erő, szorgalom, tudás iegcsodásabb bizonysága: a s enigotthárdi alagút. Egy fél évszázad telt cl a szent­gotthárdi alagút sikeres megnyitása óta. 1880 február 28 án találkoztak össze az északi és a déli oldalról mű­ködő furókésíülékek és február 29 én, vasárnapi napon omlott össze az utolsó válás, fal a hegység belsőében. Március I 2-án futott kérésitől a nagy alaguton az első vonat, amely az airoloi ünnep­ségre hivatalos vendégeket szállította. A Gotthard alagút gigászi alkotása nthéz körülmények között vált való­sággá. 1871 d cember 6 án alakult meg a Gotthard vasúttársaság, amely­nek tőkéje az állami hozzájáruláson fog a kérdésemre. így megtudunk mindent Azonban már szellővé is lebbent s beledudorászott a bolond fülébe. A bolond ment, mendegélt, balla­gott s szellő a dudolására csendesen dödözte rögeszméjét: — Politika !. - . Politika Az öreg ördög meghökkent, egy ideig tanácstalanul állott, nem ér­tette meg mindjárt, mit dödögött a bolond, majd hirtelen fölkacagott, aztán ördögi alakját fölvéve, társai­hoz ment és vidáman megszólalt: — Hát tudj átok-e, mi az a furcsa szörnyeteg, amelyikben vagy fejet látni, vagy lábat, de egy időben mind a kettőt soha; néha pedig asszony van benne? Az ördögök apró szarvacskájukat kiváncsian előrenyujtották : — Micsoda ? — kérdezték láza­san. Az öreg ördög a hasát fogta, úgy nevet tt -' — Politika! — Politika ? — hüledeztek az ördögök. — Az, az I — nevetett tovább az öreg ördög és megmagyarázta a dolgot — Ha feje van, akkor nincs lába, aki a gondolatot keresztül vigye. Ha lába van, akkor nincs feje, aki gondolatot adjon Ha pedig a fejét és a lábát elveszíti, akkor rendesen asszony van benne. Az ördögök navyot nevettek s most már nyugodtan visszamentek a pokolba.

Next

/
Thumbnails
Contents