Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-02-15 / 19. szám
1930. február 15. Komáromi Lapok. 3. oldal. színére és összeírták a károk,-1. A j pénzügyminiszter pedig a leg, övidebb időn belül elrendelte a . árnak megfelelő teljes vagy rés. leges adóleirásokat, a kárvallott ehát elsősorban adókönnyítések ít kapott. Ma a járási igazgatásbal jöhet jégverés vagy földindulás h ki sem lehet csalogatni a vezeti tisztviselőt, hogy jelentést tegyen a népet ért károkról, amelynek nyomában Ínség és nyomorúság jár. Ma az egész dolgot két év múlva intézik el. A jövedelmi adóvallomásnál a következő év január havában bevallja az érdekelt, hogy kevesebb volt a jövedelme és egy év múlva kivetik rá a kevesebb adót és igy oldják meg a gyorssegély ügyét. Régebben ingyen vetőmagot, műtrágyát osztottak ki a kárvallott területeken, ezt ma, amikor külön földmivelésügyi mellékkormány van az országos födmivelésügyí tanács képében, nem ismerik. A gazda várhat és a gazda tűrjön, fizessen adót kataszteri holdanként ezerötszáz korona tiszta jövedelem után, amelynek ma pontosan az egyharmadrésze folyik be a pénztárába, ha minden terhét kifizeti és ha egyáltalában el tudja adni a gabonáját vagy az állatait. A mezőgazdaság tehát benne van a válságban, meri ráolvasással azt nem lehet meggyógyítani. A pénzügyminiszter nem enged el egy fillér adót sem. A termelési költségek tehát nem csökkennek, a műtrágya nem lesz olcsóbb egy fillérrel sem, az iparcikkek ára fennhéjázóan szilárd. De ki tudja, meddig és mikor csap át a krízis hulláma az ipar területére. A gazda lassan már nem képes vásárolni és majd akkor az ipar is megérzi a válságnak szelét. A konzulok azonban nem látnak, mert nem néznek tovább orruknál. VÖRÖSKERESZT „FEHÉR KIS ÁGYAK“ bálja J^ az Anya- és Csecsemögondozó javára V február 27-én a Kultúrpalotában. V az Se az uraknak, se C lesna nénines egyetlen szét se «ólt. Somáig tanakodtak és este maguk mentek becsukni a mindig tárva álió nagy kapu ; is egke rülték a házat, vizsgálták a iieresztvasakat és Rozaiíe ttot, aki úgy aludt, mint a nyűi, odaté e e ágyát a s.íomszéd szobába. Isten tudjs, micEoda c odálatos ujtt vannak a szerelemnek. He gyan jön be a csu ott kapun, kereszt vason, éber őrzésén átl Mint a napsugár, mint a dal, (Tint a sóhaj . . . Ezen a reggelen láttam először mosolyogni Mályvát. Sohase felejtem el. Nagy kék szaiagcsokor kötötte Össze szőke haját. S/erne Kinyílt és egeit, mint titokzatos, lobogó láng. Az ablaknál állott, Lacival beszélgetett. Ahogyan mozdult, ahogyan libbent jobbra-balra selymes zfeegessel a kék szárcsakor; f hogyan odahajolt Lacihoz, mim a nagylelkű gazdag, aki nem sejn. íja kincs tárának csillogó aranyát, hanem hullat belőle ide is, oda is; r hogyan forró vágyakozással nézett a messzeségbe; ahogyan összekulcsolta két kezét, mintha imádkoznék, — mind maga volt a csábitó igézet. Laci piros arccal nézte és hallgatta halk, su íogó szavát, mint aki nem iud szabadulni a varázslattól, mely fogva tartja minden idegét. Mindig, ha magunkban voltunk is, a nagy ebédlőben vacsoráztunk. Apám szerette a fényt, régi szokásokat, ragaszkodott hozzájok, mindjárt vajmi csekély látszata maradt is a hajdani jólétnek. Mi, gyerekek, rendhez voltunk szoktatva. Pont hét órakor olt kellett állanunk székeink mögött. Nem volt rá példa, hogy valamelyikünk hiányozni mert voina, ha csak az ágyat nem őrizte. Apám szigorúan tartotta raj unk a kezét. Ezen a napon rég elütötte az óra a hetet és se a Mályva, se Laci nem volt a helyén. Iiyedien néztünk egymásra. A KirálTpüspök utcában lebet csak fölépíteni a város mozgószinházát. Hozzászólás a „Hozzászólás“-hoz. Komárom, — február 14. A Komáromi. ,apok hasábjasin számtalan cik* sürge te és ismertette a városi mozgószinház felépítésének ügyét s az utóbbi időben végre örömmel olvashattuk, hogy a szír ház ügye a megvalósulás stádiumába kerüli ás a városi vezetősége a helyét is kijelölte a Királypüspök utcában levő két régi város bér ház telkén. Bár évek óta tudott dolog, hogy a varos vezetősége erre a helyre szándékozott a mozgószinházát fölépíteni, ami ellen eddig nem is lehetett ellenvetést hallani, a K. L. múlt szombati számában e tárgyban megjelent cikkben „Komáromi lakgo“ az épiikezés helyéül a Dun*p«riot, illetve ennek a Varesi gőzfürdő mellett fekvő területét ajánlja, ameiy a cikkíró szerint sokkal jobban megfelelne az emelendő szinháznsk, mint a Királypüspök u cai telek. Sok érvvel kísérli megiámcgsttni a javaslatot és e! kei! ismerni, hogy nagy jóindulattal igyekszik a Dunaparii lakosságnak érdekeit szolgálni, ami egész bátran feljogosíthalta volna cihttirót arra, hogy Duna. parti lakos t írjon alá közleményének » Távol legyen tőlem, hogy polémiába b- c. átkozzam a t. Cikkíróval, akinek véleményét tisztelettel olvastam, azonban az adott helyzetben el nem fogadhatom, mert az ma kivihetetlen, megvalósíthatatlan. A jelentékenyen megkeskenyiíeti Dunapartra a város nem épühai semmiféle középületet, legfeljebb, ha volna arra pénze, egy vásárcsarnokot. Más épület a duosparti piactéren nem emelhető, mert azzal még jobb in Apám összevonta szemöldökét, mogor ván futtatta át raj unk pillantását. Az ajtót nézte Sokáig nem ült le. — Együtt láttam őket. Mályvát és Laci? — mondta végre Celeszia fánt. — Msjd eiőkei ülnek. V gigeüük a vacsorát. Immel-ámmal, remegő szívvel, Isppargó rémülettel Az óra egymásu &n ütötte a negyedeket. Eleinte hangzott egy-egy sző, utóbb némán ültünk, fagyosan megdermedve; a léte sekélyebb zaj úgy fu tolt ál raj-.unk, mini korbácsülés. Anyám szeme ijedtre tágult. Cdcszía tant egyre fehéredéit. Nem tudom meddig ültünk igy. Senki se mozcuif. Vártunk valami* tu feszített idegekkel. Apám érintetlen hagyta iányárján a sültet. János bátyánk ujjaival doboü, mint mindig, ha bgatots volt. Végre betoppant Laci — egyedül. Arca, ajsa fehér, akár a hó, — Má yv?! — sikolíOit Celeszia iánf. — Hol hagytad, hová tetted Mályvát? Laci leül, szalvétáját kinyitotta, gépiesen, lélek nélkü'. Aki ránézett, látta, hogy nem tudja, mii cselekszik. — Hol van, hová lett? — kiáltotta anyám is, Rozalie tánt is. Laci rájuk meredt. Azután apámra nézett. Mély árok keretezte révedező szemét. Szólni akart, de hang nem jött ki a torkán. Feje mellére esett. Apám felállóit. Komor arca még sötéíebbre vált. Szó nélkül fcézenfogta Lacit és kivezette a szobából. Schi többé nem láttam Mályvát. A csatodban nevét se emlegettek. Ellünt, mim az álom, mint a kék égbolton fodrozódó tavaszi felhő, mint az illat, melyet tovarőpit a susogó szél. Eltűnt, beietemeikezett a forgatagba, ami az emberi életek utján rohan. Magára terítette a titkok köpenyét, hogy senki nyomára ne bukkanhasson. megszülnie; ők azt, ami pedig igszán nem kívánatos. A szóban forgó parti terület minden kis négyzetméterére szükség van és abból 200—300 négyzetméternyi területet kihasítani annyit jelentene, mint az egész piacot a Dunapürton beszüntetni és valahová a városon kivüi fekvő területre áthelyezni. Ezt azonban nem engedi dunaparíi, s a bei városi kereskedők, iparosok, de a vásárló közönség érdeke sem. A dunai állandó kiköfő létesítésével minden olyan tervről le kellett mondania a városnak, amely e városrésznek beépítésére vonatkozik és örülnie kell, hogy legalább a megmaradt területen a hetivásárok mindinkább rö vekvő forgalmát az adottságok szerint lebonyolíthatja. De feltéve azt a léhatellenséget, hogy mégis a Dunapartra, a piactérre építenék a mozgószinházát, ugyancsak méltó környezette kerülne a stílusos középület a dinnyés és zöldséges kocsik kö?ö t, ami azután valóban nem illenék a múzsák csarnokához. Aj ottani miliő sem miké pen nem szolgálna előnyére az emelendő palotának, amely ki lenne téve az állandóan arra vágtató vasúti lokomotivok piszkos füstfelhőjének és azonfelül még hozzáférhető» ég szempon j bó! sem J elégítené ki a kívánságot. Mert azt már csak igazán nem lehet komolyan áilitani, hogy a Dunaparí, tehát a város déli határszéle a fcéthárom belvárosi u'cán kívül, a vát03 távoifekvő részeiből könnyen megköteti hető volna. Tessék csak megkérdezni a Ko^suih-tér, Széna tér és a temetők környéken lakó közönséget, majd azok megadják erre a feleletet. A városi mozgószinhdz legmegfelelőbb helye a város vezetősége állal kijelölt Királypüspök utcai városi telkeken van, A Pcchdia féte es a Szarka féle házak kettős telkén minden kívánalomnak megfelelően el lehet helyezni a színházat. Annak a két rozoga, dükdező háznak lebontása után a varos megfelelő telket nyer a mozgószinház fölépítésére, amelyen az épületit úgy az építészed 3 művészi szempontoknak, mint vdrosrerdetésiés szrpiísi követé’ menyeknek megfelelően épitheii föl. E telken megoldást találnak a rendészeti és tűzbiztonsági kívánalmak is, a színházat e helyen úgy lehet fölépíteni, hogy az egy formás park közepében álljon és a közönség az épület valamenyi oldalán kimenetel! találjon. M?ga az épület terve megoldja már a késés tűzbiztonsági rendszabályokat, szérí is fogadták el azt kivitelre a legfelsőbb hatóságok és azért nem szükséges újabb tervekkel kísérletezni. Ami pedig a KirálypUspők utcát illett, bizony hiába sajnálja le azt az meat a cikk, az egyike a város legértékesebb utcáinak. Jelentőségé! nagyban emeli a főgimnázium díszes épülete, de ebben az utcában van Jókai szülőháza, a katonakorház és a zsidó templom is, valamint a jéggyár is. sőt hiába keresztelték el ezt az utcaszakaszt, mégis ezen az útvonalon van a régi vármegyeháza is s abban a járási hivatal s ha talán kereskedeiem szempontjából nem is olyan forgalmas, m’nt a Nndor u'ca, azért jelentőségre né^ve vele egyforma. A színház díszes épületével pedig még jelentékenyebb lesz a Kirá!ypü?p5k utca, amely épen az utóbbi időben uj épületekkel is czinosodott. De azt is meg lehet állapítani, hogy az a hely, ahová a szinházai építeni akarják, a vsrosnek valamennyi tájékáról aránylag rövid idő alatt megközelíthető, de mindenesetre sokkal jobban és hamarább, mint a városi gfli fürdő melletti rakparti terület. A városnak Királypüspök-ufcai házai olyan roskatag állapotban vannak, hogy azokat, ha azok véletlenül nem a város tulajdonát képeznék, a rendőrség már régen kilakoltatta voina. E roppant düledező házak semmiképen sem maradhatnak meg helyükön, mert kijavításuk vagy átalakításuk százezrekbe kerülne. A városi mozgőszmháznak e házai? helyére való elhelyezése nem md gondolat, egyidejű a színház építésének kérdésével és az ott lakók szintén tudják azt, hogy milyen célra szemelte ki a város ezt a telkét.' Bármilyen rosszul érhetik is ezeknek a lakóinak most az épületekből való kihu’colkodás, amelyeknek meg nem felelő voltáról állandóan panaszkodtak, mégis ebben az esetben egyedül a város érdekét szabad szem előtt tartani, ami pedig azt diktálja, hogy a nagy és állandó jövedelemmel kecsegtető morgőszinház vállalatát a város a neki legmegfelelőbb helyen valósítsa meg. Alkalmasabb hely a Kiráiypüspöku cai telkeknél ezidőszerint nem kínálkozik és ezért a mozgőszir házat csak itt lehet fölépíteni. Ezt a város építészeti bizottsága is egyhangúan elfogadta és a bizottság már helyszíni szemlét is tartott a kijelölt területen, Minihogy pedig épen eleget vártunk a város színházára, most már igazán minden igyekezettel azon kell lenni, hogy az mielőbb megvalósulón. A költségre szükséges fedezet megvan, megfelelő helyről is gondoskodott a város, igazán oktalanság lenne tovább huzni az, ügyet, hanem mihelyt lehet, hozzá kel! fogni az építéshez, hogy ősszel már átadható legyen rendeltetésének. Képviselőtestületi tag. A városi mozi és színház építéssel kapcsolatban ezen a cikken kívül még két hozzászólás érkezeit lapunk szerkesztőségébe, amelyeket a keddi számunkban közlünk. Állami lobogók előírás szerinti kivitelben kaphatók V Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedésében Komárom, Nádor utca 29. sz. alatt
