Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-02-08 / 16. szám
4. oldal Komaromi L>po> 1930. febrnár 8. »égésnek tartja, akként intézkedni, hogy az u'leveleket évente egysze'-kétszer a pénzügyigazgatóságok, esetleg a pénzügyminiszter ur által kijelölt más helyi hatóság vizsgálják felül? A fenti interpellációból láthatjuk, hogy a szegény nyugdíjasok mennyi zakia. tásnak vannak kitéve, amikor u<a n-k Pedig legtöbb nyugdíjas nem szóra kozásból utazik, hanem legtöbbször akkor, amikor baj van a csa'ádban, a rokonság kOzOtt És még ezeket az éppen nem kellemes utazásokat is zaklatásokkal kisérték. lit az ideje éppen, hogy ezek a zaklatások megszűnjenek. Erősen hisszük, hogy Holota mozgalma eredményes lesz. Törvényjavaslat készül a magyar hadikölc^ön majorizációjá.ról. —február 7 én. Budapesti jelentés szerint Gál Jenő képviselő törvényjavaslatot nyuj ott be a magyar képviselőházban a hadikői. csönök majorizációjáról. A javaslat ér-0 § VÖRÖSKERESZT „FEHÉR KIS ÁGYAK“ bálja az Anya- és Csecsemőgondozó javára február 27-én a Kultúrpalotában. # teimébm négy százalékkal kamatozó kOlcsönkötvényeket bocsátanának ki, amelyeknek belső értékét a befizetett p^pirkoront arany értékének megfelelően pe’gőben átszámítva állapítanák meg. Az ősj^gyzőknek, a belső érték ötven százalékának megfelelő névértékű uj kötvényt adnának. A tndikölcsOnkOtvények uj államadóssági kötvényekre való kicseré ése való kicserése december 31-tg lenne végrehajtandó A kötvényekkel való özsdei és magánforgalmi üzérkedést a törvény értelmében et kellene tiltani, a gazdasági helyzet javulásain pedi g gondoskodni kell a mostanin ml menő Kártalani>asról. Hol is épüljön a mozgószinház ? — Hozzászólás. — Komárom, — február 8. A komáromi mozgószinház építéséről már tárgyalt a városi tanács és állító lag állást foglalt a mozgószinház helye mellett is és azt a főgimnázium és a katonai kóiház közt levő két városi ház telkén kívánja felépíteni Mivel ez az állásfoglalás még nem végleges, hiszen ahhoz a képviselőtestület jóváhagyása és hitározata is szükséges, nem tartjuk feleslegesnek, hogy foglalkozzunk azokkal az érvekkel Is, amelyek azt javasolják, hogy a városi mozgószinház, amely bizonyára o thont keli hogy nyújtson a magyar színészeinek is, ne ezen a helyen épüljön fel, hanem a városnak egy szabid terén, ahol a forgalom középpontjába kerül. Röviden meg is nevezzük ezt a helyet: a Danarakpartot, ahol a mozgószinház és a vele kapcsolatos, illetve azonos rendes színház is a legkedvezőbb körülmények közt épülhetne fel a Duna u'cával szemben, feözvetlerü1 a városi gőzfürdő épülete mellet!. Ennek a helynek előnye az, hogy teljesen szabad elhelyezést biztosit a színházak és mozgók számára előirt utasítások rendelkezései szerint. így leint teljes mértékben biztosítani a tüíbiztonságot és a szlnh Izbajáró közönséget egy esetleges pánik ellen, mely a színházban szerencsétlenség vagy elővigyázat hiánya miatt kitörhet. Hí az oldalk'jlírátokon keresztül egy vagy kát perc alatt a nézőknek százai kényelmesen kijutnak a szabadba, az minden tsetre teljes biztosítékot jelent a számukra, amelyet egy olyan épület, amely nem áll szabadon, sohasem nyújthat. A Dunarakpart a városnak leglátogatottabb része minden időben, itt bonyolódik le az idegenforgalomnak nagy része, továbbá itt van a piac és az emberek ezen a ponton találkoznak ipari és gazdasági szükségleteik beszerzése körül. A Danarakpart arra hivatott, hogy teljesen kiépüljön és a városnak a legszebb részévé legyen, mint az minden városban tapasztalható. S zépségén ugyan sokat rontott a dunai kikötőnek a kiépítése, mely pályaudvart helyezett a parksétanyok helyére és a komáromiakat megfosztotta legszebb sélahelyüktőf. Viszont a városnak arra kellene törekednie, hogy a dunai rakpartnak beépítetlen részén középületek emelkedjenek és ezek közé tartoznék első sorban az állandó színház illetve a mozgószinház. Nem utolsó helyen kell megemlékeznünk arról, hogy a mai nagy lakásínség közepette tiz-tizenkét lakónak felmondani azért, hogy ezeket a házakat lerombolják és cd i mozgószinházat építsenek, egyáltalán nem mondható szociális gondoskodásnak a lakókkal szemben, akik a mai viszonyok között nem igen tudnak rendes lakásokat találni a maguk részére Ezt azért is hangsúlyoznunk kell, mivel a város képviselőtestületében mindig erősen hangsúlyozzák a szociális szempontokát. Erről azonban hallgattak azok, akik a Királypüspök u'cai építkezést támogatják. Mig a Dunarakpart a város szivéhez a'ig pár lépésre, a Nádor u'cáról a Duia u cán keresztül pír pare alatt megközeli'hetö, addig a Király püspök u cat 8zinházhelyröl ugyanez nem állít* ható, ami különösen a vágdunamenti ucik lakóira vonatkozólag állapítható meg. Ezen kívül a színháznak sohasem volna szabad egy utca házsorába beékelve lenni, mert így az épúésben csupán a homlokzaton érvényesülhet a forma és vonal szépsége, mig egy szabadon álló épü étnél a tervezőnek is sokkal jobb megoldások állanak rendelkezésére, ha a szomszédos épületek a kezét meg nem kötik, A Király püspök utcai városi házak továbbá éppen érintett környezetük miatt sem alkalmasak színház építésére. Az egyik szomszéd lanintézet, melynek tanu'óifjuságára nézve egy mozgószinhiz környezete semmiképen sem elő' nyös. A mozgószinház reklámokkal do’gozik és ezek közt olyan reklámok is vannak, amelyek a gyermekek fantáziáját izgatják és azt beteges irányban fejleszthetik. A másik szomszéd a katonai kórház, ez szintén nem alkalmas szomszédság, mert ott betegek vannak és valahogy ez a két hivatás, a mozgó' színházé es a betegápolásé nehezen egyeztethető össze. Mindez az akadály eííiiiik akkor, ha a felépítésnél a Dunarakpart jönne figyelembe, ahol a városnak szállodái, vendéglői é.3 szórakozó helyei vannak szinte az egész vonalon elhelyezve. A mozgőszinház vagy színház elhelyezésénél ez a környezet ehtiiz alakulna és a város forgalmának lenne minden íekintetben emporiumává. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a szempon'ot sem, hogy a városi mozgószinházba a dunajobbparti városból is bátran lehet látogató közönségre számítani, akiknek a dunamelléki elhelyezés sokkal megfelelőbb. Végeredményében itt, a szabad téren épített színházépület reprezentációsabb lenne, mint a két hstalmas épületkomplexum közt elvesző kis szinházacaka, amely csak a szükségelhelyezés látszatát kelti a látogatóban. A város közönségének meg kell ezeket a szempontokat mérlegelnie a legnagyobb körültekintéssel, mielőtt a színház felépitésének a kérdésében döntést hozna. A korábban tervezett színházépítésnek a terve, melyet budapesti műépítész tervezett, ugyanerre a helyre, a régi Magyar Király épülettel szemben helyezte el a színházat és monumentális módon oldotta meg annak térbeli kiképzését. Ezak a tervek megvannak a városházán, legalább is a képei ott hosszú éveken keresztül megvoltak. A Dumpart az a része a városnak, amelynek a városias jellegére minden erővel és eszközzel kell tőre- 9 kedni. Ezért yo't óriási hiba annak idején a keskeny Dun -par ból az állami kikötő céljaira eladásokat teljesíteni, amelyek a telek értékének alig egy kis hányadrészén a város vagyonának legértékesebb részének tulajdonát engedték ál A Dunán utazó idegen, vigy a túlsó parton robogó vonatok utasai mák egy teherpályaudvart látnak egész Komáromból és a néhány messziről látszó tornyon kívül hasztalan keresik a középületeket annak külsején, legszebb ré-zén, a Dana mellett. Az idegen, aki a varosba bejön, keresve keresi a színház épületé1, ame'y minden városnak a legszebb ékessége és majd egy kisebb jelentőségű u'cában eldugva fogja megtalálni. Ez nem vált ki kedvező benyomásokat a város látó gatóiból A városi színház minden helyen a város legszebb pontján épül, ahol az szabad téren á l és az épi és minden kívánalmának megfelel, úgy a városrendezés, mint az építészeti stilus szempontjából is. Városrendezési szempontból alig lehet vitás a dunaparti elhelyezés. Ha a váro3 közönsége erre a célra erején felül áldoz, áldozzon reá másfél vagy kétmilliót és építsen egy olyan épületet, amely szép körny izeiben, egy percnyire a város egyetlen sétaheiyétől épül fel és a város szépségét is emeli és ne építsen olyan utcában, ahol két hatalmas középület közt elvész a színháznak szitihi 5 jellege és azt keresni keil. Az ilyen építést, amely nem egy é/re vagy évtizedre szól, hanem hosszú időre, minden tekintetben a te ^nagyobb körültekintéssel kell és szabad megoldani, A város káp/iseiőtestüietének tagjai mérlegeljék az elmondottakat és mielőtt szélnek eresztenének tizenkét cstládot, fontolják meg, hogy ez a hely alkalmas-e színházi célokra. Ebben a tekintetben meg kellene h illgatni olyan pártatlan fórumokat is, amelyek helyi elfogultság nélkül tudnak a kérdésben dönteni. Mi azt hisszük, hogy nyugodtan várhatnék be ezek igazságos döntését. Komáromi lakos. Egy nyomorba jutott főgimnáziumi tanár jaj kiáltása Jajszó, amely Rimaszombatból elhallatszik Komáromig. — Nincs állampolgársága, tehát nine?fizetés és nincs nyugdíj. — „Feleségem me! és két kis gyermekemmel a legteljesebb nyomort szenvedjük.“ A mego'd dián állampolgársági kérdés sok nyomort okozó esetei között szinte döbbenetes hatással üti az embert a szive táján Boros József volt főgimnáziumi tanár kétségbeejtő sorsa, nemcsak az övé, hanem egész családjáé. A napokban özv. Kiss Endréné, szül. Brokés Mária jótékonyságáról ismert komáromi urhölgynek levelet hozott a pósta. Azaz tulajdonképpen nem is neki szólt, Ínnem boldogu’t férjének, néhai Kiss Endrének, a komáromiak kedves, felejthetetlen Endre bácsijának, Aki küldte, nem tudta, hogy a mi kedves Kiss Endre bácsink már kint alussza örök álmát a komáromi kakukfüves temetőben. A levél Írója mindezt nem tudta, azí hitte, hogy Kiss Endre jő szive még mindig él, még mindig dobog és meghallgatja a nyomorban szenvedőket, levél, amely egy megdöbbentő tragédiát hangzik: tár föl, szóról szóra igy Nagyságos Uram! Ismerve az Ö t nemesszivüségét, bá'orságo’ veszes kérésemet előadni. Tíz évig váltam a rimaszombati főgimnázium rendes tanára és már heiedik éve, hogy nem tanítok. Az állampolgárságonat megvonták, filmen ettek a tanítás alól és beszüntették a fizetésemet anéikül, hogy j nyugdijat kap iák. Ei a kálvária ut fizikai és szellemi erőmet megrok- I kantotta. Betegségemből kifolyólag teljesen munkaképtelen lettem. Butoí rainkat eladtuk és feléltük. Feleséj gammel és két kis gyermekemmel együtt a !e »teljesebb nyomort szenvedjük. Hiába fordu lunk és fordulunk ma Í3 közéletünk kimagasló alakjaihoz, az ügyünket csak nem iniézik el. R:á vagyunk u.aiva családommal együtt a jószívű emberek könyöradományiira, Tudom, hogy Nagyságos Uramat mindmtrora legnemesebb emberbaráti érzelmek irányították, azért azon alázatos kéréssel fordulok Nagyságodhoz, kegyeskedjék megsegíteni valamely adománnyal. Jóságáért a jóisten áldását kérem és már előre is hálás köszönettel vagyok Rimavská-Sobota, 1930. január 16. Boros József volt gimn. tanár. Címem: R mavská Sobota, Ferenczy utca 19 szám. Eddig szól a levél. Azt hisszük, ehhez igazán felesleges volna még hoszszabb kommentár! írnunk. Kiss Endréné azzal ad a át a levelet, hogy indítsunk gyüj ést a szerencsétlen család részére. O már elküdte a maga adományát a nyomorgóknak. A kérésnek készséggel teszünk eleget és a nemes szivekhez szólunk: mozduljatok meg és adakozzatok a szerencsétleneknek. Tegnap Komáromban járt Fodjr Jenő, a Barázda főszerkesztője, az ismert közgazdasági iró, aki Rimaszombat mellett lakik és igy Rimaszombaton ismerős. Megmutattuk neki a fenti levelet és azt mondotta, hogy a levél távolról se fedi egész büen azt a rettenetes, szivetfacsaró, lelset lehangoló nagy, nagy nyomort, amelyben ez a szerencsétlen tanárcsalád él. A gyűjtést megindítjuk a szerencsétlen család számára. A két kis gyerek részére ruhákat is lehetne küldeni. A pénzadományokat készséggel elküldjük a szerencsétlen család címére. Aki egyenesen a nyomorba jutott tanár cimére küldi az adományát, szíveskedjék velünk tudatai, hogy az adományt lapunkban fölemlíthessük. Nemes szivek mozduljatok meg és adakozzatok. Olvassa ás terjessze a legjobb magyar lapét a Komáromi Lapokat
