Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-02-08 / 16. szám
1S30. február 8, Komáromi Lapok 3 oldal. A t. szövetség nagyon jól ismerheti á feltételeket, amelyek a magyar és oémet kisebbségek nemcsak belépés* cél, hanem körös, békési, egységes munkavállalásának feltételei Nem adom fel a reményt, hogy e megkeresésemre választ kapok, választ, amely végre megadja a nyugalom fel tételének intézményes biztosítását: már nem egyszer felterjesztett, megtárgyalt, megvitatott és mindig korrektnek tar tott fettételeink teljes egészének eifoga dúsát. Nem csak I Éa azzal szeretném a különválás kérdését megoldani, hogy elmondhassam megbízóimnak, hogy a szövetség őszintén teljesítette is már a feltételeket. Erre kérem Önöket. Nem igéretaddsra, mert ennek az ideje már elmúlt, de elmúlt a hit is, amely az ígéretek iránt sokáig elárasztott ben nőnket. Mi tetteket várunk: feltételeink teljesítését a szövetség egysége érdekében. Mi dolgos, áldozatos tagok tudunk lenni, de csak ott, ahol egyforma jogaink vannak, mi nem alkalmazottak, mi nem alárendeltek akarunk lenni, hanem a dolgozóknak szerepét vállal* hatjuk. Biztosítjuk előre a t. szövetségi vezetőséget, hogy feltételeink fenntartás nélküli teljesítése ki fog kapcsolni minden bizalmatlanságot és megveti al«pját annak a nagyszerű munkának, amely Szlovenszkó iparos és kereskedő , társadalma, de egész lakossága anyagi boldogulásának előmozdítása terén reá hárul és csakis reá, nem pedig a polllikasokra vár. 0: ökon múlik, hogy megalakulhasson a szlovenszkói gazdaság parla. mentje, melyben békén és egymást megértve, egymás jogát önként respektálva indul majd meg az iparoskereskedő nagyvonalú munka. Ha pedig — amire nem akarok ma gondolni — ez utolsó kísérletünkre is csak szavakat kapunk feleletül, legyen a sok eddigi mindig jóakaratu s az egység megőrzését célzó munkásságunk bizonyítéka e megkeresés is, mely azt a kezet kereste, amely igazi barátságot várhat és tőlünk kaphatott volna és legyen egyszersmind illő bejelentése annak is hogy az önálló szövetségi szervezet kiépítésének munkáját minden erőnkkel mrgkezdjük Előkészítő értekezletünk vonatkozó határozatának jegyzőkönyvi kivonatát tisztelettel csatolom. Fogadja a t. vezetőség tiszteletünk ös>inte nyilvánítását és kérem sürgős válaszukat. Boldoghy Gyula ipartára. eintik, mint az önálló kisebbségi szövetség előkészítő bizottsága elnöke. A város hárommillió' koronát már felvehet a prágai biztosítótól a tizennégymilliós kölcsönből — Saját tudósítónktól — Komárom, — február 7. * Ne kedvetlenedjen el minden jó lesz újra. Has a várva várt vevőkészüléke neua olyan mint amilyennek óhajtotta, d lesz keseredve. Ennek legtöbbször az az oka, hogy a végerősítő cső neaa elég nagy teljesítményű. Ezen a hiányosságon könnyen lehet segíteni. Azaz jobban mondva: előzze meg a bajokat azáltal, hogy végcsőül egy PHILIPS PENTHOD B 443 csövet hasznát. Ezen csőnek.öú elektródja van (anód, f'utőszM és három rács). Nagyon nagy a belső ellenállása és hihetetlen mii óriási az erősítése. Ennek a jól konstruált csőnek ae utólérhetetlenül kiváló minősége biztosítja Önnek a vétel tiszta és voltát. a legnagyobb teljesítményű végcső. Kézilléfcének minden kait;éve a megfelelő PMlips csövet. Kevjj a vádiócső katalógusunkét. Csak egy csővel lehet a Philips csövet pótolni, egy uj Philips csővel. CüiörtökCn este a városi latiács ülést tarlót», amelyen Csizmazia György polgármester bejelentene, hogy a várotntk módjában van a prágai szcciális biztosi Ótól topott értés! és alapján a több millió koronás beruházási kölcsönből három millió koronát felvenni A városnak március 31 ig kell nyilatkoznia arra von^vkozólag', hogy az összegre reflektál-e és ebben az esetben szeptember hő végé!g keli felvennie az összegei. A kölcsön többi részéi szukceszive folyamatosan utalja ki a prágai intézed Amim legutóbbi számunkban is jelentettük, a város ebből a három millió koronából egymilliót a kórház kibővi lésére fordít, kétmilliót pedig a vágó hid felépi ésére. Ezek az építkezések már a tavasz elején meg is kezdődnek. A tanícs foglalkozott a mozikérdéssel is és azt határozta, hogy a minisztérium á!tal jóváhagyott, évekkel ezelőtt elkészült tervet újra kiutalják az épité8zeü bizottságnak tanulmányozás végett. A terv szerint a homlokzat bzo rul megvaiiozta'ásra, h"gy az épület a régi stilusu diszi'é« he’yett a mai építészeti stílusnak jobban megfelelő sima felületű homlokzatot kapjon, ami az építkezési is jelentősen olcsóbbá teszi. Az állam az Apályi szigetből kisajátít egyrészt a Vát folyó szabályozása miatt és ennek rmgMeiő telket ad a kincstári teiülerbői. Bizotísg alakult annak megítélésére, hogy a kisajátított éj a felkínált terület egyenértékű e. A szlovák közművelődési egyesület azz-l a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy a komáromi Missryk-ünnepségek kiadásához »nyagi tam> g-tá&f nyújtson. A tanács 1500 korona erejéig támo gat ja a Ma aryk-ünnepsigehet, melyek március 6 áo és 7-én este fognak lefolyni a köztársasági elnök rsyotevaria dik S’üietésm pja alkalmával Ebből az alkalomból a városházát Masaryk nevével viiégi'ják meg. A komáromi nyugdíjasok valahányszor a du3ai híd felé sétálnak, mindig irigy szemmel néinek azokra, akik szabadon tárnak- kelnek a hídon, mar úgy értve, hogy van nekik útlevelük, v gy permanens igazolványuk és a szabad mozgásuk nincs korlátozva. A komáromi nyugdíjasok közül is nagyon soknak lehet útlevele, de azérí nem igen gondol az utazásra, mert a szegény nyugdíjas feji fölött ott lebeg a Damoklész kaid ja, a pina ügy miniszter rendelete, amely sze int a nyugdíjas | csak 14 nspra mehet külföldre, 8 ott f van a vezérpémüty gazgaiósíg iniéz-I kedése, amely a külföldön jár: nyug dijasok útleveleit időnként bekéri. így aztán a komáromi nyugdíjas nem igen gondol az utazgatásra, csak akkor | megy külföldre, amisor nagyon muszáj. I Hogy miért éppen a komáromi nyugjj díjasokról szólok, hát a másutt lakó I nyugdíjas nem gondol utazásra? Dehogy I is nem gondol, de a komáromi nyug* díjas mégis csak többet gondol, mcit j hiszen itt van az orra előli a főközle- I kedési vonal a dunai hídon ál éa valahányszor a dunai híd felé sétál, önkényteienüi rágondol az utw - A nyugdij ainak w-Ái rnégeltkin\ teiben is nehéz a k. E nehéz ; helyzeten akarnak s< ä eni Hokta János 5 dr. magyar nemzeti párti képviselő, érsekújvári városbiró és társai, akik ez ügyben az alábbi interpelláció! intézték a pénzügyminiszterhez: A nyű,dijasok kQ!f51d;e való távozását a pénzügyminisztérium 66792/24 VIÍ. 18 sz rendelete szabályozza, mely szerint 14 napnál hosszabb ideig előzetes engedély kérése nélkül külföldre nem mehetnek, ennek azonban nem szabad rendszeresnek és gyakorinak lennie. Ez a rendelkezés nem világos, nem h nározott és senkisem tudja, hányszor és mennyi ideig szabad a nyugdíjasnak nyugdijületményei beszüntetésén* k veszélye Béliül kü földön tartózkodnia. Eb^ől kifolyólag kérdezem a Pénzügyminiszter Urat: 1. Hajlandó e a nyugdíjasoknak küllő dre való távozását szabályozó fenti rendelete» tekiníetíel arra, hogy az államalakulat folytán a családok szél léitek szaki va, kinek a szüle!, kinek gyermekei, hozzátartozói külföldön élnek, akként módosban!, hogy a nyugdíjas évente két három hőnspon át akár egyhuzamban, akár többször külföldre mehet előkeres engedélykérés és illetményeinek megc-onkiíá3a nélkül ? 2 Van-e tudomása a pénzügyminiszter urnák a pozsonyi vezárpémügyigazgaiőság ama túlkapásáról, hogy a nyugdíjasoktól minden utasás u án az útlevelet bekéri, ezzel a ténykedéssel u nyugdíjasoknak nemcsak felesleges költséges okoz, de azáltal, hogy az útlevelei néha hiteken át visszatartja, az útlevélnek váratlan körülmények (halálozás) eseti'n való felhasználását lehetetlenné teszi ? 3 Hájlandő-e a pénzügyminiszter ur a pozsonyi vezérpénzügyigazgatóságot arra utasítani, hogy a fen! hivatkozott rendelete! addig is, amíg ez ujabbs i szabályozva lesz, a Iegliberáiisabbaa kezelj; ? 4. Htj!andő*e a pénzügyminiszter ttr a pozsonyi vezérpénzügyigszgmóságüt az útlevelek bekéréséből előránt és amennyiben ehenőrzés céljából ezt szűksága dicsekvésre lobbantotta. A legény révedezve nézte a csöndes fáradt asszonyt, a rákvörös emberkét, a daloló kedvű apát. Megrohamozták a mull emlékeit feléje sodró érzések. Szóra sem eszméit, csak érezte, hogy valami megfeergeite a kedvét, Fájó érzés zsongott a szivébe markolta a torkát. Már olt üllek újra a ház előtt ketten. Szótlanul szaíonháztak. Néha szót kéz dett a kerülő, Vida esek hümmintett, fejével gyökkiníetf, szava nem jött. Jar csó tűnődve nézeít rá, végén rászánta masát, hogy okát kérdezze, mi ütött beié. Főiszakadt Vdából sok keserűsége, kirobbant belőle megtaposott életének följsjduló gyásza: — Hej testvér, Jancíó testvér, keserves, hussogató az éleiI Te nem lúdhatsz ióia, mart véled vót az Isler, aki rólam megfelejikezeif. Megbillentette a bölcső?. Az nekilen dűlt, hevesen ingott jobbra-baira. Ringása alatt roppanó hangokat adott a föld, — Néked öröm is jutott a tarisznyába, adja is meg az ég eztán is. Belőlem tszomba nem lesz má semmi. Hontalan kerengek a nagyvilágba. Hdjti a szél az ételemet egyik halárbul a másikba. Sthun se vár egy iéíek. Nyár mén, tél gyfin. Jobb sose lesz, mindég rosszabb. Peig nékem is vót anyám, aki szeretett, meg félteit! Sose hitte vön a szegény, hogy e' lesz a sorsom. Hirtelen nagyot lökött a vállán. Eb, aki bánjai Mosi má mindegy. Eccer majd fölfordul az országul szélin Vida Gabor, uccse fogja gyászolni senki. Jancsó-a legény vállára tette a kezét. : buskodj, testvér. Fordul a Yi úgy mint régen. Jr ,.->u fintor rángo’t el a legény arc >. L-jmcmdőn kgyinieíf. — Nem sok hasznom lesz eddigra belőle, S pol m3 a tidflm. Megrágta a fagy Osztán sok eső vert engt-m a szabid eg alatt, nem is eccer ért utói országút köz»p'n a téli éccaiia. Nehéz sóhíj hörren! fői a melléből. — H j, pedig bizony uramisten de szeretnék én még tccer hazakerülni 1 Hosszú némaság remegett szavai után. Susogott az erdő: rengette a csöndet. Nem ... nem íudott tovább üt maradni .. . Talpra ug.otí Vida Gábor. — No, én most menet. — Hs? — Csak előre az orrom után. — Ne szalaggy má, hallod! — Hiába. Nem találom én a helyem sthui. Nyuj'otla a jobbját. — Isién megálgyon. Jsncáó testvér. — ’sienéigyon, Vida Gábor. Még beköszönt a házba, aztán elporzott sz utón Alakját elnyelte a süsü, de a fák bozonlja mögül nóta haraant fői, kesü;ű Kíveléssel fcu jogfa valaki: Leesett a kis pejlovam patkója. Patkó nélkül száguld velem azóta. Poros az ut, nem töri fel a lábát, Csak a nyereg fő ne törje a hátát, Föl ne törje a bálát. Jaricsó Mihály mereven hallgatott bele a távolban. A nóta egyre halkult, de még mindig dacosan kanyargóit a kék levegőég felé: Paripámnak nincs párja a világoa: Szárnyon jár az, mint a táltos, nem lábon. Csak még egyszer visszatérjek hazára, Ezüst patkót veretek a lábára, Veretek a lábára. Odabenn erő- tn mi cj,kahangon felsírt » gyerek. J rcsó magára eszméit: esz*, be ju ot ak övei. Megfordult s bemert! a házba.
