Komáromi Lapok, 1930. január-június (51. évfolyam, 1-76. szám)
1930-02-08 / 16. szám
2. oldal. Komáromi Lapot. 1980. február 8. a a \ i •0 s « í 1 a a Február 15-igr (készpéezvásárlásnál) 15—25°/0 leltározási árengedmény színes zephir és selyem ing, alsónadrág, zsebkendő, nyakkendő és az összes téli cikkeknél 55 Komarom djyatárnházftban wador-utoa ie. Farsangi ruhacsipkék, strasskő és csati, ruhagyöngy, marabu koszorú és fátyol, frakking, se'yem zsebkendő, harisnya és sokni, stb. stb. toznak, nem tárgyalták le, mert már előzőleg elvi megegyezés jöd lésre az utódállamok között és csupán a kvóta szempontjából nem tudtak megegyezni. vitás ugyanis az a kérdés, hogy a kvóta elosztásánál milytu elv szerint döntsenek, vagyts hogy azt vegyék e tekintetbe, hogy melyik területen éltek a nyugdíjasok, vagy pedig azt, hogy mliyen illetőségűek Holota János dr. figyelmeztette a külügyminisztert, hogy a nyugdíjasok nagy érdeklődéssel várták a hágai eredményese*, mire Benes |Sijelentette, hogy először ratifikálni fog ptk a hágai egyezményt és azután három hónapon belül a nyugdíjalapok rendezésére is sor jog kerülni, Régi nyngijasok és bírák fizetésrendezése a minisztertanács előtt. A jövő héten tartandó minisztertanácson Englis dr. pénzügyminiszter beterjeszti a régi nyugdíjasok nyugdijának rendezésére vonatkozó javaslatát, amely tudvalévőén fokozatosan fogjak kielégíteni a régi nyugdíjasokat. A pénzügy miniszter egyelőre 100 millió fedezetet talál a magasabb korú nyugdíjasok illetménytöbbletének kifizetésére. A minlszíanács foglalkozni fog e javaslattal a legközelebbi ülésén. Ugyancsak e minisztertanácson fogja Meissner dr. igszságügyminiszter beterjeszteni a bírák fizetésének rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot is, amely a régi Doiansky fale törvény alapján igyekszik rendezni a kérdést. Az agrárpárt nem gördít akadályokat e kérdéseknek rendezése elé, azonban nem engedi azokat junktimba hozni a mezőgazdasági krízis ügyével, amelyet szerinte iegelsősorban keli rendezni. Hír szerint a gabonamonopóiium tervét teljese jelen-i tették. Ami a lakástörvényt és az építési mozgalomról szóló törvényt illeti, amelyek tudvalévőén március végén lejárnak, űjbó! megfogják hosszabbítani, de Miként már arról esetleg más utoa is értesülni méltóstatott, több ipartár sulat által már évekkel esceiőt hozott határozatokra támaszkodva kezdeményezésemre 1930. január hó 15 én társulatközi értekezletet tartottunk az ipartársulatok országos szövetsége ügyé ben. E« értekezlet kimondotta, hogy átalakui előkészítő bizottsággá s így a magyar és német kisebbségi iparosokat és kereskedőket illetve ezek ipsrtársulatait egybefoglaló szövetség megszervezésére. Alulírott bízattam meg az előkészítés munkáinak vezetésére s ezért, de alább előadandók alapján is tartottam illendőnek a t. Szövetséget megkeresni Álláspontomat évek óta méhóztatik ismerni. Én s velem együtt a msgy&r és német iparosok és kereslehetséges, hogy némi lényegtelen médositassst kapcsolatban. Dérer iskolaügyi miniszter a kisebbségi iskolaügyról. % A képviselőház költségvetési bizottságának ülésén az iskolaügyi minisztérium költségvetésének tárgyalásán felszólalt Dérer Iván dr. iskoiaügyi miniszter is, aki beszédében foglakozott a szlovenszkói kisebbségi iskolaügayd. A miniszter kijelentette, hogy Cseasziovákia német és magyar polgárainak meghagyja iskoláit és megadja nekik a nemzeti és ItuhU'ilis fejlődés lehetőségéi. Megállapítja, hogy a német iskolaüsyet S lover.szkób*.n a csehszlovák állam támasztotta fel újra. Az isiolaögvpeir Szlovpns'kébsn leendő unifi- Baciojárói azt mondotta, hogy arról, van szó. hosv azokban a községekben, ame lyekbm több alsó fokú iskola van, azokat egy magasabb fokú iskolában egyesítik. A miniszter azt kivimjs, hogy ezt az unififeálást ne politikai jelíegü hanem iskolai intézkedésként vigyék keresztül. Turóc szentmárton. kedők s illetve társulataik mindig azt váltottuk, hogy csakis teljes és fenntartás nélküli megértés és igazságosság teszi az országos szövetséget erős szervvé. Éa csalódtam legtöbbet azokban az Ígéretekben, amelyek számunkra egyenlőséget helyeztek kilátásba. Most, évekkel ezelőtt is mindig és miedig az én vezetésem alatt álló ipartársulat volt a leglelkesebb támogatója a szövetségi eszmének, mindig és mindig én és ipartársulatona fáradozott még anyagi áldozattal is azon, hogy Szlovenszkón legalább az iparos és kereskedő társadalom nemzetiségi különbségekre való tekintet nélkül, teljes testvéri egyetértésben keltse életre s tartsa fenn egységes országos szervezetét. Minden kísérletünk csődöt mondott A Turóczszentmártonban székelő ipartár* sulati szövetség vezetőin múlik, hogy a szlovenszkói iparos társadalom egységes marad*e, vagy kettészakad országos szer* vezetei utján. I^íyilt lóvéi az ipartársulatok és grémiumok országos szövetségének s mi okmanyszerüieg tudjuk igazolni azt, hogy törekvéseink őszinték voltak. Látva azt, hogy az ipartársulatoknak elengedhetetlenül szükségük van szövetségi szervezetre, engem sem nyugtat meg a mai állapot. Most a szövetség mai szervezetében csak egy kényszer- SZefVtzet, melyben nem az azt fenntartók szabad akarata, hanem egy kis csoport és jórészt egy politikai párt akarja a vezetés helyi és személyi, de egyéb fontos feltételeit felölelő rendelkezési jogot fenntartani. Ez az, amit nemcsak én és ipartársulatom, hanem a többi magyar és német iparosok és illetve ipartársula!taik tudunk és érezünk. Mi, akiknek törvény adta a jogot & kezünkbe, hogy , önmagunk anyagi erejével, mindenféle ‘ terror nélkül alakíthassuk meg kerületi szövetségünket, mi élői is akarónk és tudunk is e joggal Megbízásom szerint a közeljövőben már az egyes ipar; társulatok elé lesz terjesztendő a magyar és német kisebbségi területi szövetség alspszabálytervezete s alakuló gyűlésünket ravasz elején már megtartani határoztuk el. 1 Tisztelt Szövetségi Vezetőségi Az éa célom a rendes szövetségi békés munka biztosítása. És éppen azért — j bár az ipartársuiaiok haladéktalanul I követelik a külön Szövetség megala| kitását — én utolsó kísérletet próbálok - tenni. A bolygó Vida Irta Kállay János A kiserdő mélyén, a forráson tűi hajnal óta tartó kopácsolás, majd fűrész visító sírása riaszígaiía a füítyös rigók nyugalmát, Az árnyas tölgyek alatt meglepuló házikó előtti térségen deszkákat ácsolt Jancsó Mihály, a kerülő. Friss, fiatal teste serényen lendült bele a munkába, Fejszéje hasítva csattant, fűrésze szikrát szórva sziszegett a száraz tönkökben. Füttyszóra csiholta kedvéi a jók só iram. — Mén a munka, a teremtésül — kurjantott elégedetten. Megállt egy szuszanatra s cigarettát pödöri magának. De szokatlan nesz ütötte mtg a fülét. Valaki járt az erdőben,. Énekszót hozott a szellő. Fatolvaj nem igen lehet, az nem jönne ekkora ücszezéssel. Csengve jöíí a hang, egyre erősebben. Jancsó err&feié lesett. Az erdei utón legény bukkant elé. O’yan, mint a többi szegény anya szülötte, keserű bánatok, naiv örömök közt vergődő, minden falatért megbirkózni kényszerült, örökbaieu ember. Arcán azonban dacos csakazériis kiáltott, iába követelőén dobbant előre. Jancsó roegnyáSazta a sodrást s rágyújtott. Meg nem állhatta, hogy oda ne kiáitson: — De jó kedve van, halijai A legény rövidet kaccant s megállt a munkával bíbelődő előtt. — Agyisten, ami nincs! — Magának is tiszta szivbül. Mereven odavetette a fickó: — Vida Gábor a nevem. — Éltesse az Isten. Jancsó Mihály kívánja magának. Megpihent a beszéd. A legény tétovázva nézte, mit. csinál a másik. Az erdőkerülői ugrasztottá ez a néma szájtáiíság; hogy kibújjon alóla, odavetette a kérdést : — Msgát meg marrüi hozta a szél? Réveteg mosoly ült Vida Gábor ar cáré. — Nagyvilág sarkábul, — Az áidójat! Szép vidék lehet a. Oszt merre vüszi? — A másik sarkába. — Noná csak. Világjárók. Gyökként a legény feje. A kerülő újra nekidöccent a szóval: — Otthon meg mi újság? Belelegyinteít Vida a levegőbe. ‘ — Hahaj, rég nem vótam én arra. Menten fői is kömének, ha odatévednék Szökevény vagyok én Katonaszökevény. Visszahöiíkeni erre Jancsó, — No? — EÜszkoltam a rácoktul. Szőgál nekiek a fene, — Hát onnan átful való? — Onnan. De nem vót ám az mindép „onnan átrul“, csak mióta vége a háborúnak. Résztvevőn csóválta fejét a kerülő, Hömmögőtt nagyokat. — Messzi esik ide a határ, ügyi? | — Biza jó pár napi taposás, — csapkodta combjait Gábor. Jancsó félredobta a cigarettsvégst, kezébe vette a fűrészt. — Maga meg mibüi él? Csak igy kőricá! ? — Ahun megállók, mindenüti akad valami dolog. Kis fizetség, egy kis élés, oszt megen odébb. Nyiszogott a fabara a fűrész. A legény egy ideig szőiíankodva nézte, aztán kibökte a szót: ] — Hailja-e, nem akadna itt nékem is valami tennivaló? Jancsó hümminlve vonogaüa vállát. — Há’szea kerülbözne, csak épp keresni kőii. — Ebbő! mi lesz? — fogta meg sz egyik deszkát a vándorlegény. Megderült Jancsó arca, — Ha maga azt funná! . . . — Nojsz, nem forszérozom én, A fő, hogy mit segédek? — Fogja meg azt a deszkái, azt gyalulja ki. Kelten dolgoztak már. Vígan, gyorsan szaladt kezük alatt a munka, A kerülő már a kész deszkákat szögecselte össze. — Né csak, — vizsgálhatta Vida a készülő faalkotmányt — ’tsz láda lesz ez! De mér kerek a talpa? Elneveiíe magái a másik. — Ha maga azt tunná! Vida Gábor vállát rándította: íartgd meg! Nem is szólt sokáig, a másik sem igyekezeti tovább sodorni a beszéd fonalát. Fűrészeltek, gyalultak, szögacseltek. Elzárta szájukat a munka figyelme. Vattázta falaséi a befelé éiődő gondolatok játékos szökdécselése. A házból motozás hallatszott, Gábor felkapta a fejét. — Ki jár odabe? — Az asszony. Aztán eiült a nesz, néma lett újra a ház. A legény ez égre nézett s hamiskásan odaszóü a kerülőhöz: — Nincs má messzi a dél! Hallom, nagyon morognak már odabévül. S vidoran ráütölt hasára, Jancsó élesen eresztette oda epéjét: — Hallod-e testvér, cifra legény lehetsz te! I A tegező szóra még inkább felkapott Vida. — Meghiszem azt, sokan mondták má azt rólam. De aki rászógái az evésre, az a dögös ember. — Hijnye, az anyéd; fickó, hamar kinyílt a csipád I — Tévedsz, testvér 1 Nem a nyílt ki, a bendőm tikja tátog. — Hadd fáíogjon, a fene vesse föl, —• röhent rá Jincső. Da Vida Gabor uem vesztette kedvét. — Biza szegénynek máma még nem vót étellel íanálkozása. Főzi-e má az ebédet az asszony? A társának kuncogásra rándult a teste — Arra ugyan várhatói. Beteg a szegény. — Höjnysl Osztán mi baja? Ravasz hunyorgás csillant a kerülő szemében.-- Nagy baj, rettentő nagy baj Az első menyecskebeiegság. A?.ér is dógozok most én itt. FelröhSgött Vida Gábor. — Az Antiját néki! Ériem má: gye-Irek gyűlt. — Még hozzá ma éjjel. — Fm? — Ahhát. — Hat bőcső lesz ez? — Mi más lenne, te kódémos? Uiolsókat koppan? a kalapács. Már talpán rengett a bölcső. Jancsó Mihály befordult a házba. Nem sok idő feit bele, kiszólt im az ajtón: — Nem akarod megnézni a psuíykőc, te? ÍTisda, kis szobában sápadt asszony feküdt az egyetlen ágyon. Magához ölelve tartotta pólyába vackolt magzatát. Jsncsó büszke örömtői dagadozva f' mutogatta. Huijázoít, kaccanl, rátarti-
