Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-03 / 93. szám
24 oldal. Komaromi Lapok Í 29. augusztus 3. anélkül, hogy Kollonits Ernőt sikerült volna tisztségéből és komáromi uradalomból kitúrnia. Ez a Reiffenberg, akihez gonosz és embertelen eljárásán kívül semmi jó nem fűződik, a kincstárnak ugyancsak sokba került. Amint említettük, még komáromi követelése fejében kapott 31424 frt. 39 kr.-t. özvegye 1633 okt. 3-án még 92000 frt-ot követelt, amit férje állítólag a komáromi őrségre és a török követség eltartására fordított. (!!!) (U. o. Hoffinanz, 13820 fasc.) Kedves Szerkesztő Barátom ! Habár nem is mint hivatott, de szives meghívás folytán mint meghívott, én is örömmel sorakozok az ünneplők sorába. A Komáromi Lapoknak 50 éves jubileuma alkalmával való megemlékezésnél illő dolog az igét ott felvenni, ahol ennek a mai ünnepnek az alapja lett megvetve. Ötven éve annak, hogy szülővárosának fellendüléséért és felvirágzásáért rajongó lelkű, boldog emlékű fia, „a komáromi gyerek“, ahogy őt városunk szülöttje nagy mesemondója, a halhatatlan Jókai Mór, becézve szokta nevezni, Tuba János kimondotta az igét: Komárom városa pedig nem lehet tovább „helyilap nélkül“. És igaza volt. Egy szabad királyi város, ami akkor még Komárom volt helyilap nélkül, valóságos süketnéma szerepet vitt. Nem hallhatta meg polgárainak a nyilvánosság elé tartozó óhajait és igényeit s nem szólhatott hozzájuk s nem beszélhette meg velük nyilvánosan mindazokat az eszméket és terveket, melyek elsősorban a város polgárait érdekelték a város fejlődése és felvirágzása tekintetében. Ezt a hézagot töltötte be, ezt a hiányt pótolta a komáromi gyerek, Tuba János, az én kedves emlékű feledhetetlen barátom, odaadó, buzgó, önzetlen, törhetlen, becsületes és eredményes munkájával a mai Komáromi Lapoknak ezelőtt ötven évvel történt életrehivásával. Fáradhatatlan, tevékeny és buzgó munkatársa volt különösen a kezdet nehézségei közötti küzdelemben szinte szeretett és feledhetetlen emlékű, ragyogó tollú s szülővárosáért, Komáromért hasonlóképp rajongó egyik jóbarátom, Kacz Lajos, később városi tanácsos. Bár ezek is velem együtt jubilálhatnák a Komáromi Lapok megjelenésének 50-ik évi évfordulát! A Komáromi Lapoknak főérdeme, hogy 50 éves pályafutása alatt megtartotta és megőrizte azt a fenkölt szellemet, tisztességet, tárgyilagosságot és igazságosságot, melyet boldog emlékű alkotói hagytak rá. Szivemből kívánom, hogy legyen a Komáromi Lapok a következő ötven évben is és minden időben a jónak, a szépnek, a nemesnek, az igazságnak, a hazaszeretetnek erős bajnoka és a magyarságnak lelkes harcosa. Csepy Dani. Az eszperantó. Kamocsa, —július hó. H. Mihalik József budapesti tanár julius 18-án előadást tartott az eszperantóról, melyet a rádió közvetített. Kíváncsiságból meghallgattam, azóta folyton az eszemben motoszkál. Olyan meggyőző erejű, olyan világos, könnyen érthető volt az előadás, hogy talán ha tiz évvel fiatalabb volnék, azonnal belekezdenék az eszperantó nyelv tanulásába. Sajnálom, hogy papír és irón nem volt a kezemben, hogy jegyezhettem volna legalább a példákat. Emlékezetből csak ennyit: A különböző nyelvekben előforduló hasonló, illetve azonos szavaknak a törzsét kell használni. Ezen törzseknek értelme pár betűs előképző vagy utórag által megváltozik aszerint, amint például az igét jelen, múlt vagy jövő időben és amilyen személyben használjuk. Nem kell minden szóra külön szó, hanem a tagadás, illetve az ellenkező értelem kifejezésére elég a „mi“ szócskának a szó elé ragasztása igy lesz a jóból rossz (mai), szépből rut, a kedvesből utálatos stb. Nincsenek ERDOHÁZY HUGO. EMBERI HANG. Ki vár már büszke, trombitás szózatot, kinek van kedve hervadó sírok felett éljenezni, elszállt remények zöldelő oázisa hol vagy embertemető sivatagjában ? Élni akarunk, ez a mi szavunk, Üstökös-Messiásokat megálmodni ki mer most arany jövendő ködében ? ... Megátkozottak vagyunk gyilkos vérünk árán, jajok hazája menekülő lelkünk, mely síró mártírként csak csendes békejobbot igér a titokzatos jövőnek. Emberszavunk ma testvérszeretetre kér és kenyeret várunk elátkozott sivatagvándorok: Ó, de nehéz a kérésünk, ó, de nehéz a várásunk . nemek, hanem p. o. az. „inó“ szócskának a himnemű szó után ragasztása által lesz a férfiből nő, a fiúból leány stb. Igaza van Mihalik tanárnak, hogy a gimnáziumban, mint rendes vagy rendkívüli tantárgyat tanítanak a tanítási nyelven kívül 4—5-féle nyelvet. Nyolc évi tanulás után az érettségi vizsgát tett anyanyelvén kívül egy nyelven se tud beszélni. Kikerül az életbe, akkor látja tehetetlenségét, hogy művelt ember létére már 100—150 kilométernyire nem tudja magát megértetni. Ha érvényesülni akar akár mint kereskedő, iparos vagy hivatalnok, ugyanazon ország különböző vidékein meg kell tanulnia azon vidék lakosságának nyelvét. Az eszperantó nyelvnek már van tízezer kötetből álló saját nyelvű könyvtára, nyolcvan újságja és folyóirata a világ különböző országaiban. Ha minden ország minden középiskolájában kötelező nyelv lenne az eszperantó, akkor ez rendkívül elősegítené a népeknek egymáshoz való közeledését. Szinte elképzelhetetlen, hogy a világháborúhoz hasonló vérengzés lehessen akkor, ha van a világrészek és országok között összekötő kapocs az ő közös nyelvükben. Bábel tornya építőinek nyelvét összezavarta az Ur, hogy ne értsék meg egymás beszédét. Ez volt a második isteni átok. Ha az első átok „orcádnak verejtékével, fáradságos munkával egyed a te kenyeredet“ áldássá változhatott, az emberi szorgalom és előrehaladásra való törekvés által áldássá változnék a második átok, a nyelveknek összezavarása is. Kimondhatatlan előny volna az eszperantó nyelvnek tudása nemcsak a kereskedelemre, iparra, tudományra nézve, de a vallásra is. Ha a világ minden nagyobb városában volna 1—1 közös eszperantó templom, ahol egyházi beszédet tarthatna bármely nyelvű ország lelkésze, akkor lenne igazán egy akol és egy pásztor, akkor éreznők igazán, hogy az Isten minden népeknek atyjuk és mi mindnyájan az ő gyermekei vagyunk. Az emberek nem Kain és Ábelként állanának egymással szemben. Boross Kálmán. süss A vér és a könny városa. — július hó. Nincs tán talpalattnyi helye, mit vér ne öntözött volna, vagy könny ne hullott volna rögére. Hol a messziről jövő Dunának csacsogó habjai csókolgatják az inkább csendes és csak ritkán szilaj Vág folyó hullámait, áll sok évszázad óta egy város: Komárom. A vér és a könnyek városa, mely a Sors és a Természet sokszor tragikus drámáját szenvedte át attól a perctől fogva, amikor földjén az alapitó elődök az első kapavágást megtették. Komárom városának történelme ezért szomorú, tragikus történelem. Sokkal több fájdalom, keserv, bánat sűrűsödik lapjain, mint öröm, jókedv, kacagás... Azonban az bizonyos, hogy kevés földön volt és van annyi hit, lobogó érzés, tetterő, munkakészség, mint Komárom ősi falai között, amelyben az örök erőt, az örök küzdést fennállása óta, a hit sugározta ki, a hit tartotta fenn. Komárom hitében csoda rejtőzködik. Csoda, amely mindig újjászületett, amikor a háboní elpusztította, a földrengés összedöntötte, a tűzvész leégette házait, földönfutóvá téve a köveihez görcsösen ragaszkodó lakóit... Mert a komáromiaknak sokszor volt kő a vánkosuk, mezítelen föld az ágyuk és a fekete égbolt a takarójuk. A Sors mindig keményen, ridegen bánt Komárommal! A legkeményebb, a legkeservesebb próbákat bocsájtotta rá; sokszor majdnem elpusztította, de a legutolsó percben megjelentette a csodát és Komárom nem vált lakatlan kőhalommá s megátkozott temetővé, mit még az ég madarai is messze elkerülnek. Kövek és bozótok helyett Komárom w <&> w TELEFON 44. TELk FON 44. RÁDIÖ-készüiéket, csillárokat, kerékpárokat, író- és varrógépeket, valamint az ezekhez tartozó összes kellékeket gyári árban, csak MÓROCZ PÉTER konccSBzionált rádió és villamossági és mechanikai szaküzletében KOMÁROM, VÁROSHÁZ-U. 3. SZÁM alatt vehet. — Yillanyfeiszerelési vállalat, mechanikai javító, accumulator töltő állomás. Költségvetés díjmentes, kedvező fizetési feltételek. TELEFON 44. * TELEFON 44. m w w <2£> ■M 1 CEMENT-C5EREP Sajaf Készt trrtenjrv cente/7/ cserepiin/1 minős egeerj ra if a J- jvM a /egmesutbbntertáfe/e/ességeé . FAGyALLCL VÍZHATLAN ra /amint ctz eyeteff csere/yoe/ szemben KÖNN/Ű 5ÜLXÜ /oor cs éi őmcnfes Se fői biz f ősié TET5ZET05 KIVITEL 0LC5D ÁR HM5ZöMÁDyl a magyar kultúra előretörő városa lett, melynek földjén a legnagyobb magyar írónak: Jókai Mórnak is a bölcsője ringott, mint annyi sok kiváló férfiúnak: kik költők, irók, politikusok, művészek, közgazdászok stb. voltak és tehetségükkel, munkájukkal beírták nevüket a történelembe. Ha Komárom gazdag múltját nézem, azt kell mondanom, hogy a Sors, mely egyik kezével e földeken tört, zúzott, a másikkal épített: azzal a szellemmel, amely a feltört, felégetett földből tört elő, tehetséget, emberi nemes tulajdonságokat plántált a komáromiak leikébe . . . A temetőink fiatalabb sírkövei, az utolsó történelem beszédes jelei; azok gazdáinak legtöbbjét mégrr ismertük, tiszteltük, sőt szerettük. Az Ő érdemük, tehetségük, lelkesedésük és rengeteg munkájuk eredménye a modern város, amely emlékezni fog rájuk szeretettel és imádságos hittel most, az ünnepen, amely jubileumi ünnepe ötven esztendő határt nem ismerő munkásságának és lelkesedésének, ami fölött egy tisztes, eleven név ragyog: Komáromi Lapok. * Félszáz esztendő öröme és bánata; sok ezrek élete tűnt el és aludt ki, amióta ez a lap megszületett és él; hirdeti a jót, a nemeset és lankadatlan hűséges, forró szeretetével építi az öreg Komáromot. A betűk rengetege az, amely hirdette e város szeretetét, a jobb felé törekvés vágyát és akaratát s hirdette azt a szellemet, azt a hitet, mely Isten parancsolatain épült, hogy a komáromiakat tegye boldogabbá, szülőföldjüket áldottabbá s szebbé! . . ötven esztendőn át a Komáromi Lapok mindig ezért a városért küzdött és soha sem volt hűtlen hozzája. A jubileum ünnepe épen ezért egy város ünnepévé lett, melynek apraja-nagyja, gazdaga-szegénye érzi, hogy e jubileum ünnepe nemcsak a Komáromi Lapok-é, de mindazoké a komáromiaké, akik szívből szeretik a tömérdek megpróbáltatáson átment szülőföldet, melynek hű gyermekei otthon éppen úgy, mint messze, távolban szeretettel ünnepük az odaadó sajtómunkának érdemekben gazdag jubileumát és köszöntik az öreg város öreg barátját: a KomáromiLapok-at Az ötven esztendős évfolyam az érdem legnagyobb bizonysága!.. Mészáros Lajos János. Boldogok a szegények... Irta: Mészáros Lajos János. Fény, csillogás, ragyogás Ezüst kupolák, pompás paloták. Bíbor, drága selyem, aranyos szobák Előkelő, nagy úri népek; Raffinált szokások, raffinált ebédek. ... Mindent elönt a gazdagság fénye. S mégis boldogtalan emberek lakják... Lelkűk sivár, üres, mint őszön a határ, Szivük a kőnél is keményebb. A boldogság nem tenyészik bennük: Boldogok csak a — szegények!... Kopott házakban alacsony, kis szobák Kopott bútorok, kopott, beteg ruhák. Semmi fény, pompa, de szív dobog, A lélek szállong, ölel, repdes: A szegények csak a — boldogok!...
