Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-03 / 93. szám
tyáö augimtus 3 Komáromi Lapok 25. oida'. Földműires Kölcsönös Pénztár (Rol’nicka Vzájomná. Pokladnica) Komárno, Baross utca 7 szám A tavalyi genfi világgazdasági konferencia, amely a háború utáni gazdasági krízis problémáit kutatta, a válságos helyzet enyhítése érdekében elsőrangú fontosságot tulajdonított a szövetkezeti szervezkedésnek. Stockholmban 1926 évben tartott szövetkezeti kongresszus egyhangúan kimondta, hogy a különböző államok szövetkezeti munkájának egymásba kell fonódnia s a közös érdekű feladatok közösen oldandók meg. A genfi konferencia és a stockholmi kongresszus javaslata egymás mellé állítva előre vetítik közgazdasági életünk jövő képét. A túltengő merkantilizmus, a profitharc meghozta a világháborút. Az új gazdasági berendezéseinknek olyanoknak kell lenniük, mely biztosítja a világbékét. Az új idők gazdasági elvében vezérfonalnak kell lennie a békének, megértésnek, a felebaráli szeretetnek. Az nem elég, hogy évente néhányszor a világ diplomatái összegyűljenek Genfben népszövetségi ülésekre, leszerelésről tárgyaljanak és más hathatós egyezményeket kössenek a világbéke érdekében, ha ezzel szemben a nép lelke és gazdasági berendezkedése e nagy eszme szolgálatában velük egyesülni nem tud. A közgazdaságnak nem csak itt de mindenütt egyenlősítő, kiengesztelő, a gyengébbet támogató békés tartalommal telítettnek kell lennie Azokból a kis apró közgazdasági molekulákból, a szövetkezetekből induljon ki közgazdasági életünknek a nemesebb árama és összetevődve a sok ezer és ezer közgazdasági molekula, megadja azt az erős forrást, melyre nyugodtan lehet építeni a világbéke fenséges gondolatát. Ilyen szövetkezeti alapon szolgálják újabban nálunk Szlovenszkóban a népek közti megbékülés gondolatát gazdasági alapon a földmives kölcsönös pénztárak is. A Földmíves Kölcsönös Pénztár (Rolnicka Vzájomná Pokladnica) létét az adta meg, hogy az államfordulat után itt maradt hitelszövetkezetek vérszegényekké váltak azáltal, hogy betéteiknek túlnyomó része Budapesten (a Hitelszövetkezetek Orsz. Központjánál) voltak elhelyezve és ezek a betétekhez nem tudtak hozzájutni, miáltal a betétek nagyrészben el is értéktelenedtek. Másrészt az adta meg az impulzust, hogy szükség volt egy olyan hitelszövetkezet felállítására, melynek nagyobb felszívó terület áll rendelkezésére. Erre az eszmét tulajdonképen a történelmi országok hasonló szervezetei, az ú. n. záloznák adták meg. Ezek a záloznák kerületenként vannak szervezve és az ott elhelyezett betétek egyetemleges szabatossággal bírnak. Minthogy az itteni politikai helyzet nem volt alkalmas arra, hogy mindenben ezekhez hasonlatos kerületi hitelszövetkezeteket létesítsenek, azért a földmivelésügyi minisztérium Szlovenszkón ezeket a kerületi földmíves kölcsönös pénztárokat úgy szervezte meg, hogy azok üzletrész tőkéjében maga az állam is kétszázezer koronával részesedést vállalt, míg az üzletrész tőke többi részét a szövetkezeti tagok adják meg száz koronás üzletrész vállalással és annak háromszoros felelősségével. Ilyen rendszerrel ma Szlovenszkón ötvenkét földmives kölcsönös pénztár működik s minthogy az állam részes az üzletrész tőkében, ennek következtében az intézetek vezetőségeinek élére a földmivelésügyi minisztérium delegáltját jelöli ki, többnyire a járási főnököket, azonkívül évente revíziókat tart, úgy a földmivelésügyi minisztérium, mint a szövetkezeti központ, valamint a földmives kölcsönös pénztárak külön központja is. Hogy a lokálpatriotizmus révén a közönség bizalmat nyerjen ezekhez az intézetekhez, az igazgatóságot, amely kilenc tagból áll, maga a szövetkezet tagjai választják meg az évi közgyűléseken, éppen így az öttagból álló felügyelőbizoitságot is. Az intézet a kölcsönösség elvén épült fel s így a visszleszámitolási hitel korlátozva van. Visszleszámitolás tekintetében az Országos Bankhoz (Zemská Bankához) valamint a Jelzálog Bankhoz (Hypotecná Bankához) vannak utalva. Általában véve csak földhitelekkel foglalkoznak és tíz évnél nem hosszabb terjedelmű és kétszázezer koronán felül nem emelkedő hitelek nyújtására vannak betendezve. A hitelek legalább 90 százalékának első helyen betáblázott földhiteleknek kell lenniök. A komáromi földmives kölcsönös pénztárnál az 1928 december 31-iki zárszámadás szerint 94 százalék volt a betáblázott hiteleknek összege és 6 százalék rövid lejáratú tárcahitel. Ezzel az intézkedéssel a földmivelésügyi minisztérium a betétek biztonságát akarja szolgálni. Minden földmíves kölcsönös pénztárnak szigorúan megszabott működési körzete van s így a komáromi kölcsönös földmives pénztár működési körzetébe tartozik a komáromi járás egészen és az ógyallai járás nagyrésze. Hogy a komáromi körzetéhez tartozó falvak lakossága milyen bizalommal viseltetik ezzel az újonnan alakult pénzintézettel szemben, annak eklatáns jelét adja az 1929 június 30-iki félévi mérlegük eredménye, mely szerint a komáromi intézetnél elhelyezett hitelek összege meghaladja a 9 millió 200.000 koronát, míg a betéteknek az összege körülbelül 7 millió 650.000 koronát tesz ki az állami hozzájárulás nélkül. Az intézet kötelékéhez tartozik 1470 tag 1359 üzletrészszel. A fent felsorolt intézkedések ennek az intézetnek betéteit teljes mértékben biztosítják. Ha tekintetbe vesszük a központjuk által közölt statisztikai adatokat, azt látjuk, hogy üzletrész tőkéjük körülbelül 6 millió 640 000 (állami részesedés nélkül) és betétállományuk 220 millión, hitelállományuk pedig 240 millión felül emelkedik. Ha azt tekintjük, hogy ezek az intézetek négy év óta állanak fenn s hogy közülük több intézet csak a legutóbbi években létesült, úgy az eredményt rendkívül szépnek mondhatjuk. Ezeknek az intézeteknek törekvése főleg odairányul, hogy a mezőgazdasági hitelt konszolidálják. A mezőgazdasági hitel közgazdasági problémáink legnehezebb tárgya. Ha a külföldi államokat tekintjük, akkor ott a mezőgazdasági hitelek ma már mind külön vannak választva a kereskedelmi hitelektől s mint reális hitelek, sokkal alacsonyabb kamatozással állanak a gazdaközönség rendelkezésére, mint ahogy az nálunk még ma is fennáll. Svájcban 5—6 százalék és Franciaországban meg Belgiumban 6 százalék, de mig a történelmi országokban sem emelkedik a mezőgazdasági hitel kamata 6 és fél százalékon jelül, addig itt Szlovenszkóban még mindig 8—9 százalék között váltakozik. Mindenesetre ez is szép eredmény azzal szemben, hogy néhány évvel ezelőtt még a mezőgazdálkodó 14—15 százalékos hitelkamatokat volt kénytelen fizetni a kereskedelmi bankoknál felvett hitele után és ha csak 5°/o csökkenést értek is el eddig, az is évente Szlovenszkón 12 millió megtakarítást jelent a mezőgazdálkodók részéről Természetesen ez az eredmény még nem teljes s ha azt akarjuk, hogy konszolidált mezőgazdasági viszonyokról beszélhessünk, akkor a szlovenszkói földmives kölcsönös pénztáraknak is le kell menni arra a kamatlábra, amelyen a történelmi országok hasonló intézményei állanak, mert mezőgazdasági szempontból nagy jelentősége van annak, ha a szlovenszkói mezőgazdálkodó termelési tőkéje azonos a történelmi országok termelési tőkéjével. Ezekből az adatokból is láthatjuk, milyen rendkívül fontos közgazdasági jelentősége van a földmives kölcsönös pénztáraknak. így tehát ha azt akarjuk, hogy ezek az intézmények céljukat elérjék, a mezőgazdálkodó nép támogatására van szükségük, amely támogatás azután meghozza a mi népünk gazdasági, kulturális és erkölcsi színvonalának emelkedését.
