Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-03 / 93. szám
22. oM»l Komáromi Lapok 1939. augusztus 3. jük; hogy kik voltak e gonosz emberek. A tűzvészt ugyanis többnyire a császári katonaság okozta. Komárom - megye 1614. aug. 13-án keserves panasszal járult a király elé. A megye a többi közt elmondja, hogy az Újvárba rendelt német katonaság nem ment oda, hanem a komáromi Dunaparton tábort ütött s itt Komáromban ezek a katonák kényük-kedvük szerint lakóhelyet csinálnak maguknak. Az amúgy is eléggé sújtott városra és megyére ez újabb teher. A megye kéri e német katonaság elvezetését. (Volt közös pénz. levélt. Hoffinanz.) Az 1616. évben ismét nagy tűzvész pusztított Komáromban, Reiffenberg maga jelentette Miksa főhercegnek, hogy a tűz a várban ütött ki s a katonai készletek mind elégtek. A császári Bauhof is porrá égett egész felszerelésével együtt (u. o. 14450. fasc. Hung.) A helyreállításra magyar rováspénzből kétezer tallért utalványoztak ki. Ugyanez évben sürgette Reiffenberg az uj urbárium készítését is, természetesen azért tette ezt, hogy benne újabb terheket róhasson a vártartomány lakóira. Az alsó ausztriai kamarának Írták 1616. augusztus 31-én ez ügyben, hogy van a komáromi uradalomról urbárium, mely azonban telve van mindenféle javítással; mert a hofrichter (udvarbiró) kénye és kedve szerint javítgat azon. Mivel Reiffenberg törekvéseivel szemben a város tiltakozása és könyörgése mit sem használt, Komárom helyettes bírája és tanácsa 1617. dec, dec. 1-én a magyar kamarához fordult keserves panaszaival s előadta, milyen erőszakosságokat mivel a város lakóin Reiffenberg. A haditanács erre kérdőre vonta Reiffenberget, aki merész hangon, ügyes fogásokkal igyekezett magát menteni s azt ajánlotta, hogy az egyenetlenségek elsimítására küldjék alá biztosokat, Molárt Jánost és Aponius Pált. Ezek természetesen Reiffenberg emberei voltak s igy a város mit sem várhatott tőlük. u. o. Hung. 14453. fasc.). Az elégületlenség és az elkeseredés Komáromban tehát folyton növekedett. A nádorispán: Forgách Zsigmond több Ízben sürgette Bécsben, hogy bizottságot küldjenek Komáromba a panaszok megvizsgálására. Bécsben azonban folyton késedelmeztek. Forgách nádor tehát 1619 március 15-én erélyes hangon követelte a bizottság kiküldését Reiffenberg ellen. Ez ügyben — írja a nádor — az országgyűlés már törvénycikket alkotott s ő felsége megerősítette azt s ha a város sérelmeit nem orvosolják, Komárom népe fellázad ! (ü. o.) Amit a nádor megjósolt, az hamar bekövetkezett. Bethlen Gábor felkelésekor ugyanis Komárom lakói valamint a városban lévő magyar katonaság legnagyobb része Bethlenhez pártolt. A haditanács 1619. szeptember 19-én elrendelte, hogy Komáromba sürgősen hatszáz német katonát szállítsanak (u. o. rendelet a magyar kamarához, hogy hajókról gondoskodjék). Mivel e közben Reiffenberg attól tartott, hogy a felkelők a várat ostromolni fogják, valószínűleg az ő mesterkedésére a várost felgyújtották. Kitűnik ez Reiffenbergnek a városhoz küldött izenetéből. Az 1620. febr. hó 21-én ugyanis e sorokat Írták a város jegyzőkönyvébe: „Az kapitány ur Johannes Dietrich ä Reiffenberg, Héderváry István uram vicekapitány által és Földessy István ur seregbiró által azt izehte, hogy avagy az vitézlő rendet kiküldi az város az városból, avagy hogy harmadnap alatt kihordozkodjanak Győrré és ide az várba; mert reánk gyújt at ja az várost és fölégetteti! Ez izenöt penig csak azért lett, hogy az vitézlő rend egy rácot fogott meg és mindjárást kézhez nem adták. Mi protestáltunk Isten és ember előtt, hogy semmire okot nem adtunk, nem is adunk. Lássa őnagysága, mint érdemiette az mi hivségünk aztot, holott másfélszáz mérő búzát, száz szűrt, öt híján kétszáz marhát adtunk mi, ilyen szegény város ez véghelynek ótalmára és megmaradására“. (Városi jegyzőkönyv). Mivel Reiffenberg a fenyegetéssel és az égetéssel nem sokra ment, a várost a törökökkel akarta elpusztitattni. Őkigyelme e zavaros időkben is fentartá az összeköttetést a törökökkel. A körülzárt vár őrsége számára a törököktől vásárolt olcsón gabonát, melyet később méreg drágán fizettetett meg a kincstárral. Mivel a felkelők a várba érkező német és török leveleket elfogták, kisült Reiffenberg gyalázatos terve. Ő ugyanis a budai basát felszólította, hogy semmisítse meg Komárom városát; könnyen megteheti ezt; mert a várból semmi bántása nem esik. E megsemmisítés napját Reiffenberg pontosan megírta a töröknek. A töröknek azonban több A Városi Takarékpénztárról Bratislavai Városi Takarékpénztár Komárnoi Fiókja (a városháza földszintjén) Jogalapja s A Bratislavai Városi Takarékpénztár az 1920 április 14-én hozott 302, sz. törvény alapján alakúit önálló, közhasznú és nyilvános pénzintézet. A fenti törvény értelmében Bratislava városa képviselőtestületének 1922 február hó 6-án hozott 73/5112 -III. sz. határozata folytán jogérvényesen visszavonhatatlan és korlátlan kezes séget vállalt a takarékpénztárnál elhelyezett betétekért és azok rendes kamatozásáért és pedig nemcsak egész vagyonával, hanem az összlakosság adózóerejével is s igy a takarékpénztárra bízott betétek pupilláris biztonságot nyújtó intézetben vannak elhelyezve. A takarékpénztár jogi értelemben nem városi intézmény és üzleti tevékenységét (betétek elfogadását és pupiilárisan fedezett kölcsönök folyósítását) önállóan és a várostól mint alapitójától teljesen függetlenül állami felügyelet alatt fejti ki. Célja és tevékenysége: A takarékpénztár célja az, hogy a lakosság legszélesebb köreiben élessze és növelje a munka és takarékosság iránti érzéket és alkalmat nyújtson mindenkinek arra, hogy megtakarított pénzét biztos helyen kamatoztathassa és gyarapithassa. Jövőnk legbiztosabb pillérje a munka, melynek legszebb gyümölcsei a munkálkodók által félretett és megtakaritott pénz. E megtakarított pénzek képezik közgazdasávunk alapját és előmozdítják annak fellendülését. Mindenki, aki takarékoskodásával közvetlenül vagy közvetve hozzájárul szülővárosa, szülőfaluja és környéke gazdasági fejlődéséhez, forduljon elsősorban a takarékpénztárhoz, mert ez a rábízott pénzt biztosan kezeli és nem helyezi el messze idegenben, hanem pupiilárisan fedezett kölcsön alakjában ismét visszajuttatja a takarékoskodók legközelebbi polgártársaihoz. Minden egyes takarékpénztár városa és környéke gazdasági életének a szive! A takarékpénztár — a többi pénzintézettel, főleg pedig a bankokkal ellentétben — közérdekű és nem haszonra alapított intézmény, mert mig a bankok és többi pénzintézetek cé'ja az, hogy minél nagyobb nyereséget tudjanak részvényeseik számára elérni, addig a takarékpénztár arra törekszik, hogy a betétek biztonságát szem előtt tartva, micél olcsóbban helyezze el a betétképen reábizott pénzeket kölcsön alakjában a lakosságnak rászoruló és megfelelő biztosítékot nyújtó köreiben. Betétek: A takarékpénztár elfogad — a már említett kezesség, tehát pupilláris biztonság mellett — betéteket könyvecskékre és folyószámlákra még pedií — hogy lehetővé tegye a takarékoskodást még a legszegényebbnek is — már 1’— Kcs-tól kezdve. Az egyes betétek nagysága nem játszik a takarékpénztárnál szerepet, mivel ez az intézet nem számol azzal, hogy mennyit keres a rábízott betéten, hanem figyelemmel kiséri a betevők számában nap-nap után beálló változásokat, A betevők számából ugyanis arra lehet következtetni, hogy városunkban hány ember és család él rendezett viszonyok között, hányán gondolnak jövőjükre és most — amikor jó dolguk van — gyűjtenek kisebb-nagyobb összeget az esetleg eljövendő rosszabb napokra. T akaré koskodás a családi körben: A takarékpénztár kölcsön ad takarékperselyeket, hogy elősegítse a kis összegek megtakarítását és különösen a gyermekeknél ébressze és fejlessze a takarékosság iránti érzéket. A takarékperselyekbe már bedobott pénzt otthon nem lehet kivenni és azért a perselyt időnként a takarékpénztárba kell hozni; itt kinyitják a perselyt és a fél jelenlétében kivett összeget az illető betéthez írják kamatozás végett. A közismert acélperselyeken kívül bevezették az amerikai minták után készített takarékperselyeket is, amelyek nagyon Ízlésesek, tetszetősek és bőrbekötött imakönyvekhez hasonlítanak. Ily módon a betevők rendszerint ugyan kis összegeket — amelyeket felesleges dolgokra költenének el — takarítanak meg és az igy megtakaritott összegek felületes becslés esetében nagyon jelentéktelennek látszanak, de végeredményben a takarékperselyek segítségével megtakaritott pénz már tekintélyes összeget tesz ki. A betétek kamatozása és visszafizetése: A takarékpénztár alapszabályai értelmében jogosult arra, hogy a nála elhelyezett betétek után csak a betevést követő legközelebbi naptári félhónaptól fizessen kamatot, de ezen jogáról lemondott és minden betét a betevést követő legközelebbi munkanaptól egészen a kivét napjáig kamatozik. A félév folyamán felnövehedett kamat minden június és december végén tőkésittetik abban az esetben is, ha az illető betétkönyvecske nem lesz bemutatva. Hasonlóképpen jogában áll a takarékpénztárnak, hogy visszafizetéseknél az alapszabályaiban meghatározott és a visszafizelendő összeg nagyságához mért hosszabb-rövidebb felmondási határidőkhöz ragaszkodjék, de nem él ezen jogával sem és a legnagyobb összeget — hacsak a betevő nem kötötte betétjét azon célból, hogy valamivel magasabb kamatot kapjon, határozottan felmondási határidőhöz — azonnal fölmondás nélkül fizeti vissza. Technikai okokból azonban ajánlatos, hogy a 100.000 Kcs-t túlhaladó kivétet a fél 1—2 naopal előbb jelentse be. Kivét esetében ajánlatos, hogy a betevő mindig legalább 1'— Kcs-t hagyjon meg befétkép, mert máskülönben a teljesen kivett betétre vonatkozó könyvecskét be kell vonni és a betevő, ha később ismét beté tét akar elhelyezni, kénytelen uj könyvecskét váltani. Minden egyes könyvecskéért pedig 2 50 Kcs-t szá miiünk fel és azért kár volna úgy ezt az összeget, mint az illető betét részére fentartott különoldalt ki nem használni. Hivatalos titoktartás: A takarékpénztár alapszabályai értelmében köteles mindenkivel szemben a legszigorúbban megőrizni a hivatalos titkot az összes üzletágaira vonatkozólag és azért nem ad sem az adóhivatalnak, sem a pénzügyi hatóságnak felvilágosítást arról, kinek milyen betétj van nála. Ama jogát, hogy a pénzügyi hatóságoknak megtagadhassa a nála elhelyezett betétekre vonatkozó felvilágosítást megadását, elismeri az egyenes adókra vonatkozó 1927 júl. hó 15-én kelt 76 TRT. sz. törvény 301. §-ában a 4. szakasz 5 pontja is. A nála elhelyezett betétekre vonatkozó adatokat a takarékpénztár annál is inkább tarthatja titokban, mivel nem ismeri és nem köteles ismerni a tényleges tálajdonos nevét, mert nála mindenki tetszőleges öszszeget helyezhet el betétképen bármilyen szabadon választható idegen névre vagy jeligére, A t. c. közönség esetleges aggodalmai e tekintetben teljesen alaptalanok! A takarékkönyvecske. A takarékkönyvecske bemutatóra szóló értékpapír és azért a takarékpénztár — kivéve azon esetet, ha a betevő valamilyen módon korlátozta a kifizetéseket p. o. saját vagy más meghatározott személy kezéhez — kifizeti a kért összeget annak, aki’a könyvecskét felmutatja. A takarékpénztár nem kívánja a betevő azonosságának igazolását, nem vizsgálja a bemondott név helyességét s igy mindenki tetszőleges névre helyezheti el betétjét. A takarékpénztár az általa kiállított betétkönyvecskét a betevő kívánságára díjtalanul letétbe veszi. A betétkönyvecske letétbe való helyezése különösen a vidéken lakó betevőknek ajánlható, mert ezáltal megtakaríthatják a takarékkönyvecskéjük állandó ide-odaküldözgetésével felmerülő postadijat és költséget. Kölcsönök. A takarékpénztár kétféle, még pedig rövid- és hosszúlejáratú kölcsönöket nyújt. Rövidlejáratu kölcsönt jelzáloggal vagy pedig pupilláris értékpapírokkal fedezett folyószámlahitel alakjában ama felek kapnak, akik a kölcsönvett összeget 1—5 év alatt vissza tudják fizetni. Hosszúlejáratú törlesztéses jelzálog vagy köz- (kommunális) kölcsönt a takarékpénztár leghamarabb 5 és legkésőbb 25 év alatti törlesztésre nyújt. A hosszúlejáratú jelzálogkölcsönöknél a takarékpénztár jelenleg 7 és V2%-ot számit fel kamat címén és azonkívül az adósnak még a tőkét is kell törleszteni és pedig a kölcsön tartama szerint kisebb-nagyobb részletekben. A kamat és a tőketörlesztés mindig egyenlő nagyságú féiévi törlesztéses részlet alakjában fizetendő s az ily törlesztéses részletek a kölcsön nagyságától és tartamától függenek. E félévi törlesztéses részlet a 15 évre (30 félévre) felvett kölcsönnél kb 5 7*%-át és a 20 év alatt törlesztendő kölcsönnél kb. 4'/2%-át teszi ki az eredetileg kölcsönvett összegnek. A törlesztéses részlet félévenként utólagosan fizetendő és pedig- az adóssal egyetértésben előzetesen meghatározott hónapok végén. Az, hogy a félévi részlet utólagosan fizetendő, újabb előnyt jelent az adós számára, mert igy a kölcsön folyósításakor minden levonás nélkül kapja kézhez az egész kölcsönvett összeget és az első félévi részletet csak a kölcsön kifizetését követő legközelebbi félév végén kell fizetnie. A takarékpénztár minden egyes kölcsön engedélyezésénél figyelembe veszi azt, hogy a betevők által rábizott, tehát idegen pénzt ad kölcsön és ezért ne vegye senki rossz néven, hogz a nyújtott kölcsönért oly biztosítékot is kíván, amelyektől más intézetek eltekintenek. A takarékpénztárt mint nyilvános pénzintézetet bárki felkeresheti és az intézet igazgatósága e helyen újból figyelmezteti a kölcsönt kereső közönséget arra, hogy senkisem szerezhet magának érdemeket — s azonkívül esetleg még anyagi előnyöket is — azzal, hogy valaki kölcsönt kap a takarékpénztártól-
