Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-08-03 / 93. szám

8. oid&í Korai romi Lapok 1 9 augusztus 3. Bécsi Vásár 1929 szeptember 1—7-ig (Rotunda szept. 8-is) „w Különleges rendezések: NEMZETKÖZI RÁDIÓ VÁSÁR Szálloda üzemi, élelmi-élvezeti és szükségleti kiállítás. - U. d. S. S. R. kiállítása. A délafrikai Uoió kiállítása. - Technikai újdonságok éa találmányok. - Épitő- és Útépítő Vásár. - Francia müipar és luxusáru kiállítás. - Bécsi szőrmedivat szalon. - Iroda-kiállítás. * Reklámvásár. - Mező* és erdőgazdasági mintavásár. IV. Ojztrák árpakiállitás. • Kertészeti kiállítás - Tejgazdasági kiállítás. Állatgazdaság. ■ Borkiállítás. - Olasz külön kiállítás. II. Osztrák állatvásár (1929 szeptember 5—8 ig) Tenyészállat Hasznos állat - Lóvásár. Hem hell nizum 1 Vásárigazolvánnyal és útlevéllel szabad határátlépés. Jelentékeny utazási kedvezmények a csehszlovák és osztrák vasutakon úgyszintén a légi forgalomban. Mindennemű felvilágosítás valamint vásárigazolvány (35 Ké) a Wiener Messe A. G.-nél Wien, VII. továbbá — a lipcsei vásár tartama alatt — az Auskunftstelle Leipzig, Österr. Messhaus és Politzer Mór tiszteletbeli képviselőnél Komárom, Mádor-utca 19. kapható. Aki egy kifogástalan, minden igénynek megfelelő varrógépet óhajt vásárolni, az csak egy 65 világkiál itáson aranyéremmel ki­tüntetett „Pfaff“ varrógépet vásárol. Kapható gyári árban, részlet­­fizetésre is, 20 évi Írásbeli jót­állás melleit Scbőrtfeld Zsigmond egyedárusitónál Éisttajvár, Széttayi-o. 2. (Conlegner ház ) Készpénzfizetésnél árengedmény. H uasuti költséget mir;dea vevőnek (Hl. oszt.) oda és vissza megtérítem. Szombaton zárva. Szigorúra szabott árak. § Ha csakugyan megvalósulna a terv, aminek szükségességéről már nem le­het eléggé meggyőződni, akkor az ed­digi épület lenne a sebészeti osztály kizárólagosan. Bizonyos, hogy a városnak a kibővült kórház is csak rentábilis vállalkozása lenne, mint ahogy eddig is az volt, nyomo­rúságosán szegény viszonyok közt. A kórház egyébként most részleges renoválás előtt áll, ami azt jelenti, hogy a falakat, amelyek már huszon­hét év óta nem voltak egyes helyeken átfestve, most ismét átfestik. Nagyon szükséges lenne, ha a kór­házba bevezetnék a villanyos vi­lágítást is, ami úgyszólván minden nagyobb vá­ros kórházában megvan : a komáromi kórházban addig azonban alig remélhető, hogy va­laha is villanyos világítás lesz, míg a város kezelésében gázgyár van üzemben. Pedig más város kezelésében is mű­ködik gázgyár, mégis a kórház az ana­kronisztikus gázvilágitás helyett a sok­kal előnyösebb villanyvilágítással van be- ' rendezve. Esztétikailag, de talán higié­nikus szempontból is megfelelőbb lenne, ha a kórháznak az eddigi barnára festett ajtóit fehérre festenék be, miután a fehér miliő több nyugodtságot tud adni egy kórházban, mint a barnára festett ajtók és bútorok hangulatai. Nem hallgat­ható el az a tény sem, hogy a nyári hónapokban az emeleten a vízvezeték nem szolgáltat vizet. Ezen az álllapoton feltétlenül segíteni kell mégpeáig sür­gősen. Végére hagytuk azt a megjegyzésün­ket, hogy a komáromi kórház, mégis, akármilyen szegényes berendezésű le­gyen, a távolabbi vidéken is keresett tudott lenni. Ennek oka abban rejlik, hogy Lipscher Mór dr.-nak, a kórház igazgató főorvosának szaktudása jóval messzenött ennek a városnak szűk kereteiből. Mellette a belgyógyászi főor­vosi tisztséget Singer Dezső dr. tölti be, a ki legmodernebb szellemben vezeti osztályát ezenkiül két segédorvos mű­ködik a kórházban, Kovács Imre dr. és Mahler Oszkár dr. Természetesen, ha a kórház kibővülne uj épülettel, akkor szükség lenne még legalább két segédorvosnak a foglalkoztatása, annál is inkább, mert igy is állan­dóan érezhető az orvoshiány, amit, ha nem is a betegek, de az orvo­sok éreznek meg, akik túl vannak halmozva munkával. Ha az orvosoknak sokszor nem segí­tenének a kórházban gyakornoskodó Itteni medikusok, akkor bizony alig győznék a munkát. De hát a város épen • kórház körül a legtakarékosabb. Szinte érthetetlenül. _______________KÖRNYEI ELEK. 2 szoba és konyhából álló családi ház eladó. $82 Gútai sor 8. PRÁGAI DIÁKOK. Irta: Iíj. Mohácsy János dr. Hofbauer Imre a most fényesen ma­gasba törő karikaturista, aki maga is magyar diák, egy nemrégen megjelent Képes Hétben megörökítette a prágai diáktípusokat. Az eset pikantériájához tartozik az, hogy a magyar diákság modellje, aki mint gömöri jogász sze­repel tulajdonképen egy sokaktól is­mert jó gútai jogász kollégánk. Én Írásban szeretném felvázolni a prágai diákéletet és diáktípusokat, mert sok ellentétes adat, hír, impresszió van forgalomban Prágáról, m nt egyetemi városról. A prágai Károly Egyetemet 1348-ban IV. Károly alapította és tulajdonképen Európa legrégibb egyeteme, mert jól­lehet a Sorbonnet 1272-ben ahpi ották, de ez nem volt egyetem a mai értelem­ben, hanem csak a teológiai fakultást foglalta magában. A német-római biro­dalomban az egyetlen egyetem volt és az összes régi német egyetemi városok, mint Jena, Heidelberg stb. Prágát utá­nozták, úgy tanítás, mint különösen az egyetemi élet tekintetében. Hogy képet alkothassunk magunknak róla, a XV. század elején tízezernél több hallgatója volt, de később a kül- és belföldi egye­temi polgárság közötti napirenden levő véres verekedések és párbajok miatt sokan bizony meggondolták, hogy Európának ebbe az egyetemi tűzfész­kébe jőjjenek-e tanulni és igy hallgatói­nak száma később jelentékenyen csök­kent. III. Ferdinánd alatt összekapcsol­ták a jezsuiták által alapított főiskolá­val, de 1882-ben német és cseh egye­temre osztották fel és ma is ebben a formájában létezik. Ezenkívül Prágában van a volt Ausztria és Németország legrégibb műegyeteme, melyet 1806-ban alapítottak. Érdekes jelenség, hogy az egyetemek még a demokrácia bevonulásával is megőrizték a maguk exkluzív és ősrégi tradíciókon alapuló életüket, a régi diákéletet csak a Burschenschaftokban és Corpsokban tömörülő német diák­ság éli. Két vagy három éve kiadott statisztika szerint körülbelül 20000 hallgatója volt a prágai egyetemnek és főiskoláknak. Ezen a kis történelmi visszapillantá­son is láthatjuk, hogy Prágának, mint egyetemi városnak nemcsak múltja nagy, de különösen jelenleg — mint a számok is mutatják — ez a múlt kezd vissza­térni. Ennek az oka, hogy jó pár nem­zet fiai a prágai főiskolákat látogatják, igy számbelileg első helyen a csehek, majd németek, szlovenszkói magyarok, magyarországi numerus klauzisták, szlo­vákok, ezenkívül rengeteg lengyelor­szági zsidó, ukrán, orosz, jugoszláv. Mielőtt a diákság jellemzésére tér­nék, pár szót a professzorokról. Tény, hogy nem egy európai hirü tudóssal dicsekedhetnek a prágai egyetemek, hogy csak a hozzám legközelebb eső­ről szóljak: a jogról. A boldogult Kad­­lecz professzor a hágai nemzetközi döntőbíróságnak volt sok éven át tagja, aki a jogtörténet tanára volt s aki elég jól beszélt magyarul is. Nála holt biz­tos lehetett az az ifjú, akinek a neve magyarosan hangzott, hogy az arany­bullát, pragmatika szankciót a magyar és cseh jogtörténelem, a nádorispáni méltóság fejlődését kapja kérdésként, vagy Herman-Otavsky a kereskedelmi és váltójog hírneves tanára, egy ara­nyos bácsi, akiről azt beszélik, hogy nem buktatott meg még soha senkit, sőt, hogy egy alkalommal a jelölt egy szót sem tudott, de becsületszavát adta, hogy vizsga után megtanulja az anya­got és átengedte. Általában érdekes jelenség, hogy épen azoktól a profesz­­szoroktól fél a diákság zöme, akik a legjobbak. így nagyon rossz hire van a nemzetközi jog tanárának dr. Hobzá­­nak és a polgári perrendtartás előadó­jának Horának. Tapasztalatok szerint, csak a keveset és felületesen tudók félnek tőlük mert egész természetesen ha az alapvető fogalmakban valaki ostobaságot mond, könyörtelen bukás a vége. De a többi fakultásokon is sok a kiváló nagy tekintélynek örvendő tudós, végtelen rossz hire van a cseh orvosin Ruzicskának a biológia tanárának. Roppant nyájas urnák látszik, de a kétszeres, háromszoros megbuktatások­nak nagy barátja, párja a német hysto­lógiai professzor Tschermák. A néme­tek között különösen sok a kiváló előadó, mert ide Németországból és Ausztriából is hívhatnak tanárokat. Soha nem hallottam és nem tapasz­taltam, hogy valakit elbuktattak, vagy hivatalosan hátránya lett volna azért, mert magyar. Ebben a tekintetben a legnagyobb objektivitással, sőt mond­hatnám, a nyelvi nehézségekre való tekintettel vizsgáztatják a magyar fiukat, aminek élénk bizonyítéka, hogy 1926- ban a cseh jogon az 1. államvizsgák után a fekete táblán kifüggesztett hir­detményben a dékán nyilvánosan meg­dicsérte a magyarokat, hogy olyan szép eredménnyel végeztek. Most talán a diákságról. Nincs még talán Anglián kívül hely, ahol a diák­ságról annyi szociális gondoskodás történne, mint Prágában. Nagy menzák, olvasó- és tanulótermek, tornacsarno­kok, fürdők stb. állnak az egyetemi polgárság rendelkezésére. Páratlan munkát fejt ki a Főiskolai Sport nevű hatalmas egyesület, ahol footbalitól a lovaspólóig minden elképzelhető spor­tot űzhet az ember. Volt idő, mikor a tennisz osztályban 25 korona szezon­bérért Kozseluh trenírozta a fiukat és minden harmadik nap vadonatúj lab­dákat kaptak a játékosok, akár kezdők, akár főiskolai bajnokok voltak az illetők. Ez a gondoskodás elbizakodottá teszi a cseh egyetemi ifjúságot. Tudják, hogy ők nemzetük letéteményesei, tudják, hogy nekük igényeik vannak és ettől nem engedik elütni magukat. Példának okáért még a külügyminisz­tériummal is egyszer perbe keveredtek és azt meg is nyerték. De kollektiv eredményeket a cseh egyetemistaság felmutatni nem tud, mert éppen maga­­bizása miatt beleesett a politika hí­nárjába. Bebeszélték nekik, hogy ők politikai tényezők, minden politikai párt megalakította az akadémikus osz­tályát és sajnos, a csehszlovák diák­­szövetség közgyűlésein nem a diákér­dekek miatt folynak néha parázs viták, de egész közönséges pártérdekek üt­köznek össze. Ezért is van, hogy a csehszlovák diákszövetség fennállása óta, semmiféle az összes csehszlovák diákokat magába foglaló akciót nem kezdeményezett. Az mindig vagy nem­zeti demokrata, munkapárti, kommu­nista, fasiszta, vagy más pártprogramm volt, jellemző erre, hogy az egyes u. n. kolejekbe, internátusokba, melyek legtöbbjét politikai pártok tartják fenn, csak pártigazolvány alapján lehet fel­vételt nyerni. Társadalmi tekintetben a cseh diák­ság nagy becsben áll és mondhatom, hogy nagyon élénken részt is vesz ebben, ellentétben a szlovákokkal. Cseh fiuktól tudom azonban, hogy a társa­dalmi érvényesülés lehetősége csakis azok számára van meg, akik családjuk, összeköttetéseik révén a magasabb és jobb cseh társaságba már bekerültek, de nagyon nehéz ez azoknak, akiknek maguknak kell az érvényesülési lehe­tőségeket megteremteni. Mint említettem, a cseh egyetemi pol­gárság zöme politikai pártokban van tömörülve, sokféle független szekció és pártalakitási kísérlet történt már, ame­lyeknek céljuk a cseh egyetemi ifjakai politikamentes egyesülésekbe tömöríteni, de sok sikert egyik sem hozott. Minden fakultás diákegyesületében akár a me­dikus, akár a jogász, akár a filozófiai is, legyen az a tisztújító gyűlések a jobb és baloldal, a szocialisták és nemzeti alapon állók harcának jegyében folynak le. A német egyetemi hallgatók két osz­tályra oszlanak. A haladó szellemüekre és a konzervatív, nemzeti alapon álló Burschokra, akik különböző korporá­ciókban Burschenschaftokban, Corp­sokban tömörülnek. A prágai német­séggel való társadalmi együttélésük szinte páratlan, báljaikon a prágai né­metség elitje jelenik meg. Hihetetlen módon támogatja őket a Kulturverband, jellemző a német diákság gazdagságára, hogy övék Prága legnagyobb mozija, a város legforgalmasabb részén három öt emeletes palotájuk van, melyben csak német diákok laknak. Ami a szlovákokat illeti, úgy láttam, hogy semilyen tekintetben sem jelen­tenek tényezőt Prága egyetemi életében. Kollektiven sehol fel nem lépnek, élik a maguk begubozódott életüket az egyetlen szlovák kolejben: a Stefanik­­ban. Némi társadalmi életet a szlovák diákegyesület, a Detvan biztosit szá­mukra. Nem lesz érdektelen megemlí­tenem, hogy a Detvan báljain, melyek páratlan eleganciával bonyolódnak le — s ezért a szegényebb szlovák fiuk ki­szorulnak onnét — éjfél után csak magyar nóta és csárdás járja s minden cseh kislány vágyainak netovábbja egy szlovákkal vagy magyarral megismer­kedni, aki megtanítja őt csárdásozni. Nagy számban él Prágában az emig­ráns diákság. Oroszok, ukránok, len­gyelek. Élik a maguk elzárt életét, vá­gyódnak hazájukba és a megélhetési gondokkal küzködve folytatják tanul­mányaikat. Időnként valami politikai esemény hoz közéjük forrongást. Vég­telen ellenszenvesek a cseh diákság szemében egyrészt az állam által ha­vonta kiutalványozott nagy segélyek miatt, másrészt erősen bántó, hangos modoruk miatt. Nagyon félve irok a numerus klau­­zista magyarországi diákságról. Távol áll tőlem minden animózitás, senkit nem akarok megbántani vele, de ezek az ifjak sok kellemetlen percet szereztek nekünk szlovenszkói magyaroknak. So­kat beszélgettünk mi már erről és saj­nos mindjobban elterjed az a vélemény, hogy a budapesti numerus klauzisták, különösen annak a fiatalabb rétege, tehát a mostani I-II. évesek nagyon rossz szolgálatot tesznek a magyar név­nek Ezzel ellentétben minden tiszte­letem és becsülésem annak a generá­ciónak, amely ma már egyetemi évei­nek utolsóját tapossa. Találkoztam 24—25 éves zsidó fiukkal, akikről tudom, hogy a budapesti egyetemi zavargások idején nagyon is érezhetően meggya­lázták őket és mégis soha semmiféle körülmények között a magyarságukat meg nem tagadták, akkor, amíg a fia­talabbak kérkedve zsidó nemzetiségti­­eknek vallják magukat, addig ezek a fiuk, akik ma már rég kész emberek lennének, akiket pályájuk közepén dob­tak ki a magyarországi egyetemekről, megmaradtak hajlithatatlan magyarok-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents