Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-03 / 93. szám
4 oldal. Komáromi Lapok 1929 augusztus 3. OETKER-pi! k ucjíófcmyatfhól nincs — alkalmazást. A birtoktalan földművelő lakosság várakozása tehát érthető volt, mert a földbirtokreformtól gazdasági és szociális helyzetének javulását, minden vágya és törekvése beteljesedését, egy darab föld bírását remélte elérni. Ugyancsak érthető volt a törpebirtokos rétegek várakozása is, mert ezzel meglevő földecskéjét megszaporitani, kiegészíteni remélte oly mértékben, hogy azon rationális gazdálkodás legyen folytatható, hogy egész munkaerejét abba fektethesse s ne kelljen napszámba járnia, vagy arató munkát vállalnia. A várakozások, a sok szép remény azonban rettentő csalatkozásba fúltak. Egy gazdasági és szociális szempontoktól irányított földbirtokreformnak tényleg csak az lehet a célja, hogy a nagybirtokok tultengését megszüntesse és minél több önálló, biztos exisztenciát teremtsen; a nálunk végrehajtott földbirtokreformot nem ilyen, hanem kizárólag nemzeti szempontok irányították. A magyar lakta vidéken s igy a Csallóközben is, a földbirtokreformot az a cél irányította s ezen célkitűzés értelmében folytatták és folytatják az egészet, amit már a földbirtokreform ankéten is kifejezésre juttattak s amit dr. Duras a következőképen fejezett ki; „Nemzeti szempontból a birtokreform által el kell érnünk, hogy a német és magyar kezekben levő földet cseh tulajdonba vigyük át.“ Csak ilyen célkitűzés mellett történhetett azután, hogy a komáromi, dunaszerdahelyi és somorjai járásból álló Csallóközben, melynek 112.180 lakosából (Komárom városát nem számítva) 103.698 a magyar, 2.803 a német, 2.076 a zsidó és csak 2.298 a csehszlovák az 1921. évi népszámlálás szerint — tehát ezek túlnyomó része is bevándorolt — a magyar lakosság még csak számba vehető kiterjedésben sem kapott földet. A földbirtokreform Csallóközben kizárólag csehszlovák telepes faluk és csehszlovák maradékbirtokok létesítését szolgálta. A telepes községeket többnyire egy-egy majoron létesítették megfelelő építkezésekkel való kibővítés által, de építettek egész uj községeket is. A telepesek 20—50—100 kát. holdakat is kaptak, holott a törvény szerint is 6, 10, 15 hektár lenne a föld minősége szerint az a legnagyobb terület, amit valaki a birtokreform segélyével kaphat. A telepeseket a kapott földön és az épített házon kivül ellátták a legmodernebb gépekkel és felszerelésekkel, valamint megfelelő állatokkal is. Maradékbirtokoknak az olyan birtoktesteket nevezik, melyeket középbirtok terjedelmében egy-egy csehszlovák igénylőnek juttatnak. Ennek tulajdonképen két kategóriáját különböztethetjük meg. Egyik, amikor az uj tulajdonos direkt a földhivataltól kapja ezt, a másik, amikor az eddigi tulajdonosnak a földhivatal megengedi, hogy birtokát vagy annak egy részét, a földhivatal által elfogadott és jóváhagyott csehszlovák vevőnek, ugyancsak a hivatal által jóváhagyott alacsony áron eladhassa. így számtalan, a törvény által megszabott maximális kiterjedést meghaladó maradékbirtok létesült, melynek tulajdonosai kivétel nélkül volt állami funkcionáriusok, vagy más utakon érdemeket szerzett csehszlovákok. Természetes, hogy az ilyen mód sok visszaélésre ad alkalmat. így pl. megtörtént, hogy egy maradékbirtokos mást gondolt, továbbadta birtokát — nem veszteséggel, arról meg lehetünk győződve, — de az uj vevőnek sem volt pénze, a még igy is alacsony vételár megfizetésére, bérbeadta tehát birtokát néhány évre, — s ebből kifizette a vételárat. Sem a telepítéseknél, sem a maradékbirtokok létesítésénél, a legcsekélyebb mértékben sincsenek tekintettel a helybeli magyarság életkérdést jelentő kívánságaira. így a túlnyomó részt törpebirtokosokból és munkásokból álló községek sem kapnak földet, holott ezek a nagybirtok felosztásával elvesztik minden munkaalkalmukat, kenyérkereseti lehetőségüket. Vagy pl. egy község, melynek egy talpalatnyi legelője sincs, nem tud ilyen célra csak 80 holdat is kapni, de azért határában 1000 holdas maradékbirtokra is telik. A birtokosokat illetőleg, nem kell sokat beszélnem. Elég ha annyit mondok, hogy földjeik átvételi ára 400— 700 korona között mozog, a forgalmi ár pedig 5—8000 K. Ezzel mindent megmondtam. Sok esetben megtörtént, úgy hogy külön törvénnyel kellett olyan esetekre vonatkozólag intézkedni, amikor a vagyondézsma többet tett ki, mint a föld megbecsült ára. Végeredményben: minden kétségen felül áll az a tény, hogy a földbirtokreform egyik legveszedelmesebb eszköze a magyarság gazdasági legyöngitésére és elnemzetlenitésére irányuló törekvéseknek. A „Komáromi Lapok“ szerkesztősége felkért, hogy 50 éves jubileuma alkalmából a jubileumi ünnepi számba, mint a komáromi kath. társadalom vezetője, néhány sort Írjak. Szívesen és örömmel teszek eleget e kívánságnak. Az emberek ma már a sajtó szájával beszélnek, a sajtó fejével gondolkodnak, a sajtó szivével éreznek, mert a sajtó hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Még a legintelligensebb és legönállóbb ember gondolkodása is átalakul, ha naponkint ugyanazon eszmekörben mozgó lapját olvassa és öntudatlanul is saját lapja szerint kezd gondolkodni és érezni, mennyivel inkább azon százezrek, akik a kellő szellemi műveltség és önálló gondolkodás hiján készpénzül fogadják, amit lapjuk eléjük tár. A rossz sajtó megmételyezi a tiszta erkölcsöket, mert ez terjeszti a trágárságot, szabad szerelmet, házasságtörést, erkölcstelenséget. Megmételyezi az iskolát, a műhelyt, a családi tűzhelyet. Ma már éretlen gyermekek is újságot olvasnak s a rossz sajtó eredménye, hogy éretlen gyermekek nyíltan kérkednek hitetlenségükkel s azt mondják: „Mit csináljak a templomban? Úgy sem hiszek én már semmit.“ S ez az, amit megérteni nem lehet. Mert ha egy érett ember, komoly értelemmel és alapos készültséggel tanulmányozza a vallást és azt elveti, bizonyára e szerencsétlenséget sem tudom megérteni, de legalább kész vagyok előtte szánalommal meghajolni. Hanem ha egy éretlen gyerkőc büszkén vallja be hitetlenségét anélkül, hogy csak 10 percig is komolyan elmélkedett volna valaha a vallás igazságai felett, azt csakugyan nem tudom megérteni. Ma már minden gát szétszakadt. Minden horgony eltörött! Nincs többé sem oltár, sem Jézus Krisztus, fájdalom már vallás sincs 15 éves gyermek korral. A hatezer éves hit, a XX. százados kereszténység előtte mind sötétség, hazugság, babona. Hol van ennek a bajnak gyökere, mi az oka ennek ? Az, hogy a rossz sajtó miatt a dögvészes pára megmételyez mindent, családi tűzhelyet, műhelyt, iskolát. Ellenben a jó sajtó olyan erkölcsnemesitő olvasmány, amely az ember egész életére kihat és befolyásolja akként, hogy általa földi és földöntúli boldogságát megalapozhatja. Sz. Ágostont kétségek közt vergődő szive egyik tévedésből a másikba sodorta. De Cassiacumban olvasgatni kezdi a Szent könyvet! Sz. Pál leveleinek hatása alatt kezd ébredezni, behatol szivébe a vigasztalás sugara, a kegyelem megkezdi munkáját s nemsokára hófehér ruhában látjuk kilépni a vízmedencéből. Loyolai sz. Ignác a kórházban sebesülten a szentek életét olvasgatja. És az előkelő spanyol nemes megdöbbenve látja eddigi életének ürességét és hiábavalóságát, s a jó olvasmányok kapcsán vágy ébredezik lelkében a megtisztulás, a szentélet után. És nem sokára már társaival ott láthatjuk a Mont Martre fensikján, amint fogadalmat tesz Krisztusnak! Mi mentette meg? Egyetlen könyv, a lelki olvasmány, a jó sajtó! A keresztény világnézetet valló hírlapirodalomra várakozik a társadalom regenerálása, vezetése és irányítása; a gyönyör társadalma helyett megteremteni az áldozatnak, az önzetlen munkálkodásnak társadalmát; irtani a gazt, eltiporni az erkölcsi szennyet, óvni a lelkeket a csillogó díszben jelentkező romlottságtól, felvértezni a sziveket a jó hírlapi olvasmányok erős fegyverzetével, megmenteni a jelent, biztosítani a jövőt, ápolni a vallásfelekezetek közötti békét és összeforrasztani milliók szivét a XX-százados kereszténységgel. A „Komáromi Lapok“ szerkesztőségét 50 éven át ez a cél lelkesítette, ennek állott szolgálatában s ezért érdemelte ki a kath. társadalom minden rétegének tiszteletét és nagyrabecsülését. A jubileum alkalmából fogadják legőszintébb jókivánataimat. Komárom, 1929. julius hó. Dr. Majer Imre pp. titkos kamarás, apátplebános. Komárom és környéke evangélikus társadalmának a nevében szívből üdvözlöm a „Komárom Lapok“-at fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmával, mert híven teljesiti az igazi magyar újságnak a mi mostani viszonyaink között egyetlen hivatását: az őrállást nemzeti létünk érdekei felett! Éber figyelemmel kiséri a társadalmi élet minden megnyilvánulását; hathatósan támogatja azokat az intézményeket, amelyek nemzeti létünk megerősítésére és előbbre-vitelére szolgálnak; de megkongatja a vészharangot, vc lahányszor olyan jelenségek ütik fel fej ükét, amelyek meggyalázzák múltúnkat, aláássák és végpusztulással fenyegetik jövendőnket, — jöjjenek azok felülről, — lépjenek fel az irodalom terén, — vagy jelentkezzenek a hangzatos jelszavakkal elhódított tömegek szokásaiban és erkölcseiben Maradjon meg továbbra is rendületlenül ezen az utón és az Isten áldása és az igazak hálája kiséri a „Komáromi Lapok“-at további pályáján. Igaz magyar üdvözlettel Komáromban, 1929 julius hó. Jánossy Lajos ev. esperes. Irta: Galambos Zoltán komáromi ref. kér. lelkész. Aki ismeri az itteni magyar kisebbség provinciális sajtóorgánumait, az mindig a tisztelet érzésével veszi kezébe a „Komáromi Lapokat“. Nem azért, mintha a többi helyi, vagy vidéki lapban nem volna érték, hanem azért, mert kétségtelenül a „mi lapunk“ a legtartalmasabb, a legváltozatosabb. Vérbeli zsurnalisztáktól hallottam keleten is, meg északon is, hogy nagyon szeretik és nagyon értékelik is a K. L.-t. S mivel nagyon nehezeen lehet elvonatkoztatni magunkat a helytől, a földtől, az otthontól, igy talán szabad volt ezt jóleső érzéssel megjegyezni. S most, hogy a K. L. elérkezett egy évszázadnak a feléig és szeretné meglátni mások véleményéből a maga valódi arcát, igy eltérve a sablontól: csak egyetlen szint szeretnék ide festeni abból a magyarosan változatos és tarkán harmonikus képből, melyet öt decenniumon át rajzoltak nagy intelligenciájú irók, magyar szivü zsurnaliszták, Komáromot szerető szerkesztők apáink elé s nekünk is. Kétségbevonhatatlaan tény az, hogy a háború utáni gondolkozás, szellemi orientálódás egészen más ütemü és sokban más irányú, mint a háború előtti. A nagy világégés nemcsak a múltat feledtette el sokaknál, hanem a fundamentumokat is. A kiegyensúlyozódást ma is ezer utón keresi az ember, de harcosabban, ellentétesebben, türelmetlenebbül. S a „folyton-fejlődést hangoztatás“ „megváltó lehetőségnek“ tekint mindent, ami új, ami rendkívüli, ami talán húsz évvel ezelőtt őrültség számba ment is volna. És ez a kereső versenyt-rohanás vallási, faji és szervezeti ideálokat is kerget. S ez nagyon jól van igy. Csak az a baja, hogy az eszmék és frázisok körüli toll- és szóharc közben megfeledkezett az emberről. S a versenykocsiról lemaradt ember dualista életre kényszerült. A gondolatai, frázisai rettenetes rohamával robognak elérhetetlenül messze előtte, mig ő, az ideáljától elvonatkoztatva, elválasztva éli örök- ideáltalan életét. Melyik most már az új diadalért harcoló? A leirt, az elmondott gondolat? Vagy az ember? Mikor egyik* ujabbkori irót megkérdezve arra vártam választ, hogy hogyan lehet olyan szépségesen szép dolgokat irni a magyar múltról, a magyar jelenről és jövőről s hogyan élhet ugyanakkor erkölcsi szempontból kifogásolható életet,— a felelet csak néhány gyenge frázis volt s a kifogást kereső hallgatása. Igen! a Komáromi Lapok hasábjain többször végigrezzent ez a kérdés. Mert szerinte a magyar sors és ideál és jövő nemcsak frázis, selymes gondolat, hanem emberi életek hordozta élet. A holnap olyan lesz, amilyen a ma megszületett gondolat. De ezt a gondolatot csak az érheti el a holnapig, aki már ma is erős és tiszta. A K. L. sok nagy gondolat homlokára tűzte oda a diadémot a letűnt ötven év alatt. S ezek között a legelsők közé tartozik a fentebb vázolt. Minden jubileum Janus-arcán, visszanéz a múltra s előretekint a jövendőbe s mert Jáuos arca van, megteheti. A Komáromi Lapok bátran nézhet vissza a múltra s bizalommal és reménységgel vetheti nyílt tekintetét a jövendőbe. Mert az a letűnt félszázad a feltűnő jövőnek biztos fundamentuma. Néhány év hián én is jubilálhatnék a Komáromi Lapokkal, ma talán én vagyok itt a legrégibb munkatársa. Tehát tanú lehetek arra, hogy a lap mindig kész volt minden jó ügy és okos eszme szolgálatára. S mivel minden időben vele is és mindenik szerkesztőjével közelebbi összeköttetésben állottam, tanú lehetek arra is, hogy mindenik szerkesztője jobban szerette a lapot, mint saját dicsőségét. A múltra visszanézve, látom a régi, konzervatív, elmaradt kis várost, a jövőre vetve szememet, látom az uj, haladó, vagyonos nagy várost. E két képet a Komáromi Lapok 50 éve hidalja át és teszi érthetővé, mert a város mindig hű maradt magához s a Komáromi Lapok hűen szolgálta a várost, mely mindig a nemzeti szellem és okos élni tudás városa volt. Ezért jövendőre is annak kell maradnia s kapunak, révnek kell lennie a XX. század nemzeti öntudata, átfogó műveltsége és okos szocializmusa számára. Ezt a kaput a Komáromi Lapoknak kell őrizni s e rév mellett is annak kell szolgálatot teljesíteni. Erdélyi Pál dr. ny. könyvtárigazgató. — Orvosi hírek. Mr. Ph, et M. U. dr. Neumann Jenő szülész- és nőorvosspecialista, Bratislava-Pozsony, Védcölöp-űt 62. sz. (Stefánia kávéházzal szem, ben). Rendel délelőtt 9—12 óráig és délu'án 2—4 óráig. Lieéebny fond. Tel. 28—88, HimitiMr Haan fe MIÉ Mum. Mta,Hem6ta Egy évszázadnak a felénél.
