Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-08-03 / 93. szám

19/9. augusz'iB 8. Komáromi Lapok 5. oidal. A Híradó politikai napilap szerkesz­tősége a legmelegebb szeretettel kö­szönti a Komáromi Lapok- at alapítá­sának 50-ik évfordulója alkalmával. Ötven év hosszú és nagy idő minden intézménynek, minden vállalatnak éle­tében, de hogy mit jelent ötven év egy lapnak életében, azt csak azok tudják megítélni, akik maguk is ehhez a szép, de keserves mesterséghez tar­toznak A mi útjaink teli vannak tövi­sekkel s aki nem riad vissza ettől a rögös úttól, hanem megy előre s csak a célt, a magyar kötelességteljesitést tartva szem előtt, büszkén vallhatja, hogy teljesítette feladatát s hozzájárult annak a küzdelemnek sikeréhez, amelyet mindnyájan folytatunk. A második félszázad küszöbén azt kívánjuk a Komáromi Lapok-mk, hogy folytassa sikerrel munkáját, — a Min­denható áldása és a magyarság meg­érdemelt bizalma kisérje további utjain. Igaz kartársi üdvözlettel Arkauer István a HÍRADÓ főszerkesztő-tulajdonosa. Egy jubileum margójára. Irta: Jaross Andor. Az idők végtelenségébe állított em­beri alkotó erő kifogyhatatlan energia­­forrás, mely forrásnak lüktető erejét, dinamikáját a tettvágyban összponto­sult öntudat és eredményes diadalérzet biztosítja. A jubileumokat is ez a meg­érzés rendezi, amikor az idő egy határ­kövénél megállásra késztet, vagy egy egyén alkotásban gazdag éleífutama, vagy egy intézmény kipróbált, bevált teljesítő képessége. A társadalom szí­vesen hajt zászlót ilyenkor az igazi érték, az időfémjelezte képesség előtt. Komáromban egy nem zajos, hanem bensőséges magyar érték ünnepli ötven éves fennállását: a „Komáromi Lapok“ ötven évvel ezelőtt jelent meg először az ősi város utcáin és a vármegye fal­vaiban. Azóta volt hű kisérője a komá­romi és megyei magyarságnak a poli­tikai és társadalmi éiet útjain, osztozott sorsában a béke derűs, viharfellegeket elfelejtő napjaiban és volt bátorítója, lelki egyensúlyának hű őre a ránksza­kadt vérzivataros években; mikor pedig a magyar nemzettestet a trianoni Ítélet szétszórta, a „Komáromi Lapok“ is szenvedett: elvesztette olvasóközönsége felét, mint ahogy Komárom városa is elvesztette megyéjének felét. A ránk­szakadt új kor elején egyidőre el is aludt a komáromi mécses virrasztó világa, de csakhamar újból meggyuj­­tották lelkes emberek és a „Komáromi Lapok“ hasábjain önvédelmi harcba indultak a kis ólomkatonák. Ekkor még nem volt veszélytelen a jövő, a magyar határvárosnak még csak ezután kellett átmennie az érték­­csökkentés szomorú stációin s minden ilyen állomás egyben a „Komáromi Lapoknak“ is súlyos teherpróbát jelen­tett: megszűnt az ősi vármegyei szék­hely, eltávolították a hivatalokat, a komáromi újság életlehetőségei mind kisebb térre zsugorodtak össze s ekkor találta meg a lap igazán azt az irányt, melyre magyar volta és eddigi magyar olvasóközönségének eltántorithatatlan nemzethűsége vezette. A lap szerkesztősége öntudatos lé­lekkel és bátor szívvel vette kezébe Komárom és vidékének szellemi irányí­tását és csakhamar országszerte ismertté tette a lapot az a bátor hang és ön­tudatos nemzeti irány, mely minden betűjéből áradt és neki sajátos karak­tert adott. Ez az intranzigensen magyar irány adta meg a lehetőséget ahhoz, hogy bár Komárom városának idegen­­forgalma és vidéki hatóereje lényege­sen csökkent, a „Komáromi Lapok“ elterjedtsége és közkedveltsége alig változott. Ilyen körülmények között ünnepli meg ma ez a vidéki magyar lap ötven éves fennállásának emlékét. Nem lehet szebbet, értékesebbet mondani egy lap múltjáról, mint amit bátran elmondha­tunk a „Komáromi Lapokróltörté­nelmi viharokban, súlyos időkön át mindenkor egy ügy volt zászlajára irva és ez tükröződött vissza minden szavából, betűjéből ötven éven át: az abszolút magyar nemzeti ügy szolgálata. Ez volt a hitvallása akkor, amikor „könnyű“ volt magyarnak lenni és ma, amikor ennek az ügynek a szolgálata „kereszt“. Legyen meggyőződve a lap fentar­­tója, a szerkesztőség minden tagja és mindazok, akik a lappal összeköttetés­ben állanak, hogy ennek a lapnak jö­vőjét is csakis az eddigi irány meg­tartása biztosítja. Az ötven éves múlt minden emléke ezt diktálja és ebben bízik minden magyar ember, aki most ünnepi lélekkel emel kalapot azok emléke előtt, akik ezt a magyar érté­ket alapították és ötven éven át anyagi és szellemi erejükkel fentartották. Adjon ez a jubilnum újabb energia­­forrást a magyar jövő kitartó munká­­lásához. A „Komáromi Lapok“-at 50 éves évfordulója alkalmával szívvel köszön­töm. Lapjuk élén megboldogult Tuba Já­nos lapvezérükre emlékezve, hálás ke­gyelettel gondolok rája, mert tudom, hogy számtalan esetben sugalmazta a komáromi kereskedők és iparosok ér­dekében lapjukat akkor, amikor a szükséghozta különböző erős rendsza­bályok a kereskedőket és az iparoso­kat szigorúbb keretek közé szorították. Régi munkatársaik, Gaál Gyula dr., Fiilöp Zsigmond és a mai vezetőségük is garanciát nyújtanak arra nézve, hogy kis városunk kereskedőinek és iparo­sainak mindenkor támogatására lesz­nek. Az évforduló alkalmával a szerkesz­tőknek és a munkatársaknak minden jót kívánunk, a kiadónak eredményes üzleteket. Minden igazságos ügynek legyenek ezentúl is erélyes szószólói. Komárno, 1929 julius 28-án. Kiváló tisztelettel : Fried Jenő mint a Komáromi Kereskedők Testületének elnöke, valamint a Komáromi Járási Általános Ipartársulatnak elnöke. A csillagokról. A mi naprendszerünk hozzátartozik az u. n Tejut-rendszerhez, amely rend­szer valami 3000 millió csillagból áll. A csillagok gömb-alaku anyaghalma­zok, amelyeknek átlagos átmérője egy millió kilométer. Átlagos sűrűségi el­oszlásuk a Tejut-rendszer térségein belül olyan, mintha a Földgolyó belső területén harminc tenniszlapda repülne. Összeütközési valószínűségűk is olyan, mint ezeké a lapdáké. A spirális kö­dök kivül esnek a csillagrendszerün­kön. Nagyon valószínű, hogy az álta­lunk ismert csillagvilág csak az egész Világmindenség igen kicsi része. Egy csepp viz az atomok sok mil­lióit foglalja magában. Az atomok belső világa a mikrokozmosz, mert az atomok belsejében az elektonok a po­sitiv ion mag körül úgy keringenek, mint bolygóink a naprendszerünkben. És az elektronok egymástól relative olyan távolságra vannak, mint a boly­gók a Naptól. Az atom és a csillag között nagy­ság szempontjából középhelyet foglal e! az emberi test, de mégis az atom­hoz közelebb áll, mint a csillaghoz. A tizet (10) a huszonhetedik hatványra kell felemelni (azaz huszonhétszer kell önmagával szorozni), hogy az emberi testet alkotó atomok számát megkap­juk. És az emberi testet alkotó atomok számát (összegét) huszonnyolcszor kell önmagával megszorozni (huszonnyol­cadik hátványra emelni), hogy egy átlagos nagyságú csillag tömegét meg­kapjuk. Ha ismerjük a csillag nagyságát, tö­megét és felületi hőmérsékletét, akkor abból tudunk következtetni a csillag belsejének hőmérsékletére. így pl. a Nap felületi középhőmérséklete 6000 C°, ami változik, amikor a napfolt tevékenység intenzitása változik. A napfolt tevékeny­ség adja a Nap felületének a meteoro­lógiáját. A napfolt nem egyéb, mint egy ciklonális vagy anticiklonális örvénylés a Nap külső gázburkában. Ilyenkor de­pressziós vagy magaslégnyomásu „idő­járás“ van a Napon — ahogy a Nap­­meteorologusok megállapítják, a Földi meteorologusok terminológiája szerint. (Ebből az analógiából azonban kérem valaki ne gondoljon Nap lakókra.) Na, mármost ha a Nap-felület hőmérséklete 6000 C°, akkor a csillag belsejében, hogy a gáznyomás nehézkedési erő kölcsönhatásának elég legyen téve, legalább is 40,000.000 Cn-nak kell lenni. Ezen hőmérsékleten az atomok moz­gási sebessége 160 kilométer másod­percenként. Ezt egy kicsit különös el­gondolni, de ha arra gondolunk, hogy most ebben a könyvtárszobában („böl­csesség szobában, ahogy kis négyéves Márta leánykám nevezi) az engemet körülvevő levegő molekulái 16 C® hő­mérséklet mellett másodpercenként 500 m-es sebességgel ugrálnak — csak képzelő tehetségemet kell egy kicsit felfokoznom ennek a megértésére. De hiszen ilyen sebességet észlelhet min­denki a természetben a hullócsillagok megfigyelésekor. A hullócsillagok leesési sebessége sokszor eléri a másodpercen­kénti 150 km-t. így megérthető, hogy az 1908 junius 30-án a Vanovara (Szibéria, Jenisszei tartomány) folyó vidékén lehul­lott meteor „bevágódását“ a földrengés­­jelzők 1400 km.-re is jelezték, sőt 500 kilométerre a Kirenski meteor, obszer­vatórium barographja a meteor okozta légnyomási hullámot is jelezte. A radiummal kísérletező fizikus pe­dig 15,000 km.-es sebességet is mér az emanacióknál. A csillagok belsejében nemcsak ato­mok, hanem aetherhullámok is „tán­colnak“, ahova tartoznak a hő, fény, elektromos, röntgen sugárzások skála­sorozata. És végül ott vannak a szabad elektronok tömegei. A szabad elektro­nok a legkönnyebb fizikai adottságok; a legkönnyebb atomsúlyának csak 1840-ed része a súlyuk. Az elektromok viselik a negativ elektromosság tüne­ményét s ezek keringenek a Nap-juk, a positiv iónok körül. A sugárzások egyik égitestről a másik égitestre „sugárnyomás“ utján jutnak át. L. Aorhenius foglalkozott igen be­hatóan a „fénynyomással“, amely olyan erős, hogy élőlények kezdő csirafejtést képes egyik égitestről átjuttatni a má­sik égitestre. így kísérli meg a földi élet keletkezését megmagyarázni. A su­gárnyomás hajtja pld. az u. n. „elek­tromos szélkereket“ is. A csillag fényessége hőmérsékletétől függ, a hőmérsékletből ki lehet számí­tani a csillag tömegét. A Nap tömege 2027 tonna, azaz huszonhét nullával leírható számmal lehet kifejezni kétezer kvadrillis tonna. Olvasóim közül biz­tosan lesz olyan, aki azt mondja: „itt már egészen mindegy, hogy eggyel vagy kettővel több vagy kevesebb nullát ir a csillagász“. Pedig nem! A sugár­nyomás, a nehézségerő, az atom „tán­colás“ akadályozza meg, hogy a csillag­tömeg ne nöjjön az égig. Határa van a csillagnagyságnak, amit a csillag bel­sejében működő erők harmóniája hatá­roz meg. Egyszerűen úgy fejezhetném ki: az egyensúly erő kényszerítő hatalma szab határt a csillagokon belül. Megha­tározott hőmérséklet mellett csak meg­határozott nagyságú csillag lehetséges. A csillagászok eleinte csak a fény­erőt mérték s egyik ógyallai csillagász, br. Harkányi Béla volt az elsők között, aki a csillag fénye és a hőmérséklete közötti viszonyt tanulmányozta a Kon­koly csillagdában pompás eredménnyel. Módszerét a külföld is követte. Régebben a csillagok fejlődését vagy életét úgy képzeltük, hogy fehér izzás­ból átmentek a sárga izzáson át a vörös izzásba, miközben kihűltek és összesürüsödtek. Ma azonban kitudó­dott, hogy a vörös izzású csillagok tömege is lehet igen laza, pld. a Beteigeuze, Herzsprung és Russel magyarázták meg „az óriás és törpe csillagok“ elméletével a csillagok életét. „Minden csillag életében felemelkedik az óriás­csillagok közé a legmagasabb hőmér­sékletén és aztán lehanyatlik a törpe csillagok közé.“ Az óriáscsillag ideje alatt minden csillag fényessége meg­lehetősen változatlan marad, mert a hőmérsék növekedése az összehúzó­dással járó felületkisebbedést kiegyen­líti; a törpe csillaggá váláskor a hő­mérsék lecsökkenése és a csillag össze­zsugorodása következtében a fényes­ség gyorsan csökkenik a kialudásig. Ugyanolyan fényerejű csillagokról a színképelemző prizma mondja meg, hogy diffuzus óriás csillag vagy sűrű törpe csillagról van-e szó? Mert a szín­képelemző megmondja a csillag törne-I Szellemileg vagy fizikailag fáradt Ön? Dörzsölje testét rendszeresen I ALPA menthol-sósborszesszel. Ez javüja a vérkeringést, erősíti az izmokat és fris­síti sz idegeket. „ALPA“ sósborszesz eredeti csoma­golásban mindenütt kapható! 919—V. gének a sűrűségét is. A sugárnyomás egy ideig csökkenti a csillagok töme­gét, de a törpe csillagok tömege csak zsugorodik, amig szilárd alakban szét nem esik, mint hulló csillagraj. Már A. Pope 1733-ban irja: „Atomok és rendszerek cserepekre 'hullanak, vad khaosz lesz belőlük s aztán egy új világ.“ Dr. Kenessey Kálmán. Őszinte együttérzéssel üdvözöljük félszázados jubileuma alkalmából Szlo­­venszkó legrégibb magyar lapját, a Komáromi Lapokat, mely ötven esztendő óta áll töretlen lelkesedéssel a magyar ügy szolgálatában s mintaképe volt mindig a komoly nívós vidéki ujság­­irásnak. Isten áldását kérjük további működésükhöz. Érsekújvár és Vidéke szerkesztősége. Üdvözlet az ötvenéves Komáromi Lapokhoz Kevés lap tekinthet vissza ötven éves múltra^ S különösen ke/és lehetett hír­mondója olyan változatos, nehéz, küz­delmes ötven évnek, mint amilyennek a fordulóján most minden köszöntésre méltó a Komáromi Lapok. Nem jó kérdezni: mi maradt meg az elmúlt ötven év végén olyannak, ami­lyennek indult ötven év előtt. Nemzetek sorsa, egyének élete, érzések világa egyformán alig megmagyarázható káosz benyomását kelti. A mi békés földün­ket rázta, szaggatta meg legjobban az utolsó ötven év.Sa vihar után irodalmunk­ra, hírlapirodalmunkra várt és vár mind­egyre inkább a legnagyobb hivatás. És ennek a hivatásnak a teljesítésében nincs nagy lap és kis lap, nagyiró és kis iró, a feladat nagysága, az eszköz hatalma lehet különböző: azonban csak magyar lap és magyar iró van, amikor minden magyar szóra szükség van. A szép magyar erdő megtépázva, letarolva. Azonban uj hajtások zöldéi­nek, erősödnek, sokasodnak. Az erdő hangja visszatérőben. S az erdő zúg. Ebben a zúgásban semmi sincs oly közel hozzám, mint a Komáromi Lapok. A nagy morajlásban is kiveszem az ő külön egyéni hangját és figyelem állan­dóan. S most ilyen gondolatok közben tűnődöm el azon: mi tartotta fenn ötven éven át, nemcsak életben, hanem fej­lődésben. Talán nincs a világon még egy kis darab föld, amely a zseniknek, az iro­dalomnak oly hallatlanul dús termő­talaja lenne, mint a mi földünk, a Jókai, Beöthyek, Szinnyeiek földje. Ha valahol, úgy csakis itt születhetett és fejlődhe­tett a vidéki magyar sajtó egyik leg­tisztább szavú orgánuma. De ez még magában nem magyarázza meg az ötven évet. Ennek a földnek a szere­­tete, emlékeinek ápolása, a magyar érzés s mindebben az állandóság: itt ebben találom én az ötven év titkát.

Next

/
Thumbnails
Contents