Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-12-19 / 152. szám
2. odteJ Komftwm Law* iW. december 31. /£ Újévi szenzáció i á p n m .. El BERT divatáruháza5xá;*,91] hihetetlen olcsó leszállított árai! Selyem magánkötő 4 50 Ki Selyem férfi sál 10 — Férfi zephir ing 2 gallérral 25‘— Férfi angol zephir ing £ gallérral 39 — Képper alsónadrág II'— Férfi és nöl trikó keztyS 6 50 Kezea-lábaa gyerek trikó 6,— Gyermek angol szóvet kabátka 70*— Téli kótótt aoknl 6 drb la férfi zsebkendő Mosóselyem harisnya ,Radio* női harisnya Batiszt ingnadrág Gyap|u ingnadrág r Gyermek téli alsónadrág 2-50 Ké 7 50 , 15- . 4— . 17- . 25'- . 650 , 45 - , ▼ \jyci iiu Gyap|u női kabát hossza Nagy raktár baba-J&tszö kocsi, manikűr- és utazó készlet, Wimpasslngl hó- és a&rclpö és csizma, bécsi pullower kosztom és nyakkendők, divat ernyők, legfinomabb bőrtárcák és retikOl, fr. batiszt zsebkendő, ' chanilla és selyem sál stb. Egyleteknek kfllőn ajánlat t Egyleteknek kOlőn ajánlat t ségben van. Most az uj alkotmány bevezetésénél a feeresz.tényszocialisták és a szociáldemokraták kompromisszumra léptek. Mulatságos derültséget keltett Briand leleplezése Ausztria fegyverkezéséről. Az jptánskérdés semmit sem ment előre és Románia nem akart megegyezni a magyarokkal. A keleti jóvátétel kérdése az újabb hágai konferencia elé kerül, de Magyarország és Bulgária nem fogják vállalni a reájuk kényszeríteni akart terheket. Főleg Magyarország nem, melynek a trianoni béke a szomszédokkal szemben vagyoni védelmet nyújt. Közigazgatás A cen'ralúimis a közigazgatás egységesítésével elérte célját és az önkormányzati testületek kineve ett tagokkal való benépesítésével betetőzte munkáját. igy kezdődött Sziovenszkó országos és járási közigazgatása az 1929. év elején. Az országos képviselótesiület január 12. alakult meg. Komáromból és a járásból két tagja van az országos képviselőtestületnek: dr, Alapy Gyula és Nagy N indor (Nemesócss). Az or szágos választmányban, mely 12 tagból ált és a legfontosabb önkormányzati testűiét, a magyar pártoknak két delegátusa van: dr. Alapy Gvu’a (keresztény szocialista) és dr Biandr B;la (magyar nemzeipátti), akik minda ketten közigazgatási fzikemberefc és úgyszólván egész ételüket a közigazgatási munkában töltötték. Az országos * választmány végzi a költségvetés keretében belül az összes utalványozásokat és dönt legfelső fokon a felebbezések. ben is. Az oiszágos képviselő'estű’et mindössze háromszor ült össze. Tagjait part és nemzetségi különbség nélkül cgye• sitetle a belügyminiszter mostoha és \ szűkkeblű eljárása, meyet Szlovenszkó \ érdekeivel szemben fanuűiott, amidőn ; annak jóváhagyását késleltette és a fej deze et rendelkezésére bcciáott». ; Megérezte minden párt, hogy itt a ke j nyér adag tövidü! meg, ame'yhsz minden országrésznek egyformán joga van. Magyar pár'jam« delegátusai nagy munkát végeztek az év folyamán. Alap/ Gyula dr. benyújtott tizenkét inteipdlaciót az országos elnökhöz, többek között a magyar nyelv használatának jogai tárgyában, elemi kárnktó) sújtott községek és járások segélyezése miatt, utfk építése és javítása érdekében és közigazgatási ügyesben. Ezeknek a kérdéseknek és a külön tett indiívá nyoknak jórészben eredmenye is iett és egymilliót meghaladó összeget utal ványozott ezek következtében az országos választmány. Mfg5pü t a Komárom—örsujfahii, a Komárom—gadéci két országos útszakasz, segélyt kapóit az izsai vicinális u építés, kijavítják a léva—nagykálnai útszakaszt es a jövő évben rpíií ki a tardoskedd — tornlci országot u szakasz. Eíenkivfli a nagymegyer—usp csilizközi u?epités tárgyalásai is rövid időn belül elkezdődnek. Képviselőink tevékeny részt vettek sz \ országos ülések viiáiban és íz 1930 j évi kóMíégveiéa vitájában felszólaltak : Alapy Gyiite dr., Bmnár Bíia, Giííer Jinos, dr, Fiehctimann G;ula es Nagy ; Nmdor. Alapy Gyula javaslatot lett a ] varmegyei nyugdíjasoknak segélyezésére | is, melyet az országos választmány fog j tárgyalni, indí’vány ara feliratot intézek ) a bélügy minis leihez a nyugdíjasok ; egyenj. gusitfca, valamint az ailampolgárság! hajszák megsiünfetése iránt. , Bianár Béla indítványt leit, hogy az , országos képviselet küldjön ki bizo t. sagot a nem áll ami iskolák felett va ó j tcndeittoíés céljából, melyek kiadásaihoz I az ország 27 millióvá! járul hozzá. A járási bizottságok kinevezett tag. 1 j tikkal szintén megalaku lak: a komá. | róni j?nuár hóban, mig az őgyaüai csak m-Hciüs végevei. Sajnos, a képviselőtestületek hrrásköre sdnie a nullával, volt egyenlő es azok néhány költségvetést n és zárószámsdason kívül mást nem végeztek el. U ügyek, közegészségügy, állategészségügy, szociális kérdések,, népmiveles mind-mind kívül maradt at eívrg»endő tevékenység sovány csoporton. A járás első költségvetésé! a képviselőtestület nem is látta; az idén csak Hz 1930 évi költségvetés készítésébe foiyhított be, mely 300.000 kor. keretei közt mozog. Megemlítésre méltó események közé tartozik Eäecs község uj Községi házépítése. Az ögyallai jarasban Gál Rezsőt állategészségügyi biztossá nevezték ki, Praus Hugó! a komáromi járástól ez iglóihoz h lyezték át. A komáromi járási hivatalban a legnagyobb személyzeibiány uralkodott. Dr. Kálmán Mihályt a köregészségügyi miniszter n^gymegyeri kíkiégi orvossá, Rubaló J nő dr.-t ptdíg nígvmegyeri körorvossá nevezte ki. Ugyancsak Nígymegyerea települt le és Kezdte meg működései dr Ö lös Endre állatorvos is. Komárom város vezető állami főjegyzőjévé dr. Kadlecsovics Bálát nevezté ki a belügyminiszter, a városi nyugdíjasok ügye is rendezést nyeri ez esztendőben. Folyt. kőv. POLITIEAI SZEMLE Komárom, — dec. 30 Bnglis pénzügy miniszter megváltóztatta az 1930. évi költségvetést. Az. 1930. évi költségvetésen Englis \ dr. pénzügyminiszter többféle váitozta- I test végzcii. A pénzügyminiszter több \ tételt törölt s több je emékeny reduk- i ciót eszközöli a költségvetés számadaj tain s végeredményben mintegy Kétszáz ]. millióval szállította le az előirányzatot. 1 A változtatások szerint leszállítják többek között a belügyi sarc - kö tségveté-I sét 20, a földroivetésügyi minisztériumét ; 3, a vasú ügyiét 2 és a népjóléti mi- I ni8zterium költségvetését 8 millióval. * Nem emelik föl a nemzetvédelmi minisz • | térium k.ltség vetését 80 millióval és mivel az államadósságok egy részét kifizették, a kamatok 230 millióval csökkennek Ezzel szemben a minisztereinöKseg Költségvetése 30 millióval emelkedik, ami nyugdijakra íesz szűk. séges 15 millióval többet kap a kereskedelmi miniszténum, egy vagy másfél millióval többet az egészségügy A modellek Irta Csathó Kálmán A legtöbb ember szívesen veszi, ha egy festő, vagy szobrász megörökíti a vonásait. Akinek telik rá, még fizetni is szokott érte s akárhány van, — különösen a jónövésü asszonyok között, — aki a ruhátlan termetét is szívesen lefestetné, vagy lemintáztatná, ha nem félne, hogy megszólják érte. Kép'őmű vészeti modellnek lenni — ez nem ellenkezik az emberi alaptermészettel. Sőt De ki az, aki szereti, hogy ha msgirj»k? Ki az, aki nem haragszik meg érte, hogv ha egy író róla mintáz egy alakot? Bizony, a legritkább ember se ‘»esti jónéven, ha a veséjében vájkálnak és ha egy regény, darab, vagy novella jól jellemzett figurájában önmagára ismer. Igaz, hogy a festő meg a szobrász többnyire a tökéletest keresi és szépít, _ az is igaz, hogy az író rendesen az emberi gyengeségeket kutatja s tragikus, vagy komikus hatásokra törekszik, vagy legalább is humorosra. Di ha csak pontos élethűséggel fotografál is, az emberi lélek szemérme nem bírja el a nyilvánosságot. A legszimpatikusabbnak rajzolt modell is dühbegurul í leleplezett lelki szemölcse láttán, holott a testi szemölcsét minden restelkedés nélkül viseli az omhegyén. hóembernek sok go-dja bija van miatt, mert — bár, az Etet, ez a nagy regényíró szállí ja néha a legszebb eseteket, amiket de jó lenne oéhi megírni, — történetet, mesét még csak lehet légbői kapva koholni is, de igazi ilelhü, valószeiűaek haló alakot modell r.elküi nem igen teremt semmiféle fantázia, Ne méltóztassék ezt úgy érteni, hogy az író mindig szolgai módon másolja bele az élőalakokat a regényébe, vagy d -abjába A legtöbb regény, vagy sL^padi figura nem is egy, hanem több eredeti modell sűrítéséből, össze v-g'k éséből származik, néha nem is »tudatosan. Nagyon sokszor az író jsjve u hiába kutatja, hogy a fantázián elevenen élő alaknak hol találkozott az eredetijével s akárhányszor úgy van vele, mint azokkal az ismerős arcokkal, amelyekkel az utcán találkozik, s amelyekről nem tudja, hogy hol látta már őket. Némelyik köszön is, az ember vissza is köszön (nyájasan, de hiába töri a fejét, hogy vájjon ki lehet au? A legtöbb ss ínpadi, vagy regényalak ilyen viszonyban van az Íróval, néha azonban megesik, hogy egy cgv pompásan markáns alakot hoz az £ et az író elé, aki úgy, ahogy van, kitünően beleillik valamely kompo:iciojába, vagy esetleg önmagában is elég érdekes ahho’, hogy központi figurája legyen egv írásmünek. Hát ezekkel szokott az író bajban lenni. Mert nincs nagyobb és nehezebb áldozat, mint egy ilyen alakot meg nem írni. És ezekkel rendesen az a baj, hogy a valóság olyan tökéletesen hozza őket, hogy minden, ami rajtuk, bennük és körülöttük van, szinte szervesen hozzátartozik a jellemzésükhöz, úgyhogy a legkisebb változtatás is a körülményeken, — amivel az író az eleven mintával való azonosságot leptem akarná, — az alak egységességének es művészi igazságának a rovására esik. A legcsekélyebb ilyen változás is meghamisíthatja az alakot. Mit csinál az író ilyenkor? Bí ik a jó szerencsében, vagyis abban, amit máskülönben szerenctétlenségének tart, hogy tudniillik az emberek nem olvasnak, tehát a modell sem olvas, következésképp nem fog magára ismerni, és megírja az illetőt úgy ahogy az ő fantáziájában él. Aztán egy darabig drukkol — és rendesen nem történik semmi. Az illető továbbra is nyájasan köszön, tehát vagy nem olvasta a saját portréját, vagy nem ismert rá önmagára. A szerényebbik feltevés az első lenne és valószínű is, hogy kilencven százalékában az eseteknek az történik. A modell nem olvasta- (Hiszen az emberek általában nem olvasnak s nekem van is egy elméletem, hogy mi írók abból élünk — bármilyen furcsán hangzik is ez, — hogy az emberek nem olvasnak. jMert ha olvasnának, akkor már tudnának mindent, mert már na gyón régen meg van írva minden, ú?y hogy nekünk már nem jutna írni való ) Tíz százalékban azonban mégis csak az történik, hogy a modell elolvasta a róla mintázott alak történetét, de nem tette szóvá, tehát nem ismert magára. Ezen aztán el Sehetne gondolkozni, hogy miért? Éa rajzoltam e rosszul, vagy ő ismeri félre önmagát? A szerényebbik feltevés megint az előbbi lenne, de kilencven százalékában ezeknek az eseteknek mások ráismertek a figura eredetijére, mert szóvátették, beszéltek róla, mulattak rajta. Sőt megkérdezték, hogy mit fogok mon dani, ha illető kérdőre von, hogy igy .kistér késztettem" ? Tehát világos, hogy ezekben az esetben vagy titkolja a modell, hogy önmagára ismert, vagyis igy akar meg tagadni az írott figurával minden közösséget, vagy annyira másként látja önmagát, annyival jobb véleménnyel van önmagáról, hogy eszébe se jut, hogy ez mosolyogni való alak ö tehet. Nem tudom, általában mi az írók tapasztalata ebben a kérdésben, de az enyém az, hogy nyugodtan meg tehet Írni akárkit, az illető maga csak a legritkább esetben veszi észre a dolgot. Régen, még írói pályám legeiejéo, az Uj Időkben folytatásokban, helye sebben egy egymással összefüggő, de magukban is önálló növeliisoro '.atban megírtam egy kis szininöveodeket, aki típusa volt az akkori idők pesti kisleányának. A mese, sőt az epizódok ; is, amelyeknek a keretében az alakot feltálaltam, teljesen költöttek voltak, de annyira a kis leány jelieméből eredők, hogy minden ismerőse készpénznek vette őket s egyre kérdezgették, hogy csakugyan ilyesmik történtek-e vele? Körüíbelüi a negyedik novellája után a ciklusnak ő maga jött hozzam: — Mit csinál maga énvelem? Mindenki azt mondja, hogy én vagyok a hősnője annak a históriának, amit az Uj Időkben írl Vállat vontam : — En □cm momdtam ilyesmit senki nek. Aki ilyesmit mer mondani, üsse pofon I — Ugye? — kepott rajta. — Én is olvastam, de én igazáa n-;m találom, hogy hasonlítana hozzám. De valamit mégis tenni kellene, mert már a vőlegényem is irt a harctérről, hogy rámismert a maga hősnőjében. — Ejnye! — mondtam. — Hát micsoda véleménye van magáról a vőlegényének? Na majd eloszlatok én minden gyanúi. Megfogom festeni a 1 egköielebbi novvailában annak a kisleánynak a haját sárgára. Akkor látni fogják, hogy nem maga az, akiről ott szó van, mert maga barna. —“Nagyon helyes — bólintott. — Az emberek olyan szamai ak! Nem én rám haragudott, aki „Viszerkesztettem*, hanem azokra, akik ráismertek. Még egy esetem volt, amikor a modellem magára ismert, .A házasságok az égben köttetnek“ cimü dara bőm Szamaras Karcsija. A darabban egy kicsit gyeDgeeszü embernek van rajzolva, hogy gyöngéden fejezzem ki magam Épp:n mert ilyen, nem is gondoltam rá, hogy ráismer. Tavedtem. Ráismert. De nem haragudott meg érte. Sőt megtiszteltetésnek vette, hogy megörökítettem. A legjellemzőbb azonban egyik kedves, azóta elhunyt nagynénéönnek az esete, akit nem is egyszer, de ötször is megírtam a sok öregasszony figuráim közt, amiket elkövettem. Az új rokonban is szerepelt a nénik között. ő aki olvasta mindea írásomat és látta minden darabomat is s akitől mindig féltem egy kicsit, hogy megharagszik a kifigurázásért,, azt mondta egy rokonomnak: — Na 1 Ez a Kálmán mindenkit megír 1 Elvagyok rá készülve, hogy engem is kiszerkeszt 1 De akkor össze is szidom . . . Pedig már akkor régen kiérdemeltem a szidást többszörösen.
