Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-12-07 / 147. szám
1^29. december 7 5. 0ld»l A KÖNYV IS ELET Melléklet a szlovenszkói magyar írók könyvhetének (december 8—15) alkalmából Szeressük és keressük a jó könyvel! Kár az időnkért, kár a A lélek hygieniája. Irta BORKA GÉZA dr. A lestünk akkor lesz és marad egészséges, ha 1.) minden porcik" áj ál foglalkoztatjuk, munkával vagy sporttal, 2.) ha minden káros hatástól megóvjuk. A lélek hygieniájának is ez a két módja van: foglalkoztatni kell és óvni Kell. Amint a test beteg lesz, ha tétlenségre van kárhoztatva, vagy ha szenny és méreg hatol bele, úgy a lélek harmóniája is megbomlik, ha működésének valamelyik ága tesped, vagy ha kártékony hatások érik. Okos ember vigyáz a testére is, lelkére is, mert csakis az »ép testben ép lélek« teszi türhetővé az életet ezen a szerencsétlen sárgolyóbison. A mi korunk kezd megfeledkezni a lélekről. A gazdasági nyomorúság, az anyagias gondolkodás és a túlzott testkultúra háttérbe szorítja a lelket, a lélekkullnrát. Pedig a lélek épsége, integritása nélkül nincs igazi élet, nincs tartós öröm az életben, nincs igazi boldogság. Gondoljunk hátlelkünk épségére! A lélek hygieniájának első eszköze: a foglalkoztatás, a lelki tehetségek működtetése. A mindennapi élet egyoldalúan foglalkoztatja a lelket. Egyik munkakör az emlékezetet terheli túl munkával, a másik a képzeletet, a harmadik a. j logikát. A mindennapi élet úgy \ tesz, mint a nem okos sportoló, aki csak egy-egy izomcsomóját fejleszti, a többit pedig engedi berozsdásodni. Az okos sportember harmonikusan foglalkoztatja és műveli az egész testéi, mert tudja, hogy az egyes szervek egymásra vannak utalva. így kell tenni minden embernek, aki törődik leikével, vagyis életének harmóniájával. Foglalkoztatni kell azokat a lelki működéseket is, amelyekről a mindennapi életünk elfeledkezik. A lélek hygieniájának legjobb és nélkülözhetetlen eszköze a könyv! A könyvön a lélek felüdül a napi fáradalmak után. A könyvből táplálékot nyer. A könyv foglalkoztatja a lelket, fejleszti a tehetségeit! A könyv az a léleknek, ami a táplálék, a napfény, a friss levegő és a munka testnek : erőforrás és életfeltétel! Nagy lelkek gondolataitól, nemes szivek érzelmeitől okosodunk és nemesedünk! Magasan szárnyaló elmék szárnyán felszállunk a sár fölé, a Szépség üdítő azúrja felé! Kell a könyv! Ez a lélek kenyere és bora! A lélek hygieniájának másik eszköze a megóvás: óvakodás mindentől, ami a lélek harmóniáját veszélyezteti; óvakodás minden lélek-mérgezéstől. Kár minden pillanatért, amelyben átadjuk lelkünket fekete, komor alacsony gondolatoknak, mérgező szenvedélyeknek. Ezek minden alkalommal kitépnek lelkünk szárnyából egyegy tollat. Azért van olyan sok meghasonlott, szárnyaszegelt ember, mert engedi magára hatni ezeket a sötét erőket. A lélek- § megóváshoz ismét csak a könyv I kell, még pedig a jó könyv! Az I a jó könyv, amelyikben nemes gondolatok, egészséges érzelmek vannak. Az a jó könyv, amelyik építi és szépiti a lelkünket. Az a jó könyv, amelynek elolvasása ulán jobbak, emberibb emberek leltünk! könyveket! Ne idegszenzáciőkat és érzékcsiklandozásokat hajhásszunk a könyvekben, hanem azt, ami lelkünket gazdagítja. A rossz könyv megmérgezi a lelket. Az a rossz könyv, amelyik lerombolja ideáljainkat. Az a rossz könyv, amelyiknek az olvasása után nem lettünk jobbak. Annyi nemes irás van, hogy elkerülhetjük a rossz pénzünkért és főkép kár a lelkűnkért! A rossz könyvvel beteggé teszszük lelkünket és megbontjuk életünk harmóniáját. Tehát lelkünk hygieniája érdekében olvassunk, de csak jó könyveket olvassunk! BABITS MIHÁLY: Ritmus a könyvről. (A magyar Könyv ünnepére.) Ó, ne mondjátok azt. hogy a Könyv ma nem kell, hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember: mert a Könyv is £iet és él, mint az ember — így él: emberben könyv s a Könyvben az Ember. Tudom én, hogy ölj bár autód volánja mögött vagy a gyár kői rabként, v?gy a bánya, — mostoha vagy édes: az Élet leánya lelked, s csak a forró cselekvést kívánja. Da j j, a Cselekvés! jaj, a híres Élet/ Próbáltuk eléggé, láthassuk, mivé teti? Csatatér 0 világ, 8 minden csuromvér lett, mióta az írást legyőzte az É er. És azt se mondjátok, hogy elég a köny v már, hogy sok is sz irás s elborít e könyv ar, s alacsony lármával telik ma a kön/vtár, ami volt szent kincsek csarnoka és mentsvár! Mert a Könyv is élet, nem hideg kincs az se; mint az emberkertben, nem hiányzik gaz se: de a gaz is trágya, ne bánjátok azt se! Csak a holnap fudj?, jő volt e vagy rossz-e? Oh öntözd leltünket, termékeny áradás, melytől szőlőnkben a bölcs részegség c odás bora érik, s melynek során a íaoodás fiú messze tenger öbléig csónakázl Óh elröp tő bor, gyors csónak, tárt ablak! jó oktató, aki v rgscs nélkül oktai! Választott bü bará*, ki sohase zaklat, de kész a hívásra, s mindig ed, ha adhat. Öröklőit nagy Varázs, holtak idézője, messze nemzedékek egymáshoz fűzője; mert csak a Könyv kapcsol múltat a jővőb?, ivedék lelkeket egy n:mzettá szőve. Ki nélkül a nép csak feledkező falka, emlékezed áradj szerte a magyarba! Jaj, nem elég minket kapcsolnod a Múltba: jelent a jelenhez kell köiöznöd újra. Jelent a jelennel, testvért a testvérrel köss össze, M?gyar Könyv, dús köíös eszmékkel! S elgzoritott, fájó tagokba is érj el: ne engedd zsibbadni, fussad át friss vérrel! Küiönös háté, mely országokat fog ba! Óh, megmaradt fegyver: ut messze szivekbe! Ködön at, bus társak, tö jeteu küzkölve: fonjuk majd kis hálónk a Nigyba, az Egybe, az Emberszereiem szent hálójába, amely idegent is szedd testvériségbe emel, mint titkos felhő, meiy e földi vesztőhely szelíd eiiféltjét ég faié viszi fel. KÖRNYEI ELEK: Szeretőim (A könyvek emlékére,) Ha fáradt este utánam kódorog az éjszaka, magányos éjszakán várnak rám szeretőim: a könyvek. Ilyenkor nlkem kinálgatják hétfájdalmas szülőiktől aapoit szerelmüket, mert minden könyv szerelemben srü eiik, hagy szeressék. Kicsiny szobámban szálídosnak a vágyak, melyekben sokszor hajnalig dorbézolunk együtt én és szeretőim, a könyvek: a gondolatom test lesz, a nézésem test lesz, a könyvek testek lesznek, a betűk testek lesznek. Ó, hogy tudnak szerelni ezek a szeretők, ha vággyai szereljük őke!: nekünk adják a szivüket, felénk hozzák a múltjukat és mindezért a jövőnket veszik cserébe. Kicsiny szobámban magányos éjszaka u'án vágyakkal áfdorbézoít hajnüban néha érzem, hogy szeretőim, a könyvek az életemet akarják IA legszlovenszkóibb regényről. I Irta: KÖRNYEI ELEK. I 1 Abból az alkalomból, hogy a szlovenszkói írók könyvhetet rendeznek, egy könyvre akarom felhívni a közönség figyelmét. A könyv még pár évvel ezelőtt jelent meg, de valószínűleg most megint előkerül a kirakatokba. A legszlovenszkóibb irás valamennyi megjelent regény között, tíz év őía figyelem 1 a szlovénekéi írásokat, azóta sem ta- T iáltam talajosabban szlovenszkói írást, i mint éppen ez az alig száz oldalas i löayv volt, melynek Kicsinyesek cimet ; adott az Írója. Falu Tamás irta pár évvel ezelőtt ezf a regényt, azóta élelének útja már elkanyarodott Süovenszkőból, Pesten megbecsült írói neve ;f van, ha jó! tudom a Petőfi Társaság i tagja íp. Ez a könyv első sorától az utolsóig a szlovenszkói magyaroké. A regény a hegyek közé bujt városka társadalmi élelérői szól, ahol a régi Magyarország idejében akadémiát megjárt, aranyos kedvű, vén diákok: erdészek és bányászok rendezték be maguknak földi piradicsomukat. Ebben az ódon városban gondtalan volt az élet valamikor, künnyü, megelégedett, kicsinyes és az emberek nem igen fogtal- 5 koztak súlyosabb problémákkal, ha .? csak nem boros állapodban. Aruián más idők jöttek és egy napon idegen emberek lepjék el a várost, idegen hi vadam )kok ültek be a hivatalokba, az uccán meghalkuit az ismert P’A, mely a szobákba félénkült és az uj lett ! a hangos, a divatos. A cimtáblákat húszon légy órán belül át kelleti festeni, a hegyek mintha e felejtették volna a régi embereket és a városba lakói doí- i guk végeztével szótlanul men'ek hazafelé. Mert ez volt a legjobb: keveset f beszélni. A szó nem segít, a sző csak \ árthat. Ki sem nézni az uccára. rá sem j né. ni az uj uccajelző táblásra, fel sem tekinteni a megváltozóit cégfeliratokra. Csak menni, élni, dolgozni tovább. Csak összebúj ii, csak szeretni egymást, l csak ölelni egymást, csak felolvadni a \ végtelen keserűség csészéjében és nem i nézni a hoinapu ánba, nem törődni a \ mával, c-ak érni, csat inni, gokat, soj kát inni es apró ügyekkel vesződni. ; Kicsinyítő üvegeket rakni a lelkek abj lakára. Az élelek kitört válságában fel- I dobódoü a kérdés: menni víigy maí radni? Az emberek mentek és marad! tab és a haza fogalma, t miről eddig a ; tö tök álmodoztak, amit a politikusok f fejőstehénnek néztek, a katonák meg I lépcsőfoknak, most azoknak az éleiébe I is belopódzott a maga valóságában, í akik azt hitték, hogy semmi közük nin! csen hozzá. így történt Rrtko Sindor I dr.-al is, a feloszlatott gimnázium tehetséges fizika tanárával, akit két évvel : ezelőtt helyezlek egy alföldi városból ide, ahonnan most egy fiatal asszony; nyal kötött harmouihus ismeretsége I után fajdalma» volt a bucsuzás. Falu Tamás lirikus és ezt a termé- i szelét nem vetette le akkor sem, amikor megirta a regény*. Innen van az, hogy a könyvben egymást halmozzák a hangulatfestések és alig bonyolódik a cselekmény. Vdóbin a regény csak az utolsó oldalon kezdődne, amikor Ratkó Sindor dr, búcsúzik a szép Wildnétöl, aki magáról tudja az*, amit a tanár mondott neki a váláskor, hogy „egy ember ctsk egy embert tehet boldoggá 8 mindig csak mást, önmagát soha." De a látszóan gyenge cselekmányü történet Fülű Tamásnak na- i gyón elég volt ahhoz, hogy finoman és
