Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-12-07 / 147. szám
i t9ö9. december 7. Komáromi Lapok. B. oldal. Örömmel tudatjuk, hogy a uj szappan, gyertya és vegyi gyár teljes üzemben van. Az uj gyárból még jobb a szappan ! ban ismertették népünk előtt a magyar múltat és a magyar jelent. Mindenné — nemcsak a városban, hanem a falvakban, tanyákon is, töi“ ök alakultak, ahol a magyar kul-urát ismertetik, magyar dacokat énekelnek és magyar színjátékokat adn< k elő. Az elmu't télen egv igen öreg finn prépost a rádión Büd^p-stet hal'giPa és igen eíszégyelíe megát, amikor ^etn mit sem ér'ett meg a magyar rádió közvetítéséből. Megkért, hogy szerezzek neki magyar nyelvtant és ő olyan szorgalmasan tárult, hogy most már érti valamennyire a ti szép nyelveteké*. A világháború nem férj di ki égé szén mihozzánk. de az országunkban állandóan százezer főnyi orosz sereg időzött és népünk közöd különösen a háború vége felé. sok minden u^dokságot elterjesztett, így puszilhatott Finnországban 1918-b in a bolsevizmu nk a hullámverése. A hit és az egyház ellen megindított háború elérte célját: egész sor lemplornurtkít és paplanunkat égetek fel és a laikusok melleit tiz finn papot is lemészárolták, még pedig a legtöbbször egészen állati módon. Több száz év óta nem élt nehezebb időt Finnország, különösen ped’g a mi finnországi egyházunk, mint 1918- ban, a boisevizmus hónapiéiban, de rppen ebben az Ítéletidőben hirdethette az egyház az evangéliumot igazi öröm üzenetként a szenvedők megszámlálhatatlan sokaságának. A templomok ha ez egyáltalában még fokozható volt még jobban z iifoHak voltak: a finn n p, a finnországi egyház hatványozott mértékben megerősödve került ki a megpróbáltatásokból, mert nem tette hiábavalóvá az Isten kegyelmét. A Ke e!- és Észak Oroszországban lakó rokon finn ugor népek többékovésbbé még most is pogányok és egy részük a mérgező pálinka áldozataként a végső pusztulás felé hanyatlik. Ha gyors segi ség nem étkezik, újra megritkul a finn- ugor törzseknek amúgy »s negyon gyér sora. A legnehezebb hilyzetben éppe^. a voguiok és az osztyákok, tehát a magyarság legköze lebbi rokonai vannak. Azt mondják, hogy 1 u’turnép vagyunk és bizonyos is az, hogy nem az uoisó helyen, hanem nagyon is elől állunk ezen a téren is. Műveltségét népünk az Istentől nyerte a üsda evangélium fundamentumán és ugyanazon az alapon is akarja azt megőrizni az egész finn nemzet. Csakis az a nép igazán müveit nép, amelynek élet erőforrásai az Istenbán vannak. A finn nép szívvel lélekkel evangéíi kus lévén, nagyon jói tudja, hogy nemzeti kultúrája, egész jövendője azon fordul meg. ha minden fia és leánya igazán keresztyén személyiséggé válik az isteni kegyelem titokzatos erejével, j olyan személyiséggé, akinek egész va- j lóján, tgész életén átzeng az Istenben j való szent élet gazdagságának diadalmas himnusza: „Élek pedig nem én, hanem él benem a Krisztus, amely életút pedig most testben élek, az Isten Fíábsn való hú ben élem, aki szeretett i engem és önmagát adta érettem 1“ (Gál. ; II. 20.) Benne van e’rej've a finn nem- j zetnek és a testvér magyar nemzetnek \ I is minden iemínye, boldog jövendője! ■ 1 ————.............»■■ I á Csilizköz | járhatatlan utai. j j Miért nem javítják meg a Nagyme- f gyérről a Csilizközig vezető járhatatlan . utat? — Atopy Gyula dr újabb inter- j pellációja az országos elnökhöz, Interpelláció az országos elnök úrhoz a Csilizközbe j vezető ut tárgyában. Tisztelt Országos Elnök Úri Ez év február havában indítványt f j tettem a Nágymegyerrő! a Csiliz pa- jj I takig vehető útnak helyreállítása iránt, ? ; mely az őszi időszaktól kezdve járha- ; j tatlan. Ez indítványom tárgyalás alá • ! nem került. Csiiizközben, mely a háború végéig , Győr vármegyéhez tartozott, hét köz- ; ség van, mely közigazgatásilag elsőben - Komárom megy éhe?, majd a dunaszer- | I dahelyi járáshoz kapcsoltatott. A hét I I község mindig Győr felé gravitált és I I a medvei kompon át közlekedett. Ez * idő szerint ezek a községek Nagyme- • gyér vasúti állomáson keresztül tudnak * a külvilággal közlekedni, az idevezető | út azonban ősztői tavaszig teljesen jár- I hatatlan esős időjárás esetéo. A Medve- l Bős-Dunas?.erdahelyig épített ut a köz- \ jj ségek forgalmát nem iudja biztosítani. \ * A községek minden évben kiszállít- J I jak a reájuk eső útfenntartási fedő- j i anyagot anélkül, hogy annak csak va- ! j lami hasznát is látnák, A kavicsot i | elnyeli a feneketlen sár. A vasúttól j Csilizközbe vezető ut lehet az egyetlen j forgalmi ut, enélkül ez a hét község í közgazdaságilag a legrosszabb hely- ■ zetben marad. Tisztelettel kérdem az Országos Einök urat: Hajtandó-e ezt az ügyet az országos választmány elé terjeszteni és az utoak helyreállítása, illetve kiépítése tekinte-Hcnác&onyi §maé®& lOdeka Visaní habosra keverünk, hozzáadunk 12 deka grizeukroi, 8 deka mazsolát, 8 deka vagdalt, hámozott mandulát, V> deka sót, 2 tojássárgát, kevés citronádot és egy ciirom reszelt héját. Közben 3 deka élesztőt, V4 liter langyos lejjel és 20 deka liszttel bekovászolunk. Ha jól megkell, hozzátőiijűk az előbbi keverékhez és langyos tejjel és 36 deka liszttel kemény élesztős-tésztává dolgozzuk ki. Ismét kelni hagyjuk s utána fonhatjuk. A fonatos tetejét bekenjük olvasztott Visannal és ha mégegyszer megkelt, 30—60 percig sütjük. Az ételbe'*' V i s a n - i, a sütéshez Ceres-t! tében megfelelő javaslatot tenni a világtól elzárt hét község helyzetének javítása érdekében? Komárom, 1929 december 3. Dr, Alapy Gyula az orsz. választmány tagja. — Kérdem a gyűjtőinek uisszabüldése iránt. Tisztelettel felkérem a Komárom városában levő azon állami hivatalokat s pénzintézeteket, továbbá a járás területén levő községek elöljáróságait, akik a hozzájuk küldött gyüjlóiveket még nem küldték vissza, hogy azokat akár történt reá gyűjtés, akár nem történt, most már azonnal visszaküldeni szíveskedjenek, mivel ezen gyüjíőivekrői az államrendőrségnél kell elszámolni Dr. Alapy Gyula elnök kadhat az út!a : mind nagy veszedelem csecsszopó számára. Majd ídefordul kétszer háromszor Katona Jánosné komaasszony s megszoptatja a keresztfiát. Délebédre vagy még rlőbb megérkezik az édesanyja is Páífalváról. Vasárnap már virradat előtt utrakerekedett a mennyecske Józsi falnak fordult felesége távozása után s tovább húzta az igazak áimál.-- Napfeljőttekor Katona Jánosné beköszöntött a komáék hajlékába. — Ébredj, koma! — bökdöste oldalba az alvó embert. — Eljöttem szoptatni de, hol a keresztfiam ? Józsi főltápászkodott — nehezen szedi össze csontjait az elcsigázott ember — megtörölte öklével a szemét és a kománéra nézett. — Hát hol volna? A bölcsőben. — Ott aztán nincsen. Józsi felállt nagy lé hvei és a bölcsőre pillantott. — Né, né, csakugyan 1 .Ugylátszik mégis magával vitte a feleségem. — Az sem leheti Mikor hajnalban elment a házunk előtt, bezörgetett az ablakon, hogy el ne felejtsem a szoptatást. — Hm, Hát akkor hol van ? Hol van a gyermek? — riadozott Józsi.— Hallod, kománé, mégsem lehet másképen, minthogy magával vitte Zsuzsika. Meggondolkozott és visszafordult a hegy alól. Nem tudott elszakadni a fiától . .. A kománé arcán egy kis sértődöttség lobbant fel — Megeshetik, no 1 Ámbár nyugton rámbizhatta volna . . . Katona Jánosné hazament s a meggyűjtött tejecskét a saját fiának adta oda, Józsi morgadozott egy sort a feleségére : mért nem szólt, mikor a gyér* j meket magához vette ? Ha őt nem j akarta fölkelteni, mért nem szólt be másodszor is a kománéhoz, hogy ne fáradjon ide szoptatni ? De aztán más gondok fogták el. A baglyait megitatta, a malacait megetette Majd raegborotválkozott, csizmát húzott, fehért vett, készülődött a templomba. De harangozás előtt megint csak betoppant a kománé. Nagy felindulással jött, léiekszakadva. — Komám, komám, mégis baj van a gyermekkel. Feleséged a páifalvi szélen találkozott Takónével, izent tőle nekem, hogy meg ne feledkezzem a szoptatásról... A gyermek nincs nála! — Szenluristen, hát hol van? — kiáltott föl Józsi mgrizámodva. — Hol van a gyermek, ha sem a bölcsőben sem az anyjánál nincsen ? Szaladt a szomszédokhoz, szaladt a paphoz, biróhóz, csendőrökhöz , .. Nagy csődület keletkezett háza körül, hányták-vetették a kicsi Jóska eltűnését. Cigányok lophatták el, vagy komédiások. A legkülönösebb históriákat elevenítették föl gyermekek eltűnéséről, Ai egyik sátoroscigányokat látott a napokban errefelé lézengeni, a másik egy szőröskezü, vörös vándorlegényt . . . A csendőrőrmester helyszíni szemlét tartott, aztán keményen megvallatta. Katona Jánosnét: hogyan találta a bölcsőt, nyitva volt-e a kapu s több eféle. Közben a harmadikat beharangozták, de — Uram bocsá’ — alig néhányan szállingóztak el a templomba. A sokaság ott hullámzott, riadozott a Bálint Józsi háza előtt. Maga Józsi hol leült az eresz töltésére s kezét tördelte, haját tépte, hol az őrmester nyomában volt, hol a rémhistóriákat hallgatta. A templomozásnak vége szakadt, a pap is a sokasághoz csatlakozott. Ds hiába volt a pap, hiába annyi szem: senki nyomot sem talált. Hiába annyi fő: senki tanácsot adni nem tudott! Az izgalom tetőfokra lobbant, mikor valaki fölfedezte, hogy Józsiné hazafelé jődögéi a páifalvi utón. O az: fehér kendője, meggyszin lajbija, piros előkötője messzire virit a búzatáblák zöld tengeréből! Nini, megáll, észreveszi a nagy gyülekezetét háza előtt ... megfutamodik , . . Katona kománé s még néhány aszszony elébe siettek Józsinénak. Szivettépő sikoltás tört ki az anyából, mikor az asszonyok elmondották a hirt. A csendőrőrmester az anyát is kikérdezte. Nincs kétség, a gyermek a bölcsőben maradt. Ki derít hát világosságot erre a titokzatos ügyre ? Az anya ott vijjogott, sikoltozott az asszonyok karja között, gyötrelem volt nézni. De mi történt egyszer? Abbahagyta a zokogást, kirántotta magát az aszszonyok kezéből. Arcán nagy változás látszott, szemében megvilágodás 1. . . — A bagoly vitte el, az anyabagoly I. . . mondotta kísérteties hangon. A kijelentés nagy hullámot vetett a sokaságban. Serény fickók átugrottak az árkon s megnézték az öreg fűzfát, ahol az anyabagoly napközben szokott gubbasztani. — Nincsen itt 1 — kiáltották vissza. — Bizonyosan a bagoly! — sikoltott föl az anya eszelős örömmel, — Ott lesz a gyermek a bagoly fészkében. Hamar lajtorját, menjünk Kőbérc sziklájához! Józsi lekapta a létrát a ház oldaláról s a menet élére állott. Az egész sokaság egyszerre hömpölyögni kezdett Józsiék után a határ felé. A falu szélén megint sivitozni kezdett az asszony, — Hát a bagolyfiuk? Azokat is vinnünk kell 1 Hiszen azért ragadta el anyabagoly az én fiamat, hogy cserébe visszakapja az maga fiait.. . Bálint Józsi átadta a létrát a komájának s visszaioholt a bagolyfiukért Feleuton utolérte a processziót. Akkor már mind többen maradoztak el a menettől. Bolond reménység ! Az ugyan megeshetik, hogy az anyabagoly ragadta ki a bölcsőből a gyermeket, de akkor régen halott már az a gyermeki Megölte a bagoly, hogy éjszaka a fiainak adja ,.. A nagy többség azonban tovább haladt Kőbérc utján. Az anyák közrefogták Bálint Józsinét s vele lelkendeztek, vele fohászkodtak. Hittel néztek Kőbérc felé. Megérkeztek a sziklához. A koma a létrát megtámasztotta, Bálint Józsi gyorsan szaladt föl rajta a fészekodúhoz. Az anyabagoly lomhán kelt ki az odúból és imbolyogva repült el az erdő felé. — Itt vanl — kiáltott le Józsi. — Él-e ? — Éli... Jó meleg a pólyája. Az asszonyok kórusban kezdtek zokogni, Bálint Józsiné fohászkodott, áldást mondott. Józsi lehozta a fiát s helyébe fölvitte a két vaskos bagolyfiut. Az anyák közrefogták Bálint Józsinét s diadallal indultak vele vissza a falu felé. Lámpás ég az anyák szivében!
